• festés
• tapétázás

Az alappal szemben támasztott követelmények tapétázás előtt

A festő, ill. tapétázó szakember felelős az alap általános minőségéért. A tapétázás sikere, annak tartóssága és esztétikai megjelenése ugyanis az alap kifogástalan állapotától függ.

Szárazépítő eljárásoknál előforduló alapok (1.2. ábra)

• 1 gipszkötésű farostlemez;
• 2 gázbeton;
• 3 forgácslap;
• 4 gipszkarton;
• 5 tömör gipszlap.

Az alapot a munka megkezdése előtt el­lenőrizni kell. Ennek a helyszínen elvégezhető mértékre kell korlátozódnia – azaz azokra a fel­ismerhető hiányosságokra, amelyeket szabad szemmel és nedvesítési vagy karcolási próbá­val meg lehet állapítani.

Az alap legyen száraz, teherbíró, tiszta, sem­leges, sima és messzemenően egységes színű. Ha kifogásokra okot adó hiányosságokat lehet észlelni, akkor a vizsgálat terjedelmét szükség esetén ki kell terjeszteni. Ennek célja, hogy a kifogásokat pontosan meg lehessen fogalmazni és azokat kétséget kizáró módon meg lehes­sen indokolni. Az alap megállapított hibáit szak­szerűen és véglegesen meg kell szüntetni.

Normális tapétázási munkák céljára az összes olyan belső vakolat alkalmas, amelyet szaksze­rűen és megfelelő vastagságban hordtak fel. A látszóbeton felületek akkor alkalmasak a tapétázásra, ha simák és nincsenek rajtuk betonsorják vagy zsaluzóolaj maradványok. A betonfelületek legyenek szilárdak, pormente­sek, szárazak és ne tartalmazzanak zárványo­kat. Hálós repedéseknél esetleg különleges megerősítésekre lehet szükség.

A gipszkarton lapokat, forgácslapokat, bútor­lapokat vagy farostlemezeket rezgésmentesen kell felszerelni, éleiket és illesztéseiket tapaszolni kell, hogy sík, felületet alkossanak. A födémen, az ajtók és lábazati lécek mellett lévő illesztési hézagokat alkalmas fugatömítővel (pl. akril fugatömítő) ki kell tölteni.

Az alap ellenőrzése

Az ellenőrzés célja annak a minden kétséget kizáró megállapítása, hogy az alap a tervbe vett munkák elvégzésére alkalmas. A vizsgálati el­járások és azok terjedelme először a felület minősítésére, az azon látható vagy más módon felismerhető hibák megállapítására szorítkozik.

A nedvesség ellenőrzése

A vakolat, beton, cementkötésű farostlemez vagy a faalapok nedves részeit gyakran a felület sötét elszíne­ződése alapján lehet felismerni. A sötétebb részek, penészgombák vagy penészfoltok a na­gyobb mértékű nedvesség jelei.

Nedvesség ellenőrzése

Az alapoknak a tapétázás időpontjában szá­raznak kell lenniük. Új épületek vakolásakor általában legalább hat hét várakozási időre van szükség. A nedvesség mértékének pontos kimutatása – különösen határesetekben – csak higrométerrel lehetséges. Hatásos a fóliapróba is amelyet egy létesítmény több helyiségében lehet elvégezni. A próba hosszabb megfigyelési időt igényel. A falban maradt nedvesség 12-24 óra eltel­tével a fólia belső oldalán megjelenő pára­lecsapódás formájában jelentkezik. Ebben az esetben a felületet szellőztetéssel, fűtéssel maradéktalanul ki kell szárítani.

Ezen túlmenően az alapban építészeti hiányos­ságokból származó nedvesség is lehet: pl. felszálló vagy átütő nedvesség. Az ilyen hibák a szakszerű tapétázást lehetetlenné teszik.

Fóliapróba

A fal nedvességét a következő napon a fólia hátoldalán páralecsapódás jelzi. A felület szilárdsága: a mérsékelt nyomással ejtett karcolás széleinek nem szabad kipattogzania.

