Természetes kövek

Felületek megmunkálása kövek esetén

A kőmegmunkálás legfontosabb része a felület megmunkálás. Az ipar manapság a csiszolás és polírozás kézimunkájának nagy részétől megkíméli a kőfaragókat. Szinte minden építőkövet megkaphatunk polírozott lapok vagy táblák formájában is. Kézi erővel szinte lehetetlen tökéletesen sík polírozott felületet készíteni. Ezzel szemben a használat közben fényüket vesztett felületeket a megfelelő eszközökkel könnyen felújíthatjuk.

Polírpaszta

A felújításhoz előre kevert és különböző szemcseméretű polírpasztákat, polírozófilceket és lassú járású polírozógépet célszerű használni. A különböző finomságú pasztákhoz külön-külön filcet kell használni. Munka közben adagoljunk vizet a pasztához, hogy ne csomósodjon össze. Néha öblítsük le az elhasználódott anyagot és rakjunk frisset a felületre. Polírozáskor egyenletesen gyenge nyomást gyakoroljunk a felületre.

PolírozásMegmunkálásMegmunkálás

Tömör elemek, oszlopok és falfelületek mutatós megmunkálási módja a spiccelés. Spiccelt felületet puhább és keményebb kőzeten egyaránt készíthetünk spiccvéső és bunkó segítségével.

Jó tanács

A gépet vezessük mindig végig a felületen, hogy mindenhol egyenletes eredményt érjünk el. Ha munka közben szeretnénk látni az eredményt, akkor szárítsuk meg a felületet, mert nedvesen a matt felületek is fényesnek látszanak.

Tartsuk a spiccvasat kb. 65°-os szögben a felülethez és egy-két kalapácsütéssel pattintsunk le darabokat a kőből. A műveletet ismételve haladjunk végig az egész felületen.

A durva spiccelésnél a kis krátereknek nem kell egyenletes elrendezésűnek és azonos mélységűnek lenniük. A felület mindenhol megmunkált, szintje pedig egységes legyen. A spiccelés különösen alkalmas görbült és torzult felületek megmunkálására. Az ellenőrzésnél segítségünkre lehet két vonalzó. Az elülsőt egy biztos vonatkoztatási felületre támasztva ellenőrizhetjük a hátsó vonalzó irányát.

Stokkolás

Stokkolás

A puha és kemény kövek másik gyakori megmunkálási módja a stokkolás (más néven szemcsézés). Készítéséhez speciális fogazott ütőfelületű stokkolókalapácsot használunk. A kalapács merőlegesen becsapódó fejével a felületet egyenletes mintázatúra kell munkálni. A módszer elsőre egyszerűnek tűnhet. A trükkje, hogy a kalapács a becsapódáskor ne billenjen meg, mert az mélyedéseket és egyenetlen felületet okoz.

A munkadarabot helyezzük stabil alátétre, mégpedig úgy, hogy a megdolgozandó felület a combunk felső részének magasságába essen. Fogjuk meg a kalapács nyelét két kézzel középen, nyújtsuk ki egyenesre a karjainkat és terpesztett lábakkal ereszkedjünk annyira le, hogy a kalapács nyele párhuzamos legyen a felülettel és ütőfelülete a munkadarabhoz érjen. Ezután kinyújtott kezekkel emeljük a kalapácsot a fejünk fölé és ugyancsak kinyújtott kézzel hagyjuk a szerszámot saját tömegénél fogva lesújtani.

A becsapódásnál a kalapács visszapattan. Használjuk ki ezt a lendületet a szerszám újbóli felemelésénél, így az erőnket kímélő, folyamatos munkaritmust vehetünk fel. Próbáljunk meg minden ütéssel pontosan az előző mellé találni. Ne csapkodjunk véletlenszerűen, összevissza a felületen. Haladjunk módszeresen, egyik oldalról a másikra és alulról felfelé, vagy fordítva.

Fogazás

Fogazás

A fogazás a spicceléssel rokon technika, de inkább csak puha köveknél alkalmazzák. A megmunkálási módhoz fabunkót és különböző szélességű és fogméretű fogasvésőket használnak. A véső kiképzése a megmunkálási igényhez igazodik. Készíthetünk durva és egészen finoman megmunkált felületeket is. A fogasvésőt a spiccvésőhöz hasonlóan kell használni. A fabunkót minden ütés után kissé el kell fordítanunk, hogy egyenletesen használódjon el az ütőfelülete. A széles fejű és apró fogazatú vésőkkel több irányban is dolgozhatunk. A fogak nyomai ilyenkor szövetszerű mintát hoznak létre.

Sarírozás

A sarírozás (rovátkolás) a kőmegmunkálás egyik hagyományos módja. Ezt a technikát főleg mész- és homokköveknél alkalmazzák. A sarírvasat különösen nagy (6 cm vagy a feletti) szélességéről könnyen felismerhetjük. Használatához verőszerszámként fa- vagy műanyag bunkót használhatunk.

Sarírozás

A sarírvasat eredetileg fogazott felületek előzetes simításához fejlesztették ki, de használják felület megmunkáláshoz is. Az így megmunkálandó kőfelületnek teljesen síknak kell lennie. A sarírozás mintája finom csíkdíszítésre vagy a hullámkarton redőire emlékeztet. Az apró kiemelkedések és rovátkák párhuzamosan futnak végig a felületen, általában 30-40°-os szögben.

A munkát kezdjük úgy, hogy felülről lefelé, illetőleg visszafelé dolgozunk. A sarírvas teljes élét fektessük a felületre és ügyeljünk arra, hogy ne tartsuk laposan (kb. 70° az ideális). Apró, de erős ütésekkel készítsünk el egy hosszúkás mélyedést (a vas szélességében), majd ennek a vonalában a folytatását a munkadarab egész hosszában. Ha készen vagyunk, kezdjünk újabb párhuzamos rovátkát. A rovátkolás szélessége legyen 4-5 mm, és a munkával mindig ugyanabban az irányban haladjunk.

Nagyobb felületeknél vonalzóval ellenőrizzük a rovátkák egyenességet. A rovátkákat szabadon, keresztező helyzetben is elrendezhetjük a felületen. Ez azért nem jelenti azt, hogy teljesen összevissza kaszaboljuk a felületet. A létrejövő mintának harmonikusnak kell lennie, amiben sokat segíthet egy előzetesen elkészített vázlat.

Az ókor óta a spiccelés, fogazás ill. stokkolás, sarírozás, csiszolás és polírozás a kézműves kőmegmunkálás egymásra épülő munkafázisai.

Így biztonságos

Minden megmunkálási módnál viseljünk megfelelő védőszemüve­get. A lepattanó kődarabok kiszámíthatatlanul röpülnek szét minden irányban. A szerszámokról is lepattanhatnak fémdarabok, amelyek súlyos sérülést is okozhatnak. A sérült szerszámokat cseréljük le, mert a rossz szerszámnak munkánk minősége láthatja kárát.