• építés
• tető

Egyhéjú melegtetők rétegfelépítése

Egyenes rétegrendű melegtető

Az egyenes rétegrendű, egyhéjú melegtető a legáltaláno­sabb lapostető rétegrend, napjainkban is ezt alkalmazzák a leggyakrabban. A hőszigetelés a zárófödém felett, illetve a csapadék elleni szigetelés alatt található. A páratechnikai védelmet biztosító réteg rendszerint közvetlenül a hőszige­telés alatt (a födémszerkezet felett) helyezkedik el. A továb­bi kiegészítő szerkezeti rétegek alkalmazásától és elhelyez­kedésétől függően számos változata létezik.

Az egyik leggyakoribb rétegrendnél a lejtést a födémen lejtbetonnal képezik (2.1/a. ábra). Ebben az esetben a hőszi­getelés egyben a csapadék elleni szigetelés aljzata is, ennek megfelelően kizárólag lépésálló anyag építhető be. A hőszi­getelés anyagától és a csapadék elleni szigetelés típusától (kialakításától) függően szükség lehet a két réteg között elválasztó-védő rétegre is.

2.1/a. ábra. Egyenes rétegrendű egyhéjú (nem járható) tető rétegfelépítésének általános sémája
1. védő-leterhelő kavicsréteg; 2. elválasztó-védő réteg; 3. csapadék elleni szigetelés; 4. gőznyomást kiegyenlítő réteg; 5. lejtést adó betonréteg; 6. technológiai védő (elválasztó) réteg; 7. hőszigetelés;  7*. Lejtést adó hőszigetelés 8. párazáró (párafékező) réteg; 9. méretezett vasbeton födém

Ennél is egyszerűbb (ennek megfelelően szintén gyakran alkalmazott) egyhéjú egyenes rétegrendű lapostető jön lét­re, ha a lejtést ferdén vágott hőszigetelő elemekkel képezik (2.1/b. ábra). Az előző rétegfelépítéshez képest csupán annyi a változás, hogy itt nincs szükség külön lejtbeton rétegre (elhagyható), így a födém önsúlya is kisebb.

2.1/b. ábra.

A csapadék elleni szigetelés és a hőszigetelés esetleges összeférhetetlensége nemcsak a fentebb említett elválasztó-védő réteggel, hanem a lejtést adó betonréteg két szerkezeti rész közé helyezésével is kiküszöbölhető (2.1/c. ábra).

2.1/c. ábra.

Ilyen­kor a lejtbeton szilárd elválasztó réteget képez a hőszigetelés és a csapadék elleni szigetelés között, egyben ez utóbbinak az aljzata is. A csapadék elleni szigetelés és a lejtbeton kö­zött minden esetben gőznyomás-kiegyenlítő réteget kell el­helyezni. A lejtbeton és a hőszigetelés közé elválasztó ré­teg (technológiai szigetelés) kerül. A beépített hőszigetelő anyagnak nagy szilárdságúnak kell lennie.

A fentieken kívül – az anyagoktól, egyedi igényektől és követelményektől függően – természetesen számos külön­böző rétegfelépítésű, egyenes rétegrendű egyhéjú lapostető képezhető. Az egyes rétegek elhelyezésének elve azonban alapvetően megegyezik a fenti példáknál ismertetettekkel.

Fordított rétegrendű melegtető

Fordított rétegrendű melegtetők esetén a három fő funk­ciójú szerkezeti réteg elhelyezkedése (az előzőekhez viszo­nyítva) úgy módosul, hogy a csapadék elleni szigetelés és a hőszigetelés felcserélődik. Vagyis a hőszigetelés kerül fe­lülre és a csapadék elleni szigetelés ez alatt (a födém felett) helyezkedik el (2.2. ábra).

2.2. ábra. Fordított rétegrendű nem járható tető rétegfelépítése

Ennél a rétegfelépítésnél tehát a vízszigetelés védettebb helyzetbe kerül, a hőszigetelés vé­delmét (szélszívás és felúszás ellen) pedig külön biztosítani kell. A lejtést adó réteg (lejtbeton) közvetlenül a födémen található.

A fordított rétegrendű egyhéjú lapostetők alkalmazásá­nak számos előnye van:

• a csapadék elleni szigetelés meghibásodásának lehető­sége minimálisra csökken, mert védett a jelentős felme­legedéstől, napsugárzástól és egyéb (külső) hatásoktól, ily módon a vízszigetelés várható élettartama is hosz-szabb;
• a közvetlenül a hőszigetelés alatt (annak meleg oldalán) elhelyezkedő csapadék elleni szigetelés egyben párazá­ró rétegként is funkcionál, nincs szükség külön páravé­delmi rétegre;
• kevesebb számú rétegre van szükség, így egyszerűbb és gyorsabb a kivitelezés.

