Színek a környezetünkben

A színek elmélete, elsődleges- és másodlagos színek

Színérzékelésünk szubjektív, így nehezen meghatá­rozható, ki hogyan reagál a színekre. Az esztétika, a pszichológia, a stílus és a divat területét egyaránt érin­ti, hogyan éljük meg a színeket, ami körülírható, de nem mindig magyarázható. A színek spektruma mégis rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek röviden összefoglalhatók. Itt csak a szubtraktív (kivonó) színkeve­réssel előállítható színekről lesz szó, és az eljárásról, ame­lyet festékek keverésekor alkalmaznak. Az additív (hozzáadó) színkeveréssel létrehozott színek (a fény ese­tében – például a tévé, a számítógép monitorán – a fény­sugarak összeadódnak) egészen másképpen viselkednek.

Minden szín három alapvető tulajdonsággal rendelke­zik

A színárnyalat vagy színkarakter különböző színeket jelent, például vörös, sárga, kék. A kromatikus intenzitás a telítettség mértékét jelzi: az élénkvörös feketével vagy fehérrel keverve tompább, kevésbé intenzív lesz. A tónusérték azt fejezi ki, mennyire visszatükröző, illetve vilá­gos vagy sötét a szín.

Színkör

A színek kapcsolatrendszerét általában színkörrel illusztrálják. Az alap­kategóriák a következők. Az elsődleges színek a vörös, a kék és a sárga. Elvben minden szín előállítható be­lőlük, bár az így nyert színek sokat veszítenek kro­matikus intenzitásukból és tónuserejükből. A má­sodlagos színek két primer színből jönnek létre, a harmadlagosak pedig egy primer és egy szekunder színből.

Ismert még két további csoportosítás is a tónusérték alapján:

a világos színárnyalat, amely fehér hozzáadásá­val keletkezik, és a sötét színárnyalat amelyhez feketé­re van szükség. Valamely szín kiválasztásakor érdemes arra gondolni, hogy azt mindig módosítja egy másik szín közelsége. Nincsenek szigorú szabályok erre vonat­kozóan, de jegyezzük meg: a színkörön egymással szemközti ún. Komplementer (kiegészítő) színek egy­más mellé helyezve kölcsönösen fokozzák egymás telí­tettségét, így élénk kontrasztot képeznek. Diszharmonikusnak általában azokat a színeket érezzük, amelyek­nek közös tulajdonságaik vannak, például az élénk rózsaszín és a gesztenyebarna – mindkettő a vörös származéka. Egy „diszharmonikus” színt használhatunk egy másik kiemelésére, de ha nagy felületen egymás mellé kerülnek, inkább „ütik egymást”.

Elsődleges színek

Fent: Világosabb és sötétebb árnyalatok. A színkörnek ez a cikkelye érzékelteti, hogyan jön létre az alapszínből a világosabb árnyalat fehér hozzáadásával, illetve a sötétebb, ha feketét keverünk bele.

Lent: A másodlagos színek némelyikét a kék és sárga primer színek összekeverésével nyerjük.

Másodlagos színek

A színkör tizenkét legfontosabb színe

A színkör tizenkét legfontosabb színe

Fent: A színkör a három primer (alap-) színből (vörös, sárga és kék), valamint az ezek közül bármelyik kettőből kikeverhető másodlagos (szekunder, származék-) színekből áll. A kiegészítő (komplementer) színek egymással szemben helyezkednek el. Az árnyalatok, tónusok fokozatosan, a középpontból kifelé haladva követik egymást.