Lapostetők csoportosítása és rétegfelépítése
A lapostetők az épületet lefedő vízszintes, többrétegű, összetett (teherhordó és térelhatároló) szerkezetek. A lapostetők tetősíkja 5°-nál (8,8%-nál) kisebb, de 2%-nál nagyobb lejtésű. Közvetlen térelhatároló szerkezetként elsődleges rendeltetésük, hogy minden esetben biztosítsák a belső tér külső hatásokkal szembeni védelmét. Hasznosított tetőfelület esetén további feladata, hogy megfeleljen a hasznosítás módja alapján megfogalmazódott egyéb elvárásoknak, követelményeknek.
A lapostetők a 20. század elejétől kezdtek elterjedni, amikortól a felhasználható anyagok, az építési és gyártástechnológiák gyors fejlődése következtében lehetővé vált az épületek (közel) vízszintes tetősíkkal történő, csapadékbiztos lefedése.
Külső hatások:
- fagy;
- mechanikai;
- vegyi;
- biológiai;
- hő;
- csapadék;
- szél;
- napsugárzás.
Belső hatások:
- nedvesség (pára);
- hő.
A lapostetők szerkezeti rétegei biztosítják az egyes hatásokkal szembeni védelmet. Egy-egy szerkezeti réteg több funkciót is betölthet. Az egyes rétegek alkalmazása és elhelyezkedése függ a lapostetőt érő hatásoktól és igénybevételektől, a hasznosítottságtól és az egyéb igényektől, követelményektől. Ezen jellemzők alapvetően meghatározzák a lapostetők rétegfelépítését, rétegrendjét.
Lapostetők csoportosítása
A lapostetőket a következő módon osztályozzák.
Szerkezeti felépítésük szerint:
- egyhéjú melegtetők (a szerkezetet alkotó egyes rétegek közvetlenül egymásra épülnek);
- kéthéjú hidegtetők (a hőszigetelés fölött átszellőztetett légréteg található, így a lapostető két egymástól elkülönülő szerkezeti részre (héjra) oszlik).
Hasznosítottság szerint:
- nem járható lapostetők (a tetőfelület nem hasznosított);
- járható lapostetők (a tetőfelület hasznosított; ilyenek a terasztetők, parkolótetők, zöldtetők).
Rétegfelépítés szerint:
- egyenes rétegrendű tetők (a csapadék elleni szigetelés a hőszigetelés fölött van);
- fordított rétegrendű tetők (a csapadék elleni szigetelés a hőszigetelés alatt van).
Lapostetők rétegfelépítése
A lapostetők három fő funkcionális rétege (alulról fölfelé haladva) a következő:
- 1. teherhordó szerkezet;
- 2. hőszigetelés;
- 3. csapadék elleni szigetelés.
Az ezekhez kapcsolódó további kiegészítő szerkezeti rétegek a következők lehetnek:
- lejtést adó réteg;
- párazáró és páraelvezető réteg;
- gőznyomás-kiegyenlítő réteg;
- felületvédelemi (leterhelő) réteg;
- elválasztó-, védőrétegek;
- egyéb kiegészítő szerkezetek, elemek.
Hasznosított tetők (zöldtetők, terasztetők) esetén további rétegek alkalmazására van szükség: elválasztó-, szűrőréteg; szemcsés ágyazóréteg; víztároló réteg; talajréteg; járólap.
2.1 táblázat
Teherhordó födémek
A lapostetők teherhordó szerkezeti részét a legtöbb esetben vízszintes födémszerkezet képezi. Ez rendszerint az adott lapostető terheinek ismerete alapján statikailag méretezett szerkezet. Általában ez alkotja a teljes lapostető aljzatát, fordított rétegrendű tetőknél pedig a csapadék elleni szigetelés közvetlen aljzata.
A födémszerkezet típusa és rétegvastagsága minden esetben függ a lapostető tervezett rétegfelépítésétől, a várható terhelésektől, illetve a tetőfelület geometriájától. A lapostetők ideális teherhordó szerkezetének mindenképpen a monolit vasbeton födémek tekinthetők. Ezek az adott igényekhez igazodva szabadon méretezhetők (tervezhetők), kedvező páratechnikai tulajdonsággal rendelkeznek, jelentős a teherbírásuk, illetve egységes homogén felületet képeznek.
A napjainkban elterjedt félmonolit födémek szintén kedvezőek lehetnek; kötöttséget a teherbírási, a méretbeli és a geometriai korlátok jelenthetnek. Kevésbé előnyös a fa és acél anyagú födémek alkalmazása. Ezeknél különös figyelmet kell fordítani a megfelelő páratechnikai védelemre, a korhadás, tűz és korrózió elleni védelemre és a homogén sík felület képzésére.
Lejtést adó réteg
A tetőfelület megfelelő lejtése többféle módon biztosítható. Az egyik leggyakoribb eljárás, hogy csak ebből a célból létrehozott külön szerkezeti réteggel, általában közvetlenül a födémszerkezeten kialakított, lejtést adó helyszíni könnyűbeton réteggel (lejtbetonnal) képezik. (Ez elhelyezhető a hőszigetelés felett a csapadék elleni szigetelés aljzataként is). Legkisebb rétegvastagsága min. 5 cm.
Szintén gyakori megoldás a hőszigetelő réteggel képzett lejtés. Ebben az esetben lépcsősen kialakított vagy ék alakúra vágott hőszigetelő lapokkal hozzák létre a lejtést adó ferde felületet. Ügyelni kell arra, hogy a kialakított legkisebb hőszigetelés-vastagság is megfeleljen a hőtechnikai követelményeknek. Az ék alakú táblákból készített lejtés előnye a kis önsúly, valamint hogy egy réteg két funkciót lát el. (Ez a megoldás fordított rétegrendű tetőknél természetesen nem alkalmazható.)
