• belsőépítészet
• lakberendezés
• ötletek

Ebédlő kiválasztása, helye

Az a helyiség, ahol eszünk, általában a la­kás központja. Az ebédlőasztalnál beszél­getünk, társasjátékot játszunk, és persze átadjuk magunkat az evés örömeinek.

Mindehhez természetesen kényelmes bútorra van szükség, de a környezetről sem szabad megfeledkeznünk. Az étkezés le­gyen kellemes, teremtsen alkalmat a diskurálásra. Senkinek sincs kedve a kelleténél több időt tölteni az olyan asztalnál, ahol va­kít a fény, kemény a szék, a szoba berende­zése ügyetlen, kényelmetlen. Az az ebédlő – és az a lakás – kellemes, amelynek ren­deltetését és használatát előre elterveztük, és amelyben az elveket össze tudjuk han­golni az igényeinkkel.

A konyhának és az étkezésre szánt tér­nek úgy kell egymáshoz kapcsolódnia, hogy a tálalás a lehető legkisebb felfordulással járjon. Nem lehet kellemes a hangulat ab­ban az ebédlőben, melyben már-már fizikai erőpróbát jelent, hogy az étel az asztalra, a piszkos edény a konyhába kerüljön.

Ebédlő felmérése, terve

A kellemes ebédlő titka nem az előírásos berendezésben vagy stílusban rejlik, hanem abban, hogy helyesen mérjük fel: mekkora a család, hány korosztály használja a helyisé­get, gyakran hívunk-e vendéget, mekkora a lakás. A különálló, ünnepélyes ebédlőt sok család fölöslegesnek találja. Inkább más helyiségben – vagy helyiségekben – étkez­nek. A konyhában, a nappaliban, esetleg a hálószobában is találnak étkezésre alkal­mas sarkot, és persze az erkély vagy a kert is szóba jöhet, ha kellemes az idő.

Az ebéd­lő kiiktatása egyáltalán nem szükségmegol­dás, hanem nagyon is jó ötlet. Az étkezőnek a konyha közelében kell helyet kapnia, de ha mereven ragaszkodunk a hagyományok­hoz, saját választási lehetőségeinket korlá­tozzuk. A következő kérdések segítségével könnyebben megtalálhatjuk a lakásban az étkezésre alkalmas helyeket, tökéletesíthet­jük a meglevő étkezőt vagy újat tervezhe­tünk, és tisztábban láthatjuk: mi az igazán fontos az étkezésre szánt helyiségben vagy sarokban.

Az ideális étkező többféle célra, példá­ul játékra, dolgozószobának is használha­tó; „kiállíthatunk” benne képeket, kis tár­gyakból komponált gyűjteményeket, ide telepíthetjük a növényeinket. A célszerű­ségnek nem kell eleve kizárnia az izgal­mas változatosságot és a könnyedséget: a jó étkező a szakács és a lakberendező kreativitását dicséri.

Ebédlői kérdőív

• Milyen szempontok alapján választottuk ki az ebédlő helyét?
• Étkezhetnénk máshol is?
• Étkezhetnénk kényelmesen a szabadban is?
• Mi tetszik/nem tetszik az ebédlőben?
• Hányan étkeznek itt?
• Bővíthető?
• Milyen gyakran és meddig használjuk?

Mikor használjuk elsősorban?

• reggel,
• délben,
• napközben,
• este.

További kérdések:

• Csak étkezésre szolgál?
• Más célra is használjuk?
• Össze akarjuk kötni vagy el akarjuk választani a konyhát és az ebédlőt?
• Különüljön el az étkezősarok vagy épüljön be a helyiségbe?
• Könnyen elérhető a konyha a lakás többi részéből?
• Könnyen szállíthatók a tányérok, az evőeszközök és az ételek a konyha és az asztal között?
• Könnyű az ebédlőt rendben tartani?
• Állandóan használjuk?
• Nagy igénybevételnek van kitéve?
• Mennyire fontos az ebédlő a többi helyiséghez képest?
• Mennyit tudunk rá áldozni?
• Milyennek képzeljük a tökéletes ebédlőt?

Vendégfogadásra alkalmas, ünnepélyes ebédlő. A selyemmályva fürdik a napsütésben, az egész szoba ragyog a világos felületekről visszaverődő fényben. Itt zavartalanul élvezhetők az evés örömei.

