• faburkolat

Faburkolat felszerelése a tetőtérben

A fával burkolt ferde tetősík mindig szép. A következőkben a faburkolat készítésének különböző módszereit mutatjuk be. A tető faburkolatához a gipszlapos burkoláshoz hasonlóan tartószerkezetre van szükség.

Ezt többféle módon is kialakíthatjuk:

• A szarufákra tetőléceket erősítünk, ezek lesznek a vízszintes lambéria­deszkák tartólécei.
• Ha a lambériaelemeket függőle­gesen akarjuk elhelyezni, akkor a tartólécezetet vízszintesen kell kialakí­tani. Ekkor a szokásos tetőlécek he­lyett, a szarufák távolságától függetle­nül, 4 x 6 cm keresztmetszetű faléceket használjunk.
• Aki különösen igényes faburkolatot szeretne, burkolja a szarufákat vízálló (22 mm-es) V-100-as forgácslapokkal vagy rosterősítésű gipszlapokkal (tűz­védelem).

Győződjünk meg arról, hogy a fedél­szék elviseli-e a forgácslap burkolat tömegét. Erre különösen régi épületek felújításakor kell odafigyelni. Kétely esetén konzultáljunk statikussal vagy építésszel.

A fát felhasználás előtt pihentessük

Lambériákat és paneleket nagyon sok­féle változatban lehet kapni. Van fehér, színes vagy nyers színű: mindenki megtalálja az ízlésének megfelelőt. Példáinkban lucfenyő lambériát válasz­tottunk (nyers vagy softline kiala­kítású változat).

A fa kiválasztásánál tartsuk szem előtt, hogy szinte alig van még egy anyag, amely ennyire természetes atmoszférát és kellemes melegséget adna. Nem csoda tehát, hogy a belső terek kialakításánál annyira kedvelik a fát. Mielőtt a tervezéshez hozzálátnánk, vegyük figyelembe, hogy a sötét fafelü­let a kis helyiségeket még kisebbnek mutatja.

A fa egyik nagy problémája a zsu­gorodás

A kellemetlen meglepetések (a fa elvetemedik, az elemek között nemkívánatos hézagok keletkeznek) megelőzésére a lambériát néhány nap­ig pihentessük a rendeltetési helyén, hogy akklimatizálódjon. Kivétel a fe­lületkezelt, végső kikészítésben része­sített fa, amelyet már a vásárlás utáni napon fel lehet szerelni.

A következő kérdés: Milyen véde­lemben részesítsük a belső térben al­kalmazott fát? Erre még a szakértők sem adnak egyértelmű választ. így a favédelem ügyében saját véleményünk­re vagyunk utalva: Ha sok kezeletlen fából készített régi épület a szabad ég alatt évszázadokat kibírt, akkor jogo­san elvárhatjuk, hogy famennyezetünk is eltartson mindenféle kezelés nélkül néhány évtizedig.

A kezeletlen lambériadeszkák ere­zetének és színárnyalatának hangsú­lyozására elegendő egy méhviaszos vagy környezetbarát lazúros bevonás. Hogy egészen világosan fogalmazzunk: beltéri alkalmazás esetén a favédő sze­rek használata túl drasztikus megoldás lenne, azokra egyáltalán nincs szükség.

Mindezt megfontolva kezdjük el a lambériadeszkák szerelését. Az első deszkáról fűrészeljük le a csapot és a vágási élet csiszoljuk le a megfelelő szögben, hogy az pontosan hozzásimul­jon a térdfalhoz. Ha a csatlakozó térd­falnak egyenetlen a felülete, akkor ezt bizony az első deszkára, még annak méretre vágása előtt, át kell másolni.

Az első deszkát hozzácsavarozzuk a tartólécezethez, de speciális kapocs segítségével láthatatlanul is felerősít­hetjük. Az összes többi deszkát lam­bériakapcsokkal szereljük fel. Jó, ha tudjuk: a „C3″ jelölésű kapcsok olyan deszkákhoz alkalmasak, amelyek ho­ronyfalának vastagsága 3 mm (horony­fal: a horony alsó élszalagja). A „C4″-kapcsok 4 mm-es horonyfalhoz valók.

A lambériadeszkák lehetőleg olyan hosszúak legyenek, hogy a helyiség egyik oldalától a másikig egy darabból lehessen elkészíteni a burkolatot. Ha mégis előfordul, hogy deszkákat illesz­teni kell egymáshoz, az illesztés mindig tartólécre kerüljön. Fontos, hogy a két deszka vágott felülete pontosan illeszkedjen egymáshoz; a pontatlan találko­zások később nagyon csúnyán néznek ki. A lécen mindkét deszkavéget rög­zítsük lambériakapcsokkal.

V-100-as forgácslapokra való fel­erősítés esetén a lambériakapcsokat tetszőleges helyen, egyszerűen rászegezzük a forgácslapokra. A szegek hegyei azonban hátul nem állhatnak ki a forgácslapból, mert megsértik a fóliát.

