• építés
• lépcsők

A lépcsőkről általában (típusai és fajtái)

A lépcsők osztályozása

A lépcsőket különféle szempontok szerint osztályozhatjuk:

• Helyzetük, illetve fekvésük szerint vannak: külső lépcsők, belső lépcsők.
• A forgalmi és esztétikai követelmények szerint vannak: díszlépcsők, főlépcsők, melléklépcsők.

Beszélünk az épület bejárata után következő és a földszintre felvezető ún. „bejárati lépcsők­ről” is.

Ez is érdekelheti: vezető tervező építész tanácsai lépcső kiválasztásához és betervezéséhez

Alaprajzi elrendezésük (a karok száma, alakja, egymáshoz való viszonya stb.) szerint vannak:

• egyenes karú lépcsők,
• tört karú lépcsők,
• íves karú lépcsők,
• elegyes karú lépcsők.

Anyaguk szerint vannak:

• kő- és műkő lépcsők,
• vasbeton lépcsők,
• falépcsők,
• acéllépcsők.

A szerkezeti jelleg, illetve az alátámasztás mikéntje szerint vannak:

• a talajon fekvő lépcsők,
• lebegő (illetve csak egy szélükön gyámo­lított) lépcsők,
• két szélükön gyámolított lépcsők,
• teljes egészükben boltozattal vagy födém­mel alátámasztott lépcsők.

Egyes szerzők egyrészt a fokok, másrészt a pihenők felülnézetének alakja szerint is megkülönböztetést tesznek, azonban nyilván ezek nem olyan sajátosságok, amelyek az osztályozásnál lényegesek lennének. Ugyanígy egyesek különbséget tesznek az épület rendeltetése szerinti lépcsők (pl. iskola, kórház, ügyviteli, ipari épületi stb. lépcsők) tekintetében is. Tűzrendészeti szempontból: szilárd, közepesen és mérsékelten tűzbiztos lépesőkről beszélhetünk.

A lépcsőkar és pihenő fogalma

A lépcsőfokok egymás után következő sorát lépcsőkarnak nevez­zük. A lépcsőn való járás nagyon megerőlteti a szí­vet, fáradságot okoz, ezért nagyobb (kb. 2,80 m-es) emeletmagasság esetén, bizonyos számú lépcső­fokból álló lépcsőkar után, födémszerű vízszintes részt, az ún. pihenőt kell beiktatni azért, hogy a vízszintes irányú haladás közben a szervezetet pihentetni tudjuk.

Vannak közbülső vagy emelet­közi pihenők, és ugyancsak pihenőnek (födémszinti pihenőnek) nevezzük a födémnek azt a – lépcsőházi – szakaszát, ahonnan indul, illetve ahová érkezik a lépcső. Ennek megfelelően a lépcsőnek egy emeletre vezető szakaszával kap­csolatosan induló- és érkező pihenőszakaszról beszé­lünk.

Többkarú lépcsőknél a lépcsőkaroknak a pihenőkhöz való viszonya szempontjából értelem­szerűen megkülönböztetést teszünk az induló és érkező karok tekintetében is.

A lépcsők alaprajzi elrendezése. A lépcsőkarok száma, egymáshoz való helyzete egyenes vagy megtört, esetleg íves volta szerint van:

Egyenes, egykarú, egytagú lépcső

Egyenes, egykarú, egytagú lépcső (751 a ábra), amely csak kis emelet magasság esetén használatos. Egyenes, egykarú, kéttagú lépcső (751 b ábra), amelyet nagyobb emeletmagasság esetén alkalmazunk.

751. ábra. Lépcsők alaprajzi elrendezése; a) egyenes, egykarú, egytagú, b) egyenes egykarú, kéttagú, c) tört kétkarú, d) párhuzamos kétkarú, e) párhuzamos háromkarú, f) tört háromkarú, g) tört négykarú, h) íves egytagú, i) íves kéttagú, j) nyitott orsóteres csiga-, k) tömörorsós csigalépcső

Ez a lépcsőtípus már előre a fáradt­ság érzetét kelti, azonkívül nehezen illeszthető bele az alaprajzi rendszerbe, ezért nemigen volt használatos ; újabban középületek (széles) közép­folyosós elrendezéseinél találkozunk velük. A nagyobb magasságra vezető egykarú lépcsőket (pl. szabad területen létesített lépcsőművek esetében) több pihenő szakítja meg. Ilyenkor egyenes, egykarú-többtagú lépcsőkről beszélünk.