Fóliapróba

A felület szilárdságának ellenőrzése

A leg­egyszerűbb módszer a karc- vagy nyomáspró­ba: ha egy kemény, éles tárggyal (pl. spatula, csavarhúzó), mérsékelt nyomással végzett kar­colás hatására a felület megsérül (pl. a meg­karcolt hely lepattogzása), akkor a felület túl­ságosan puha Ez a helyzet akkor is, ha a körömmel végzett nyomópróba a fe­lületen látható nyomot hagy. A krétásodó vagy poros felületeket kézzel dörzsöljük le. Ha a felületről lisztes port lehet ledörzsölni, akkor vízzel az egész felületet alaposan mossuk le. A mosóvizet sűrűn cseréljük.

A régi diszperziós festékbevonatok tartóssá­gát ragasztószalag próbával lehet ellenőrizni. Nyomjunk erősen a festett felületre egy ragasztószalagcsíkot, majd hirtelen ránt­suk le. Ha már a rányomásnál lepattogzanak a régi festék apró darabkái, a lehúzott szalagra pedig jelentősebb mennyiség tapad rá, akkor ezt a festékréteget el kell távolítani. A próbához alkalmas pl. a szőnyegpadlókhoz használt ragasztószalag, ennek kellő tapadása van.

A szívóképesség ellenőrzése

Ezt bened­vesítessél lehet vizsgálni. Ha a víz, gyöngyözve lefolyik, az alapnak nincs vagy nagyon gyenge a szívóképessége. Tapétázható betonon a gyön­gyözve lefolyó víz zsaluzóolaj maradványainak jelenlétére utal. A nem vagy csak gyengén szívó alapokat meg lehet csiszolni vagy fluátozni. Értékesebb tapéta alá ajánlatos tekercsmakulatúrát felragasztani. A tekercsmakulatúra a tapétázáskor ideális nedvességfelvevő réteget képez.

Ha a szívóképesség túl nagy, akkor az alap a vizet gyorsan felveszi, ez sötét elszíneződés formájában azonnal megmutatkozik. Az erősen vagy eltérő mértékben szívó ala­pokat alapozóanyagokkal tehetjük egyenle­tessé. Az alapozás azonban nem zárhatja le az alapot. Beltérben ma általában vízalapú, oldó­szert nem tartalmazó alapozóanyagokat alkal­mazunk. Sima, szilárd, de nagyon erősen szívó­képes alapoknál elegendő, ha azokat előzete­sen bekenjük hígított tapétaragasztóval.

A szinterrétegek ellenőrzése

Ha a gipszes gépi vakolat nagyon lassan szárad, megtörtén­het, hogy felületére kiül a kötőanyag (enyv, mész). Ennek hatására kemény, üvegszerű réteg (szinterréteg) keletkezik. A szinterréteget vízzel benedvesítve lehet felismerni. Egy éles tárggyal rács alakban karcoljuk meg az alapot. A szinterrétegek felülete száraz állapotban enyhén fénylik és nem szívóképes. A karcolási nyomok azonban nedvesítés hatá­sára sötétre színeződnek.

A szinterrétegeket kézzel vagy géppel kapar­juk, ill. csiszoljuk le, vagy fluátozással és azt követő vizes lemosással (ez gipsztartalmú alapok esetén nem alkalmazható) távolítsuk el. Az eredményt az eljárást követő nedvesítési próba igazolja: a vízcseppek immár nem pe­regnek le.

A tisztaság ellenőrzése

Az alap tisztasága ugyancsak fontos feltétele annak, hogy a ta­pétázás kifogástalan legyen. A szennyeződés, a zsírfoltok, a viaszos festőkréta vagy a golyós­toll nyomai mind befolyásolhatják a tapétázási munka minőségét. Ezeket alkalmas tisztító­szerrel el kell távolítani, vagy szigetelni kell. Távolítsuk el a régi tapéták maradékát is.