Monolit és félmonolit födémszerkezetek esetén a lejtés elvileg önmagával a teherhordó szerkezettel is képezhető. Ilyenkor a födém felső felülete önmagában képezi a lejtést. Ezt a megoldást azonban igen ritkán alkalmazzák a jelentős tömeg és a kivitelezés nehézségei miatt. A lejtést adó réteg megválasztását minden esetben az adott lapostetőnél alkalmazott szerkezeti rétegrend, a lejtés mértéke, a tetőfelület nagysága és a födémszerkezet teherbírása határozza meg.
Páratechnikai védelem rétege
A párazáró és páraelvezető réteg akadályozza meg, hogy a födém alatti belső térben jelenlévő nedvesség páradiffúzió (vagy légáramlás) útján a szerkezetbe juthasson. Mivel a felső réteget képező csapadék elleni szigetelés párazáró felületet képez, így külön gondoskodni kell az alatta lévő rétegek – belső tér felöli – páratechnikai védelméről, megakadályozva ezzel, hogy a nedvesség (pára) a belső térből a födém feletti szerkezeti részbe bejuthasson és ott megrekedhessen.
A réteg alkalmazása és anyaga függ a beltéri légállapotoktól és a födémszerkezet anyagától, rétegvastagságától. Ezek ismeretében szükségességét a tervezés során páradiffúziós számítással határozzák meg. A párazáró réteget kizárólag korhadásmentes anyagok képezhetik: PE-fólia, PVC-fólia, üvegfátyol betétes bitumenes lemez, alumíniumfólia betétes bitumenes lemez. Egyenes rétegrendű tetőknél szinte minden esetben szükséges a beépítésük, fordított rétegrendű tetőknél azonban nincs szükség pára elleni védelemre.
Alátét-, védő-, elválasztó réteg
Alátétréteg: a sérülésre érzékeny szigetelő vagy párazáró lemezek aljzatának felületi egyenetlenségeit, érdességét kiegyenlítő réteg.
Elválasztóréteg: az egymással összeférhetetlen anyagok (pl. beton és fémlemez, bitumen és PVC, PS-hab és PVC stb.) közé helyezett, ily módon az esetleges káros fizikai vagy vegyi jelenségeket megakadályozó réteg.
Védőréteg: a már elkészült szerkezetek további munkák során jelentkező hatásokkal, illetve egyéb felső rétegekből származó szennyeződésekkel szembeni védelmét biztosítja.
Hőszigetelés
A lapostető rétegrendjén belül az épület (a belső tér és az azt határoló szerkezetek) megfelelő hőtechnikai védelmét biztosítja. Vastagságát hőtechnikai méretezéssel határozzák meg. Anyaga elsősorban a lapostető rétegfelépítésétől függ. Általában műanyag keményhab (EPS, XPS, PUR) vagy nagy testsűrűségű szálas (ásvány-, üveggyapot) hőszigetelő táblákból készülnek.
Egyenes rétegrendű, egyhéjú tetőkben kizárólag nagy szilárdságú (terhelhető vagy lépésálló) hőszigetelés alkalmazható. Fordított rétegrendű tetőkben a hőszigetelés csak egy rétegben fektetett, zárt cellás, extrudált polisztirolhab (XPS) hőszigetelő elemekkel képezhető. Kéthéjú tetőkben nem terhelhető hőszigetelés is alkalmazható. Lapostetők hőszigetelése itt!
Gőznyomást kiegyenlítő réteg
A tetőszigetelés alatti zárt térben jelenlévő pára hőmérséklet-növekedés hatására jelentkező (gőz)nyomását semlegesítő, a tetőszigetelés alatt teljes felületű, összefüggő vékony légréteg. A réteg feladata kettős. Egyrészt biztosítja a szerkezetben lévő nedvesség (pára) felmelegedés hatására bekövetkezett nyomásának a feszültségmentes eloszlását, másrészt lehetővé teszi a csapadék elleni szigetelés és aljzatának egymástól független, eltérő mértékű mozgását.
A lapostetők építése során a felső csapadék elleni szigetelés kialakításával minden esetben lezárul egy adott nedvességtartalmú szerkezeti rész. Nyári időszakban a tető felmelegedése során a belső pára kitágulhat, ami hibás szerkezet esetén növekvő belső nyomást eredményez. Az ebből adódó feszültség általában a szigetelés felhólyagosodását okozza. A tetőszigetelések károsodását, tönkremenetelét a legtöbb esetben ez az épületfizikai jelenség idézi elő, ezért különösen fontos a lapostetők páratechnikai szempontból történő megfelelő felépítése.
Felületvédelem (leterhelő réteg)
A csapadék elleni szigetelés különböző külső hatásokkal (mechanikai, napsugárzás stb.) szembeni, felületi védelmet biztosító réteg. Ez a lapostető legfelső rétege, amely a tetőlejtésétől, a hasznosítás módjától, a szigetelés típusától, anyagától, terhelhetőségétől, valamint a védelem szükséges mértékétől függően többféle lehet (lemezek, bevonatok, kavicsterítés, betonlapok stb.). A nagyobb vastagságú rétegek egyúttal a csapadék elleni szigetelést is leterhelik.
Csapadék elleni szigetelés
A tetőszigetelés vízhatlanságot biztosító rétege. A lapos tető az épületet érő (külső) nedvességhatásoknak leginkább kitett szerkezet, ezért különösen fontos a teljes védelmet biztosító szigetelés megfelelő kialakítása.