Szép lakás

Lakások szellőztetése: természetes, mesterséges, fürdők, konyhák szellőztetése

A szellőztetés az egészséges életmód alapfeltétele, emellett biztosítását rendeletekben előírt szabályok teszik kötelezővé az építész számára. A szép lakások minőségmeghatározásában fontos szerepet tölt be a belső tér klímája, ezen belül az alapvető szük­ségletet jelentő fűtés és a jó szellő­zés, szellőztetés lehetősége. Az egészséges lakásoknak mára már szinte tudományosan meghatá­rozott ismérvei vannak, amelyekhez a friss levegő, a megfelelő légcsere mindenképpen hozzátartozik.

Természetes szellőztetés

Otthonunkban valaha nem voltak ventilátorok, így csak a nyílászárók és a szellőző-, illetve kéménykürtők szolgáltak szellőztetésre. Gyermek­korunkban azt tanították, hogy a szellőztetés intenzíven, rövid ideig, teljesen nyitott ajtókon, ablakokon keresztül, a kereszthuzatra alapozva helyes. Belső terű helyiség levegőjét azonban így nem lehet cserélni, hi­szen ott nincs mód kereszthuzat lét­rehozására. Ezt a nagy keresztmet­szetű és magas szellőzőkürtők tették lehetővé.

Bár általában a természetes úton megvalósítható megoldásokat érde­mes előnyben részesíteni, az ilyen szellőztetési móddal kapcsolatban számos kritika merül fel:

  • Környezetünk ma már nem érin­tetlen (különösen a városok­ban), ezért a levegő por- és ká­rosanyag-tartalma sokszor nagy. Ablaknyitáskor a nagy sebessé­gű levegő rengeteg szennyező anyagot ragad magával, amely azután a zárt lakás álló levegő­jéből kiülepszik.
  • A lakásban a kereszthuzat káro­kat (becsapódó ablak stb.) is okozhat.
  • Szélcsendes napokon a szellő­zés egyáltalán nem működik.
  • A kürtőkön keresztüli szellőzte­tésnek alapproblémája a távozó levegő pótlása, ami régebben, nem tömör zárású nyílászárók esetében még működött, de ma már nem talál a levegő egyetlen rést sem, amelyen keresztül a lakásba juthatna.
  • Nyáron a kéményen keresztüli szellőzés nem működik, hisz an­nak alapelve, hogy a lakás leve­gője melegebb, mint a külső tér. A huzathatást a szél okozta nyo­máskülönbségek (az épület kö­rüláramlása során) néha ront­ják, néha segítik, de ez általunk nem befolyásolható.

Mesterséges szellőztetés

Az elmondottak miatt helyes, ha a szellőztetést tervezetten, szabályoz­ható módon alakítjuk ki. Ehhez né­hány szabályt érdemes szem előtt tartani:

  • A szellőztetés helyes kialakítása nehéz szakma, ezért minden eset­ben kérjük ki épületgépész ter­vező véleményét.
  • A lakás teljes légtérfogatát napi átlagban óránként 0,5-0,8-szor ki kell cserélni. Ez azt jelenti, hogy otthon töltött időnk alatt ennek a levegőnek kb. a dupláját kell mozgatnunk, egyébként pedig szinte semennyit sem.
  • A levegőt mindig a lakás szennyezett tereiből kell elszívni (WC, fürdőszoba, konyha, kam­ra), és a friss levegőt a tartózko­dási terekbe (nappali, hálószo­bák stb.) érdemes bejuttatni.
  • A friss levegő pótlásának helyét csak tömören záródó nyílászárók birtokában van módunk meg­határozni, egyébként a depresszió miatt minden résen nagy sebességgel áramlik be a levegő. A levegő pótlásáról gondoskod­ni kell. Leghelyesebb az előző pont szabályán túlmenően meg­keresni a lakásnak azokat a külső térrel határos (vagy határossá tehető) pontjait, ahol a levegő a legkevésbé szennyezett, és ahon­nan a legkevesebb zajra kell szá­mítani. Ideális lehet egy belső, zöld udvar.
  • A levegő bejuttatásakor érdemes a por kiszűrésére és a beáramló zajok tompítására gondot for­dítani.
  • A szellőzés folyamán a belső tér meleg levegőjét kicseréljük a kül­ső tér levegőjére. Ez fűtési idő­szakban energiaveszteséggel jár, a túlzott szellőztetés tehát nem­kívánatos.

