• lakberendezés
• ötletek

Ágytakaró, abrosz, szalvéta készítése. Három részből álló ágytakaró.

Az ágy- és asztalneműk többségét könnyű elkészíteni, mert főként téglalap és négy­zet alakúak, egyenes vonalú varrásokkal és egyszerű szegélyekkel. Ha kedvünk tartja, kézi vagy gépi hímzéssel vagy díszítőszegélyekkel csinosíthatjuk őket.

Megfelelő anyagok

Bár az ágyneműhuzatok eredetileg főleg lenvászonból készültek, mostanában már inkább pamutból vagy poli­észter és pamut keverékéből, illetve bármiből, ami jól bírja a gyakori mosást és vasalást. Egyes anyagok kissé összemennek az első mosáskor, ezért érdemes beavatni őket. Ruha- és inganyagból vagy poliészterrel kevert pamut ágyneműanyagból is készíthetünk abroszt és szalvétát.

• Lepedővászon: Méterre vásárolhatjuk a szokásosnál szélesebb kiszerelésben is, s így szimpla vagy dupla ágyra egyaránt varrhatunk belőle lepedőt és dunyha-huzatot hosszanti toldás nélkül.
• Pamutanyagok: Nagyon kellemesek és tartósak, de a vászonhoz hasonlóan vasalást igényelnek.
• Pamut-műszál keverék: A pamuthoz hasonló tulajdon­ságúak, de könnyebben moshatók, és alig vagy egyálta­lán nem kell vasalni őket.
• Tisztán műszálas anyagok: Nagyon gyorsan kimoshat­juk és megszáríthatjuk őket, de gyakran kellemetlenül csúszós tapintásúak és hajlamosak összegyűjteni a statikus elektromosságot. Nem nedvszívóak és nem „lélegeznek”, ezért meleg időben nem kellemes ilyen ágyneműben aludni.

Mintás vagy egyszínű?

Az ágy- és asztalneműk jó okkal voltak hagyományosan fehér színűek: a fehér anyagok viselik legjobban az állandó mosást és vasalást, különösen forró vízben, amelyre abroszok esetében gyakran szükség lehet. A jól karbantartott fehér huzat elegáns benyomást kelt. Megéri a fáradságot, ha szépen fehérített és keményí­tett kisebb hímzett kézimunkákkal díszítjük az étkező­asztalt vagy az ágyakat. Ágyneműhuzatot sötét színű vagy mintás anyagból is készíthetünk, ezek azonban óhatatlanul megfakul­nak a gyakori mosástól, és már akkor kopottan néznek ki, amikor hasznos élettartamuk még le sem járt. Jobb megoldásnak tűnik az, hogy halványszínű anyagon élénk árnyalatú díszszegélyt alkalmazunk.

A lepedők és párnahuzatok készítésére eredetileg lenvásznat használtak, ma már azonban sok más alapanyagból is készítenek ágyneműhuzatot.

Ágytakarók készítése

Ágytakarót könnyű készíteni. Lefedhetjük vele csak a párnát és a paplant, vagy az egész ágyat is úgy, hogy az ágy lábánál és oldalainál egészen a padlóig leérjen. Agytakarókat a többi ágy neműhöz képest kevésbé tartós anyagból is készíthetünk, mert ezeket nem kell olyan gyakran mosni vagy tisztíttatni.

Agytakaróhoz szabványszélességű anyagot használ­hatunk, de ez azt jelenti, hogy szinte biztosan lesz egy-két varrás a kész darabon. Ha ez a helyzet, csak hasonló súlyú anyagokat társítsunk, és úgy helyezzük el a varrásokat, hogy egy egész anyagszélesség kerüljön középre, a két szélére pedig keskenyebb darabok. Amennyiben össze kell varrnunk az anyagokat, próbál­juk a varrást a lehető legjobban elrejteni, vagy talál­junk valamilyen esztétikus megoldást, például varrjunk csipkeszalagot a két rész közé.

Arra ügyelni kell, hogy az ilyen díszítőelemeket ugyanúgy lehessen mosni, mint magát a szövetet. A nehezebb textíliákból lehet a legszebb ágytakaró­kat készíteni, ha azonban mégis könnyebb anyagot választunk, béleléssel és az ágytakaró szélére varrt szegőszalaggal adhatunk neki tartást. Az ágytakaró sarkait szögletesen hagyhatjuk, de le is kerekíthetjük, hogy ne söpörje a földet. A széle sima maradhat, vagy körben rávarrt szegéllyel díszíthetjük.

Három részből álló ágytakaró készítése

A jobbra lent látható nagyméretű ágytakaró három különböző szövetből készült, amelyeket az oldalsó szövött széleik mentén varrtak össze, és duplán vissza­hajtott szegélye van.

