Szükséges szerkezeti anyagok növényházhoz és télikerthez
A növényházak egyszerűbb változatainál (melegágyak, hajtatóházak, fóliasátrak) nem merülnek fel alapozási kérdések. Ezeknél az alapozás lényegében a lehatárolást rögzíti, így a készítés során csak arra kell ügyelni, hogy a talaj fagyása esetén ne mozduljanak ki a helyükből. Anyagukat úgy kell megválasztani és megvédeni, hogy a talajban legalább annyi ideig megőrizzék használható állapotukat, mint a felépítményben használt anyagok. A növényházak komolyabb változatai (melegházak, üvegházak,) és természetesen a télikertek esetében már komolyabb feladata van az alapozásnak.
Különösen igaz ez abban az esetben, amikor a növényház vagy télikert padlószintje alacsonyabban van, mint a terepszint. Ilyenkor ugyanis nemcsak az építményt kell stabillá tenni az alapozással, hanem az alaptesteknek, alapfalaknak a környező föld nyomását is fel kell venniük támfalként, a felső szélük megtámasztása nélkül. Célszerűnek látszik ilyen kialakítású épületek esetében szerkezettervezőhöz fordulni, hogy a lehető legegyszerűbb és ugyanakkor biztonságos megoldást kidolgozza számunkra (6-1. ábra).
6-1. ábra. Süllyesztett kialakítású üvegházak alapfalai a) vasbetonból; b) téglából; 1 falazott alapfal; 2 szigetelés; 3 védőfal; 4 vasbeton támfal; 5 osztályozott kavics feltöltés; 6 talpkeret; 7 váz; 8 üvegfelület; 9 aljzatbeton; 10 humuszréteg; 11 termett talaj; 12 padozat (beton).
A félig süllyesztett növényházak támfalként működő alapozásakor további problémával is számolnunk kell: a nedvességgel, amely az alapfalakat a talaj felől éri. Növényházaknál előfordulhat, hogy a határoló alapfalat vasbetonból készítjük külön szigetelés nélkül, de még ilyen esetben is célszerű a támfal külső oldalán osztályozott kavicsból „szivárgót” kialakítani, amely a támfalat közvetlenül érő felszíni vizeket elvezeti (I. a 6-1. a) ábrát).
- Energiatakarékos télikert tervezési elve
- Homlokzati nyílászárók és üvegfelületek szigetelése
- Télikertek és benapozás
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ha nem betonból, hanem téglából építjük az alapfalat, akkor akár növényházról, akár télikertről van szó, mindenképpen szigeteljük a falat. Növényházaknál – kedvező körülmények esetén – el lehet tekinteni a padozat szigetelésétől, de télikerteknél – különösen a süllyesztett kialakítású esetében – a padozatot is szigetelni kell (1. a 6-1. b) ábrát).
Alapozási tanácsok
A környező terepszinttel azonos, vagy annál magasabb padlószintű növényházak és télikertek alapozását kétféleképpen oldhatjuk meg. Általános megoldás, hogy az építmény tartószerkezetét pontonként alapozzuk és a tartószerkezetek közötti mezők terheit a tartószerkezetekre hárítjuk. Az a megoldás is alkalmazható azonban, hogy a határoló falak alatt sávalapot alakítunk ki, ami egyben az üvegezett határoló falak lábazata is.
Az alapozások alsó síkját attól függően kell meghatározni, hogy a felettük építeni kívánt növényház vagy télikert szerkezete, határoló falai milyen terheket adnak át az alapozásra. Könnyű, egyszerű növényházak esetében, ahol a terhek nem számottevők, elegendő, ha az alapozás síkját az ún. fagyhatár alatt határozzuk meg, amely hazánkban 80 – 90 cm-rel van a mindenkori terepszint alatt.
Nagyobb szerkezeti terhű, komolyabb növényházak és télikertek alapozási síkjának meghatározását szaktervezőre kell bízni, aki az adott talajmechanikai viszonyoktól függően meghatározza, megtervezi az alapozás módját és mélységét. Az alapozással összefügg, hogy a növényházak és télikertek nagy üvegfelületei és egyéb anyagú határoló felületei szélnyomás hatására nemcsak függőleges, hanem ferde, sőt felfelé mutató erőkkel is igénybe veszik az alapozást. Ezért ügyelni kell arra, hogy a szerkezetek és az alapozásuk kapcsolata megfelelő legyen, és az alaptesteket ne lehessen feltépni.
Teherhordó szerkezet, vázszerkezet
A növényházak és télikertek teherhordó szerkezete – mivel felületük túlnyomó többsége üvegezett – általában vázszerkezet. Ez alól csak azok a típusok kivételek, amelyeknek egyes oldalaik tömörek, de az üvegezett felületek tartószerkezete ezeknél is vázjellegű szerkezet. A tömör határoló felületek anyaga azonos az egyéb építményekhez, épületekhez alkalmazottakkal. A vázszerkezeti elemek anyaga pedig lehet fa, acél, alumínium és műanyag, valamint mindezek kombinációja.
