• falazat
• levegő
• nedvesség
• talaj
• vízszigetelés

Hogyan vizesedik a fal? Hogyan rontja a nedves fal a hőszigetelést?

A házban, sajnos, mindenhol előfordulhat nemkívá­natos nedvesség. Ennek sokféle oka lehet, ame­lyek közül egyet sem lehet félvállról venni. Amennyire fontos, hogy a házban a nedvesség okozta károkat a korszerűsítési munkák megkez­dése előtt kiküszöböljük és jövőbeni kialakulásukat megakadályozzuk, legalább annyira fontos ezek végleges megszüntetése és további előfordulásuk megakadályozása a belső levegőállapot szem­pontjából is.

Régi házak vízszigetelési hiányosságai:

Különösen veszélyes helyzetben vannak magától értetődően az öreg és ódon házak földdel érintkező falai. Ott ugyanis sokszor nem tették meg azokat az óvintézkedéseket, amelyek az új épületeket ma már biztosan megvédik a nedvességtől. A régi épületek, főképpen a faszerkezetes házak alapo­zása, gyakran szakszerűtlen, sőt egyáltalán nincs is, ami megnehezíti vagy lehetetlenné teszi, hogy az alap és a felmenő fal közé vízzáró réteget ik­tassunk be.

Alápincézett házaknál ezt a vízszintes záróréteget egy függőleges záróréteggel, azaz egy függőleges szigetelőréteggel kell kiegészíteni, ami elválasztja a pince falazatát a talajtól és az abban lévő nedves­ségtől. Mellesleg ez a függőleges szigetelés gyak­ran fontosabb is, mint a vízszintes záróréteg. A konkrét esetben alkalmazandó szigetelőrendszer fajtája elsősorban a talaj fajtájától függ.

Vízszigeteléseket befolyásoló talajtípusok:

A talajokat ebből a szempontból három csoportba sorolhatjuk. A legkedvezőbbek a jó vízáteresztő ké­pességű, nem kötött homok- és kavicstalajok. Ha a talaj áteresztő képessége a közepes és rossz fo­kozat közé esik, vagyis a talaj kötött, akkor a nyomás nélküli víz ellen védő, függőleges külső fal­szigetelésen kívül általában alagcsövezésre is szükség van.

Sok régi ház földdel érintkező falazatába a talajból víz jut be. A vé­dekezés módja elsősorban a beépített terület talajviszonyaitól függ. Jó vízáteresztő, azaz nem kötött homok- és kavicstalajoknál csak a talajnedvesség ellen kell védekezni. A víz ugyanis nem gyűlik össze, hanem függőlegesen elszivárog.

Az olyan talajoknál, amelyekben a talajvíz feltorlódhat, különleges szigetelésekre van szükség. Ráadásul a talajvíz a betonra káros ve­gyületeket is tartalmazhat.

A vízterhelés szempontjából harmadik csoportba azok az esetek sorolhatók, amelyeknél a talajvíz minden irányból, folyamatosan nyomást gyakorol az épület földdel érintkező részeire. Itt speciális bevonatokból felépített szigetelésre van szükség, mivel a talajvíz gyakran a betonra káros alkotókat is tartalmaz. Elemzéssel kell megállapítani a fal ned­vesedésének okait. A rosszul megválasztott óvin­tézkedés ugyanis még fokozhatja a bajt.

A falban felszálló nedvesség

A fal építőanyagai nedvszívóak, mert finom póru­sokat, hajszálcsöveket tartalmaznak. A földből ki­emelkedő részeken, például a talaj feletti, fröccsenő víznek kitett zónában, váltakozva követik egymást az átnedvesedési és kiszáradási folya­matok, a talajjal érintkező épületrészeknél ezzel szemben az építőanyag állandóan csak felveszi a vizet. Itt ugyanis hiányzik az a szellőzés, ami a vizet, a földből kiálló részekhez hasonlóan, el tudná ve­zetni. A nedvesség tehát az építőanyag hajszálcsö­vein folyamatosan felfelé vándorol.

