• kémény
• tetőtér

Tetőterek fűtési lehetőségei

Fűtési lehetőségek

A lakások ún. energiaháztartásának legjelentősebb hánya­dát a fűtés képezi, ezért néhány szóban a tetőtéri helyi­ségek fűtési lehetőségeire is kitérünk. Ha a közművek lehe­tővé teszik, célszerű mindenképpen gázt használni, fűtésre, melegvíz-termelésre és főzésre egyaránt.

Helyi (egyedi) fűtés

A tüzelőberendezést általában abban a helyiségben üze­meltetik, amelyet fűteni kívánnak. Méretét szakember (épületgépész) hőszükséglet-számítás alapján határozza meg. Az égésterméket kéménykürtőn keresztül a szabadba vezetik.

Fűtőanyagként ma szén, gáz, ill. villamos energia ajánl­ható. Olaj az olajpiac jelenlegi helyzete miatt nem javasol­ható. A fűtőberendezés széntüzelésű és gáz- vagy villany­üzemű cserépkályha, széntüzelésű vaskályha vagy ké­ménybe kötött, zárt égésterű gázkészülék (konvektor, fali­fűtő) lehet. Ez utóbbi parapetfalra szerelt változata a tetőtér-beépítéseknél csak kivételesen alkalmazható (pl. oromfal esetén), sőt a tetőtér környezetének jellege miatt esetleg nem is létesíthető (pl. műemléki környezet). A különböző villamos fűtésű hőtárolós kályhák kedvező adottságúak (tiszta, szabályozható).

A villamos vagy a műanyag csövekben vezetett meleg­vizes padlófűtés — megfelelően kialakított födémszerkezet esetén — igen előnyös, mivel a helyiségekben egyenletes hőmérséklet-eloszlást eredményez.

Központi fűtés

Több lakás vagy több helyiség fűtését egy központi beren­dezés teszi lehetővé (kazán). Nagyságának — paraméte­reinek — megállapítását — hőszükséglet-számítás alap­ján — ez esetben is épületgépész végezze. A szükséges hőmennyiséget szállító közeg meleg víz vagy levegő lehet.

Melegvíz-fűtés esetén a hőleadó acéllemez, öntöttvas (ez időállóbb, de költségesebb) vagy alumínium radiátor. Kis légterű helyiségben csőből készített hőleadó is ele­gendő. A fűtőtest helyének kiválasztásakor vegyük figye­lembe a tetőtéri helyiségek bútorozhatóságát is. Egy lakás fűtése gázüzemű hidroterm készülékkel előnyö­sen megoldható, amely fürdőszobában, konyhában vagy közlekedőtérben helyezhető el, a szükséges légmennyiség biztosításával. Ezzel kapcsolatban a helyiségek térfogatát külön előírás szabályozza.

Légfűtés többnyire egyidejű tetőtér-beépítéskor kerül szóba, előnye többek között, hogy nem túl költséges, és a fűtőtestek nem foglalnak el helyet.

A meglevő központi fűtés vezetékhálózatára való csat­lakoztatása egyszerű szereléssel és igen kis költséggel megoldható, ha ezt a kazán teljesítőképessége, a vezeté­kek mérete stb. lehetővé teszi.

Kémények, légudvarok, légaknák és szellőzők

A helyiségek, ill. egyes mellékhelyiségek elhasznált levegő­jét, valamint a lakás fűtéséből származó füstgázokat a tetőn kívülre vezetik, és így a kémények, szellőzők, légudvarok a tetőterek állandó „tartozékai”. A többszintes épületek padlástereiben szinte „kéményerdőket” találni, esetleg nagy, összefüggő kéménypilléreket, amelyek az alsó szin­tek főfalaira támaszkodnak, és a tetőtér-beépítés helyi­ségeinek elrendezését befolyásolhatják.