A faanyagú vázszerkezetek elsősorban fenyőfából készülnek. Igényesebb helyeken – természetesen főleg télikertekhez – alkalmaznak keményfákat is, főleg tölgyfát. A fenyő vázszerkezetek nagyobb igénybevételű, vagy nagyobb időállóságot igénylő elemei gyakran keményfából készülnek. A fenyőfák közül legmegfelelőbb a jegenyefenyő és a lucfenyő, majd a borovi fenyő és a vörösfenyő. A hazai fenyőfafajták kevésbé alkalmasak, mint az importból beszerzettek, mert ingadozó a szijácsarányuk és nagy a gyantafolyási hajlamuk.
Acélalapú szerkezetek
Az acélanyagú vázszerkezetekhez melegen hengerelt és hidegen hajlított profilokat egyaránt alkalmaznak. Az acél szilárdsága jóval meghaladja a fáét, ezért nagy fesztávolságú vázszerkezetek készíthetők 2 – 5 mm falvastagságú nyitott és zárt szelvényekből. Ezzel a kedvező tulajdonságukkal szemben hőtechnikai jellemzőik a faszerkezetekénél kedvezőtlenebbek.
A vázszerkezet mindig hőhidat hoz létre, ami nemcsak a belső tér hőháztartására kedvezőtlen hatású, hanem azért is, mert a növények miatt mindig párás belső térben a pára a lehűlő vázszerkezeten kicsapódik. A kicsapódott pára pedig jelentős mértékben károsíthatja az acélszerkezeteket.
Alumíniumból készült szerkezet
A teljesen alumíniumszerkezetű növényházak és télikertek esetében is van hő-híd, de az alumíniumprofiloknál kisebb a korróziós veszély. Az alumíniumprofilok választékából hőhíd mentes vázszerkezet készítésére is nyílik mód (a külső és belső vázelemek között rossz hővezető képességű gumi- vagy műanyag profil akadályozza meg a belső elem lehűlését). A teljesen alumíniumszerkezetű növényházak és télikertek beruházási költsége nagyobb, mint az acél-szerkezetűeké, de időállóságuk jobb. felületkezelési problémák sem építésük, sem pedig későbbi üzemeltetésük során nem merülnek fel, így a többletköltség – főleg télikertek esetében – megtérülhet.
Ugyancsak az alumíniumszerkezetek mellett szól az a körülmény is, hogy a nagy és speciálisan kialakított alumíniumprofil-választékból vízzárás és légzárás szempontjából jobb szerkezetek alakíthatók ki, mint az acél vagy faszerkezetekből. Ez a körülmény különösen a lakás részét képező télikertek esetében lényeges.
A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy acél- és alumíniumprofilok kombinációjából is kialakíthatók tartószerkezetek, de ezek alkalmazása több szempontból nem célszerű: az acél és az alumínium eltérő felületkezelést igényel, különböző az időállóságuk, a kombinált szerkezetek karbantartó mázolása nehézkes, a két fém találkozási felületeinek és egymáshoz való rögzítésének megoldásai – az elektrolitikus hatás miatt – nehézkesek stb.
Extrudált műanyag tartószerkezet
Teljesen műanyag szerkezetekből – általában műanyag cső vázszerkezetként – elsősorban egyszerűbb növényházak (pl. fóliasátrak) készülnek. Extrudált profilokból komolyabb szerkezetek is készíthetők, de ezekhez már acél merevítő elemeket alkalmaznak, mert a műanyagok gyengébb szilárdsági tulajdonságai ezt mindenképpen szükségessé teszik. Előnyük, hogy nem igényelnek felületkezelést, karbantartásként elegendő olajos ronggyal áttörölni a felületeiket, és emberközelben, télikertek esetében kellemesebb a hatásuk, mint a fémszerkezeteké.
Az egyszerűbb növényházakban nem készülnek külön padozatok, padlóburkolatok, legfeljebb a közlekedőterületeken alakítanak ki tégla- vagy előre gyártott betonelemes burkolatokat. Nagyobb növényházakban, ahol a növényeket már nem a terepszinten, hanem polcokon termesztik, általában egyszerű betonpadozatot készítenek simított felülettel, külön burkolat nélkül.
Télikertekben vízszint legtöbbször a kerámialap vagy a tégla, igényesebb helyeken a különböző fajta kő vagy márvány padlóburkolat szokásos. Ha a télikert a nappali részét képezi, akkor még az is elképzelhető, hogy a nappalival azonos fa (parketta, szalagparketta, hajópadló) padlóburkolata van.