Az ebédlő helye

A mai ebédlők általában a nappaliba vagy a konyhába kerülnek. Sok modern házban az L alakú nappali rövidebb szára az étke­zőhelyiség; a konyhában a hosszú fal elé keskeny pult, néhány bárszék kerül: itt reg­geliznek. A régebbi házakba rendszerint külön ebédlőt terveztek. Az egymással szom­szédos ebédlőből és nappaliból ma már egyetlen tágas helyiséget alakítanak ki.

Az önálló ebédlőt rendszerint második nappalivá léptetik elő. Az ebédlő csöndes sziget lehet a lakásban, ahol a gyerekek leckét írnak, bárki letelepedhet egy ké­nyelmes székbe olvasni. Ha az ebédlőbe beteszünk egy kis íróasztalt, eggyel keve­sebben lesznek a nappaliban, kevésbé za­varják egymást a családtagok. Az ebédlő kihasználása különösen ott fontos, ahol a nappali kicsi, vagy ahol a nagy családban több korosztály él együtt és óriási a nyüzs­gés. Csak akkor engedjük meg magunk­nak az önálló ebédlő fényűzését a ház töb­bi részének rovására, ha az ünnepélyes étkezésnek fontos szerepe van az éle­tünkben.

Az étkezőt csak az asztal és a három szék jelzi. Közel van a konyhához, padlóborítása praktikus

Bár a konyhának közel kell lennie, sok házban egészen váratlan helyek bizonyul­nak alkalmasnak az étkezésre. Egy régi ház előszobájában talán elfér egy lehajtható asz­tal és néhány összecsukható szék; ezeket használat után felakaszthatjuk a falra. A lépcsőforduló sokszor világosabb és tá­gasabb, mint a szokásos étkezőhelyiség. A huzatnak dekoratív függöny állhatja út­ját. A korai reggelit és a késői vacsorát a hálószoba asztalkáján tálalhatjuk.

A napos, zárt verandán jobban ízlik az étel. Kora tavasszal vagy késő ősszel, ami­kor süt a nap, de a levegő már hűvös, úgy érezzük: a szabadban vagyunk, mégsem fázunk. Szép időben terítsünk a kertben, a teraszon vagy az erkélyen.

Az ebédlő változik a legtöbbet a család életében. A jó nappalihoz hasonlóan oly­kor kicserélődik a berendezése, de még a helye is. Amíg a gyerekek kicsik, az ebéd­lőben játszhatnak, később pedig itt tanul­hatnak. Ha nem félünk a változtatástól, az ebédlő lehet a lakás egyik leghasznosabb helyisége.

Étkezőasztal a konyhában

Francia vidéki ebédlő

Kétszemélyes kis reggeliző asztal az ablak előtt egy francia falusi hálószobában. Néha fontos, sokszor praktikus és mindig kellemes olyan helyiségben enni, amelyet nem étkezésre szántak, de csak akkor, ha kényelmesen leülhetünk az asztalhoz, és nem a térdünkön kell egyensúlyozni a tálcát. Ezt az asztalt napközben íróasztalként használják

A fekete drótparaván részben elválasztja a fekete-fehér ebédlőt és a nappalit. A Le Corbusier tervezte üveglapú asztal egy Eileen Gray-szőnyegen áll. A konyhát elválasztó falat Jim Dine nyomata díszíti

Berendezés

Az ebédlő központja az asztal. Hagyjunk elegendő helyet körülötte a tálaláshoz. Sok­szor az a legjobb megoldás, ha az asztalt a szoba egyik oldalára, sőt a falhoz állít­juk: ha sokan ülik körül, előrehúzhatjuk. A kerek asztal körül többen férnek el ké­nyelmesen, mint a téglalap alakú körül. A légkör is oldottabb, amikor nem ül senki az asztalfőn.

Ha ügyesen akarunk gazdálkodni a hellyel, próbáljunk meg sarokasztalt beál­lítani, vagy tegyünk egy kisebb asztalt a zárt erkélyre vagy valamelyik beugróba, esetleg állítsunk végig a fal mellé egy kes­keny pultsort. Az asztalt praktikus és esztétikai szem­pontok alapján válasszuk ki. Ne felejtsük el, hogy a leghétköznapibb asztalt is ün­nepélyessé varázsolhatjuk egy elegáns te­rítővel.

Régebben külön ebédlőgarnitúrát: asz­talt, székeket és tálalóasztalt használtak. A Viktória kori székek jól illenek a melaminbevonatú modern asztalhoz is, a vilá­gos, régi tölgyfa asztal mellett pedig jól mutatnak az acélból és bőrből készült olasz székek. Nyugodtan állítsunk az asztal kö­ré különböző székeket, ha van bennük va­lami közös vizuális elem.