A meglevő szellőzőkürtők, szellőzőcsövek sajnos nem minden esetben a tetőn kívülre, hanem éppen a tetőtérbe vezetik az elhasznált levegőt. A tetőtér beépítése során ugyanis meg kell építeni a tetőn kívülre vezető kürtőket az alattuk elhelyezkedő lakás(ok) számára is.

A légudvarok, légaknák többnyire zárt sorú beépítés esetén fordulnak elő. Építésük egykor a nagy épületszéles­ség, ill. -mélység miatt vált szükségessé. Általában a szom­széd épülethez csatlakozó tűzfalak mentén, vagy az épület belsejében találhatók és a mellékhelyiségek szellőznek ide.

A tetőtéri helyiségek égéstermékeinek elvezetésére különböző anyagú és kialakítású kéményeket alkalmaz­nak. A szilárd és cseppfolyós tüzelőanyagok égéstermékeit a füstgázkémények, a légnemű fűtőanyagok égéstermé­keit a gázkémények vezetik el. Mindkét kéményfajtát azo­nos elvek alapján alakítják ki, de a gáztüzelés kéményébe csak gázüzemű készülékeket lehet kötni.

Kémény „huzata”

A kémény kedvező működéséhez szükséges szívó­hatást (huzatot) a külső levegő és a füstgázok közötti fajsúlykülönbség okozza. Ha a huzat nem megfelelő, a szívóhatás ún. kémény-toldófej alkalmazásával növelhető. A gáztüzelésű berendezések kéményeinek kürtőmagas­ságát, a helyiségek minimális légköbméterét, ül. légcsere-­igényét külön szabványok írják elő.

A falazott vagy más néven orosz kémények (76. ábra) kis méretű égetett téglából készülnek. Egy kürtőbe csak azonos bérlemény azonos szinten elhelyezett tüzelő­berendezéseit lehet bekötni.

76. ábra: Falazott (orosz) kémények a) kéménypillér; b) egy tégla vastag fal­ban; c) 1,5 tégla vastag falban.

A kéménypillér épületgépészeti vezetékek elhelyezésé­vel, szerkezetek felerősítésével nem gyengíthető, ezért melléje célszerű téglából olyan válaszfalat falazni, amely véshető. Elsősorban a tetőtéri helyiségekkel határos, meg­levő, nagyobb, összefüggő kéménypillérek mellé szüksé­ges ilyen választófalat készíteni.

A falazott kémény kürtője ferdén is vezethető, a függő­legessel legfeljebb 30°-ot bezáró szögben. Éghető anyagú szerkezettől a falazott kéményeket 12 cm légréssel vagy ennek megfelelő értékű „nem éghető” hő­szigeteléssel kell elválasztani. Erre megfelel pl. a faanyag és a kéménypillér közé helyezett, 2 cm vastag ásvány­gyapot hőszigetelés.

A kéményeket a beépített padlástér fölötti térben vagy a tetőn kívül lehet tisztítani. Ez utóbbi esetben a tetőkibúvó ajtón keresztül megközelíthető kéményseprőjárdáról kell gondoskodni. Ennek a tetőszerkezethez való rögzítése nem éppen egyszerű műszaki feladat akkor, ha a padlás­tér teljes keresztmetszetében be van építve (az ún. alátét­héjazat elkerülhetetlen áttörése miatt). A tetőkibúvó-nyílást a közlekedőtérben vagy lépcsőházban is el lehet helyezni. A kémény tetőn kívüli szakaszának magasságát a 77. ábra segítségével lehet meghatározni, amely az ide vonat­kozó előírások alapján készült.

77. ábra: Kémény (tetőn kívüli) magasságának meghatározása.

A tetőtéri helyiségek közvetlen megvilágítása, szellőz­tetése szabadba nyíló ablakok elhelyezésével gyakran nem oldható meg. Zárt sorú épületek utólagos tetőtér-­beépítésekor a mellékhelyiségek közvetlen, természetes szellőzése többféle módon biztosítható: légudvarra vagy légaknára nyíló ablakon, ill. szellőzőkürtőn, szellőzőcsator­nán keresztül.

