• építés
• szigetelés

Ragasztott szigetelések végrehajtása

Az aljzatok kellősítésén értjük mindazoknak a munkálatoknak elvégzését, amelyek elengedhe­tetlenül szükségesek ahhoz, hogy a) a szigetelési munkák rajtuk elvégezhetők legyenek, másrészt b), hogy a felhordott szigetelés a rendeltetésszerű követelményeknek hiánytalanul megfeleljen, és sem a munka végzése idején, sem később meg ne hibásodjék. A szigetelés aljzata lehet függőleges falfelület, azonkívül vízszintes tégla- vagy betonaljzat.

Az aljzatoktól megköveteljük, hogy egyenletes felületűek, szilárdak, térfogatállók, szárazak és tisz­ták, valamint + 5 C°-on felüli hőmérsékletűek legyenek.

Az egyenletes felület elérése céljából az aljzat kiálló részeit és hézagait vb/100 h jelű javított vakoló mészhabarccsal el kell tüntetni, ki kell egyenlíteni, a felületet át kell dörzsölni (248. ábra). Betonfal esetén a kiegyenlítést legalább 800 kg/m³ 500-as cementet tartalmazó habarccsal kell ké­szíteni.

248. ábra. Az aljzat kellősítése; a) egyenetlen falsík, b) kitüremkedő és hiányos habarcsréteg, c) kellő sítetett sima falfelület, d) egyenetlen aljzatbeton

A németek a szigetelést hordó falra 1,5 cm vastag „sima” vakolatot hordanak fel és arra ragasztják a szigetelést. A vízszintes falszigetelés alá az alapfal felső síkjának kiegyenlítéséül átlagosan 2 cm vastag­ságú, f/175 h jelű javított falazó habarcsból készült, léccel egyenletesre és vízszintesre lehúzott ún. kiegyenlítő habarcsréteget kell alkalmazni.

A kellősítéshez tartozik a szigetelések esetleg megkívánt lejtős kiképzésének biztosítására szük­séges lejtők megfelelő voltának ellenőrzése, az esetleg szükséges levesesek és utánsimítások elvég­zése is.

A szigetelést éles hajlatokba bedolgozni nem lehet, és nem is kívánatos, mert a lemez meg­törik ; éles hajlatokba a ragacsot sem lehet meg­bízhatóan bedolgozni. Ebből kifolyólag a függőle­ges és vízszintes irányú homorú éleknél a/100 h jelű ágyazó cementhabarccsal 5-8 cm sugarú hajlatot kell készíteni. A domború éleket is kb. 5 cm-es sugárral le kell kerekíteni.

A nedves felületre nem lehet a forró ragacsot felkenni, mert az a nedves felületre nem tapad; gőzhólyagok keletkeznek, amelyek helyén ragacs nélküli lyukak maradnak vissza. A nedves, de nem vizes felületeket előbb bitumenemulzióval egyenletesen be kell vonni, mert utóbbi, mint tudjuk, a nedves felületen is jól tapad. Esetleg forrasztó lámpával is lehet a nedves felületeket a ragasztásra alkalmassá tenni. A ragasztott és bevonat szigetelések munkaeszközei igen egyszerűek.

Üstházra és üstre van szükség a ragacsanyag mele­gítése, illetve megolvasztása végett. A megolvadt raga­csot nyeles merőkanállal (249 a ábra) merítik ki.

249. ábra. Ragasztott és bevonat szigetelések munkaeszközei; a) nyeles kanál, b) vessző kefe, e) mázoló kefe, d) kavicstoló, e) fahenger, f; forrasztó lámpa, g) lángszóró, h) lemezvágó kés, i) lemezsimító, j) simító kalapács, h) tömörítő vas, l) spatulya, m) egyenlítő szánkó (Gábor)

A ragacsanyagot szokványos bádog vödörrel szállít­ják a bedolgozási helyre és ott fadézsába öntik át. Nyeles vessző- és cirokseprőt használnak az aljzat-felületek tisztítására; a lemezhintés leseprésére pedig a kézi cirokseprőt. A ragacsot vessző kefével, illetőleg mázoló kefével (249 b-c ábra) kenik fel.

Forrasztott szigeteléseknél a leragasztott felület alatt még meg nem dermedt ragacsot forrasztólámpával (249 f ábra) vagy gázzal táplált lángszóróval (249 g ábra) kell felmelegíteni. Az elsoroltakon kívül még több apróbb eszközre van szükség, így a ragasztott szigeteléseknél nélkülözhetetlen a lemezvágó kés, a lemezsimító vagy a simító kalapács (249 i-j ábra), a kavicsolt lemezfedéseknél (lásd később) a kavicstoló és a fahenger (249 d-e ábra).

A bevonat szigeteléseknél a máz felkenése pamaccsal, a hézagtömítés tömörítő vassal, a tapaszfelkenés spatulyával hajtható végre, a tapaszréteg vastagságának bizto­sítására egyenlítő szánkót használnak (249 l-m ábra).

A ragasztott szigetelések végrehajtása

A lemezek fektetési iránya a függőleges felületeken függőleges, a padlófelületeken a fallal párhuzamos legyen.