Egyenes tört karú lépcsők

Egyenes tört karú lépcsők (751 c ábra) fogalma alá tartoznak az olyan, több karból álló lépcsők, amelyeknél az egyes lépcsőkarok nem egymás folytatásában alakulnak ki. Ezek igen gazdaságosak és általánosan használatosak. A tört karú lépcsők csoportján belül megkülönböztetünk : a) kétkarú, b) háromkarú és c) négykarú lépcsőket.

A 751 d-e ábrák szerinti lépcsőkre találó a pár­huzamos karú lépcső elnevezés is. A 751 e ábra szerinti párhuzamos elrendezésű háromkarú lépcsőtípus az alaprajzokból nagy helyet foglal el, ezért csak középületekben fordul elő. A 751 f ábra szerinti háromkarú lépcsőelrendezés a legtöbb esetben alkalmas arra, hogy orsóterében (lásd később) a lift felvonótornyát elhelyezzük. A 751 g ábra szerinti négykarú lépcsőket általában torony építményekben alkalmazzuk.

Az íves karú lépcsők

Az íves karú lépcsők(751 h-j ábra) az alaprajzi elrendezés szempontjából szintén igen gazdaságosak. Ezek is lehetnek: a) egytagúak vagy b) pihenőkkel megszakítva többtagúak. A lépcsőkar szegmens, ellipszis vagy köríves alaprajzú lehet. Ide tartoznak a csigalépcsők is (751 j-k ábra), amelyek a legkisebb férőhelyen szolgálják a függő­leges irányú közlekedés célját. Meg kell jegyezni, hogy mind az íves karú, mind a csigalépcsők kevésbé kényelmesek, mert a lépcsőfokok szélessége a lépcsőkar egyik oldalán nagyon elkeskenyedik.

Az elegyes karú lépcsőknéla kar egy szakasza egyenes, másik része íves. Egykarú, egytagú vagy pihe­nőkkel megszakított többtagú, másrészt tört karú, illetve többkarú lépcsők alakíthatók ki ily módon. Legtöbbször az alaprajzi férőhely hiánya miatt vagyunk kénytelenek ilyen típusú lépcsőt alkalmazni; vagy pedig amidőn a nagyobb (pl. földszinti) emeletmagasság esetén több lépcsőfokra van szükség, mint a többi emeleten.

Érdekesség: kétszer negyed ívelt lépcső.

Orsótér

Orsótérnek nevezzük a lépcsőkarok között kialakuló térséget.

A párhuzamos elrendezésű kétkarú lépcsők közti orsótér kiképezhető:

• Tömör fallal (752 a ábra), tűzrendészet! okokból színházaknál és hasonló jellegű épületek­nél van szükség erre a megoldásra.
• Áttört fallal, illetve a pihenőknél egy-egy oszloppal (752 b ábra).
• Két egymás mellett elfutó áttört fallal, illetve a pihenőknél páros oszlopállással (752 c ábra).
• Üresen hagyott orsótérrel (752 d ábra); utóbbi a leggyakoribb megoldás.

752. ábra. Orsótér kiképzése; a) tömör fallal, b) áttört fallal, c) páros áttört fallal, d) üres orsótérrel, e) egymásra fedő lépcsőkarokkal

Újabban – különösen a vasbetonlépcsőknél – az orsóteret sok esetben teljesen kiküszöbölik, mert a lépcsőkarokat úgy oldják meg, hogy azok az orsótérnek megfelelő szélességben egymást fedik (752 e ábra).

Nemcsak az egyenes karú, hanem a csigalépcsőknél is van orsótér. A csigalépcső lehet: a) tömör orsós (751 k ábra) és b) nyitott orsóteres (751 j ábra).

Járóvonal

Járóvonalnak nevezzük a lépcső alaprajzi vetületébe folytatólagosan berajzolható azon vonalat, amelyre a lépcsőfokok megkívánt széles­ségi méretét felrakjuk. Ugyanis az íves alap­rajzú, valamint csigalépcsőknél és a következők­ben ismertetésre kerülő húzott fokú lépcsőknél a lépcsőfokok szélessége-a kar szélessége mentén – változó. A járóvonalat a hatósági előírások alapján a lépcsőkar azon szélétől számítva, ahol a fokok legkeskenyebbek, 50-55 cm-re kell felvenni. Mindebből kiviláglik, hogy a járóvonal nem azonos a lépcsőkar közepén jelölendő közép- vagy tengelyvonallal.