A következőkben a lakótér helyi­ségeinek szellőztetési módjaira té­rünk rá fontossági soruknak megfe­lelően a WC-ktől a szobákig.

WC-k szellőztetése

A lakás legkisebb helyisége a WC, amely azonban a szellőzési mód ki­választásánál a legfontosabbak közé sorolható. Szellőztetése a használat­tal egyidejű kell, hogy legyen, néhány perces kikapcsolási késleltetéssel ki­egészítve. Mértékét érdemes a he­lyiség térfogatának 5-10-szeresére venni óránként. Ha falnyíláson vagy rövid kürtőn keresztül a szabadba szellőztetünk, axiális, egyéb esetben radiális ventilátor szükséges. A mi­nimális csőátmérő 80-100 mm. Több egymás feletti kürtőbecsatla­kozás esetén ügyelni kell arra, hogy a ventilátornak legyen tömör zárású visszacsapó szelepe.

Az egyidejű, vagyis a WC-ben tar­tózkodás alatti szellőzést gépi úton lehet biztosítani, ugyanis a hagyomá­nyos gravitációs megoldás esetén mű­ködése állandó. Az állandó üzemű szellőzés télen energetikai szempont­ból nem szerencsés, mert nagymér­tékben energiapazarlóvá teszi az egész lakást. Az egyidejű mechanikus szel­lőztetéshez a helyiség világítási áram­körére kapcsolt elektromos ventilá­tor a legjobb.

Itt kell, hogy felhívjuk a figyelmet arra a helytelen szemléletre, mely szerint egyesek a ház tervezésekor ragaszkodnak ahhoz, hogy ha lehet, a WC-nek legyen egy (kis) ablaka. Sajnos, ez a legrosszabb szellőztetési módok közé sorolható, ugyanis a mai technikai követelményeknek eleget tevő ablakok szinte 100%-osan lég­zárók, azaz csak nyitott állapotban jók a szellőztetés funkciójára. így té­len ez a helyiség szellőzetlen marad, levegője lassan összekeveredik a kap­csolt lakótér levegőjével, ami miatt még a legszebb lakás is elveszti az „ízét”. Az előbbiek alapján megálla­píthatjuk tehát, hogy a legjobb sza­bályozható szellőztetés kürtőn vagy szellőzőnyíláson keresztül valósítha­tó meg.

Fürdők és mosdók szellőzése

Ebben az esetben szintén a haszná­lattal egybekötött szellőztetést érde­mes kialakítani, mert az állandó lég­csere a lefolyószifonokat kiszáríthatja, ezért a szellőztetés maga válhat kel­lemetlen szagok forrásává. A szel­lőztetést ugyanúgy kell kialakítani, mint a WC-k esetében. Kicsi vagy külső falnál levő fürdőszobákat inten­zívebben, nagyobb, illetve melegebb tereket a kisebb légcsereszámnak megfelelően célszerű szellőztetni. Ha a WC nélküli fürdőszoba abla­kos szellőztetésű, nem okoz jelentős romlást a lakás levegőjének minősé­gében.

Konyhák szellőzése

A konyhákban kétféle szellőztetés le­hetséges. Az egyik az alapszellőzte­tés, amely pusztán azt célozza, hogy a konyha és vele együtt a lakás leve­gője minél egészségesebb legyen. A konyha általában nagy felülettel nyílik a lakás egyéb részeire, így itt állandóan szabad szellőztetni. A lég­csereszám 10-15 legyen. A csőát­mérők általában ne legyenek 100-125 mm-nél kisebbek. Sok esetben ehelyett vagy ezt kiegészítve elszívó­ernyőt használnak, hogy a szagok főzéskor ne terjedhessenek el a lakás­ban. Az ernyőnek mindig a szennye­zőforrás felett kell elhelyezkednie, és méretében azt meg kell haladnia.

