• falfestés
• tapéta

Tapétafajták (nyomott, domborított, különleges), sablonfestés, festmény készítés

A papír alapú anyagok válasz­téka ma már rendkívül gazdag: a hagyományos tapétákon túl találhatunk például textúráit és vékony kelméket, fóliákat vagy nádfonatot is. Van kemény és kopásálló felület, de olyan is, amelyre nagyon kell vigyázni. Tehetjük festék alá, de többe is kerülhet, mint a központi fűtés beszerelése, ha például kézi nyomású szövetet választot­tunk.

A végső döntés előtt okosan tesszük, ha egy mintadarabot feltűzünk a falra, hogy kiderül­jön, ilyenre vágyunk-e. El is játszhatunk a különféle színek­kel és textúrákkal, hogy kiderít­sük: a padlóburkolat, a füg­göny és a többi berendezési tárgy hogyan illik egymáshoz.

Vásárlási tanácsok

A teljes felület befedéséhez szükséges anyagot egyszerre vegyük meg, és írjuk fel a gyár­tási sorozatszámot arra az eset­re, ha mégsem volna elég a ta­péta; így elkerülhetjük a színel­téréseket. Gondoljunk a hulla­dékra és a mintaillesztés miatti többletre is. A tökéletes végeredmény eléréséhez szükséges az alap megfelelő, szakszerű előkészítése.

Általában a vastagabb tapé­tát könnyebb felrakni, ezért kétszer is gondoljuk meg, mi­előtt olcsóbb, vékonyabb anyag mellett döntenénk.

Használjuk a gyártó által ajánlott ragasztót. Vastagabb tapétához rendszerint sűrűbb ragasztó kell. A legtöbb tapétát nem szabad közvetlenül a bekenés után felrakni, mert meg­nyúlik; várjunk legalább öt per­cet. Ha ezt elmulasztjuk, nem szárad egyenletesen a tapéta, és ráncolódik is. Jó, ha a ra­gasztóval a falat is bekenjük.

Sablonnal festett falfríz

Tapétafajták: nyomott tapéták, domborított tapéta, domborműves tapéta

Nyomott tapéták. A legolcsóbb tapéta géppel nyomott, vé­kony, nehezen kezelhető, könnyen nyúlik és zsugorodik, nem túl ellenálló. A jobb minő­ségű tapéták között van egy­szeres (egyetlen nyomott ré­teggel) és kétszeres, amelyben kétrétegnyi papírt ragasztanak össze a jobb tartás és textúra kedvéért. Ezeknél sokkal drá­gábbak a kézzel nyomott tapé­ták: kézi- vagy szitanyomással és sablonfestéssel készülnek. Felrakásukat bízzuk szakem­berre.

A nyomott tapéták három csoportba oszthatók: van letö­rölhető, lemosható és PVC-tapéta. Az első típus szivaccsal és szappanos vízzel óvatosan letörölhető. A lemosható fajtá­kat vékony műanyag fólia védi: ezek vízzel tisztíthatók, de nem használhatunk súrolószert vagy erős mosószert. A PVC-tapéta sokkal ellenállóbb: vas­tag műanyag borítását sikál­hatjuk is, ezért konyhába, für­dőszobába nagyszerű.

Nehéz, domborított tapéta. Ja­vítja a szigetelést, és elfedi a fal kisebb hibáit. Eltávolítása kö­rülményes, ezért hosszú távú megoldásnak való. A fűrész­porral készült, könnyebb típu­sokat kivéve alaposan előké­szített, lehetőleg alátapétázott felületet igényelnek.

Domborműves tapéta. Sokféle változatban kapható a nehéz, faforgács alapú, domborított típus. Felülete lehet egyszerű mintázatú, de utánozhat háncsfonatot vagy stukkót is. Felragasztás után rendszerint festik is. A fal hibáit jól elrejti, de néha nem esztétikus.

Több változatban készül: van magasnyomású, pamut­szálas, PVC-borítású, mosható kivitel, és kapható a mélynyo­mott, hagyományos fajta is; ez legtöbbször kazettás faberakást vagy stukkót utánoz. Valamennyit festeni, lakkozni vagy fényezni kell.

A faforgácsot tartalmazó és anyagában festett változat úgy készül, hogy fűrészport és kü­lönféle szálakat préselnek két papírréteg közé: ez szabályta­lan textúrát ad a felületnek. Gazdaságos és ellenálló, jól fe­di a fal apró repedéseit és más hibáit. Kapható sima, mintás és törtszínű változatban. A tapétaszegélyt öntapadó csíkokban árulják. Legtöbbjük visszafogott, semleges színű, szinte minden tapétához illik, de vannak merészebb változa­tok is.

