• építés
• falak
• falszerkezetek
• javítás

Régi házak falazata és javítása

A régi házak falazatának anyaga gyakran tégla vagy terméskő, melyet mészhabarccsal falaztak fel, kívülről pedig nyerstégla burkolattal vagy va­kolattal láttak el.

A régi falazaton leggyakrabban előforduló káro­sodások a következők:

• a vakolat felültének lepergése, kivirágzások a lábazaton;
• nyerstégla-falazatnál kipergő fugák, málló tég­lafelületek;
• sérült vakolat;
• nedvesség a külső falak belső oldalán nedves­ség foltokkal, penészesedéssel, leváló felületekkel;
• repedések a falazatban.

Ezeknek a károknak a fő oka a nedvesség: az eső, a felszálló talajnedvesség és a levegő nedvességtartalma. Ezért az ilyen hibák megszünte­tésére irányuló munkákat is itt kell kezdeni. A fel­színre korlátozódó javítások, pl. az átfestés vagy glettelés, általában nem érik meg a fáradságot. Ezen túlmenően a régi házak szinte minden falá­nál célszerű, felújítási munkák esetén a kötelező hővédelem tökéletesítése.

7.1. ábra. Tufával borított homlokzat, falazott terméskő lábazattal.

7.2. ábra. Elmállott homokkő ablakpárkány.
Itt legalább hidrofóbbá tétellel meg kellene állí­tani a további mállást. Különben hamarosan az ablak bélésfala is hasonlóan fog kinézni.

7.3. ábra. Terméskő falazat habarcsfugákkal.

7.4. ábra. A vakolat leválása.

Lábazatok és homlokzatok

A terméskőből vagy téglából készült régi vakolat­lan falaknál gyakori, hogy a fugák kimosódnak, a téglafelületek elmállottak vagy morzsalékossá váltak. Ennek oka az eső és fagy, aminek a fal ki van téve. A régi falakat sokszor nem fagyálló anyagból készítették, ráadásul a levegő szennye­ződése és a savas esők is gyorsítják a kövek mállását.

A mállási folyamat számottevően lassítható, ha a laza felületeket eltávolítjuk, a szükséges helye­ket kőlisztes habarccsal kijavítjuk (ez mindenféle kőhöz kapható, ül. összeállítható), majd a falakat hidrofóbbá téve kémiai úton megszilárdítjuk és impregnálással víztaszítóvá tesszük. Ha a káro­sodás főleg a habarccsal kitöltött fugákat érinti, akkor a laza habarcsot 2-3 cm mélyen kikapar­juk és a hézagokat mészpuccolán-habarccsal a fallal elvágólag újra fugázzuk, feltétlenül betartva az időjárásra, előrenedvesítés-re stb. vonatkozó feldolgozási előírásokat. Ajánla­tos a homlokzatot lekeféléssel, lemosással vagy gőzsugárral előzetesen megtisztítani.

Ha a kövek mállása már nagyon előrehaladott, akkor nem marad más hátra, mint a laza rétegek leverése (pl. kőfaragó kalapáccsal, szekercével vagy lapos vésővel felszerelt ütvefúró-kalapáccsal), majd a homlokzat újravakolása és bur­kolása (célszerűen hőszigeteléssel egybekötve).

A lábazaton a kőhomlokzatok mállása különö­sen erős, mert a falat a fröccsenő víz is igénybe veszi, esetleg még az utakra kiszórt sóval is kombinálva. Itt az a célszerű, ha a fal felületét le­verjük és új cementvakolatot, vagy kőlapburkola­tot viszünk fel. Ha a lábazati falazatban a nedves­ség felszállásával is számolni kell, akkor a hely­reállításnál arról is gondoskodjunk, hogy az új falfelületen át jó párolgást biztosítsunk, pl. vízta­szító, de vízáteresztő javítóvakolattal és szilikátfestékkel történő festéssel.

A nedves falazat tömör festékbevonattal vagy fényezett csempékkel való borítása felszálló ned­vesség esetén nem jelent megoldást, mert az ilyen burkolat nem sokáig tart és a probléma mindössze a burkolat feletti falfelületre tevődne át. Súlyosabb esetben csak a pincefalak vízmentesí­tése segít.

Nedvesség a külső falak belső oldalán

A külső falak belső oldalán a lepattogzó festékért, morzsálódó vakolatért, nedvességfoltokért és penészért szintén a nedvesség felelős. A falban felszálló talajnedvesség, ill. az időjá­rásnak kitett oldalon lévő sérült külső vakolat vagy elmállott nyerstégla burkolat azt okozhatja, hogy a fal túlzottan átnedvesedik. Emellett ma a lecsapódó pára okozta átnedvesedés is fontos szere­pet játszik, elsősorban az olyan veszélyeztetett helyeken, mint az ablakok bélésfalai, a házsarkok, a födémek felfekvései és a nagy bútordarabok mögötti felületek.

Az ilyen helyeken keletkező nedvesség okozta károk oka csaknem mindig az, hogy az új ablakok aránylag tömören zárnak és túl keveset szellőztetnek. Ebből következően a belső levegő fokozott mennyiségű vízgőzt tartal­maz, ami a hidegebb falfelületeken lecsapódik. Tartós segítséget a következetes szellőztetés mellett csak ezeknek a falfelületeknek a járulékos hőszigetelése nyújt.

Egyszerű intézkedések a páralecsapódás megakadályozására:

• A bútordarabokat 2-5 cm-re húzzuk el a faltól és tegyük lehetővé a levegő alulról felfelé való keringését, a nagy képeknél távtartókkal gon­doskodjunk a hátsó szellőzésről.
• A nagy nedvességtartalmú helyiségeket gyak­rabban szellőztessük (rövid idejű intenzív szellőztetés).
• A nedves helyiségeket (konyha és fürdőszoba) ne szellőztessük a lakás felé nyitott ajtókon át.
• A helyiségeket kellőképpen fűtsük, a rossz hő-szigetelésű régi épületekben lévő fűtetlen helyi­ségeket ne igyekezzünk nyitott ajtókon át mele­gen tartani.

A fentieken túlmenően csak a külső falak minél átfogóbb hőszigetelésétől remélhe­tünk segítséget, ezáltal ugyanis megnövekszik a belső falfelületek hőmérséklete; egyúttal meg­szűnnek az ablakoknál, födémeknél és padlásfö­démeknél lévő hőhidak, a vízpára tehát többé nem csapódik le a belső falfelületeken.

Repedések a falazatban

A külső falon lévő, látható repedések származ­hatnak pl. a vakolat sérüléseiből. Ezeket minél hamarabb szüntessük meg, hogy megakadá­lyozzuk a nedvesség behatolását a falba. A falazatban keletkező repedések oka többnyire az alapozásnál keresendő.

Elképzelhetők más okok is, melyekkel itt nem kí­vánunk részletesen foglalkozni, például:

• a terméskő falazat hiányos kötése;
• boltozatokból, tetőszékekből vagy falnyílások feletti ívekből származó csúsztatóerők;
• túl vékony, kellő keresztmerevítés nélküli fa­lazat.