Az ernyő elhelyezési magasságát te­kintve tudni kell, hogy minél köze­lebb van a szagforráshoz, annál jobb, a fej beverésének veszélye miatt vi­szont a fej magasság fölé kell néhány centiméterrel emelni. Egy átlagos tűzhely vagy fritőz kb. 300-400 m3/fi légszállítást igényel. Ez nagy érték, amelyet a lakás légutánpótlásának tervezésekor a csúcsterhelésben fi­gyelembe kell venni. A javasolt cső­átmérők 125-150 mm közöttiek. Az ernyők esetében a zsírfogók tiszta­ságára és meglétére ügyelni kell, mert egyébként a szívóhatás romlik, a rendszer elzsírosodik, tűzveszélyes és egészségtelen lesz. Az aktív szenes recirkulációs megoldások nem meg­felelők.

A lakótérrel kapcsolt konyhák szel­lőztetésére javasolt a konyha lakó­tér felőli légterében a mennyezet alatti, 50-70 cm-es, gátszerepet biztosító (nyílás feletti) kötényfal megépítése. Ez a lakótér levegője szempontjából kedvező, mivel a kö­tényfal csökkenti konyhaszag kiáram­lását.

Éléskamra, élelmiszer-tároló szellőztetése

A konyhában elhelyezett kamraszek­rény kétféleképpen szellőzhet: a kony­hatérbe vagy a szabadba nyíló szel­lőzőnyílásokkal. Az előbbi hátránya, hogy az ún. szagos alapanyagok (pl. hagyma, káposzta stb.) már kis mennyiség esetén is tudathatják jelen­létüket, a kifelé való szellőztetés viszont a téli lakáshőmérsékletet ne­gatívan befolyásolhatja. A kamrák szellőztetésére alapjában véve ugyanaz vonatkozik, mint a WC-kére, annak figyelembevételével, hogy szellőzőkürtőjük sohasem le­het közös.

Lakóhelyiségek szellőztetése

Bár a szellőztetés tekintetében nyil­vánvalóan ezek a legfontosabbak, mégsem velük foglalkoztunk először, mivel a kiszolgáló-, vagyis egészség­ügyi helyiségek általában egy személy tartózkodására szolgálnak egyidejű­leg, míg a lakás többi része a csa­ládé, tehát egyszerre több ember számára kell a szükséges légcserét biztosítanunk.

A lakóhelyiségek számára elsősor­ban természetes szellőztetést kell biz­tosítani, ami az esetek többségében egyszerűen megoldható. A vonatko­zó rendeletek kötelezően előírják a lakás szellőztetési feltételeit oly mó­don, hogy az adott helyiség termé­szetes megvilágítását szolgáló abla­kok 2/3 része – a padlón állva -könnyen nyitható és zárható legyen. Ne feledjük, hogy a közölt arány­szám a megvilágítási minimumra, nem az annál jóval nagyobb üvegfe­lületű ablakokra vonatkozik.

A korszerű légtechnika fejlődése lehetővé teszi a lakások klimatikus viszonyainak optimalizálását, de al­kalmazásához egy ezzel foglalkozó szakember véleményét mindenkép­pen ki kell kérni. A belső tér szellőz­tetésekor feltétlenül gondoskodnunk kell a megfelelő páratartalomról, erre pedig sokfajta lehetőség kínálkozik. Legalkalmasabbak a szobanövények – 100 m3 lakástérhez 1-1,5 m3 térfo­gatú lomb elegendő -, melyeket min­dennap öntözünk, valamint a fűtő­testekhez kapcsolt párásítók vagy a gépi párologtatók stb.

Az előzőekben felsorolt követelmé­nyek kielégítése azontúl, hogy szük­séges jelentősen hozzájárul egészsé­ges, szép lakásunk megformálásához és használatához.

tapadhatnak, kifejlődhetnek. A gom­baspórák állandóan jelen vannak a lakásban, s bár őket magukat ugyan nem tudjuk megszüntetni, de a táp­talajukat igen, valamint a helyiség nedvességtartalmát is szabályozhat­juk. Ha a penészesedés okát vizsgál­juk, mindig azt kell keresni: mitől nedves a fal? Ennek sokféle oka le­het, pl. külső vízbehatolás is (csőtö­rés, beázás), de az esetek legnagyobb részében a fal belső felületén lecsa­pódó pára okozza.