A lemezek hosszúsága függőleges felületek ese­tében télen végzett munkáknál 1 m, nyári munkák­nál 2 m legyen; ennél hosszabb lemezekkel nem lehet dolgozni, mert a ragasztás nem lesz tökéletes. A vízszintes felületeken 5 m hosszú lemezsávokat használhatunk.

A lemezek illesztése általában 10 cm-es átfedés­sel történik, csak a talaj vízszigeteléseknél van szükség biztonságosabb, 15 cm-es átfedésre. A függő­leges felületek vízszintes irányú átfedéseinél a felső lemez takarja le az alsót, és így zárja el a víz útját; az ilyen természetű átfedések helyes és helytelen kialakítását mutatja a 250. ábra.

250. ábra. Lemezek toldása

Különös gonddal kell elkészíteni a három sík találkozásánál kialakuló beugró vagy kiszögellő sarkok szigetelését. Külföldön erre a célra készí­tenek nyerspép lemezből sajtolt sarok-idomdara­bokat, amelyeket két réteg közé építenek be.

Többrétegű ragasztott szigeteléseknél az egy­másra kerülő rétegeket egymáshoz viszonyítva eltolva, hézagcserében kell fektetni, tehát az átfedés­re mindig lemezközép kerüljön (251. ábra).

251. ábra. Lemezek eltolt (hézagcserében történő) fektetése

A szigetelés toldására van szükség akkor, ha a szigetelés nem folytatólagosan készül. Ilyenkor a későbbi csatlakozás (toldás) számára kellő hosszú­ságú, össze nem ragasztott túlnyúlást kell hagyni. A toldás különböző módon készülhet, van: a) lépcsős, b) ollós és c) lépcsőzött ollós toldás (252. ábra). A toldás lépcsős kialakítására azért van szük­ség, hogy réteget rétegre tudjunk ragasztani, és ne többrétegű szigetelést a másik többrétegűre (252 c ábra). A meghibásodott szigetelés is ollós csatlakozású foltozással javítható ki.

252. ábra. Lemezek toldása; a) ollós, b) lépcsős ollós, c) helytelen megoldás

A toldások számára kihagyott – ragasztás nélküli – túlnyúlások sérülésnek, elrongyolódásnak, elpiszkoló­dásnak és átnedvesedésnek vannak kitéve. Ezért azokat a hozzáragasztás időpontjáig tégla- vagy pallótakarással kell megvédeni. Hosszabb ideig tartó munkamegszakí­tásnál kívánatos – talaj vízszigetelés esetén pedig egye­nesen szükséges – a megszakítást ideiglenes (később eltávolítandó) védő sávval átragasztani.

A ragasztásnál fontos: a) hogy a ragacs ne hűljön le a borítólemez ráhelyezése előtt, b) hogy a lemez egész felülete ráragadjon a ragacs­rétegre, tehát folyamatossági hiány ne álljon elő, mert csak így érhető el, hogy a ragasztás hullám- ­és hólyagmentes legyen. Ebből a célból a leragasz­tott lemezrészek alól a levegőt lemezsimítóval vagy simító kalapáccsal ki kell hajtani.

A lemezek szárazak legyenek, mert a nedves lemezekre a ragacs – éppúgy, mint a nedves aljzatra – nem jól tapad, gőzhólyagok, ragasztatlan foltok keletkeznek. Ebből kifolyólag a már leragasztott és ragasztóanyaggal még be nem vont csupasz lemezeket óvni kell a megázástól. A munka közben vagy munkaszünet alatt megázott lemezeket hősugárzóval ki kell szárítani.

A fűrészporral vagy salakterítéssel való nedvesség-elszívatás nem megfelelő, mert ezek finom pora a lemez pórusait eltömi, és kívánatos szívó képességet lerontja. A ragacsot nem szabad fagyos aljzatra felkenni, mert a forró ragacs hatására képződő gőznyomás a szigetelést felnyomja, aminek következtében a ragasztások szétválnak, a lemezek összegyűrődnek és megtörnek.

A dúcolási, nedvesség szigetelő és falazási munkák viszonya

Rézsűs munkagödör esetében a szigetelési munkákat zavartalanul lehet végrehajtani. Függőleges falú, dúcolt munkagödörben a szigeteléssel kapcsolatos munkák végrehajtása igen körülményes. A dúcok egy­aránt útjában állnak a szigetelést tartó falak, a szigetelő réteg, valamint a pincefalak megépítésének.

Ilyenkor elképzelhető az a megoldás, hogy olyan vastagságú szigetelést tartó falat készítsünk, amely a földnyomást önmagában is képes felvenni, és ez esetben a szigetelési munkákat már nem zavarják a dúcok. A vastagabb szigetelést tartó fal azonban, mint tudjuk, akadályozza a szigetelőréteg besajtolását; ezért ez az építési mód nem kívánatos.

