A homlokzati károkat időben kell felismerni
A ház hőszigetelésének legfontosabb alapfeltétele az érintetlen homlokzat Csak akkor tud a szigetelés működni, ha ez nem károsodott.
Gyakran már egy vizsgálódó pillantással felismerhetjük, hogy áll az energiaegyensúly. Csak az érintetlen homlokzat tudja a fűtési hót a házban tartani. A kívülről jövő nedvességhatás minden fajtája megsemmisíti a hő védelem hatását, teljesen mindegy, hogy milyen vastag a szigetelőréteg. Mielőtt tehát arra gondolunk, hogy a szigetelést meg kell javítani, ajánlatos az épület külső burkolatának hibáit felderíteni. Ha homlokzati károk jelentkeznek, olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges, meg kell szüntetni, hogy az energia ne vesszen el.
(Kép fent) A repedéses vagy hibás vakolatú homlokzatot gyorsan tatarozni kell.
Majdnem mindegyik homlokzati hiba elárulja keletkezésének okát
(Kép fent) A finom repedések, amelyek a ház külső rétegén, mint az erek működnek, bevezetik a nedvességet a vakolatba.
(Kép fent) Fagy és hidratáció okozta ezt a nagy felületű vakolatkárosodást. Ezt a fajtakárosodást gyakran a ház lábazatán lehet megtalálni.
(Kép fent) Vegyi korrózióra vezethető vissza, ha a klinker így néz ki. A kimosott mész gipszcsomókká alakult.
Keressük a hibát
Egy épület külső fala az állékonyságot és stabilitást biztosítja, óvja a benne lakókat az időjárás viszontagságaitól, és állandósítja a belső klímát. Messzemenően meg kell akadályoznia a fűtési hő belülről kifelé áramlását. Ez olyan sok követelmény, aminek csak egy érintetlen homlokzat tud megfelelni. Ahhoz, hogy a falszerkezet, vakolat és festék állapotát helyesen ítéljük meg, időről időre egy ellenőrző körutat kell tennünk a ház körül. Ha a kis károsodásokat időben észrevesszük és szakszerűen megjavítjuk, kisebb munkát igényelnek és sokkal kisebb költségeket vonnak maguk után, mint ha sokáig várunk.
Fontos, hogy időben felismerjük a károkat – mindenekelőtt azonban az okokat kell megtalálni. Ezek gyakran messze vannak a látható károsodások helyétől. A homlokzati károsodás oka lehet a természetes öregedés, az időjárási hatások, de lehet kiviteli hiba vagy az olyan építőanyagok alkalmazása, amelyek nem férnek össze egymással. A homlokzati károk túlnyomó részét a nedvesség okozza, amely a fedőréteg hiányos foltjain át bejut a falszerkezetbe. A nedvesség itt úgy működik, ahogy azt az ismert mondás állítja: állandó csöpögés kilyukasztja a követ!
Ezzel egy időben a falszerkezet hő gátló képességét csökkentik. Egy téglafal szigetelőértékét már 5% nedvességfelvétel felezi. És azonos mértékben emelkedik a tüzelőszükséglet. A repedések vagy vakolatleválások tűnnek fel először a homlokzat ellenőrzésekor. Ha gondosan vizsgáljuk, akkor ezek mennyiségéből és minőségéből sok következtetést levonhatunk. Ez után meg kell győződni arról, hogy a repedés még milyen mértékben dolgozik. Erre a homokosodó vagy befelé világosodó repedések utalnak. Ezeket a repedéseket csak akkor lehet megjavítani, ha az okot megszüntettük. Sokszor ismerhető fel a repedésekből az alap süllyedése, ami feszültségeket okoz a szerkezeteken belül, és nagyobb repedéshez vezet.
Ezek többnyire lépcsőzetes, egy oldalra futó repedések, amik átérhetik az egész homlokzati szakaszt. Ha ezeket falnyílások fölött találjuk, akkor áthidaló törésre vezethetjük vissza. Az erős rázkódások szabálytalan, az egész falon szétterülő repedéseket okozhatnak. Az egyenletes, a falkötéseket követő repedéseket gyakran a különböző anyagú és alakú falazó kövek alkalmazása okozza. Az épületkárok listáját majdnem a végtelenségig sorolhatnánk. A képeken ismertetjük a legfontosabbakat, úgy, hogy laikusként is fel tudjuk állítani a diagnózist. Megismételjük a jó tanácsot: aki nem biztos abban, hogy milyen kárral van dolga és ez miként orvosolható, ne gondolkozzon soká, hívjon szakembert. A késlekedés drága lehet!