Fordított rétegrendű tetőknél a hőszigetelő réteg kevésbé védett, ezért külön figyelmet kell rá fordítani. A hőszigetelő anyag csak fagyálló, kis vízfelvételű (extrudált poliszti­rol hab) lehet, egy rétegben beépítve. A csapadék elleni szigetelés és a hőszigetelés (anyagainak) esetleges összefér­hetetlensége miatt szükség lehet a két réteg között elválasztó-védő réteg kialakítására is.

A hőszigetelést rendszerint leterhelő-védő réteggel lehet rögzíteni és védeni. Ez szélszívás ellen méretezett vastag­ságú (tömegű) mosott kavicsból, bazaltzúzalékból vagy ágyazott betonlapokból képzett réteg. A leterhelés és a hő­szigetelés közé páraáteresztő tulajdonságú, elválasztó-védő réteget kell elhelyezni. Ezen rétegek együttesen biztosítják a hőszigetelés szélszívás, felúszás, UV-sugárzás és a káros mechanikai hatásokkal szembeni védelmét.

Kéthéjú hidegtetők

A kéthéjú lapostetők egyenes rétegrendű szerkezetek, azaz a hőszigetelés a zárófödém felett, illetve a csapadék elle­ni szigetelés alatt található. A hőszigetelés fölött azonban nagy méretű átszellőztetett légréteg készül, így a lapostető két egymástól elkülönülő szerkezeti részre (héjra) oszlik (2.3. ábra).

2.3. ábra. Kéthéjú tető rétegfelépítése
méretezett vb. födém; 2. párafékező réteg; 3. méretezett hőszi­getelés; 4. átszellőztetett légréteg; 5. alátámasztó betonlábak; 6. előre gyártott vasbeton lapok; 7. kellősítő (alapozó) réteg; 8. csapadék elleni szigetelés; 9. deszkaborítás; 10. alátámasztó fa vázkeret; 11. védő-elválasztó réteg

Az alsó héj teherhordó szerkezeti része a födém, közvet­lenül ezen helyezkedik el a hőszigetelő réteg.

A felső héj teherhordó szerkezete egyben a lejtést adó ré­teg is. Ez készülhet előre gyártott vasbeton lapokból faszer­kezetre támaszkodó deszkaborításból és egyéb építőlemez borításból. Alkalmazásuk elsősorban a felső héj várható terhelésétől függ (ezt pedig főleg a tetőfelület hasznosítottsága, valamint a vízszigetelés védőrétege határozza meg). Napjainkban a nem hasznosított kéthéjú tetőknél általában a fa anyagú tartószerkezet alkalmazása a legkedvezőbb.

Attól függően, hogy milyen az alkalmazott, csapadék elleni szigetelés, illetve a felső héj teherhordó szerkezete, szükség lehet a két réteg között elválasztó-védő réteg kiala­kítására. A két héj közötti légréteg előzetes számítások alapján meghatározott méretű, természetes (vagy mesterséges) mó­don átszellőztetett, mely így folyamatosan biztosítja a szer­kezetbe jutó nedvesség (pára) eltávozását. Az átszellőztetés további lényeges előnye, hogy csökkenti a tetőszerkezet nyári hőterhelését (hidegtető).

A légréteg természetes átszellőztetése megfelelő mére­tű be- és kiömlő szellőzőnyílásokon keresztül biztosítható. A szellőző légréteg és a nyílások méretét úgy kell megter­vezni, hogy a nedvesség (pára) folyamatosan el tudjon tá­vozni, ugyanakkor téli időszakban a légáramlás ne okozhas­son túlzott hőveszteséget, lehűlést. Ez utóbbit a hőszigetelő réteg méretezésénél mindenképpen figyelembe kell venni.

A szellőző légréteg és a szellőzőnyílások méretét – ezzel együtt az átszellőzés mértékét – befolyásoló tényezők:

• a tető rétegfelépítése,
• a tető hasznosítottsága,
• a tetőfelület mérete;
• az épületmagasság;
• az uralkodó szélirány (tájolás);
• az épület szélvédettsége.

Az átszellőzés pillanatnyi mértékét ezen állandó jellem­zők mellett természetesen minden esetben befolyásolják az adott időjárási körülmények is.

Kéthéjú tetőknél az alsó és felső héj teherhordó szerke­zetei közötti kapcsolatot (a felső héj alátámasztását) minden esetben úgy kell kialakítani, hogy a két rész esetleges eltérő mozgásából ne keletkezhessenek káros mértékű feszültsé­gek. Szintén ügyelni kell arra, hogy hőhídmentes szerkezeti kapcsolatok létesüljenek.