Mikor csapódik le a pára? Ha túl hideg a fal, vagy sok a nedvesség a lakásban, esetleg mindkettő egy­szerre.

Ennek megfelelően a pené­szesedés három leggyakoribb oka, leegyszerűsítve:

  • 1. nem megfelelő minőségű épü­letszerkezetek;
  • 2. rossz lakáshasználati szokások;
  • 3. túlzott energiatakarékosság, elégtelen fűtés.

Az első kategóriába főként a nem megfelelő hőszigetelő képességű fa­lak tartoznak. Ma már ugyan szab­vány írja elő a külső falak szükséges hőszigetelési értékét, de ezt takaré­kossági okokból sokszor nem tartják be. A legtöbb panasz az ún. B-30-as téglából épült falakra és a panella­kások külső „szendvicsszerkezeteire” van. Sok gondot okoz az ún. hőhi-dak jelenléte, a hőszigetelés nélkü­li áthidalógerendáknál és beton­koszorúknál. Gyakran nedvesedik a fal a vízszintes szigetelés hiánya miatt a falban felhúzódó talajned­vességtől.

A második pontban arról van szó, hogy sok lakásban többletpára ke­letkezik a rossz lakáshasználati szo­kások következtében, amelyek leg­többször elégtelen szellőztetéssel párosulnak. Okozhatják a kis légte­rű szobák megnövekedett páratar­talmát az ott szárított ruhaneműk, pelenkák, a nyitott fürdőszobaajtó­nál történő hosszas zuhanyozás, az indokolatlanul nagy mennyiségű és túllocsolt növényzet, valamint a pá­rologtatók is. Tovább rontja a hely­zetet, hogy a lakók egy része nem gondoskodik a kellő szellőztetésről.

A harmadik kategóriába soroltuk a tévesen értelmezett energiataka­rékosságból adódó elégtelen fűtést, amely szintén a nedvesedés okozó­ja. Ma, a rohamosan növekvő ener­giaárak mellett természetesen min­denki ott spórol, ahol tud. Ám ha a rosszul hőszigetelt, párával telített lakás nincs eléggé „túlfűtve” ahhoz, hogy a meleg a keletkező nedvességet „felszárítsa”, a penészfoltok gyorsan megjelennek.

Penészképződés és okai

Mivel a penészképződés elsősor­ban nyugvó légtér esetén alakul ki, nem szabad a nagy felületű bútoro­kat, szekrénysorokat közvetlenül a külső falak mellé állítani, szorosan hozzájuk tolni. Egy kis légrés előse­gítené, hogy a fal és a bútorzat kö­zött levegőáramlás alakulhasson ki.

A penészképződés egyik feltétele­ként említettük a gombaspórák szá­mára alkalmas táptalajt. Ez a laká­sokban elsősorban a falfelületek bevonóanyaga, burkolata, festése. Ki­váló táptalajnak bizonyulnak a mű­anyagbázisú festések és a műanyag tapéták, ezzel szemben az egyszerű mészfestés kifejezetten gátolja a pe­nészképződést.

Összefoglalva: penész legtöbbször ott keletkezik, ahol a pára a falak fe­lületére le tud csapódni. Ez akkor következik be, ha a külső falak belső síkja lehűl az ún. harmatpontra. Te­hát azt kell megakadályoznunk, hogy a fal és a födém felülete lehűl­jön, és azon a nedvesség kicsapódjon. Hogyan érhető ez el?

A válasz az előzőekben felsoroltak alapján kézen­fekvő:

  • jó minőségű jói hőszigetelt épü­letszerkezetekkel, ha kell, utóla­gos külső hőszigeteléssel;
  • a lakásban levő nedvesség mi­nimumra csökkentésével, rend­szeres szellőztetéssel;
  • megfelelő fűtéssel, a hideg fal­felületek „felmelegítésével”,
  • a gombaspórák számára jó táp­talajt adó műanyag felületek megszüntetésével.