• burkolás
• homlokzatburkolat

Homlokzatok burkolása

Burkolt felületek

Esztétikus, tartós és könnyen tisztítható – ezek a homlokzatok burkolása mellett szóló legfontosabb érvek. Kívülről az ilyen homlok­zat úgy néz ki, mint egy tömör téglákból ra­kott fal, pedig valójában sima felületre felra­gasztott, vékony burkolólapokról van szó.

Az burkolólapok vékonyak és könnyűek, ezért azokkal gyakorlatilag minden külső falat lehet burkolni, ill. klinkerburkolat utánzatot készíteni.

Téglaburkolatot természetesen nem csak utánozni lehet, hanem valódi klinkertéglából a régi fal elé egy második falat is fel lehet húzni. Az ilyen falnak a burkolólapokkal szemben épületfizikai szempontból az a je­lentős előnye, hogy jelentősen hozzájárul a hő- és hangszigeteléshez. A téglaburkolat készítése azonban drága és bonyolult fela­dat, jobb azt szakemberre bízni.

Kialakítási lehetőségek

Sokféle kialakítási lehetőség közül választ­hatunk, a burkolólapok ugyanis különböző színekben és kivitelekben kaphatók. Igen kedveltek a klinker burkolólapok, amelyek különböző színű – például sötétvö­rös és fekete – változatait jól lehet egymással kombinálni. A burkoló­lapok színéhez illeszkedő, különbö­ző színű fugázóanyagokat is lehet kapni, a választék a fehértől és szürkétől egészen a bézsig és bar­náig terjed.

A klinker burkolólapokkal borított felület külső megjelenését nem csak a lapok színe, hanem főleg azok elrendezése határozza meg. Csaknem minden burkolólap kétféle méretben kapható; a kb. 20 cm méretű széles tégla számít normál méretnek, a kis tégla mérete ennek fele. A lapok egymás melletti elren­dezésének módját kötésnek nevez­zük.

A szaküzletekben a normál lapok mellett különböző speciális lapok is kaphatók, például különböző mé­retű saroklapok vagy speciális la­pok az ajtó- és ablakáthidalások burkolására.

A munka megkezdése előtt lehe­tőleg pontosan meg kell határoz­nunk az anyagszükségletet. A nor­mál méretű (5 x 20 cm) burkoló­lapokból négyzetméterenként ke­reken 75 darabra van szükség, a fe­les méretű lapokból értelemszerűen kétszer ennyire. A sarkokhoz folyó­méterenként 16 saroklapot számít­sunk.

A burkolólapok felragasztását csak akkor kezdjük el, ha a fal száraz és sima. Előzőleg feltétlenül célszerű a falat simára vakolni (fröcskölt ala­pozó és alapvakolat).

A klinker utánzatokkal burkolt homlokzat karbantartása különösen egyszerű, a burkolat pedig javítja az épület héjazatának szigetelőké­pességét és esztétikai megjelenését.

A kötések áttekintése:

Kötőbetétes kötés

Futósoros kötés

Blokk-kötés

Keresztkötés

Gótkötés

A klinker burkolólapok ragasztása

Szakszerű burkolás el sem képzelhető a vízszintes vezetővonalak pontos felrajzolása nélkül. Osszuk a falat 25 cm magas részfe­lületekre – ez megfelel négy normál burkoló­lap (átlagosan 5 cm) magasságának, vala­mint a lapok közötti, egyenként 1,25 cm szélességű fugának. Mérővesszővel és ceru­zával jelöljük ki a megfelelő pontokat a sar­kok közelében. A sarkoknál verjünk be egy-egy szeget, és azok közé feszítsünk ki egy szintezőzsinórt. Vízmértékkel ellenőrizzük, hogy a zsinór valóban vízszintes-e. A falsar­kok másik oldalára tömlős vízmértékkel lehet átvinni a magasságot. A ragasztást alulról vagy felülről egyaránt indíthatjuk.