(Kép fent) A diffúziót át nem eresztő mázolás okozza ezt a kárt. A kilépő fal nedvességtől lerepedt.
(Kép fent) Moha és alga ott képződik, ahol a növények túl közel vannak a falhoz. Megakadályozzák a falfelület kiszáradását.
(Kép fent) Az épületet károsító sók kivirágzásokkal tűnnek fel, ezeket a falszerkezeten kívül is és belül is figyelni kell.
A károk analizálása: az első lépés a felújításhoz
(Kép fent) A fugák hibáinál a fugát tisztára ki kell kaparni, mielőtt új habarcskeverékkel gondosan lezárjuk.
(Kép fent) Az olyan függőleges repedéseket, amelyek több téglasoron át futnak, tartósan rugalmas tömítő masszával kell kitölteni.
(Kép fent) A vakolat szélesebb repedéseit ne csak kenőmasszával töltsük ki. Jobb, ha üvegszövettel áthidaljuk a repedést.
Minden a mázolásnál kezdődik
Aki a házát önmaga vizsgálja felül, különös gondot fordítson a repedéseken és hibás vakolatszakaszokon kívül a mázolásokra is. Ezt például a tapadó képesség vizsgálatával lehet kezdeni. Éles késsel rács formában megkarcoljuk különböző helyeken a mázolást, és egy vagy több ragasztócsíkot helyezünk el rajta. Ha a festék a lehúzáskor lejön, nem megfelelő a tapadó képesség. A mázolást fel kell újítani. Ha régi mázolás alatt helyenként buborék mutatkozik, arra lehet következtetni, hogy a falszerkezetből a nedvesség, elsősorban a vízgőz kiszellőzése akadályba ütközik. Az ok: a mázolás nem diffúzióképes.
Túlnyomó többségben a terméskő homlokzatokon, de a mészkő-, vakolat vagy betonfelületeken is korróziós károk léphetnek fel, amiért elsősorban a levegő szennyezettsége felelős. A kén- vagy szén-dioxid a nedvességgel kötődve behatol az építőanyagba, és ott károkat okoz. A kötőanyagot bomlasztja, és ezzel az építőanyagok összekötését gyengíti. Az erősen megnyílt repedések és a kőfelület porozitása mellett ez a kárcsoport még a mészkivirágzásokról és vízben oldhatatlan gipszkiválásokról is felismerhető.
A homlokzati károsodások másik fajtája az úgynevezett mechanikus korrózió. Ennél káros sók hatolnak be az építőanyagba, és lerakódnak a kapillárisokban. Ezek felelősek a falszerkezet átnedvesedéséért és a szigetelőérték csökkenéséért
(Kép fent) A klinkerre felhordott impregnálószer kitölti a téglák pórusait, de meghagyja a diffúziós képességét.
Egyidejűleg megnagyobbodnak a sókivirágzások az úgynevezett hidratáció miatt (a só és víz reakciója), és leválásokhoz vezetnek. Ezen kívül beszélnünk kell a biológiai korrózióról is. Ez moha-, gomba-, penész-, alganövekedésben jelentkezik a homlokzaton vagy a kis hajlású tetőfelületen. Az ilyenfajta mikroorganizmusok alapvetően csak nedves közegben telepszenek meg. Egyidejűleg megkötik a nedvességet, és megakadályozzák a homlokzat kiszáradását. Mindkettő megint csak csökkenti az építőanyag szigetelőhatását, és elősegíti a fagykárok keletkezését.
Ezeket megszüntethetjük egy hatásos impregnáló szerrel vagy új mázolással. A beton épületelemek sem maradnak érintetlenek a környezeti befolyásoktól. Itt elsősorban a szén-dioxid okozta betonfelület-rongálásról van szó, amely akkora, hogy az oxigén elér a vasszerelésekig, és ott rozsdásodást okozhat. Ilyenkor feltétlenül ki kell bontani és rozsdátlanítani.
(Kép fent) A vasszerelés rozsdásodásakor először ki kell bontani, majd rozsdátlanítani és védőfestékkel újramázolni.
(Kép fent) Újra kell vakolni és friss mázolással ellátni a felületet, ha a rozsdavédő mázolás megszáradt.