• tapétázás

Tapétázó eszközök

A fal és a mennyezet burkolásához általá­ban nincs szükség drága vagy speciális szerszámokra. Kenőállvány használatával azonban megkönnyíthetjük a ragasztó felhordását a nagyobb tapétadarabokra. Ügyeljünk rá, hogy a tapéta méretre vágá­sához használt olló vagy kés éles legyen.

Alapfelszerelés

Előfordulhat, hogy néhány speciális szerszámot is be kell szereznünk a falburkoló anyagok felrakásához, de alapvetően a következő eszközökre lehet szükségünk.

Kenőállvány: Érdemes befektetni egy masszív, kifejezet­ten erre a célra szolgáló asztal vásárlásába. A könnyen mozgatható, tárolható és felállítható állvány ideális mé­retű, stabil felületet biztosít, és nagymértékben meg­könnyíti a ragasztózást. Szükség esetén akár egy bakok­ra fektetett ajtólapot is használhatunk erre a célra.

Vödör: A ragasztónak válasszunk egy tiszta műanyag vödröt, és erősítsünk rá keresztben egy zsinórt, hogy ráfektethessük a ragasztókenő kefét, amikor éppen nem használjuk. Szükségünk lesz ezen kívül még valamire, amivel a ragasztót megkeverhetjük.

Ragasztókenő kefe: Legalább 10 cm széles kefe, amelyet csak erre a célra használunk.

Olló: Szerezzünk be egy hosszú pengéjű, éles tapéta­vágó ollót, és egy rövidebb ollót a finomabb részletek kivágásához.

Hobbikés: Ez az éles szerszám PVC vagy vastagabb tapé­ták vágására való, acélvonalzó vagy vágóvezető mellett használva. A vékony, nedves tapéta szabásához azon­ban az olló a legmegfelelőbb eszköz.

Tapétázó kefe: Az erős, de puha sörtéjű kefét arra hasz­náljuk, hogy elsimítsuk és rögzítsük a tapétát. Mindig tartsuk tisztán és szárazon.

Szivacs: Fontos eszköz a még nedves ragasztófelesleg letörléséhez.

Illesztő henger: Ezzel a kisméretű fa- vagy műanyag hengerrel nyomjuk le a csíkok szélét, miután a helyére illesztettük a tapétát. Dombornyomású tapéta esetén kerüljük a használatát, mert árulkodó sávokat nyom­hatunk vele a szélekre.

Függőón: A tapétázási munkáknál a függőleges vonalak kijelöléséhez használt alapvető kellék.

Krétázott csapózsinór: Krétaporral bekent zsinór, ame­lyet megfeszítve, majd a felületre visszapattintva ideig­lenes, egyenes krétajelet húzhatunk.

Ceruza: Használjunk HB-s vagy még puhább grafit­ceruzát, amellyel jól látható jelet rajzolhatunk a papír­ra. Túl hegyes vagy kemény ceruzával elszakíthatjuk a vékonyabb tapétát.

Acél mérőszalag: A szabványos mérőszalag 3 méter hosszú, és jól megfelel az átlagos falak magasságának méréséhez. Esetenként azonban hosszabbra is szükség lehet.

Vonalzó: Fontos, hogy legyen egy olyan vonalzónk, amely legalább olyan hosszú, mint a szabványos tapéta­szélesség, azaz kb. 53 cm. Az összecsukható vonalzók elszakíthatják a papírt, ezért érdemes merev vonalzót használni.

Derékszög: Egy nagyméretű műanyag derékszögű vonalzóval (vagy bármilyen rögtönzött derékszöggel) ellenőrizhetjük, hogy a tapétát keresztben pontosan 90 fokban vágjuk-e el.

Csiszolópárna: Tartsunk egyet a kezünk ügyében, hogy a tapéta felrakása közben lecsiszolhassuk a régi tapéta falon maradt darabkáit. Ehhez egy éles kaparóra is szükségünk lehet.

Tiszta rongy: Szöszmentes ronggyal, például széttépett rossz lepedővel törüljük le munka közben a kenő­állványt. Másfajta rongy azért nem megfelelő, mert szöszöket hagyhat az asztalon.

Vizes tál: Előragasztózott tapéta felrakásához egy vízzel teli edényre van szükség, amelybe belemárthatjuk a leszabott darabokat.

Kétágú létra: Legalább egy létrára szükség van ahhoz, hogy elérjük a falak felső részét és a mennyezetet. Ha van két létránk vagy két bak, egy deszkát átfektetve rajtuk, állványt is készíthetünk.

(Kép fent.) A mennyezet tapétázásához hosszú állvány szükséges – fektessünk keresztbe egy deszkát két létrán vagy bakon olyan magasságban, hogy a fejünk és a mennyezet között kb. 7,5 cm távolság maradjon.

(Kép fent.) Rengeteg különböző mintájú, színű és anyagú tapéta közül választ­hatunk, egyeseket könnyebb, másokat nehezebb felragasztani. Szerezzük be a tapétázáshoz szükséges alapvető eszközöket.