Ötletek: tetőkert és kiskert
Bár a tető szembetűnő megváltoztatása a világ egyes országaiban engedélyhez kötött, a tetőkert tervezését nem kell összekapcsolnunk a ház vagy a kert tervezésével. Ez a szabadság azonban nem felhőtlen: a tetőkert művelése korántsem egyszerű. A szél csöppet sem kellemes. A széllökéseket ellenzővel kell kivédenünk. A szilárd ellenző néha többet árt, mint használ, mert örvényeket idézhet elő, és erősen kell rögzíteni, de a kényelem miatt szükség lehet rá.
A fából készült rácsokat, palánkokat szakemberrel állítassuk fel. Ne felejtsük el, hogy nem tanácsos a tetőbe lyukat fúrni. „Bambuszellenző” felszerelése azonban szinte semmi szakértelmet nem igényel. Nehéz gerendába fúrjunk lyukakat, és a bambuszrudakat ezekbe szorítsuk be. A fa súlya rögzíti a szerkezetet, a bambuszba pedig belekapaszkodhatnak a feltörekvő kúszónövények. A nagy edényekbe ültetett babérfák sora örökzöld sövényt alkot. A hűvösebb éghajlatot kedvelő portugál babér is jó szolgálatot tesz.
Ezt a gyönyörű tetőkertet olyan ember teremtette, akinek eleinte fogalma sem volt a kertészkedésről. Egyszerű elveket követett, a saját kárán tanult – és gyakran szegte meg a szabályokat. Minden növényt dézsába és cserépbe ültetett. Azokat a bokrokat kedveli, amelyek tavasszal friss levelükkel, nyáron virágukkal, ősszel színeikkel és télen bogyóikkal hívják fel magukra a figyelmet.
Azokat a növényeket is szereti, amelyeknek vörös virágai gondosan tervezett megvilágításban ragyognak fel nyári estéken. A többszintes, különálló terekre tagozódó tetőkert roppant mutatós. A látvány építészeti remekei a kis tornyocskák, melyek a Brighton Pavilion tornyait másolják.
A padlózatot alaposan szemügyre kell vennünk
Egy építésszel vagy statikussal meg kell nézetni, hogy elbírja-e a tető a nehéz cserepeket és a földdel teli vályúkat. Az új védőréteg segít a súly eloszlatásában, és óvja a tetőt a víztől. Ráadásul szebb, mint a legtöbb tetőfedő anyag. A lécrácsos borítás különböző színekben kapható és impregnálható. A kövezetek többsége túl nehéz, hogy a tetőre rakjuk, de a vékony kőlapok esetleg használhatók. Jó választás a kerámiacsempe, de a gyeptégla vidámabb.
A tetőn valószínűleg kevés az árnyék
Ezen talán lilaakáccal vagy szőlővel befuttatott lugas segíthet. Egy nagy cserépbe fát is ültethetünk (például nyírfát), de a magas növényeket könnyen megdönti, megtépázza a szél. A védett, napos tetőkertben sokszor a napernyő vagy a ponyva is elég. Ráadásul ezektől az embernek olyan érzése támad, mintha nyaralna. A hangulatot még kellemesebbé teszi egy-két nyugágy, néhány színes fukszia és muskátli. 3 cm-es csövekből emeljünk vázat a tetőre; a vázra nyáron vászonlepedőt erősíthetünk.
Csodálatos bougainvillea-koszorú, nagy muskátlis cserepek és árnyékos szőlőlugas egy napsütötte, görög tetőn.
Kiskert
Ne engedjünk a kísértésnek: ne akarjuk megmutatni a kiskertben összes kertészeti tudományunkat, és ne ültessünk el mindent, ami a közeli kertészetben kapható. Talán unalmas, ha egyetlen motívumot vagy színt viszünk végig, de a kert nagyobbnak és nyugalmasabbnak tűnik, ha ugyanazok a növények és ugyanazok az árnyalatok ismétlődnek mindenütt.
Minél kisebb a hely, annál gondosabban kell terveznünk
Azt a legnehezebb eldönteni, hogy mit hagyjunk ki, de a szabályos elrendezés segít kordában tartani a fantáziánkat. A geometrikus formájú ágyások elsősorban akkor mutatnak jól, ha a kertet föntről nézzük. Az ágyásokat alacsony sövénnyel vagy díszes kövekkel vegyük körül, és fűszernövényekkel, zöldségfélékkel vagy virágokkal ültessük be. Kevésbé hagyományos a különböző színű virágok bokorszerű elrendezése, melynél az ágyásokat semmivel sem szegélyezzük. Még ott is szükség van azonban valamilyen szabályos alakzatra, ahol kedvenc virágaink össze-vissza nőnek (vágjunk pl. ösvényt két virágágyás között).
