• állványok
• anyagok
• fémek

Fém anyagú állványok

A fém anyagú állványok tartósságuk, gyors fel­szerelhetőségük, könnyű szállíthatóságuk, kisebb tárolóhely szükségletük, nagyobb teherbírásuk és biztonságuk miatt, valamint a felállítás kisebb költségeméi fogva mindinkább előtérbe kerül­nek.

Ritkábban hengerelt idomszelvényekből, gyak­rabban csőszelvényekből készülnek. Utóbbi esetben anyaguk: a) 48,25 mm külső átmérőjű, varrat nélküli folytacél-cső vagy b) 42,50 mm külső átmérőjű alumínium cső. Az „anticorodal” vagy „szilumin” elnevezésű könnyűfém ötvözetből ké­szült 6,5 m hosszú csövek könnyűségüknél fogva igen alkalmasak állványozás céljára.

A csőállványok szerkezeti kialakítása

A cső­állványok függőleges és vízszintes, valamint a merevítést szolgáló ferde helyzetű rudakból állnak (848. ábra). Az oszlopcsövek egymástól 2,0-2,5 m-re helyezkednek el. A munkaszint szé­lessége az állvány rendeltetésétől függően 60-150 cm.

848. ábra. Csőállvány; a) nézete, b) alaprajza, c) metszete; 1 – oszlop-; 2 – szelemen-; 3 – födémgyámolító-; 4 – merevítő-; 5 – korlátcsövek

A csőállvány lehet az épülettel egybeépített, amidőn is a munkaszintet gyámolító, a homlokzati síkra merőleges helyzetű csövek a belső oldalon a falra fekszenek fel. Az épülettől független állványok esetében két sor, párosan elhelyezett oszlopot alkal­maznak, amelyeket egymással vízszintesen, azonkívül a szélső állásokban mindig – ritkábban a közbülső állásoknál is – ferde rácsozással is össze­kötnek (848 a ábra). Az állványzatot alkalmas módon a falkávákban vagy a falfülkékben elhelyezett (állítható, csavaros) kikötő csövekhez (ún. kávaszorítókhoz), nyílásnélküli homlokzati szaka­szokon pedig a falakhoz bekötik.

Az oszlopok talpa alá gerenda vagy palló alá­tétet helyeznek, amire rászegezik az oszlopcsövek talplemezeit. Kötések. A különböző irányból találkozó rudak egymáshoz kötésére, a falakhoz és falkávákhoz való bekötések, a csövek talpa, valamint a vízszin­tes és függőleges irányú csövek toldása stb. részére: bilincsekre, szorítóövekre, szorítócsatokra, kapcsokra stb.-re van szükség. Nálunk a „Mills”-féle kötéselemek használatosak (lásd a 849 a-j ábrasorozatot).

849. ábra. Csőállványok Mills-féle kötéselemei ; a) csővég-szorító, b) kávaszorító, c) falkötőbilincs, d) lábpalló rögzítése, e) oszlop toldó bilincs, f) csuklós szorító bilincs, g) palló rögzítő kapocs, h) oszlop talp, i) kettős szorító j) szorítóöv

Az oszlopcsövek talplemezét és toldásukhoz használt bilincsei mutatja a 849 h és e ábra. Utóbbi nyitott, két csavarral összeszorítható le­mezköpenyből áll, amelyben vízszintesen beillesz­tett lemez helyezkedik el.

Derékszögben találkozó csövek összekapcsolá­sára szolgál a kettős szorító (849 i ábra), amelynek szárait egy-egy csavarral lehet összehúzni. A különböző szögben találkozó csöveket csuk­lós szorító bilinccsel (849 f ábra), két csavar segít­ségével lehet egymáshoz rögzíteni. A falazathoz csatla­kozó rudakat a falazatba beépített falkötő bilinccsel (849 c ábra) rögzítik a falhoz.

Az állványnak falnyí­lásokba való bekötésénél a kávaszorítót (849 b áb­ra) alkalmazzák. Ezek a kávák között vízszinte­sen helyezkednek el, és hozzájuk csatlakoznak a falsíkra merőleges hely­zetű bekötő csövek.

Egymás mellett elhe­lyezkedő csövek toldására vagy összekapcsolására szolgál a szorítóöv (849 j ábra), amelyet egy csa­varral lehet összehúzatni. Az oszlopcsövek végé­re erősítendő csövek köté­sére szolgálnak a csővég-szorítók, (849 a ábra), amelyeket szintén csavarral lehet összehúzni. Az előbbiekben elso­rolt alkatrészek acél anya­gúak, még alumínium csö­vek esetében is.

Munkaszint és korlát

A munkaszintet a hom­lokzati síkra merőlegesen elhelyezett csövekre fek­tetett fapallók (terítés) képezik. A pallókat a 84% ábra szerinti U alakú kapcsokkal kötik egymáshoz. A terítés kül­ső szélén 30 cm-es lábpallót kell alkalmazni, amelyet kapoccsal rögzí­tenek az oszlopcsövekhez (849 d ábra). A munka­szinttől felfelé, 1,1 m magasságban cső fogód­zót, azonkívül egy közbülső korlátcsövet kell elhelyezni.