Az italoskocsi a hallban áll. Hol a nappaliba, hol az étkezőbe gurítják be.

Válasszunk kényelmes székeket, úgy, hogy az asztalnál ülők térde és az asztallap között elég hely maradjon. A karosszék ké­nyelmesebb, de terebélyesebb; előfordul, hogy az ilyen széket a karfa miatt nem tud­juk betolni az asztal alá, amikor felállunk az étkezéstől.

Ott, ahol kicsi a hely, használjunk össze­csukható székeket, bár ezek általában nem túl kényelmesek. A helyhez rögzített, pár­názott padon többen is elférnek. A bárszé­kek kis helyet foglalnak el, és használat után betolhatjuk őket a pult alá, de lábtá­masz nélkül kényelmetlenek. Ha a nappaliban étkezünk, a székek több célt szolgálnak. Akkor kényelmesek, ha erős a támlájuk és könnyen átvihetjük őket egyik helyről a másikra.

A pohárszék modern változata ebben az ünnepélyes ebédlőben meg­könnyíti a tálalást és az edények le­szedését.

A tágas szobában pohárszék is elfér, benne tányérok, poharak, evőeszközök. A pultja általában magasabb, mint az asz­tallap: kényelmesen felszeletelhetjük rajta a húst, itt tarthatjuk a fűszereket, előre ide­készíthetjük a salátát, sajtot, gyümölcsöt, bort. A kis helyiségben jó szolgálatot tehet az alacsony, beépített tálaló. Ha a szobát más célra is használjuk – pl. itt varrunk, itt írják a gyerekek a leckét -, gondoskodjunk szekrényről vagy polcról, hogy az asztalt gyorsan megteríthessük, amikor eljön az ideje.

A nyitott polc – akár akarjuk, akár nem – vitrinként díszíti a helyiséget. Ízlésesen rendezzük el rajta a tányérokat! A szép tá­lakat állítsuk fel függőlegesen, legyenek a szoba díszei. Az igazi, üvegajtós vitrinek mutatósak, és a portól, ütéstől is védik az edényt, bár az üveget rendszeresen tisztí­tani kell.

A világításnak fel kell hívnia a figyelmet az asztalra. A szép tárgyakat vagy a falon függő képeket másodlagos fényforrással emelhetjük ki a környezetből. Ne legyen vakító a fény, de mindig lássuk, hogy mit eszünk. A fényerő-szabályozós kapcsolók­kal pontosan beállítható a megfelelő vilá­gítás. Az asztal fölötti lámpába olyan nagy tel­jesítményű körtét vegyünk, amelynek az alsó fele ezüstözött: ez nem vakít.

A lépcső alá polcokat és palacktárolót tettek: a mu­tatós polcrendszer tárolóhelynek és tálalónak is kiváló

Az ebédlő és a konyha közötti ajtót ér­demes lengőajtóvá alakítani, ha mindkét oldalon van elég hely, de vágjunk bele ab­lakot, mert így elkerülhetjük, hogy kezünk­ben a forró levessel összeütközzünk vala­kivel, aki az ajtó túlfeléről jön. A harmoni­kaajtó kevesebb helyet foglal el, a tömör faajtó jobban elválasztja az ebédlőt és a konyhát.

A zsúrkocsi remek találmány: kényel­mesen beguríthatjuk rajta a fogásokat. Ha az ebédlő és a konyha nem azonos eme­leten van, érdemes fontolóra venni étellift beépítését. A konyhában vagy a nappaliban beren­dezett étkezőt sokan szeretik elválasztani a helyiség többi részétől. A derékmagas­ságú szekrények nemcsak jó térelválasztó­ként, tárolóhelyként szolgálnak, de fölső felületük munkalapként is kiválóan hasz­nálható. Vendégségek, ünnepségek ide­jén dekoratív függönnyel keríthetjük el az étkezőt.