A ragasztáshoz felhasználásra kész állapot­ban kapható homlokzat-burkolólap ragasztót használjunk. Ezt fogazott (4x4mm fogazatú) kenőlappal sávokban hordjuk fel a falra. A felrakást a fal egyik sarkánál kezdjük. Elő­ször a saroklapokat rakjuk fel – mégpedig a ragasztósáv szélességének megfelelően egy­más fölött többet is. A saroklapok elhelyezé­sénél már figyelembe kell vennünk a tervbe vett kötéstípust is. Ha a lapokat rövidíteni kell, erős háztartási ollóval egyszerűen vág­juk el azokat. A fal felső részén verjünk be egy szeget és lógassunk le arról függőónt. Ezzel biztosíthatjuk, hogy a lapok függőlege­sen is pontosan egymás fölé kerüljenek.

Ezután a zsinór mentén sorban rakjuk bele a burkolólapokat a ragasztóágyba. Vigyáz­zunk arra, hogy a fugák egyforma szélesek legyenek. A lapokat enyhén nyomjuk bele a ragasztóba. A falra felhordott ragasztó 10-15 percig használható, ezért mindig csak annyi ragasztót hordjunk fel, amennyibe ez alatt az idő alatt bele tudjuk tenni a bur­kolólapokat.

Ajtó és ablakáthidalásoknál speciális áthi­dalás-burkolólapokat vagy normál sarokla­pokat lehet használni. A lapok szárait a fal­mélyedés mélységének és a fölötte elhelyez­kedő lapsor magasságának megfelelően le kell rövidíteni.

A következő felületrész ragasztóval való bekenése előtt húzzuk ki simára az imént felra­gasztott lapok közötti fugákat. Ehhez meg­felelő szélességű, például 1 cm széles fugá­hoz 10 mm-es lapos ecsetet használjunk.

A fugaszínező anyagot csak akkor hordjuk fel, amikor az egész homlokzat burkolása készen van. A legtöbb burkolóanyag minden további nélkül beiszapolható és ugyanúgy fugázható, mink a csempék vagy a kerámia burkolólapok.

Klinkerlapos burkolásnál nagyon fontos a pontos méretkitűzés: 25 cm-ként rajzoljunk be egy-egy vonatkozási pontot.

A burkolólapok felragasztásához a ragasztót nagyfogú fogazott spatulával hordjuk fel a falra. Ezután nyomjuk bele a lapokat a ragasztóba, majd laposecsettel húzzuk simára a fugákat. Külső sarkok burkolá­sára speciális lapok kaphatók, amelyeket ablaknyílások kialakításához is használhatunk.

Terméskő utánzatú burkolatok

Különlegességnek számítanak a terméskövet utánzó burkolólapok. Az ilyen lapokkal kira­kott falrész azt a benyomást kelti, mintha különböző méretű terméskövekből készült volna.

Ezeket a burkolólapokat nagyszerűen lehet használni lábazatok, vagy akár teljes, deko­ratív falak burkolására.

A burkolólapok felragasztásához homlokzati burkolathoz alkalmas ragasztót használjunk, amit nagyfogú spatulával hordunk fel a falra. Tekintettel arra, hogy a felrakást hézagmen­tesen kell végezni, alulról felfelé dolgozzunk, így a lapok saját tömegüknél fogva is egy­máshoz nyomódnak. A lapok megfelelő mé­retre vágásához vágótárcsára van szükség.

A terméskő utánzatú burkolás nagyon alkalmas lábazatokhoz.

A terméskő utánzatú burkolólapok a klinker utánzatokkal eltérő módon, különböző méretekben kaphatók, amelyeket meghatározott rendben kell összerakni. A lapok vágásához vágótárcsára van szükség. A lapok hátulját is bekenjük ragasz­tóval. A falra durvafogazatú kenőlappal hordjuk fel a ragasztót. A lapot ezután egy­szerűen belenyomjuk a ragasztómasszába és hézagmentesen a szomszéd lapokhoz illesztjük.