Természetes szálak. A termé­szetes rostot és szálat papír alapra ragasztják, hogy könnyebb legyen felrakni: használ­nak selymet, nádfonatot, faros­tot, sőt szárított füvet is. A két legsikerültebb változat a ken­dervászon és a parafa. Az utób­bi vékony, szinte áttetsző para­faréteget tartalmaz színes hát­lapra ragasztva; mintázata ér­dekes, márványos.

Az ilyen ta­péták legtöbbje – például a ja­pán fűszövet- nagyon kényes, ezért csak olyan helyre tegyük őket, ahol nincsenek erős igénybevételnek kitéve. Na­gyon nehezen tisztíthatók. A természetes anyagok mintá­zata nem illeszthető, ezért a csíkok vagy lapok határa meg­látszik. Erényt is kovácsolha­tunk ebből, ha peremmel vagy szegéllyel emeljük ki az illesz­téseket.

Különleges hatású tapéták. Lé­tezik nyomott utánzat (faberakás, kő, márvány, kelme, kígyó­bőr, antilop) vagy fényűzést sugalmazó, fényes, ezüst- vagy aranyfólia. Készül moarézott selyemtapéta is különleges ár­nyalatokban. A fóliákat PVA-ragasztóval tegyük fel a nagyon sima, alábélelt felületre.

Sablonnal festett sarok

A könyvek előzéklapjaként hasz­nált papír márványos hatást kelt

Falfestmény akril pasztellfestékkel

Sablonfestés és falfestémény

Sablonfestés. A kézi sablonnal festett mintának egyszerű bája van. Könnyű megcsinálni, és életre kelthet egy unalmas vagy sikerületlen szobát. A sablonnal festett szegély kiemelhet egy-egy építészeti részletet, vagy megtörhet egy-egy egyhangú falfelületet. Képléc helyett használva „lejjebb hozhatja” a túl magas mennyezetet. A víz­szintes mintázattal ellenkező hatást érhetünk el.

Van készen kapható sablon­készlet, de lemásolhatunk egy hagyományos mintát is. Az egyszerű minta hatásosabb, és könnyebb is kivágni, mint a fi­nom vagy cikornyás mintát. A sablont vágjuk ki a hagyo­mányos, olajos stencillapból vagy acetátlemezből, illesszük a falon előre megjelölt pontok­hoz ragasztószalaggal, és így rögzítsük, hogy a minta ponto­san folytatódjék.

Ha egynél több színt hasz­nálunk, válasszunk gyorsan száradó festéket: a hígított akrilfesték rendszerint megfelel a szokásos diszperziós falfesték fölé, de használhatunk akrilfestéket, hígított olajfestéket vagy táblafestéket is. Fontos az alapfestékkel való színharmó­nia, különben a hatás kellemet­len lehet.

Falfestmény. Kiindulhatunk egy-egy festményből vagy fotóból: a kívánt méretre a falra rajzolt négyzetháló segítségé­vel nagyítjuk. Egy „lapos”, két­dimenziós kép sokkal jobban mutat, mint egy rosszul sike­rült, térhatásra és perspektívára törekvő „alkotás”. Ha nincs művészi vénánk, készítsünk in­kább egyszerű képet, vagy bíz­zunk meg egy tehetséges fes­tőt. Vegyes technikát is hasz­nálhatunk: iktassunk be pél­dául sablonnal festett növényi mintákat, vagy mélyítsük a si­ma színeket tört hatásokkal. Az egyetlen szabály az, hogy sem­mit ne vigyünk túlzásba.

Trompe l’oeil. A kifejezés azt jelenti: „becsapni a szemet”. Az eljárásnál a perspektíva és a fi­nom árnyékolás a tér, egy mö­göttes világ illúzióját kelti. A legegyszerűbb esetekkel – egy egyszerű ajtó hamis fatábláival például – az ügyes ama­tőr is boldogul. A bonyolult trompe l’oeil-t hagyjuk a mes­terekre. A trompe l’oeil segítségével helyreállíthatjuk egy szoba egyensúlyát vagy megteremt­hetjük hiányzó építészeti érde­kességét.

Az ívelt ajtó köré sablonnal páfránymintát festettek. A kőből készült ajtótok és a térd fal kézzel van festve

Trompe l’oeil falikép

Összehangolt tapéta, fríz és kelme

Angin a falon

A kézi festés utánzása

Festett minták

Falikép Le Corbusier tervrajza alapján.

Szellemes trompe l’oeil.

Elbűvölő, egyiptomi stílusú szoba – színházi díszlet alapján készült egy párizsi lakásban. Az ágytakaró voltaképpen kasmírsál, a csillár francia neogótikus stílusú. A szőnyeg modern, de jól megválasztott színei miatt illik az együtteshez.