A meglevő légudvar minden további nélkül hasznosít­ható a tetőtéri helyiségek szellőztetésére (78. ábra). Határoló falai 12, ill. 14 cm vastagok, tehát megfelelő hőszige­telésükről gondoskodni kell.

78. ábra: Légudvarok a) alaprajz; b) metszet; 1 folyosó; 2 elő­szoba; 3 konyha; 4 kamra; 5 légudvar; 6 szoba.

A helyiségek kisebb mérvű természetes megvilágítása is megoldható a légudvaron keresztül, ha a helyiség felé eső teljes oldalfalát üvegfelülettel látjuk el. Hangulatos lakásbelső alakítható így ki, különböző színű áttetsző vagy átlátszó üvegek (síküveg, mintás üveg, üvegtégla) alkal­mazásával.

Légakna

Légaknákat ma már nem építenek, de a meglevők hasz­nálatát a tetőtéri helyiségek szellőztetésére megengedik a szabályok. Azonos jellegű helyiségek szellőztetésére alkalmazhatók, az egymás feletti helyiségek (csak W. C-helyiségek vagy fürdőszobák) használt levegőjét vezetik ide. A légaknák lehetnek ún. kevert vagy elválasztott rend­szerűek. Az előbbiben a tiszta és a szennyezett levegő keveredik, az utóbbiban az elhasznált és a friss levegőt külön kürtő vezeti el.

Szellőzők

Az épület mellékhelyiségeinek szellőztetése szellőző­kürtővel vagy szellőzőcsatornával is megoldható. A szel­lőzőkürtő függőleges, a szellőzőcsatorna vízszintes hely­zetű szerkezet, épített vagy szerelt kialakítással. A szellőzőkürtő keresztmetszete a helyiség alapterületé­től függően változik. A homlokzatra kivezetett szellőző­csatorna max. 2,0 m lehet, de ugyanilyen hosszúsággal becsatlakoztatható a szellőzőkürtőbe is.

Az épített szellőzők közé tartozik a falazott szellőzőkürtő, amely kisméretű égetett agyagtéglából készül, 12 cm fal­vastagsággal. Az ilyen szellőzőkürtőbe legfeljebb kettő, azonos szinten levő és azonos jellegű helyiség köthető be. A falazott kémény kürtőjétől a falazott szellőzőt 25 cm vastag téglafallal vagy ezzel megegyező tömörségű és tűzállósági határértékű szerkezettel kell elválasztani.

Az épített kürtők másik fajtája a beton kézi falazóelemekből készült, két- vagy négycsatornás szellőző (79. ábra). Előnyösen alkalmazható, mivel kis helyigényű és gyors, egyszerű szerelési munkával elkészíthető. A betonkürtőt a helyiségekben falazzuk körül, mert így felületi egyenet­lenségei eltüntethetők.

79. ábra: Szellőzőkürtők a) kétcsatornás kézi beton falazóelem és bekötési lehetőségei; b) négycsatornás kézi beton falazóelem és bekötési lehető­ségei.

A szerelt kürtők és csatornák anyaga az azbeszcement. Műanyag alkalmazását a tűzrendészeti előírások szellőzési célra nem engedélyezik. A tokos azbeszcement csővezeték — a csatornavezetékekkel megegyező módon — a falhoz bilincselve helyezhető el. Előnye a kis építési költség és az egyszerű szerelés.

A szellőző tetőn kívüli kialakítása megegyezik a kémé­nyekével. A tetőn kívüli szakaszukat tehát körülfalazzák vagy egyéb módon hőszigetelik, a megfelelő huzathatás biztosítása érdekében. A kémény, ill. a szellőző építése elmaradhat, ha a padlás­térben használaton kívüli járat található. Erről a fővárosban a Kéményseprő Vállalat, vidéken az illetékes Városgazdál­kodási Vállalat ad tájékoztatást a kéményvizsgálat után, amelyet az építtető vagy az általa megbízott tervező is kérhet.