Kapilláris felszívó nedvesség

Bal oldali ábra: A nedvesség különbözőképpen tud behatolni a falazatba

• (1) csapóeső;
• (2 )vízpára;
• (3) szivárgó- és torlaszvíz;
• (4) vízfelvétel a haj­szálcsövesség hatására;
• (5 )lecsapódás;
• (6 )higroszkópos vízfelvétel a belső levegőből;
• (7 )páralecsapódás a hajszálcsövekben

Jobb oldali ábra: Ez a vízfelvétel az építőanyag pórusainak a térfogata és az építőanyag teljes térfogata közötti aránytól függ. Ha pl. 1 m³ építőanyagban a pórusok térfogata 18 %, akkor a felvett folyadék mennyisége 180 L lehet. A hajszálcsövek mikroszkopikusan kicsinyek

• (A) átmenő pórusok;
• (B) zsákpórusok;
• (C) zárt pórusok;
• (D) elágazás;
• (E) összekötőág;
• (F) palacknyak

Higroszkó­pos vízfelvétel:

Ilyenkor felszálló nedvességről beszélünk. Ha a falban csak tiszta víz emelkedne felfelé, az nem lenne probléma. A hajszálcsövekben felszálló víz azonban a talajból származó és az épületre ártalmas sókat is visz magával, amelyek lerakód­nak és koncentrálódnak, ebből pedig további épületkárok származnak. A sók ugyanis a levegő­ből nedvességet vesznek fel. Ezt hívjuk higroszkó­pos vízfelvételnek.

Hogy jobban értsük: Ha az építőanyag felületét leszigetelnénk, az semmit sem javítana a helyzeten. A víz még magasabbra emelkedne a falban. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a kapilláris szívó­magasság annál nagyobb, minél kisebb a hajszál­csövek átmérője. Ha viszont a hajszálcsövek át­mérője nagyobb, akkor a szívási sebesség növek­szik meg. Ezt a kapilláris vízfelvételt még tovább erősítheti, ha a talajban, pl. torlaszvíz alakjában megtalálható nedvesség bizonyos nyomással ter­heli a falazatot.

Hajszálcsövesség folyamatából következő károk:

Állagfelvételek alapján az állapítható meg, hogy az első átnedvesedést ugyan a hajszálcsövesség mechanizmusa okozta, az abból eredő sólerakódás azonban a higroszkópos mechanizmussal együtt az épületek korának előrehaladtával lénye­gesen több kárt okozhat.

A falban lévő nedvességet a már említett, úgy­nevezett higroszkópos vízfelvétel is fokozhatja, en­nek során az épületnek azok a részei, amelyekben a felszálló nedvesség hatására sólerakódás alakult ki, a belső levegőből folyamatosan nedvességet vesznek fel. A folyamatot a levegő relatív nedves­ségtartalma, a sólerakódás mértéke és módja be­folyásolja. A nedvességfelvételnek ez a módja kü­lönösen pincehelyiségekben és a földszinten for­dul elő.

A falazat nedvességtartalma nagyban befolyásolja a belső levegő minőségét.

A külső falban lévő nedvesség olyan károkat okoz­hat, amelyek jelentősen befolyásolják a belső leve­gőállapotot. Pl. elősegítik a penészgombák elsza­porodását. A következmények között mechanikai jellegű károk is előfordulnak: a falban lévő víz meg­fagyva szétroncsolja az építőanyag szövetszerkezetét: a kikristályosodó sók térfogatának állandó növekedése szétfeszíti az anyagot.

Az átnedvesedett falak jobban vezetik a hőt, mint a szárazak, ezért a külső falak belső felületeinek hő­mérséklete csökken, ennek pedig számos közvet­len következménye van a belső levegőállapotra is, a huzatjelenségektől a hideg kisugárzásáig és min­dennek egészségkárosító hatásaiig.