Speciális ellenőrzések az alapon

Az alapokon sokféle kötelező vizsgálatot kell elvégezni. Hogyan lehet a lúgosság, a repe­dések és a gombásodás fajtáját és kiterje­dését megállapítani? Minderre bevált módsze­rek vannak, amelyek garantálják a problémák egyértelmű behatárolását. A szükséges kellékek egy táskában helyezhe­tők el. Különféle összeállítású készletek kapha­tók, amelyek a szükséges ellenőrzésekhez min­den készüléket, szerszámot és segédeszközt tartalmaznak. Egy ilyen táskát a mesterember­nek érdemes összeállítani, és ez bizalmat kelt a megrendelőben is.

Lúgosság ellenőrzése

Az új épületek vako­latai, amelyek még nem keményedtek meg kellőképpen, lúgos alapot jelentenek. Egyes tapéták és ragasztók érzékenyen reagálnak az alapnak erre a lúgosságára. A bronzzal nyo­mott tapétákon, fémes műanyag tapétákon, fém- és természetes anyagú (pl. növényi rost) tapétákon foltosodás és elszíneződés fordul­hat elől.

Ha a lúgosság gyanúja fennáll, az alapot desz­tillált vízzel nedvesítsük be és tegyünk rá egy indikátorpapír- (lakmuszpapír-) csíkot. A sem­leges tartományban, ahol a pH = 7 érték körül van, a papír színe sárgás olajzöld. Ha viszont az alap lúgos, akkor a sárga csík színe kékre változik – a pH > 8. Az eredmény a színskálá­val való összehasonlítással értékelhető. Savas környezetben a sárga indikátorpapír színe vörösre vált.

A nagyobb mértékű (pH> 9) lúgosságot fluátozással tartósan nem lehet megszüntetni. A friss vakolatot hagyjuk kellőképpen kiszáradni. Az alapot pigmentált bevonóanyaggal is be le­het kenni, amelyre megszáradása után tekercs­makulatúrát kell ragasztani. így szigetelő­réteg alakul ki, amely a lúgosság károsító hatá­sát megakadályozza.

A repedések ellenőrzése

A falrepedések okai pl. a következők lehetnek:

• a habarcs hibás összetétele és felhordása;
• a vakolat túl vékony;
• a falazáskor kitöltetlenül maradt fugák;
• az egyes építőanyagok eltérő hőtechnikai tulajdonságai;
• kedvezőtlen talajviszonyok (pl. bányakár kö­vetkeztében kialakuló süllyedés);
• hibásan méretezett alapozás.

A repedéseken át nedvesség jut a falazatba és ott, mint egy szivacsban, szétterjed. Ennek kö­vetkezményei: csökken a falazat hőszigetelése, a nedvesség a festékrétegek, vakolat és csem­pék alá jut és azok leválnak a falról. A repedési zónák két oldalán lévő felületek a meleg és hideg hőmérsékletek váltakozásának hatására mozognak.

Ilyenkor a repedések szélei egymás­hoz dörzsölődnek, ettől azok egyre széleseb­bé és mélyebbé válnak. A repedések problémá­ját kikaparással, kivágással vagy kivéséssel nem lehet megoldani. Még úgy sem, ha az így keletkezett hézagot habarccsal vagy tapasszal töltjük ki. Az eddigi egy repedés helyett hamar kettő jelenik meg, mert az új és a régi vakolat közti tapadás rövid életű.

A helyes szellőztetés

A helytelen szellőztetés miatt kialakult gom­básodás gyakori probléma.

• Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a penészedésért az épület hibái vagy saját lakáshasználati szokásaink a felelősek, első közelítésben használhatjuk a követ­kező tapasztalati szabályt:
  • penészképződés nyáron = épülethibák,
  • penészképződés télen = helytelen belső klíma vagy hőhíd.
• A levegő relatív nedvességtartalma lakó­épületekben 35-65 % legyen. A kellemes belső klíma tartománya 45-65 %. Ha a levegő relatív nedvességtartalma 70 % fölé emelkedik, akkor már feltétlenül szel­lőztessünk, mert ilyenkor jelentősen meg­növekszik annak veszélye, hogy a nedves­ség a hideg külső falakon lecsapódik -ennek következménye pedig nedvesség okozta károk és penészedés formájában jelentkezik.
• Rövid, intenzív szellőztetés: lökésszerű vagy keresztszellőztetés az összes ablak és ajtó kitárásával – lehetőleg kereszthuzat­tal. Erre a külső hőmérséklettől és a szél­viszonyoktól függően néhány perc elegen­dő, még főzés vagy zuhanyozás után is. Irányértéknek a naponta négyszer 5-5 per­cet tekinthetjük.
• A hosszú szellőztetés, főleg télen, a falakat szükségtelenül lehűti és sok fűtési energia elvesztésével jár, ezért gazdaságtalan
• Az ablakok átmeneti vagy hosszabb ideig tartó megbillentése a szellőztetés­hez nem elegendő, mert nem biztosítja a kellő mértékű levegőcserét. Szinte biz­tos, hogy a friss levegő nem jut el a helyi­ség minden sarkába és a fal mellé állított bútorok hátsó felületének megfelelő szel­lőzése sem biztosítható.
• A fal mellé állított bútordarabok a faltól legalább 3-5 cm távolságban legyenek.

Javaslatok illesztési hézagok kialakítására

Az előre gyártott épületelemek mentén kialakuló illesztési hézagok ugyan nem tekinthetők repedésnek, az ezekre ráhe­lyezett tapéták azonban ugyanolyan könnyen elszakadhatnak. Fontos ezért a csat­lakozási hézag töltőtapasszal való, szak­szerű eltapaszolása. Az erősítőcsíkokat a vakolathoz tompán illesztve tegyük fel és úgy tapaszoljuk be. A vakolat és a gipszkarton burkolat közti elkerülhetetlen mozgás miatt, különösen új épületekben (építési nedvesség), mind­két oldalról élesen vezessük be a sarok­ba a tapétát, vagy a sarokban metsszük be, hogy így megakadályozzuk a csúnya ráncosodást.

Repedés áthidalása (fenti kép)

Ragasztóval átitatott textil repedésáthidaló. Az épület dinamikai viselkedéséből eredő repedéseket így azonban csak részben lehet áthidalni. Ablakfülke gombásodása, amelyet a rossz szellőzés a fal-és mennyezetfelületek nem megfelelő hőszigetelése okozott

A gombásodás ellenőrzése

A penészgom­bák elterjedésére ott kell számítani, ahol adot­tak a gombák tápanyagai (proteinek, ill. fehérje, cellulóz) és/vagy nedvesség előfordul. A helyi­ség jellegzetes hideg pontjai azok a szoba­sarkok, amelyeket a meleg levegő szinte alig ér. Ha a helyiség levegője túl nedves, ez a ned­vesség a fal és a mennyezet leghidegebb pont­jain lecsapódik. Ott keményítőt és cellulózt old ki a diszperziós festékekből, tapé­tákból, belső vakolatokból vagy a fürdőszobai csempék közti fugázóanyagból – ez ideális táp­talajt alkot.

A rossz szellőzés vagy a fal- és mennyezet­felületek nem megfelelő nedvesség elleni szigetelése következtében kialakult gomba­telepeket az érintett felületek kiszárítása (szük­ség esetén forrólevegő fúvóval) után először mechanikusan távolítsuk el – pl. az összes ma­radvány nagyon alapos lekefélésével, le­kaparásával vagy ledörzsölésével, a vakolatról és a festett felületekről is. A képek vagy szekrények hátoldalairól se feledkezzünk meg.

Annak nem sok értelme lenne, ha a penész által megtámadott felületeket a mechanikai tisztítás után egyszerűen átfestenénk, vagy új tapétával leragasztanánk. A víztartalmú disz­perziós festékek vagy tapétaragasztók akti­válják a gombák micéliumát és a spórákat, mert vizet és tápanyagot juttatnak azokhoz. Ennek következménye a bevonat alá növő gombafo­nalak által okozott penészfolt, esetleg a tapa­dási viszonyok jelentős romlása lenne. Ha a gomba micéliuma egyszer szétterjedt, akkor gyorsan termőtesteket hoz létre, amelyekből spórák jutnak a helyiség levegőjébe és ott egészségkárosító hatást fejtenek ki. A spórák gyakran allergiát okoznak. Néhány gombafajta spórájánál annak gyanúja is fennáll, hogy rákkeltő hatásúak.

