Mikor térül meg a homlokzati hőszigetelés? Szakértő szerint SOHA
Számos háztulajdonos fűtési költséget szeretne megtakarítani, és ezért óriási összegeket fordít homlokzati hőszigetelésre. De a megtakarítás helyett inkább emelkednek a fűtési költségek, nyilatkoznak a kritikusok. Amit az ingatlantulajdonosoknak tudniuk kellene.
Ahol a legszebb régi épületek találhatók
Szenzációnak hangzik és magában hordozza a botrány lehetőségét: egy hosszú időre eltűnt tanulmány most ismét előkerült, hangzott el néhány napja az Immobilienwirtschaft nevű szakfolyóiratban. Ami ebben rendkívül kényes: a stuttgarti Épületfizikai Fraunhofer-Intézet 1985-ben készült tanulmányában található az ismert szigetelés-kritikus és építész Konrad Fischer szerint az a tudományos bizonyíték, amely szerint a hőszigetelt külső homlokzat miatt emelkednek a fűtési költségek.
Ez alapján a szigetelt homlokzat semmilyen pozitív megtakarítási hatással nem rendelkezne, hanem még növelné is a fűtési energiaigényt. A tanulmány a WirtschaftsWoche Online birtokában van – éppúgy, mint a Fraunhofer Intézetnek az Immobilienwirtschaft nevű szaklapban történt nyilvánosságra hozatalra reakcióként adott helyesbítése. Amennyiben ez igaz, úgy a beépített több millió négyzetméter homlokzati szigetelés pénzkidobás lenne a háztulajdonosoknak, nem pedig konjunktúraprogram a szigetelőanyagok gyártói és az építőipar számára.
A hőszigetelés témája időzített bombaként ketyeg
Hiszen a befektetési költségek a háztulajdonosok számára magasak, amelyeket évek folyamán a fűtési költségek megtakarításai által amortizálnának. Az épületszigetelés melletti vagy elleni gazdasági döntést tehát a felújítási költségek és járulékos költségeik realisztikus becslésének és a szigetelés nélküli épülettel szemben megcélzott megtakarítások ismeretében kell meghozni.
Másrészről az épületszigetelés óriási üzletet jelent az építőipar és az építőanyagipar számára. Végül pedig a hőszigetelés politikailag is kívánatos, és új épületek illetve felújítás esetén előírás. A piac zsong az energiamegtakarítási rendelet (EnEV) nevű állami szabályozásnak köszönhetően is, amely felújítás esetére minimális követelményeket fogalmaz meg mind kül- , mind beltéri hőszigetelésre és az energiahatékonyságra vonatkozóan.
A gazdaságosság pontos kiszámítása azonban nem egyszerű a háztulajdonosok számára. Nem ritkán 30-50 %-os fűtési energiamegtakarítási potenciállal csábítanak a kivitelező üzemek és a szigetelőanyag-ipar. Ennek során szívesen azonosítják a külső falak hőátbocsátási tényezőjének (úgynevezett U-értékének) javulását a megcélzott megtakarítási effektussal. Egy régi épület homlokzati szigetelése ugyanis minden további nélkül képes a külső falak U-értékét akár 85%-kal is javítani.
A reklámozott megtakarítás elmarad az ígérttől
Feltételezett megtakarítások, így szeretnének élni a németek
Ezeket az energiamegtakarításokat ugyan előre ki lehet számolni a megcélozható U-értékek segítségével, azonban hogy ezek valóban reálisak-e, az csak a gyakorlat során fog megmutatkozni. Hiszen a témával kapcsolatos számos vizsgálat során az épületek energiaszükségletét számítási modellek segítségével határozzák meg – azaz a múltbeli tényleges fogyasztási értékek nélkül. Ezeket a számítási modelleket használják az energetikai tanácsadók is, akik többek között a különböző épületrészek U-értékei alapján tájékozódnak.
Számos tájékoztató szól viszont arról, hogy az ilyen módon kiszámított energiaszükséglet jelentősen magasabb, mint a tényleges fogyasztási értékek. Ugyan ezek a számok is függnek az olyan egyedi tényezőktől, mint a lakók fűtési- és szellőztetési szokásai, azonban mégis szisztematikusan alacsonyabbra tehetők. Ezt a Német Energiaügynökség, a dena például a saját vizsgálataival kapcsolatosan is elismerte:
„A vizsgálatok a számított szükséglettel szemben szisztematikusan alacsonyabb mért energiafogyasztást mutatnak. Az eltérés nagyobb méretű társasházak esetén kisebb, mint családi házaknál.“
A kalkulációhoz tehát a háztulajdonosok ideális esetben rendelkeznek a tényleges fűtési energiafelhasználást mutató számsorokkal évekre visszamenően, így a különösen kemény és a rendkívül enyhe telek sem nagyon hamisítják meg az átlagos értéket. Aki rendelkezik ilyen fogyasztási adatokkal, annak legalább egy megbízható kiindulási alap rendelkezésére áll a fűtési költségmegtakarítások kiszámításához.