Stílusok

Az ebédlő tervezésekor a helyiség funk­cióját kell elsősorban szem előtt tartanunk. Akármilyen kicsi is a terünk, ne zsúfoljuk tele: a hangsúly a finom ételen és a jóízű beszélgetésen legyen. Ne zárjuk el ma­gunkat a különböző kultúrák hatásától. Ve­gyük át a tetszetős, lakásunkhoz illő ele­meket: a stílusok leleményes vegyítésével rendezzünk be egyedi szobát. Ügyeljünk rá, hogy az ebédlő és a mellette lévő szo­ba stílus-, hangulat- és ritmusváltása foko­zatos legyen. Lebegjen szemünk előtt a szertartásos japán teázó puritánsága: a világos fa, a nyers színű szőnyeg, a fehér és a halvány színek, a papír- vagy textilredőnyök és lámpaernyők, amelyek szórt fénnyel árasztják el a helyiséget, valamint a nagy szoba, amelyben alig van bútor.

Érdekes kontrasztot teremthetünk a tisz­ta vonalú anyagok, pl. az acél, a gumi, az üveg és a műanyag alkalmazásával, a be­rendezés tudatos egyszerűségével. De a környezet túlságosan ipari jellege rideg és embertelen lehet. Puha, meleg színű sző­nyegekkel, textilrolókkal enyhíthetjük a ke­ménységet, és személyesebbé tehetjük a környezetet.

Átalakított londoni raktár. Az ebédlő­asztalt úgy helyezték el – távol a mosoga­tótól és a tűzhelytől -, hogy a közeli konyha alig látszik. A csupasz csövek és huzalok egyszerű, minimalista hangulatot teremtenek. A nagy, íves ablakok fénnyel árasztják el a szobát, megvilágítják a nagy felületű fényes parkettet, mely a minimalista szobáknak talán legfontosabb eleme.

A természetes anyagokat használó pa­rasztebédlők robusztus egyszerűséget sugároznak, ám melegek és otthonosak. A pa­rasztbútorok elég nagyok, de elkészíthet­jük kicsinyített változatukat: a kredencre emlékeztető fapolcokat, a kicsi, mégis tö­kéletes, fából és csempéből készült mo­sogatót, a magas támlájú, gyékényfonatos székeket. Lágy megvilágításban a tárgyak kelle­mes együttesét látjuk, s nem nyomja agyon a szobát a ráerőltetett stílus.

Ha az étkező fényben fürdik, használjuk ki ezt az adottságát. A fehér vagy meleg rőtvörös fal, a mediterrán stílus, az élénk, kontrasztos színekben játszó fafelületek, a kék-fehér kerámiacsempe vagy a mázas csempe, a gyümölccsel teli kosarak, az élénk vászonfüggöny elé akasztott musz­linfüggöny, amely megszűri a fényt, mind­-mind erőteljes, forró égövi hangulatot árasz­tanak.

A tágas szoba minden darabja antik eleganciát áraszt

Ez a környezet szinte elképzelhetetlen növények nélkül: bokrok, fák, cserépbe ül­tetett kúszónövények dzsungele kelti élet­re a szobát. Helyezzük a növényeket az ablak elé, hogy a levelek megszűrjék a fényt.

Sokat tanulhatunk a kis éttermektől, pl. a francia sörözőktől és kávézóktól, ame­lyek kényelmesek, hívogatóak, berende­zésük célszerű és tartós. A sörözőkben a kis helyet pulttal használják ki ügyesen, melynek felső lapja tálalásra, evésre szol­gál, alsó részében pedig az edényeket le­het tárolni. A kis öntöttvas asztalok nem billegnek, praktikusak, kedvesek és házi használatra is nagyon megfelelnek. A tükröktől tágasabbnak érezzük a te­ret. A terítő, a szalvéta és a függöny egy­szerű és egymáshoz illő anyagokból ké­szül. Az edény szintén egyszerű, egymás­ba rakható, és otthon ugyanolyan muta­tós, mint az étteremben.

Kalapfogasnak használt agancs, állatképek, Viktória kori masszív bútorok egy kis, vidéki, angol nyaralóban

Néhány lakásban külön ebédlőnek is jut hely. A szobát ünnepélyessé avatja, ha semmilyen más célra nem használják. A konyhai előkészületek itt nem látszanak; ebben a környezetben nincs helye a főzésnek. Akár színpompás, levegős, napsütéses az ebédlő, akár mesterséges megvilágítá­sú vagy éppen sötét: a hangsúly az étke­zésen van. A fogások lehetnek egyszerű­ek, ám ha a tálalás, az étel elfogyasztása előírásos rendben zajlik, az étkezés szer­tartássá válik.

A japán enteriőrök nagy tisztelője építette ezt az ebédlőt, amely alighanem egy igazi japán házba is be illene. (Figyeljük meg a hangfalakat a mennyezeten!)