Húzott fokú lépcsők alkalmazására kerül sor, ha az alaprajzban nem áll rendelkezésre kellő hely a szükséges számú lépcsőfokokból kiadódó egyenes lépcsőkar és a pihenő kialakítására. Ilyen­kor a lépcsőfokokat trapéz, trapezoid vagy hasonló jellegű, esetleg sokszögű idomúra tervez­zük, annak az elvnek a betartásával, hogy a járóvonalon a szükséges fokszélességi méret meg­legyen. A fokok szélessége a fal mellett nagyobb, az orsótér felől pedig kisebb a szükséges méretnék

A húzott fokokat nem ötletszerűen, hanem bizo­nyos szerkesztések alapján történő kiosztással kell megtervezni (753. ábra), mert csak ez esetben lesz a lépcső célszerű, fegyel­mezett és rendezett, tehát végeredményben szép.

753. ábra. Húzott fokú lépcsők szerkesztése; a) segédkörhöz rajzolt érintőkkel, b) egyenesre felmért osztópontokba futó egyenesek segítségével

A húzott fokú lépcsők hátránya, hogy a közle­kedés rajtuk a járóvonal­tól az orsótér felé szá­mítva nem kényelmes, ezért csak a legszüksé­gesebb esetben alkalmazzuk ezt a lépcsőtípust.

A húzott fokú, valamint a csigalépcsőknél ügyelni kell arra, hogy az orsótér felőli részen a fokok túlságos keskenységéből kifolyólag a lépcső ne legyen fúl meredek. Ez a körülmény ugyanis sötétben és lefelé menetkor – különösen a nyitott orsóterű lépcsők esetében – könnyen balesetre vezetne.

A régebbi nagy emeletmagasságok mellett volt szükség hosszú lépcsőkarokra és ebből kifolyólag nagy lépcsőházakra. Újabban az alacsonyabb emeletmagasságoknak megfelelően lényegesen kevesebb lépcsőfok, rövidebb lépcsőkarok, kisebb lépcsőházak is elegendők, és éppen ezért a húzott fokú lépcsők is mindjobban elkerülhetők.

Húzott fokú lépcsőre van szükség – a kis alaprajzi férőhelyből kifolyólag – igen sok mérnöki műtárgy (zsiliptorony, akna stb.) belsejében is.

Balos-Jobbos?

Balos vagy jobbos lépcsőkről és lejtőkről beszélünk attól függően, hogy az egyik oldalt fallal, a másik oldalon korláttal határolt lépcsőkar korlátja, illetve orsótere felfelé menet a lépcsőkar bal vagy jobb oldalán helyezkedik el. Ugyanez áll értelemszerűen a kétoldalt szabadon álló, illetve fallal határolt lépcsőkarokra is.

A lépcsőkarok alaprajzi méretei

A lakóházak lépcsőkarjainak szélességi mérete:

1. A főlépcsők karszélessége leg­alább 1,30 m legyen.
2. A főlépcső karszélessége, amennyiben emeletenként csak két lakást szolgál ki, legalább 1,10 m legyen.
3. A csiga, patkó és félkörív alakú lépcsők karszélessége legalább 1,40 m legyen.
4. a mellék-, pince- és padláslépcsők karszélessége legalább 0,95 m legyen.

Általános szabályul szolgáljon, hogy a lépcső­karokon két ember egymás mellett való elközlekedése szempontjából – a korlátfogódzó, illetve a fal között 1,30 m; három ember egymás mellett való elférése céljából pedig 1,90 m szélességre van szükség.

Egy lépcsőkar lehetőleg ne álljon három foknál kevesebből, mert a közlekedési útvonalba be­iktatott kevés számú lépcsőfok bizonytalanná teszi a közlekedést; viszont húsznál több lépcső­fok igen hosszú lépcsőkart eredményez, és igen fárasztó rajta a járás.

A lépcsőkar hossza: l = sz * (n-1), ahol sz a fokok szélességét,n a fellépések számát jelenti.

Tehát a lépcsőkar mindig eggyel kevesebb fokból áll, mint ahány fellépés szükséges a pihenők közötti szintkülönbség legyőzésére.

A pihenő méretei

A pihenő legalább olyan széles legyen, mint a lépcsőkar. A pihenő legkisebb méretét azzal a meggondolással állapítsuk meg, hogy a közlekedés igényeinek kielégítése, tehát a rendeltetés figyelembevétele mellett a költöz­ködés, valamint a hordággyal való közlekedés által támasztott követelményeknek is megfeleljen, ezért legalább 1,3 m széles legyen.

Az egykarú kéttagú lépcsők tagjai közé beiktatott pihenő minimális mérete: L = sz + 63 cm legyen, ahol sz a fokszélességet jelenti, a 83 cm pedig a felnőtt ember átlagos lépésméretét.

