Egyhéjú melegtetők rétegfelépítése
Egyenes rétegrendű melegtető
Az egyenes rétegrendű, egyhéjú melegtető a legáltalánosabb lapostető rétegrend, napjainkban is ezt alkalmazzák a leggyakrabban. A hőszigetelés a zárófödém felett, illetve a csapadék elleni szigetelés alatt található. A páratechnikai védelmet biztosító réteg rendszerint közvetlenül a hőszigetelés alatt (a födémszerkezet felett) helyezkedik el. A további kiegészítő szerkezeti rétegek alkalmazásától és elhelyezkedésétől függően számos változata létezik.
Az egyik leggyakoribb rétegrendnél a lejtést a födémen lejtbetonnal képezik (2.1/a. ábra). Ebben az esetben a hőszigetelés egyben a csapadék elleni szigetelés aljzata is, ennek megfelelően kizárólag lépésálló anyag építhető be. A hőszigetelés anyagától és a csapadék elleni szigetelés típusától (kialakításától) függően szükség lehet a két réteg között elválasztó-védő rétegre is.
2.1/a. ábra. Egyenes rétegrendű egyhéjú (nem járható) tető rétegfelépítésének általános sémája
1. védő-leterhelő kavicsréteg; 2. elválasztó-védő réteg; 3. csapadék elleni szigetelés; 4. gőznyomást kiegyenlítő réteg; 5. lejtést adó betonréteg; 6. technológiai védő (elválasztó) réteg; 7. hőszigetelés; 7*. Lejtést adó hőszigetelés 8. párazáró (párafékező) réteg; 9. méretezett vasbeton födém
Ennél is egyszerűbb (ennek megfelelően szintén gyakran alkalmazott) egyhéjú egyenes rétegrendű lapostető jön létre, ha a lejtést ferdén vágott hőszigetelő elemekkel képezik (2.1/b. ábra). Az előző rétegfelépítéshez képest csupán annyi a változás, hogy itt nincs szükség külön lejtbeton rétegre (elhagyható), így a födém önsúlya is kisebb.
- Ismerd meg az ezerarcú Japán építészetet!
- Számoljon a nedvességgel már az építkezéskor!
- Háztető – Sérült cserepek és palák cseréje
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
2.1/b. ábra.
A csapadék elleni szigetelés és a hőszigetelés esetleges összeférhetetlensége nemcsak a fentebb említett elválasztó-védő réteggel, hanem a lejtést adó betonréteg két szerkezeti rész közé helyezésével is kiküszöbölhető (2.1/c. ábra).
2.1/c. ábra.
Ilyenkor a lejtbeton szilárd elválasztó réteget képez a hőszigetelés és a csapadék elleni szigetelés között, egyben ez utóbbinak az aljzata is. A csapadék elleni szigetelés és a lejtbeton között minden esetben gőznyomás-kiegyenlítő réteget kell elhelyezni. A lejtbeton és a hőszigetelés közé elválasztó réteg (technológiai szigetelés) kerül. A beépített hőszigetelő anyagnak nagy szilárdságúnak kell lennie.
A fentieken kívül – az anyagoktól, egyedi igényektől és követelményektől függően – természetesen számos különböző rétegfelépítésű, egyenes rétegrendű egyhéjú lapostető képezhető. Az egyes rétegek elhelyezésének elve azonban alapvetően megegyezik a fenti példáknál ismertetettekkel.
Fordított rétegrendű melegtető
Fordított rétegrendű melegtetők esetén a három fő funkciójú szerkezeti réteg elhelyezkedése (az előzőekhez viszonyítva) úgy módosul, hogy a csapadék elleni szigetelés és a hőszigetelés felcserélődik. Vagyis a hőszigetelés kerül felülre és a csapadék elleni szigetelés ez alatt (a födém felett) helyezkedik el (2.2. ábra).
2.2. ábra. Fordított rétegrendű nem járható tető rétegfelépítése
Ennél a rétegfelépítésnél tehát a vízszigetelés védettebb helyzetbe kerül, a hőszigetelés védelmét (szélszívás és felúszás ellen) pedig külön biztosítani kell. A lejtést adó réteg (lejtbeton) közvetlenül a födémen található.
A fordított rétegrendű egyhéjú lapostetők alkalmazásának számos előnye van:
- a csapadék elleni szigetelés meghibásodásának lehetősége minimálisra csökken, mert védett a jelentős felmelegedéstől, napsugárzástól és egyéb (külső) hatásoktól, ily módon a vízszigetelés várható élettartama is hosz-szabb;
- a közvetlenül a hőszigetelés alatt (annak meleg oldalán) elhelyezkedő csapadék elleni szigetelés egyben párazáró rétegként is funkcionál, nincs szükség külön páravédelmi rétegre;
- kevesebb számú rétegre van szükség, így egyszerűbb és gyorsabb a kivitelezés.