Ezután aztán a felújítási kedvvel rendelkező ingatlantulajdonosok számára elméletivé válik a dolog. Hiszen a sikeres korszerűsítést követő energiaszükséglet csupán egy modellezett szám. És pontosan itt gyökereznek a hőszigeteléssel kapcsolatos kétségek. A legtöbb tudós, energetikai tanácsadó és építőanyaggyártó a hőszigetelés témakörénél kizárólag az U-érték javulásával számol, azaz a hőszigetelés hatékonyságának azon értékével, amelyet az épület külsejére helyeznek el. Az eddigi épületkorszerűsítésekre vonatkozó tapasztalati értékek egyenlőre nem állnak rendelkezésre.
A hőszigetelés ellenére több fűtési energia szükséges
Most szigetel a szigetelő anyag? Konrad Fischer építész számára ez túl kevés. Hiszen egy szigetelt homlokzat teljesen más fizikai tulajdonságokkal bír, mint egy masszív falazat. A sokkal kedvezőbb U-érték csak akkor érhető el, ha számos hátrányt is számításba veszünk. Így egy kívülről szigetelt homlokzat a masszív falazattal szemben napsütésben sokkal gyorsabban és erőteljesebben felmelegedne, árnyékban pedig sokkal gyorsabban ismét kihűlne. Ennek során a homlokzati felület hőmérséklete a harmatpont alá süllyedhet, így a külső fal nedves lesz a lecsapódó pára miatt.
„A szigetelt homlokzat nem képes úgy felvenni a nap melegét, mint például a tégla, amely tárolja a hőt és az esti illetve éjszakai órák folyamán lassan újra leadja”
mondja Fischer. Ezt az összefüggést a Fraunhofer Intézet tanulmányában egyáltalán nem cáfolják, azonban az alapján ez a hatás elenyésző. Fischer más véleményen van: a kísérleti építményeknél a masszív és a szigetelt falak pontosan ugyanakkora U-értékkel rendelkeztek. „Minden olyan esetben, amikor a külső falon szigetelés volt, magasabb fűtési energiafelhasználást mértünk, mint a szigetelő réteg nélküli falak esetében”, mondja Fischer.
Kétségbevonható energiamegtakarítás
Az épületfizikai Fraunhofer-Intézet a WirtschaftsWoche megkeresésére az eredmény ilyen magyarázata esetén hamis állításokról beszél, és a vizsgálati eredmények általánosítását szakszerűtlennek tartja. A kutatók egy írásos helyesbítésben hangsúlyozzák, hogy a vizsgálat tárgya végső soron nagyon speciális volt, és ezért a kísérletet sem gyakorlatközeli módon alakították ki.
A négyhetes kísérlet folyamán például a rolók folyamatosan zárva voltak a kísérleti építményeken, így a beeső fény nem tudta a belső tereket még jobban felmelegíteni. Sokkal inkább azt kellene tisztázni, hogy a világos és sötét kültéri falszínek milyen hatással bírnak a külső falakon keresztüli energiaveszteség tekintetében. Ahhoz, hogy hőszigetelés segítségével megtakarítást lehessen elérni, a falszerkezet U-értékének természetesen alacsonyabbnak kell lennie a korábbi, hőszigetelés nélküli állapothoz viszonyítva. Itt tehát a tudósok nem látnak ellentmondást, hanem újból igazolni látják az U-értékek segítségével történő számítási modellek helyességét.
Hogy a hőszigetelés magasabb fűtési költségeket okozna, ez alapján nem olvasható tehát ki a tanulmányból. A kétségek azonban biztosan jogosak, hogy az U-érték számítása alapján kikalkulált megtakarítási célok egyáltalán reálisan elérhetőek-e. A szigetelésellenes tábor egyik legerősebb érve a homlokzatok tartósságának hiánya sok összetett hőszigetelő rendszer (WDVS) esetén. Számos olyan eset létezik, ahol az évek folyamán a homlokzati szigetelés egyre nedvesebbé válik, vagy akár úgy tele is szívhatja magát nedvességgel, mint egy szivacs. Konrad Fischer számos ilyen esetet dokumentált, a média is többször beszámolt róla.