A lépcsőkarok közötti minimális magasság akkora legyen, hogy a lépcsőn közlekedő felnőtt férfi kinyújtott karjával íves mozdulatot akadály­talanul végezhessen (754. ábra).

754. ábra. Lépcsőkarok közötti minimális magasság valamint a korlátmagasság értelmezése

Ez a kérdés előtérbe kerül a csigalépcsők menetmagasságának megállapításánál, valamint olyankor, amidőn a lépcsőkar és a felette levő pihenő-szegélygerenda (lásd később) között csak kis magasságú férőhely van, mint ahogy az pince- és padláslépcsőknél, valamint családi lakó­házak enteriőr jellegű lépcsőinél igen gyakran előfordul.

Lépcsőház

A családi házakban és egyes újabb középületekben levő lépcsőktől eltekintve a lépcsőkarokból és pihenőkből álló épületrészt általában falak határolják körül. Az épület ezen részét lépcsőháznak hívjuk. Hő gazdálkodás és a légvonat kiküszöbölése szempontjából kívánatos a lépcsőházakat szélfogó ajtókkal teljesen elzárni a csat­lakozó közlekedő helyiségektől. A falakkal körülzárt lépcsőház bizonyos fokú tűzbiztonságot is jelent.

A lépcsőházakat elhatároló vékony falak esetéi­ben (pl. a vázas épületeknél) gondoskodni kell a falak hő- és zajvédelmi szempontból megfelelő ki­alakításáról. Célszerű a térelhatároló szilárd réteg után légréteget, majd egy hőszigetelő réteget alkalmazni. A légréteget kívánatos hanglágy anyaggal kitölteni. A lépcsőházi fallal határos nedves üzemű helyiségek esetén figyelem­mel kell lenni a gőzdiffúzió kérdésére is.

Tűzvédelem

Tűzvédelmi szempontok miatt az építésügyi szabályzatok bizonyos preventív rendelkezéseket tartalmaznak. Így pl. előírják, hogy a lépcsőket úgy kell elrendezni, és egy épülettel kapcsolatosan annyi számú lépcsőt kell létesíteni, hogy az épület legtávolabbi pontjáról is legfeljebb 30 m hosszú útvonalon el lehessen érni a legközelebbi lépcsőt.

Az egy lakást kiszolgáló, azonkívül a padlás- és pincelépcsőkön kívül minden lépcsőt szilárd, tehát nem gyúlékony anyagból teli létesíteni.

A lépcsőházak falai tűzbiztosak legyenek. Színházaknál és hasonló jellegű épületeknél pánik esetén feltételezhető (leugrásból és a korlát kiszakításából származó) szerencsétlenségek meg­akadályozása végett csak két oldalról fallal közrefogott lépcsőt szabad létesíteni.

Lépcsőszerkezetek tervezésekor felmerülő elsőd­leges feladatok a következők:

1. A legalkalmasabb fokmagasság megválasztása.
2. A lépcsőfokok számának megállapítása.
3. A lépcsőfokok méreteinek kiszámítása.
4. A lépcsőkarok hosszúságának és a pihenők szélességének megállapítása.

Adott esetben a lépcsőfokok mérete függ: a) az alaprajzi férőhely nagyságától, b) az emeletmagasságtól és c) a lépcső rendeltetésétől.

Lépcsőfokok magasságának és szélességének viszonya

Ennek a kérdésnek megvizsgálásánál abból indulunk ki, hogy a felnőtt ember átlagos lépésének hossza – vízszintes irányú haladás esetén -: 63 cm (755. ábra). Kb. ekkora utat tesz meg a láb a felfelé vagy lefelé való haladás közben egy lépcsőfok leküzdése alkalmával. Ez a körülmény jut kifejezésre az alábbi tapasztalati képletben, amely alapján a fokok méretét meg­állapítjuk: 2 m + sz = 63 (cm), ahol m a fok magasságát, sz a fok szélességét jelenti.

755. ábra. Lépcsőfokok magasságának és szélességé­nek, valamint a felnőtt ember lépéshosszának viszonya; a) hágcsón, b) létrán, c) lépcsőn, d) vízszintes felületen történő közlekedésnél

Az m és sz méretek viszonyának megállapítására még más empirikus összefüggéseket is ismerünk, azon­ban ezeknek megfelelőbb volta legalábbis vitatható. A fokméretet töri) vagy szorzat alakjában szokás megadni, pl. 15/33 (cm), vagy 15×35 (cm).