Az oldalak mentén látszik meg, hogy milyen pontosan dolgoztunk

• A faburkolat és a falak csatlakozásának kialakítása nem egyszerű feladat.
• A legegyszerűbb, egyben azonban a legkevésbé szakszerű az a megoldás, amelynél ezeket a részeket lambéria­deszkával takarjuk le.
• Ha nem sajnáljuk a fáradságot, a faburkolat elemeit úgy is méretre vág­hatjuk, hogy azok pontosan oldalfaltól oldalfalig érjenek. Ha viszont valame­lyik deszka kissé rövidebbre sikerült (ez pedig könnyen előfordulhat), akkor azt nem tudjuk felhasználni.
• A legjobb megoldások egyike az árnyékfuga. Először szorosan az oldal­fal mellé egy tartólécet szerelünk fel, és azt feketére festjük. A faburkolatot úgy erősítjük fel, hogy annak széle a faltól néhány mm-re legyen. A tiszta csatlakozást réselőfűrésszel érjük el.

Ha nincs réselőfűrészünk, a deszká­kat a műhelyben is levághatjuk pon­tosan egyenlő hosszúra, az árnyékfugát ebben az esetben a helyszínen nem kell utánmunkálni. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy amennyiben a szem­ben lévő falak távolsága nem minden­hol pontosan egyforma, ez az árnyék-fuga szabálytalan szélességén nagyon gyorsan megmutatkozik.

A faburkolat utolsó deszkáját pon­tosan be kell illeszteni. Itt ne sajnáljuk az időt és csak apró lépésekben halad­junk: csiszolás, bepróbálás, újra csiszo­lás, megint bepróbálás és így tovább. Az utolsó deszkát csavarokkal erősít­jük a helyére.

Lépések:

1. Első példánkban felületkezelt lambériát alkalmaztunk
2. A lambériát gyalulatlan tetőlécekre erősítettük, amelyet a szarufákhoz…
3. .. .vagy a ferdefödém (tömör tető vagy koporsófödém) alsó oldalára csavaroztunk
4. Az első lambériadeszkáról vágjuk le a csapot és a vágott oldalt csiszoljuk meg, hogy az illeszkedjen a tető hajlásához
5. A megmunkált első deszkát csavarozzuk az alaplécezethez
6. Az összes többi lambériadeszkát „láthatatlan” kapcsokkal szereljük fel
7. A burkolat csaknem készen van. Az utolsó deszka beillesztését több lépésben kell elvégeznünk: csiszolunk, bepróbáljuk, megint csiszolunk, újra bepróbáljuk és így tovább, amíg pontosan illeszkedik
8. Az olyan burkolatokat, amelyeknek nincs tetőgerinc alatti csúcsuk, felülről kezdjük el rakni. így az utolsó deszkánál sem lesz problémánk

A nagy fafelületek érdekes tagolása

A fa ugyan mindig szép, a túl nagy fafelületek azonban, éppen méretük miatt, nagyon unalmasak. Ismerjünk meg két egyszerű ötletet, amivel ezt a monoton felületet meg lehet törni.  Ahol a burkolat mögött szarufa helyezkedik el, szereljünk a burkolat befelé néző oldalára egy-egy deszkát. Ez a felületet nagyon egyszerű módon, mégis érdekesen tagolja. Ez a változat ferdefödémes tetők alatt is alkalmazható, ami egyben azt is bizonyítja, hogy az ilyen tetőszerkezet sem zárja ki a ter­mészetes megjelenés megteremtését.

Ha a fenti megoldást még tovább akarjuk finomítani, szarufás fedélszé­kek esetén a szarufákat is láthatóvá tehetjük azzal, hogy csak a köztük lévő mezőket burkoljuk be. A gerendák menti árnyékfugákkal együtt az ered­mény osztályon felüli. Ennek ára azon­ban a gondos munka.

Ha a mennyezetet lambériával kívánjuk burkolni, pontosan ugyanúgy járjunk el, mint a ferde tetősíkok burkolásánál. Először egymástól mintegy 50 cm-es távolságban dűbelekkel erősítsük fel a mennyezetre a tartóléceket. Ha be­épített sugárvetőket is el akarunk he­lyezni a burkolatban, akkor a faborítás és a nyers födém közötti távolságot nagyobbra kell választani.



Általában elég, ha egymásra merőlegesen két tetőlécsort szerelünk a mennyezetre. A mennyezet szélét a majdani árnyék­fuga fölött fessük feketére. Ezután ta­pétázzuk be a falat és szegezzük fel az első lambériadeszkát. Az összes többi deszkát lambériakapcsokkal, „láthatatlanul” erősítjük fel. Az árnyék­fuga egyenletes szélességét úgy ér­hetjük el, hogy a deszkák végét egy falécnek ütköztetjük; a lécet a munka végén eltávolítjuk.