A nedves szigetelés következményei az esztétikailag kifogásolható alga- vagy gombafertőzéstől kezdve a penész okozta masszív épületkárosodásig vagy a teljes szigetelés foltokban történő eltöredezéséig terjedhetnek. És a szigetelt homlokzat kezdeti években meglévő szigetelő tulajdonságai a nedvesség következtében fokozatosan elvesznek – velük együtt pedig a remélt energiamegtakarítás is.
„Én sem nedves pulóverrel védem magam a hideg ellen “
mondja Fischer.
A Hochstadt am Main városából származó építész ezen kívül olyan háztulajdonosokról is beszámol, akik a homlokzat szigetelését követően az év több napján fűtöttek, mint azelőtt, mivel a külső falakat nem melegítette át a napsütés. Az Épületdiagnosztikai Intézet szakértője, Gernot Henrich is megerősítette egy 2011. novemberében a Plusminus számára készített jelentésben, hogy emiatt a hatás miatt növekszik a nedvesség előfordulásának veszélye a homlokzatban.
A tartósság dönt a gazdaságosságról
A hőszigetelés gazdaságosságának kérdésében így tehát nem csupán a fűtési energiamegtakarítás döntő, hanem a járulékos költségek is. Ahhoz, hogy a szigetelő tulajdonságok tartósan megmaradjanak, nem szabad nedvességnek jutni a rendszerbe. A szigetelt homlokzatok az építési módjuk miatt azonban általában hajlamosabbak a károsodásra, mint a masszív téglafalak.
Ezért a szigetelt homlokzatok karbantartási költségei jelentősen magasabbak. A repedések és a lyukak nem tolerálhatók, mivel ilyen esetben víz juthat be, amely a szigetelőrendszerből nem tud elpárologni és kiszáradni. Károsodás esetén a homlokzati szigetelés élettartama a vágyott 40 évről csupán néhány évre csökken. Ez a háztulajdonosok számára éppúgy épülettechnikai, mind anyagi katasztrófát is jelent.
30 év megtérülés
A homlokzat külső hőszigetelésének anyagköltsége az építtetők körében végzett felmérések alapján 17.000 euró. Ezzel átlagosan a fűtési energia 15%-át takarítják meg. Így a befektetés csupán 30 év múlva térül meg. Az számol helyesen, aki azt is figyelembe veszi, hogy a hőszigetelt homlokzathoz magasabb karbantartási költségek is kapcsolódnak. Konrad Fischer szerint a Hannoveri Épületkutató Intézet összehasonlító vizsgálatok során megállapította, hogy a szigeteléssel rendelkező homlokzatok karbantartása éves szinten négyzetméterenként kilenc euróval kerül többe, mint a hagyományos vakolt homlokzatoké.
Másrészt az ingatlan értéke növekszik vagy stagnál. És aki kizárólag a többletköltségeket veszi figyelembe egy mindenképpen esedékes felújítással szemben, és kihasználja az energetikai korszerűsítésre – például az állami KfW-Banknál – nyújtott kedvező finanszírozási ajánlatokat, bizonyos körülmények között gazdaságilag elszigetelődhet. Ennek során döntő a helyes korszerűsítési technológia és anyagok megválasztása, valamint az alapos tervezés.
Ugyanerre az eredményre jutott a Német Energiahivatal, a dena is a 2011-es korszerűsítési tanulmánya során:
„A saját használatban lévő családi házak energetikai korszerűsítése azoknál az épületeknél éri meg, amelyeknél mindenképpen esedékes a felújítás. Ez azt jelenti, hogy a megtakarított energiaköltségen felül az energiahatékonyság növelésére tett intézkedések költségeit is finanszírozni tudják. Ennek előfeltétele, hogy az energetikai korszerűsítést az egyébként is esedékes felújítási- és karbantartási munkálatokkal összekössék.”
A hildesheimi szakfőiskola professzora, Jens Fehrenberg ezért inkább azt tanácsolja, hogy ne csupán a külső szigetelést tartsuk szem előtt, hanem az épület egészére terjesszük ki a felújítást, és ennek során célzottan és gazdaságosan járjunk el.
A homlokzati hőszigetelésnek pedig minden ismert tapasztalat alapján rendkívül hosszú az amortizációs ideje. Az energetikai épületkorszerűsítés területén a legjobb hatást még mindig az elöregedett fűtésrendszerek modernizálása, valamint a pincék mennyezetének szigetelése ígéri. Általában mindkét intézkedés áttekinthető költségvetéssel jár, és az energiamegtakarítás által legkésőbb tíz év alatt kifizetődnek.
Forrás: wiwo.de