Azokat a kerteket, amelyekben egyetlen egyenes vonal sincs, elég nehéz megkomponálni. A kertet rendszerint úgy tervezik meg, hogy az ember változó „tájakon” sétáljon végig, ám az apró kertekben nehéz ilyen illúziót kelteni. De építhetünk romantikus kis barlangot, egy árnyékos helyre apró „erdőt” telepíthetünk, amely nyáron hűvös, télen zöld – és igazán meghökkentő egy városi kertben.
Ügyeljünk a kert meghittségére, zártságára
A fák kizárják ugyan a szomszédok tekintetét, de fölszívják a tápanyagot a talajból, és talán a kelleténél több árnyékot vetnek. Ilyenkor nyessük le a fák koronáját. Lassítja a növekedést, ha összefonjuk a fákat: ezzel a módszerrel magas sövényt nevelhetünk. A megfelelően gondozott tiszafa évente akár 40 cm-t is nőhet. A bükk sem lassú, és elég nagy példányokat is telepíthetünk. A közönséges fajtákat, például a Cupressus Ieylandii-t kerüljük el.
A városi kertekben sokszor túl kevés a hely a függőlegesen és a vízszintesen terjeszkedő sövények számára. A falakat és a kerítéseket ilyenkor toldjuk meg ráccsal és egész felületüket borítsuk be örökzölddel vagy egymáshoz közel ültetett kúszónövényekkel. A franciák nagyszerű fortélyokat tudnak a rácsokkal. A rács mintája rendszerint négyzet vagy rombusz alakú. Ha nem rejtjük növények mögé, túlzottan átlátszik, de sűrűbb „szövésű”, szokatlan ellenzőt sem nehéz készíteni.
A napos zugot akkor használjuk ki a legjobban, ha megtaláljuk a hozzáillő széket vagy padot. A régi kéményfej talapzatul szolgál.
Két rombuszos rácsot úgy tegyünk egymás elé, hogy a nyílások kisebbek legyenek (ettől az ellenző is erősebb), vagy a nyitható rácsot csak félig nyissuk szét: ilyenkor a minta megnyúlik, és a rács erősebb, mintha teljesen ki volna nyitva. A rácsot rögzítsük erős lécekhez, ezeket pedig szögezzük a falhoz vagy a kerítéshez. A léceknek ugyanolyan magasnak kell lenniük, mint a rácsnak.
Ellenzőt vagy közepes magasságú válaszfalat gyékényből, fonott vesszőből, deszkából, bambuszból, örökzölddel, pl. borostyánnal sűrűn befuttatott, nagy szemű dróthálóból, lécrácshoz támasztva nevelt gyümölcsfákból is készíthetünk. Az egynyári kúszónövényeket, pl. a szagosbükkönyt, a sarkantyúkát vagy a futóbabot karókra futtathatjuk fel, hogy elkerítsünk egy gyereksarkot, egy zöldségágyást vagy bármi mást, ami megbontja a kert egységét.
A vízinövények fölött vezető híd a lombok közé vész.
Ott, ahol nagyon kevés a hely, mondjunk le a pázsitról, és a járófelületet lássuk el szilárd burkolattal. A tégla télen melegebbnek tűnik a kőnél. Különböző minták szerint is kirakhatjuk, esetleg kaviccsal vagy kővel kombinálhatjuk, de arra föltétlenül ügyeljünk, hogy fagyálló téglát használjunk.
Az eltérő méretű és színű kavics szintén kitűnő: a növények ezen a felületen összevissza szórják el a magvaikat, és nagyszerű kertet alkotnak. A kis kertben többnyire útburkoló köveket fektetnek le; a legjobb kövek természetes anyagból készülnek, de ezek nem éppen olcsók. A színes csempéből kirakott motívum különleges – különösen akkor, ha a házbelső csempemintájához igazodik, de ne felejtsük el, hogy fagyálló csempét kell használnunk. A csempe a kis előkerthez illik a legjobban: az előszobát szinte az utcáig meghosszabbítja. Gondosan kell kiválasztani a növényeket, hogy a csempe uralkodó hatását ellensúlyozzuk.
A körbe rakott kövek megtörik a sorház hosszú, keskeny kertjének egyhangúságát. A növények gondos kiválasztásával két év alatt sikerült zöldbe öltöztetni a kertet.
Az ágyásokat azért kell szegélyezni, hogy a földet elválasszuk a kavicstól, de a virágágy is rendezettebb így. A szegélykő helyett használhatunk alacsony növényeket, csempét, kovakövet, nagyobbacska kavicsot, palát, impregnált tölgyfalécet vagy akár kagylót.
A kavicsokból kirakott út és a tetőcseréppel szegélyezett virágágyás szokatlan párosítása egy virágokkal teli kertben.
Az Erzsébet kori mintára készült kert föntről a legszebb. A bukszussal szegélyezett ágyásokban bokrok és egynyári növények keverednek egymással.