Használati problémák nádtetőknél (tűz, rovar)
Tűzveszély és tűzvédelem
Az európai szabályozásokkal megegyezően az építési törvény és a csatlakozó rendeletek, szabványok éppen úgy hatályosak a nádtetős épületekre, mint bármely más épületre. A tűzvédelem szempontjából azonos módon kell a tervezés során eljárni. Mint bármely szerkezettel épült épületnek, úgy a nádtetős épületnek is ki kell elégítenie a következő feltételeket:
Az épületet és részeit úgy kell megvalósítani, hogy tűz esetén
- állékonyságuk az előírt ideig fennmaradjon;
- a tűz és füst keletkezése és terjedése korlátozott legyen, utóbbi ne legyen mérgező;
- a tűz a szomszédos önálló rendeltetési egységre vagy építményre ne terjedjen tovább;
- az építményben tartózkodók kimenekülése műszakilag megoldott legyen és az épületet a bent tartózkodók az előírt időn belül elhagyhassák;
- a mentés biztonságosan ellátható legyen.
A felsorolt feltételek betartása a tervező kötelessége.
A 2/2002. (I. 23.) BM rendelet 5. Melléklet I/3. fejezet szerint: Zsindely-, nád-, szalma és egyéb könnyen éghető anyag önálló fedél-héjazatként (típustervek kivételével) csak a területileg illetékes tűzvédelmi hatóság külön, egyedi esetekre (egyedi esetként kezelendő a tájegység vagy területrendezési egység is) vonatkozó engedélye és annak feltételei alapján, legfeljebb kétszintes épületeknél alkalmazható. A laikus mondhatja, hogy neki a tégla, a cserép, a beton, a kerámiaburkolat nem éghető, de a nád gyúlékony.
A szakember válasza:
A nád közismerten gyúlékony anyag. Ennek dacára a hagyományos, csupa nádtetős falvakban viszonylag ritkán volt tűz, mert az emberek vigyáztak a cigarettával, gyufával és egyéb tűzkeltő eszközökkel. (Az 1970-es években egy gondatlan velencei üdülőtulajdonos PB-gázlánggal akarta kiirtani a nádereszbe fészkelő darazsakat, és nemcsak a saját háza, hanem a két szomszédos nádtetős ház is leégett.)
Hetenként vannak katasztrófákról szóló hírek, amikor emberi gondatlanságból kiégnek beton- vagy téglaépületek. Korunk vegyipara előállított olyan lángmentesítő, égéskésleltető anyagokat, amelyek felhasználásával a nádanyag biztonságosan alkalmazható épületekben. Természetesen mint minden más anyagú épületben is, a nádfedés alatt is intelligens módon kell viselkedni és óvakodni kell a tűzkeltéstől.
Rovarok és madarak kártevése
Az eresznél látható nádtövek csöveibe a darazsak rendszeresen befészkelnek, ezeket el kell tűrni, hiszen a kertek biológiai egyensúlyához szükségesek. A nyugodt embereket a darázs nem bántja, de ha valaki különösen érzékeny vagy félős, úgy inkább permetezze le az ereszt tavaszonként rovarriasztóval, vagy helyezzen ki rovarcsapdákat, semmint felgyújtsa a házat és evvel kockáztassa a szomszédok biztonságát is.
A tetőfedés nádszálai, elsősorban a lazább szeges közé a meleg oldalon gyakran befészkelik magukat különféle rovarok; ezek bábozódnak, és ez a seregélyek kedvenc csemegéje. A seregélyek ilyenkor ellepik a tetőt, csipegetik a „csemegét”, és hogy hozzáférjenek, csipegetik a nádat is. A tulajdonos másnapra azt találja, hogy a kert az eresz alatt terítve van lecsúszott nádszállal. A védekezés lényege: olyan keményre kell tömöríteni a nádat, hogy a rovar ne tudjon bebújni az elemi nádszálak közé. Ezen kívül vannak olyan szaganyagokat tartalmazó vegyszerek, amelyek elriasztják a bogarakat. Ezek az anyagok ma kísérleti stádiumban vannak; az egyes nádazók ismerik és a lángmentesítő anyagba keverve a tetőfelületre permetezik ezeket.
Az ereszek alá, illetve az oromdeszka és a toromba közé nagyon szeretnek befészkelni a verebek; nagyobb kárt nem okoznak, legfeljebb a csivitelésük és a lepottyanó ürülék okoz zavart a használatban.
Kereskedelmi hirdetésekben gyakran találkozunk „fantomsasok” ajánlatával. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kisebb madarakat elriasztja a „sas”. Azonban nemcsak a tetőben fejlődő bábokat és csimaszokat kereső, így tetőkárt okozó seregélyek, hanem a ház körüli kert biológiai egyensúlyát fenntartó énekes és kerti kártevőket kereső madarak is elriadnak, így sem madárdalt nem hallunk, sem féregtelen gyümölcsöt nem szedhetünk a fáinkról.
Előfordul, hogy a mezei pocok, nyest befúrja magát a nádtetőbe, egy kis lyukat hagyva maga után. Ezt célszerű azonnal a mindig háznál lévő maradék náddal betömni, mielőtt még járatokat alakítanak ki a tetőben. (A taposott szalmafedés, akár a szalmakazlak, kedvenc fészkelőhelye az egereknek.)