Ha csak 12 cm vastagságú tartófalat készítünk, akkor ún. szakaszos dúcolási kell alkalmazni, és a szigetelést mind függőleges, mind vízszintes irányban szakaszosan kell végrehajtani (253. ábra). Ez alatt azt kell érteni, hogy egy pallósort megtámasztó dúcokat eltávolítva (a dúcolást tehát kiváltva) építjük meg a tartófalat, majd a szigetelést, ezután pedig a pincefalat. Utóbbi elkészülte után a friss falat újra kidúcoljuk. A szigetelés szakaszos végrehajtása alkalmából fokozott gonddal kell a függőleges és vízszintes szakaszhatároknál előálló lemezcsatla­kozásokat elkészíteni.

253. ábra. Pincefal és nedvességszigetelés „szakaszos” megépítése, dúcolt munkagödörben; I-III. függőleges, a)-c) Tízszintes munkaszakaszok; 1 – habarcshajlat; 2 – szigetelést tartó fal; 3 -szigetelő réteg; 4 – pincefal; 5 – szigetelést ideiglenesen védő téglasor;  6-7 dúcok;  8 – az elkészült falat megtámasztó dúc

Különös nehézségek mutatkoznak a talajvíz elleni szigetelés végrehajtásánál, mert a dúcok a szigetelés aljzatán és magán a szigetelésen keresztülhaladva, aka­dályoznák a függőleges és vízszintes szigetelés egyidejű, folytatólagos elkészítését. Ezért ilyenkor inkább vastag tartófalat vagy kihorgonyzott dúcolást kell alkalmazni. Utóbbi megoldás utcavonalra eső szélsőfalnál sajnos nem valósítható meg.

A szigetelés végrehajtását biztosító víztelenítésnél – akár zárt-, akár nyíltvíz tartás esetében – a cső kutakat, illetve a szívóaknákat az épületen kívül kell elhelyezni, hogy azok és a beléjük torkolló szívó vezetékek ne bontsák meg a szigetelés folytonosságát (254-255. ábra).

254. ábra. Talajvízszint süllyesztés; a) az épület kontúrjain kívül, b) belül telepített szűrőkutakkal

255. ábra. Talaj víz-eltávolítás nyíltvíz tartással; a) metszet, b) alaprajz: 1 – szivárgó; 2 – szívóakna; 3- szivattyúház

Ha az adott­ságokból kifolyólag (pl. belterületi építkezéseknél) a víz­telenítő szűrőkutakat az épületen belül vagyunk kénytelenek kialakítani, úgy a kutak üzemének beszüntetése után azokat gyorsan és igen gondosan el kell zárni. Ezt a 256. ábrán látható módon, peremes idomdarabbal oldhatjuk meg. A szigetelést a peremes idomdarabbal összedolgozzuk, és az idomdarabot csavarral leerősített fedőtárcsával zárjuk. Az ellenfödém hiányzó részét kibetonozzuk. Szükség esetén keményfa dugóval is elzár­hatjuk a szűrőkutat és a leterhelő betont megvasalva betonozzuk ki a kútfej környékét.

256. ábra. A szigetelő réteget áttörő víztelenítő szűrőkút zárófeje

Amennyiben a szűrőkút nem talajvíz elleni, hanem csak talajnedvesség elleni szigetelő rétegen hatol keresz­tül, úgy kívánatos egy kutat később is hozzáférhető módon elzárni, hogy a talajvízszint állásáról szükség eseten tájékozódni tudjunk.

A szigetelés védelme munka közben. A szige­telést megépítés közben, különösen nyáron, védeni kell a lecsúszástól és a meghullámosodástól. Ebből a célból régebben az elkészült szigetelést cementtel javított mészhabarccsal fröcskölték be, újabban 1-2 cm vastag s/400 n jelű cementhabarcs vakolattal látják el. Azonban ez sem megnyugtató eljárás, azért kívánatos a pincefafalat vagy az ellenfalat – a beszorítás elvének figyelembe­vételével – minél hamarább megépíteni.

Az elkészült padló-, illetve fenékszigeteléseket sem szabad kitenni a sérülés lehetőségének, ezért haladéktalanul fel kell hordani rájuk a korábban tárgyalt védőbeton réteget.

A ragasztott szigetelések ragacsszükséglete műszaki és gazdasági szempontból egyaránt nem lehet közömbös. A függőleges felületekhez valamivel több ragacsra van szükség, mint a vízszintesekhez. A hidegebb időben valami­vel több ragacsra van szükség, mint a nyári időszakban készülő munkák esetében. A talajvíz elleni szigetelések­nél is többre, mint a talajnedvesség esetében.

A forrasztott szigeteléseket talajvíz elleni szige­telések esetén alkalmazzuk. Ebben az esetben a már leragasztott csupaszlemez rétegeket a leragasztást követően forrasztó lámpával vagy láng­szóróval azonnal felmelegítik. Az újból meglágyult ragacs lehetővé teszi a felület levasalását, a léghólyagok eltávolítását, a ragasztás tökéletesítését (257. ábra).

257. ábra. Forrasztott szigetelés kivitelezése; 1 – gázpalack; 2 – lángszóró; 3 – simító kalapács

A forrasztott szigeteléshez a csupasz lemez a legmegfelelőbb, mert nagy szívóképessége miatt leginkább képes a ragacs magába fogadására.