1. Mérjük le a bevetett ágyat, kezdjük a fejrésznél és folytassuk a párnákon át az ágy végénél le a padlóig. Adjunk hozzá 8 cm-t a két varrásnak. Mérjük le a kivá­lasztott anyagokból az ágytakaró szélességének meg­felelő hosszt. Hagyjunk rá körben 5 cm-t a szegélynek.
2. Vágjuk le a szövetekből a megfelelő méretű dara­bokat. A színükkel egymásra fektetve varrjuk össze a részeket 2 cm-es varrásszélességgel. Mindegyik varrás elején és végén néhány oda-vissza öltéssel biztosítsuk a varrást. (Amennyiben levágjuk az anyag szövött széle­it, tisztázzuk el a varrásszéleket.) Hajtsuk szét a varrást, és vasaljuk le.
3. Körben hajtsunk be kétszer 2,5 cm-t, és varrjuk le. Megjegyzés: ha a szövetek nagyon elütnek egymástól, érdemes rászánni az időt, hogy mindegyiket a neki megfelelő cérnával varrjuk, hogy tökéletes legyen a takaró szegése.

Ágytakaróval elrejthetjük a szoba dekorációs összeállításától elütő ágy­neműket (általában paplan- és párnahuzatokat), amelyeket túl drága lenne lecserélni.

Asztalnemű

Mivel az étkezés és a vendéglátás manapság jóval kevés­bé előírásos módon zajlik, nincs szükség arra, hogy te­lepakoljuk az asztalt a hagyományos porcelánokkal és evőeszközökkel. Az asztal feldíszítése leginkább kreati­vitásunk függvénye, még szűkös anyagi keretek között is. A terített asztal lehet hűvös, határozott hangulatú fehér vagy élénk színű, vidám és laza. Egyszerű deko­rációs megoldás az, ha egy második terítőt helyezünk az egyszínű abroszra. Ez a második lehet valamilyen feltűnő anyag, amely önmagában nem elég nagy asztal­terítőnek, vagy egy hosszú selyem- vagy brokátcsík, esetleg hímzés, amelyet asztali futóként használunk.

A modern étkezést vidám és kötetlen élménnyé varázsolja az élénk színek és minták keverése a poharakon, tányérokon és asztalneműn.

Keverés és párosítás

Az étkezőasztalra terített feltűnő, nyomott mintás anyag szinte az egész helyiséget díszíti. Nem feltétlenül kell az abrosznak és mindennek, ami rajta van, tökéle­tesen összeilleni, és jutányos áron akár viszonylag drá­ga anyagmaradékot is vásárolhatunk abrosznak, ami túl kicsi függönynek vagy bútorhuzatnak. A színek és minták ügyes keverésével mutatós hátteret teremthe­tünk az egyszínű tányéroknak és tálaknak. A különféle textíliákat azonban – bármilyen lezsernek tűnjön is a terített asztal – csak bizonyos szabályok betartásával lehet hatásosan keverni.

A sikeres összeállításhoz közös nevezőre kell hozni a részleteket:

• Az anyagok összeválogatását alapozzuk közös mintá­ra, például csíkokra, kockákra vagy virágmintára.
• Válasszunk rokon színű textíliákat – még akkor is, ha a mintázatuk eltérő.
• Vásároljunk hasonló textúrájú anyagokat – csak durva, matt vásznakat, csak könnyű és áttetsző, vagy csak fémes szegélyű szöveteket.
• Válasszunk hasonló tónusú anyagokat – telt, élénk, csillogó árnyalatokat vagy lágy pasztellszíneket.

Abroszok és szalvéták készítése

Ha nekünk tetsző színben magunk szeretnénk abro­szokat és szalvétákat varrni, remekül felhasználhatjuk a szép maradék anyagokat.

1. Szabjuk ki az anyagot, beleszámítva körben a szeges­hez szükséges mennyiséget is (1. a túloldalon), és ha kell, varrjuk össze a darabokat, hogy megkapjuk a kí­vánt szélességet. A széleket duplán behajtva szegjük be.
2. Hogy szebb legyen a szeges, 10 cm hosszan vágjuk le ferdén a sarkokat. Hajtsuk be keskenyen, és vasaljuk le a fonákoldalra a ferde anyagszélt, majd körben hajt­suk be és vasaljuk le az egyenes széleket, hogy a sarkok tökéletes negyvenöt fokos szögben illeszkedjenek.
3. Nyissuk fel a levasalt oldalakat, és hajtsunk be az egyenes szélekből körülbelül 1 cm-t. Vasaljuk le. Hajtsuk vissza körben a szegélyt, és szükség esetén gombostűzzük le vagy férceljük végig. A belső széléhez közel, varrógéppel varrjuk körben le a szegélyt.

A tányéralátétként és asztali futóként alkalmazott pasztellszínű csíkos anyag, amint az a képen is látható, kellemes kontrasztot képez az egy­színű, gyöngyházfényű tányérokkal.