756. ábra. Különböző hajlásszögű lépcsők fokméreteinek viszonya

A magassági és szélességi méreteket mm-es pontossággal kell kiszámítani. A 756. ábra áttekinthetően szemlélteti a laposabb és meredekebb, ennek megfelelően kényelmesebb, illetve kényel­metlenebb lépcsők fokméreteinek viszonyait. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy pl. a függőleges helyzetű hágcsó fokmagassága: m = 31,5 cm, ugyanakkor a fokszélesség: sz = 0 (755 a ábra).

A lépcsőfokok méreteire vonatkozólag általános eligazításul szolgáljon:

1. A külső és belső díszlép­csők fokmérete kb. 14×35 cm legyen.
2. Az átlagos külső lépcsők és a középületek átlagos belső lépcsőinek fokmérete kb. 15×33 cm legyen.
3. A lakóépületek főlépcsőjé­nek fokmérete kb. 16×31 cm legyen.
4. A kislakások lépcsőinek és a középületek melléklép­csőinek fokmérete kb. 17×29 cm legyen.
5. A pince-, padlás- és a kisforgalmú üzemi lépcsők fokmérete 19×24 cm vagy 20 X23 cm legyen.

A lépcsőfok nélküli, kényelmesen járható lejtő emelkedése 1 : 8 legyen.

A lépcsőfokok méretének esetről esetre való meg­állapítása egyrészt nem gazdaságos, másrészt gátolja az előregyártást. Éppen ezért kívánatos volna egy bizonyos modulrendszerhez simuló, szabványos lépcsőfok-méret­sorozat megállapítása. Ez esetben természetesen az emeletmagasságok (helyiség magasság + födémvastag­ság) kötöttekké válnak, és csak a lépcsőfok magasságméretének többszörösei lehetnek. Ez a kérdés tipikusan kapcsolódik a modultervezéshez.

Lépcsők méretszámítása

Pl. egy 290 cm belmagas­ságú és 36 cm födémvastagságú emeletnek megfelelő, párhuzamos elrendezésű kétkarú lépcső megszerkeszté­séhez az alábbi adatokat kell kiszámítani:

• emeletmagasság:  290 + 36 = 326 (cm),
• kívánatos fokmagasság : 16 (cm),
• fellépések száma: 326/16 = 20,4; kerek számra helyes­bítve 20 (db),
• tényleges fokmagasság : 326/20 = 16,3 (cm),
• tényleges fokszélesség: 63-2 * 16,3 = 30,4 (cm),
• fellépések száma egy karon: 10 (db),
• karhosszúság:  (10-1) * 30,4 = 273,6 (cm),
• felvett pihenőszélesség: 130 (cm),
• lépcsőház hossza : 2 * 130 + 273,6 = 533,6 (cm).

A lépcsőfokok méreteinek a kar hosszúságának va­lamint a fokok számának gyors megállapítására szolgál a 757. ábra szerinti grafikon. Utóbbinak felső vízszintes vonalán leolvashatjuk a fokmagasságokat (m), alul pedig az egyes fokmagasságokhoz tartozó fokszélességeket (sz) és viszont. A baloldali szélső függőleges vonalon az emeletmagasságokat (emeletmagasság + födémvastagság = H).

757. ábra. Lépcsőméretek gyors megállapítására szolgáló grafikon (Walter és Korhammerr)

A ferde vonalak a lépcsőfokok számát (n) tüntetik fel, a különböző emeletmagasságoknak meg­felelően, A lépcsők emelkedési viszonyát kifejező ferde vonalakon azonkívül fel van tüntetve az egyenes egy­tagú lépcsőkar hossza (L) is. Egyébként L = n– 1 * sz, ahol n a fokok számát, sz a fokok szélességét jelenti.

Elvileg nem kívánatos, hogy ugyanazon lépcsőház­ban – még ha az egyes emeleteknek különböző is a magassága –különböző lépcsőfok méretek szerepeljenek. Ha csak lehet egy lépcsőtérségen belül egyforma méretű lépcsőfokokat alkalmazzunk; az emeletmagasságokból adódó eltéréseket pedig inkább a fokok számának vagy magának az emeletmagasságnak a változtatásával old­juk meg.

Lépcsőfokok elnevezései. Megkülönböztetünk:

1. induló (vagy belépő) lépcsőfokot,
2. közbülső lépcsőfokot,
3. érkező (vagy kilépő) lépcsőfokot, más néven pihenőszegély fokot.

A lépcsőfokok függőleges felületét homlok­lapnak, vízszintes felületét pedig fellépő- (vagy járó-) felületnek nevezzük.