Vlies hordozórétegű falburkolatok
Ha vlies (geotextília) hordozórétegű falburkolatokkal tapétázunk, a nyomtatott és strukturált felületek számtalan kreatív kialakítást tesznek lehetővé. A vliesanyagok mérettartók, könnyen felragaszthatók, a repedéseket áthidalják, felújításkor pedig szárazon lehúzhatok.
A vlies hordozórétegek speciális cellulóz- és poliészterrostokból állnak, amelyeket polimer kötőanyagok kötnek össze. Sem PVC-t és formaldehidet, sem oldószert, sem nehézfém vegyületeket nem tartalmaznak.
Két változatuk ismert:
- kész vlies falburkolatok,
- átfestendő vlies falburkolatok.
Strukturált vliestapéták
A strukturált vlies falburkolatok a más anyagoknál, pl. az üvegszöveteknél is meglévő előnyöket az egyszerű, biztonságos és költségtakarékos feldolgozás előnyeivel társítják. A különböző gyártók sokféle díszítőelemmel és mintázattal forgalomba hozott termékei különböző méretekben vagy dombornyomott kivitelben kaphatók.
A vliestapéták alkalmazhatósága és tulajdonságai
A vliestapéták fokozzák a kényes alapok (pl. alátéttapéta, ütésre érzékeny vakolatok vagy lágy farostlemezek) nyomás- és ütésállóságát. Alkalmas bevonatképző anyagokkal (pl. diszperziós, latex- és akrilfestékek) való átfestés után a vlies falburkolatok nagyon strapabírók. A kisebb hajszál- és hálós repedések, valamint a panelek mentén keletkező vakolási, ill. illesztési hézagok vliestapétával elegánsan áthidalhatók.
Alapok és ragasztóanyagok
Az alappal szemben támasztott követelmények: legyen tiszta, száraz és teherbíró – azaz a régi tapétákat maradéktalanul távolítsuk el, az enyves festést mossuk le, a laza festékrétegeket pedig kaparjuk le. Az erősen szívó, kissé krétásodó vagy homokolódó alapokat vízzel hígítható alapozóval erősítsük meg. Az állandóan nedves alapokra ragasztani nem lehet.
- Padló és falburkolatok a konyhában, hogyan válasszunk?
- Padlók – Burkolatfektetés betonra és fatáblákra
- Faborítás – Deszkaburkolatú falak
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A világos alapszínű, kész vlies falburkolatokhoz egységesen világos színű alapra van szükség, amit pigmentált tapétaalapozóval vagy tekercsmakulatúrával lehet elérni. A ragasztáshoz általában 1 : 20 keverési arányú speciális ragasztó ajánlott. Nem vagy csak gyengén szívó alapok esetén ehhez kb. 10-20 % diszperziós ragasztót is adagoljunk.
A tapétázás módja
A méretre vágott sávokat folyamatosan, nem „buktatva”, ragasztjuk fel. A ragasztót a faira hordjuk fel, de a tapéta hátoldalának bekenését is választhatjuk, ebben az esetben tapétázógépet célszerű használni. Ügyeljünk arra, hogy a vliestapéta hátoldala másképpen – többnyire erősebben – szív, mint egy papír hátoldal. A tapétát a beragasztózás után puhulási idő nélkül, azonnal fel lehet ragasztani.
Ha a fal beragasztózását választjuk, akkor a ragasztót kefével vagy festőhengerrel, sávonként hordjuk fel az alapra. Az 5- 10 cm ráhagyással levágott sávokat színoldalukkal kifelé tekerjük fel, a sávokat tegyük bele a friss ragasztóágyba és függőlegesen letekerve ragasszuk fel, közben a szivacsos gumihengerrel nyomjuk le. A következő sávot ütköztetve ragasztjuk fel.
A belső és külső sarkokat kb. 8-10 cm szélességben ragasszuk körül, majd a következő sávot kb. 4-6 cm átlapolással helyezzük mellé és csúszótalpas késsel kialakított kettős varrattal csatlakoztassuk. A levágott csíkok lehúzása után a sávok széleit esetleg kissé újra ragasztózzuk be. A mennyezet, szegélylécek és ablakok mentén keletkező túlnyúló részeket spatula mentén vezetett tapétavágó késsel pontosan vágjuk le. Az átfesthető anyagokra a ragasztó megszáradása után, egy vagy két rétegben, hengerrel hordhatjuk fel a festékbevonatot.
A vlies falburkolatokat felújításkor maradéktalanul le lehet húzni a falról. A sáv alsó vagy felső szélét válasszuk el az alaptól. Ezután egyenletes húzással az egész sáv eltávolítható. Az alap nem sérül meg és közvetlenül alkalmas a következő tapétázáshoz.