A gombaölő tisztítószerek bekenés vagy per­metezés útján fejtik ki hatásukat. Az újabb használati utasítások szerint ezeket ma már nem kell lemosni. A biocid oldatban lévő ható­anyagoknak legalább 12-24 órán át ki kell fej­teniük hatásukat, hogy még a nagyon ellenálló gombaspórákat is megöljék.

A sókivirágzások ellenőrzése

A sókivirágzás a felszálló nedvesség és a falazat szigetelésé­nek hiánya miatt következik be. A falazatban lévő nedvesség a vízben oldható sókat kimossa a vakolat felületére. Ott azok kikristályosodnak. A fehér és sárgásbarna só­kat – többnyire nátrium-kloridokat és salétrom­sókat – szemrevételezéssel vagy kézzel való letörléssel lehet felismerni.

Sókivirágzás

A kivirágzás meg­szüntetésére a következő intézkedések jöhetnek szóba:

• akadályozzuk meg, hogy a falba nedvesség kerüljön, pl. vízszintes szigeteléssel;
• az alapot szárítsuk ki és a sókristályokat szárazon keféljük le;
• a só maradványait fluátos kezeléssel sem­legesítsük.

Sárga elszíneződések ellenőrzése

Ha sárga vagy barnás foltok jelennek meg a tapétázott falon, akkor a tapéták és az alkalmazott ragasztó olyan alappal kerültek közvetlen érint­kezésbe, amely alap nem, vagy csak nagyon rosszul volt előkészítve. Ennek következménye: az alap felületén lévő anyagokat a ragasztóban lévő víz aktiválja, azok így behatolhatnak a tapétapapírba és ott elszíneződést okozhatnak.

A hibát okozhatják:

• a vízfoltokban és kivirágzásokban lévő sók;
• a vakolat anyagában lévő vasoxidok;
• koromszennyezések kályhával fűtött helyi­ségekben;
• a beton-, gipszkarton, forgács- és bútor­lapokon, a kemény farostlemezeken lévő elválasztószer-maradványok;
• a kémény falán átütő kátrányfoltok;
• a dohányfüst nikotintartalma;
• fatartalmú papírok vagy kenhető makulatú­ra maradványai.

Ezek az elszíneződések nagyon erősen, élesen körülhatárolt felületek formájában akkor fordul­hatnak elő, ha a ragasztó víztartalma a tapétát átnedvesíti – pl. kis hőmérsékleteken, vagy a nedves, nem szívó felületeken jellemző lassú elpárolgás miatt. Ha olcsóbb, könnyű, alapmá­zolás nélküli fatartalmú papírra nyomott tapétáról van szó, a sárga foltok különösen erősen jelennek meg – mivel azokat még a fában lévő anyagokkal való kölcsönhatás is fokozza. Ha azt akarjuk, hogy a tapéta száradás után is tisz­ta maradjon, a munkát a következő lépések­ben végezzük.

Tapéta száradás után is tisz­ta maradjon:

• az alapon lévő szennyeződéseket mechani­kus úton, pl. csiszolással vagy keféléssel távolítsuk el;
• alapozással erősítsük meg az alapot és állít­suk be szívóképességét;
• tekercsmakulatúrával lassítható a festék­anyagok kivándorlása az alapból a tapé­tába;
• a kémény falán átütő kátrányfoltok okozta elszíneződés kisebb kiterjedésekor diszper­ziós ragasztóval felragasztott alufóliával lehet szigetelni. Ha a szennye­ződés nagyobb felületet érint, célszerű, ha a szigetelőfóliát nagyon erősen tapadó disz­perziós ragasztóval ragasztjuk fel.