• homlokzat
• hőszigetelés

A homlokzati károkat időben kell felismerni

A ház hőszigetelésének legfontosabb alapfelté­tele az érintetlen hom­lokzat Csak akkor tud a szigetelés működni, ha ez nem károsodott.

Gyakran már egy vizsgálódó pillantás­sal felismerhetjük, hogy áll az energia­egyensúly. Csak az érintetlen homlok­zat tudja a fűtési hót a házban tartani. A kívülről jövő nedvességhatás min­den fajtája megsemmisíti a hő védelem hatását, teljesen mindegy, hogy milyen vastag a szigetelőréteg. Mielőtt tehát arra gondolunk, hogy a szigetelést meg kell javítani, ajánlatos az épület külső burkolatának hibáit felderíteni. Ha homlokzati károk je­lentkeznek, olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges, meg kell szüntetni, hogy az energia ne vesszen el.

(Kép fent) A repedéses vagy hibás vakolatú homlokza­tot gyorsan tatarozni kell.

Majdnem mindegyik homlokzati hiba elárulja keletkezésének okát

(Kép fent) A finom repedések, amelyek a ház külső rétegén, mint az erek működnek, bevezetik a nedvességet a vakolatba.

(Kép fent) Fagy és hidratáció okozta ezt a nagy felületű vakolatkárosodást. Ezt a fajtakárosodást gyakran a ház lábazatán lehet megtalálni.

(Kép fent) Vegyi korrózióra vezethető vissza, ha a klinker így néz ki. A kimosott mész gipszcso­mókká alakult.

Keressük a hibát

Egy épület külső fala az állékonysá­got és stabilitást biztosítja, óvja a benne lakókat az időjárás viszontag­ságaitól, és állandósítja a belső klí­mát. Messzemenően meg kell akadá­lyoznia a fűtési hő belülről kifelé áramlását. Ez olyan sok követelmény, aminek csak egy érintetlen homlok­zat tud megfelelni. Ahhoz, hogy a falszerkezet, vakolat és festék állapo­tát helyesen ítéljük meg, időről időre egy ellenőrző körutat kell tennünk a ház körül. Ha a kis károsodásokat időben észrevesszük és szakszerűen megjavítjuk, kisebb munkát igényel­nek és sokkal kisebb költségeket von­nak maguk után, mint ha sokáig vá­runk.

Fontos, hogy időben felismer­jük a károkat – mindenekelőtt azon­ban az okokat kell megtalálni. Ezek gyakran messze vannak a látható ká­rosodások helyétől. A homlokzati ká­rosodás oka lehet a természetes öre­gedés, az időjárási hatások, de lehet kiviteli hiba vagy az olyan építő­anyagok alkalmazása, amelyek nem férnek össze egymással. A homlokzati károk túlnyomó részét a nedvesség okozza, amely a fedőré­teg hiányos foltjain át bejut a falszer­kezetbe. A nedvesség itt úgy műkö­dik, ahogy azt az ismert mondás állít­ja: állandó csöpögés kilyukasztja a követ!

Ezzel egy időben a falszerkezet hő gátló ké­pességét csökkentik. Egy téglafal szigetelőértékét már 5% nedvességfelvétel felezi. És azonos mér­tékben emelkedik a tüzelőszükséglet. A repedések vagy vakolatleválások tűnnek fel először a homlokzat ellen­őrzésekor. Ha gondosan vizsgáljuk, akkor ezek mennyiségéből és minősé­géből sok következtetést levonhatunk. Ez után meg kell győződni arról, hogy a repedés még milyen mértékben dol­gozik. Erre a homokosodó vagy befelé világosodó repedések utalnak. Ezeket a repedéseket csak akkor lehet megja­vítani, ha az okot megszüntettük. Sok­szor ismerhető fel a repedésekből az alap süllyedése, ami feszültségeket okoz a szerkezeteken belül, és na­gyobb repedéshez vezet.

Ezek több­nyire lépcsőzetes, egy oldalra futó re­pedések, amik átérhetik az egész hom­lokzati szakaszt. Ha ezeket falnyílások fölött találjuk, akkor áthidaló törésre vezethetjük vissza. Az erős rázkódások szabálytalan, az egész falon szétterülő repedéseket okozhatnak. Az egyenletes, a falkötéseket követő repedéseket gyakran a különböző anyagú és alakú falazó kövek alkalma­zása okozza. Az épületkárok listáját majdnem a végtelenségig sorolhat­nánk. A képeken ismertetjük a legfon­tosabbakat, úgy, hogy laikusként is fel tudjuk állítani a diagnózist. Megismételjük a jó tanácsot: aki nem biztos abban, hogy milyen kárral van dolga és ez miként orvosolható, ne gondolkozzon soká, hívjon szakem­bert. A késlekedés drága lehet!