Fordított rétegrendű tetőknél a hőszigetelő réteg kevésbé védett, ezért külön figyelmet kell rá fordítani. A hőszigetelő anyag csak fagyálló, kis vízfelvételű (extrudált polisztirol hab) lehet, egy rétegben beépítve. A csapadék elleni szigetelés és a hőszigetelés (anyagainak) esetleges összeférhetetlensége miatt szükség lehet a két réteg között elválasztó-védő réteg kialakítására is.
A hőszigetelést rendszerint leterhelő-védő réteggel lehet rögzíteni és védeni. Ez szélszívás ellen méretezett vastagságú (tömegű) mosott kavicsból, bazaltzúzalékból vagy ágyazott betonlapokból képzett réteg. A leterhelés és a hőszigetelés közé páraáteresztő tulajdonságú, elválasztó-védő réteget kell elhelyezni. Ezen rétegek együttesen biztosítják a hőszigetelés szélszívás, felúszás, UV-sugárzás és a káros mechanikai hatásokkal szembeni védelmét.
Kéthéjú hidegtetők
A kéthéjú lapostetők egyenes rétegrendű szerkezetek, azaz a hőszigetelés a zárófödém felett, illetve a csapadék elleni szigetelés alatt található. A hőszigetelés fölött azonban nagy méretű átszellőztetett légréteg készül, így a lapostető két egymástól elkülönülő szerkezeti részre (héjra) oszlik (2.3. ábra).
2.3. ábra. Kéthéjú tető rétegfelépítése
méretezett vb. födém; 2. párafékező réteg; 3. méretezett hőszigetelés; 4. átszellőztetett légréteg; 5. alátámasztó betonlábak; 6. előre gyártott vasbeton lapok; 7. kellősítő (alapozó) réteg; 8. csapadék elleni szigetelés; 9. deszkaborítás; 10. alátámasztó fa vázkeret; 11. védő-elválasztó réteg
Az alsó héj teherhordó szerkezeti része a födém, közvetlenül ezen helyezkedik el a hőszigetelő réteg.
A felső héj teherhordó szerkezete egyben a lejtést adó réteg is. Ez készülhet előre gyártott vasbeton lapokból faszerkezetre támaszkodó deszkaborításból és egyéb építőlemez borításból. Alkalmazásuk elsősorban a felső héj várható terhelésétől függ (ezt pedig főleg a tetőfelület hasznosítottsága, valamint a vízszigetelés védőrétege határozza meg). Napjainkban a nem hasznosított kéthéjú tetőknél általában a fa anyagú tartószerkezet alkalmazása a legkedvezőbb.
Attól függően, hogy milyen az alkalmazott, csapadék elleni szigetelés, illetve a felső héj teherhordó szerkezete, szükség lehet a két réteg között elválasztó-védő réteg kialakítására. A két héj közötti légréteg előzetes számítások alapján meghatározott méretű, természetes (vagy mesterséges) módon átszellőztetett, mely így folyamatosan biztosítja a szerkezetbe jutó nedvesség (pára) eltávozását. Az átszellőztetés további lényeges előnye, hogy csökkenti a tetőszerkezet nyári hőterhelését (hidegtető).
A légréteg természetes átszellőztetése megfelelő méretű be- és kiömlő szellőzőnyílásokon keresztül biztosítható. A szellőző légréteg és a nyílások méretét úgy kell megtervezni, hogy a nedvesség (pára) folyamatosan el tudjon távozni, ugyanakkor téli időszakban a légáramlás ne okozhasson túlzott hőveszteséget, lehűlést. Ez utóbbit a hőszigetelő réteg méretezésénél mindenképpen figyelembe kell venni.
A szellőző légréteg és a szellőzőnyílások méretét – ezzel együtt az átszellőzés mértékét – befolyásoló tényezők:
- a tető rétegfelépítése,
- a tető hasznosítottsága,
- a tetőfelület mérete;
- az épületmagasság;
- az uralkodó szélirány (tájolás);
- az épület szélvédettsége.
Az átszellőzés pillanatnyi mértékét ezen állandó jellemzők mellett természetesen minden esetben befolyásolják az adott időjárási körülmények is.
Kéthéjú tetőknél az alsó és felső héj teherhordó szerkezetei közötti kapcsolatot (a felső héj alátámasztását) minden esetben úgy kell kialakítani, hogy a két rész esetleges eltérő mozgásából ne keletkezhessenek káros mértékű feszültségek. Szintén ügyelni kell arra, hogy hőhídmentes szerkezeti kapcsolatok létesüljenek.