(Kép fent) A diffúziót át nem eresztő mázolás okozza ezt a kárt. A kilépő fal nedvességtől lerepedt.

(Kép fent) Moha és alga ott képződik, ahol a növények túl közel vannak a falhoz. Megakadályozzák a falfelület kiszáradását.

(Kép fent) Az épületet károsító sók kivirágzásokkal tűnnek fel, ezeket a falszerkezeten kívül is és belül is figyelni kell.

A károk analizálása: az első lépés a felújításhoz

(Kép fent) A fugák hibáinál a fugát tisztára ki kell ka­parni, mielőtt új habarcskeverékkel gondo­san lezárjuk.

(Kép fent) Az olyan függőleges repedéseket, amelyek több téglasoron át futnak, tartósan rugal­mas tömítő masszával kell kitölteni.

(Kép fent) A vakolat szélesebb repedéseit ne csak ke­nőmasszával töltsük ki. Jobb, ha üvegszö­vettel áthidaljuk a repedést.

Minden a mázolásnál kezdődik

Aki a házát önmaga vizsgálja felül, kü­lönös gondot fordítson a repedéseken és hibás vakolatszakaszokon kívül a mázolásokra is. Ezt például a tapadó képesség vizsgála­tával lehet kezdeni. Éles késsel rács formában megkarcoljuk különböző helyeken a mázolást, és egy vagy több ragasztócsíkot helyezünk el rajta. Ha a festék a lehúzáskor lejön, nem megfe­lelő a tapadó képesség. A mázolást fel kell újítani. Ha régi mázolás alatt he­lyenként buborék mutatkozik, arra le­het következtetni, hogy a falszerkezet­ből a nedvesség, elsősorban a vízgőz kiszellőzése akadályba ütközik. Az ok: a mázolás nem diffúzióképes.

Túlnyomó többségben a terméskő homlokzatokon, de a mészkő-, vakolat­ vagy betonfelületeken is korróziós károk léphetnek fel, amiért elsősorban a levegő szennyezettsége felelős. A kén- vagy szén-dioxid a nedvességgel kötődve behatol az építőanyagba, és ott károkat okoz. A kötőanyagot bomlaszt­ja, és ezzel az építőanyagok összeköté­sét gyengíti. Az erősen megnyílt repedé­sek és a kőfelület porozitása mellett ez a kárcsoport még a mészkivirágzásokról és vízben oldhatatlan gipszkiválásokról is felismerhető.

A homlokzati károsodások másik faj­tája az úgynevezett mechanikus korró­zió. Ennél káros sók hatolnak be az építőanyagba, és lerakódnak a kapillá­risokban. Ezek felelősek a falszerkezet átnedvesedéséért és a szigetelőérték csökkenéséért

(Kép fent) A klinkerre felhordott impregnálószer kitölti a téglák pórusait, de meghagyja a diffúziós képességét.

Egyidejűleg megnagyobbodnak a sókivirágzások az úgynevezett hidratáció miatt (a só és víz reakciója), és leválá­sokhoz vezetnek. Ezen kívül beszélnünk kell a biológiai korrózióról is. Ez moha-, gomba-, pe­nész-, alganövekedésben jelentkezik a homlokzaton vagy a kis hajlású tetőfe­lületen. Az ilyenfajta mikroorganiz­musok alapvetően csak nedves közeg­ben telepszenek meg. Egyidejűleg megkötik a nedvességet, és megakadá­lyozzák a homlokzat kiszáradását. Mindkettő megint csak csökkenti az építőanyag szigetelőhatását, és elősegí­ti a fagykárok keletkezését.

Ezeket megszüntethetjük egy hatásos impregnáló szerrel vagy új mázolással. A beton épületelemek sem maradnak érintetlenek a környezeti befolyások­tól. Itt elsősorban a szén-dioxid okoz­ta betonfelület-rongálásról van szó, amely akkora, hogy az oxigén elér a vasszerelésekig, és ott rozsdásodást okozhat. Ilyenkor feltétlenül ki kell bontani és rozsdátlanítani.

(Kép fent) A vasszerelés rozsdásodásakor először ki kell bontani, majd rozsdátlanítani és védőfesték­kel újramázolni.

(Kép fent) Újra kell vakolni és friss mázolással ellátni a felületet, ha a rozsdavédő mázolás megszá­radt.