Fürdőmedence

A medence és tartozékainak tisztítása, karbantartása. Vízpótlás

A fürdőmedence, a medencét körülvevő te­rület és a tartozékok állandó tisztítást igényel­nek. A tisztítás több különféle folyamatból áll. A kültéri medencék tisztítása lényegesen több erőfeszítést igényel, mint a beltéri medencék tisztán tartása.

A vízfelszín tisztítása

Kültéri medencéknél a víz felszínén állandóan különböző szennyeződések úsznak: faleve­lek, virágok maradványai, rovarok, fűszá­lak stb. Ezeket lombhálóval kell összeszedni. A hálót a medencét körüljárva teleszkópos nyéllel kell mozgatni. A nyél méretét lehetőleg úgy kell kiválasztani, hogy a medence olda­láról legalább a medence egyik hosszanti fele kényelmesen tisztítható legyen. A lombhálóval való tisztítás előtt célszerű elindítani a „keringtetés” folyamatot, a váltószelep beál­lítása után a szivattyú működtetésével. A fel­színen úszó szennyeződéseket a víz áram­lása a lefölözőedények vagy a túlfolyó vályú fele hajtja, ezáltal könnyebb a lombhálóval való tisztítás.

A medence fenekére süllyedt szennyeződések eltávolítása

Kültéri medencék fenekére különböző ke­mény, esetleg aránylag nagyméretű szennye­ződések süllyednek le: fadarabok, faág­törmelékek, gyümölcsök, kavicsok stb. Eze­ket sem kézi medencefenék-tisztító fejekkel, sem automatikus tisztítóberendezésekkel nem lehet és nem szabad felszedni, ugyanis eltömhetik és tönkretehetik a berendezést! A szennyeződéseket teleszkópos nyélre erő­sített fenékhálóval kell kézi mozgatással fel­szedni.

A medence fenekének tisztítása

A kültéri medencék fenekén a nagyobb méretű kemény szennyeződéseken kívül állandóan apró anyagok; homok, agyag, fű­szálak. szemcsés növényi maradványok, az emberi testről leváló szennyeződések, por és korom rakódnak le. Ezeket a nagyobb mé­retű szennyeződések lombhálóval való el­távolítása után fel kell szívni.

Ehhez rendsze­rint három fajta berendezés használható:

  • a kézi medencetisztító fej,
  • az automatikus önjáró medencefenék-­tisztító berendezés – vízforgató szivattyú­val működtetett változat,
  • az automatikus önjáró medencefenék-­tisztító berendezés – elektromos hálózat­hoz csatlakoztatható változat.

A kézi medencefenék-tisztító fej (67. kép). Rendszerint műanyagból, esetleg korrózióálló acéllal kombinálva készül, különféle változatban, méretben és tömegben. A tisztító­tejek alján speciális elrendezésű kefék van­nak, amelyek a medence fenekére tapadó szennyeződéseket távolítják el. A tisztítófej gégecsővel csatlakozik a medence lefölö­zőedényébe vagy a medence peremén elhe­lyezett speciális csonkhoz. A feszített víztükrű medencéknél ez a csonk a vályúba is be­szerelhető. A tisztítótejet teleszkópos nyéllel kézzel kell mozgatni. A nyél legalább olyan hosszú legyen, hogy a medence hosszanti oldaláról a medence fenekének fele kényel­mesen elérhető legyen.

67. kép.

67. kép. Kézi működtetésű medencefenék-tisztító fej, teleszkópos nyéllel és gégecsővel.

A gégecső legalább 2 m-rel legyen hosszabb, mint a medence leghosszabb mérete. A könnyű tisztítófej (kb. 30 cm hosszú) kis medencék tisztítására alkalmas. Nagyobb medencékhez 51-60 cm hosszú nehéz tisz­títótejeket is használhatunk. A tisztítótej ki­választásánál mindig figyelembe kell venni a vízforgató szivattyú szállítóképességét is. Nem érdemes kis szállítóképességű szi­vattyúnál nagy tisztítótejet használni, mert a szívóhatás kicsi marad.

Csatlakoztassuk a tisztítótejhez a teleszkó­pos nyelet. A gégecsövet helyezzük be a medencébe úgy, hogy megteljen vízzel. A cső egyik végét közben tartsuk a kezünkben. Ezután rögzítsük a tisztítótejre. A tisztítótejet a teleszkópos rúddal együtt engedjük le a me­dence fenekére.

Ellenőrizzük a gégecső vízzel való telített­ségét, hogy a rendszerben ne keletkezzenek a működést akadályozó levegőbuborékok. A gégecső másik végén csatlakoztassuk a lefölözőedénybe vagy a speciális csőcsonk­hoz. A lefölözőedényből előzőleg vegyük ki a szálfogó-szűrőkosarat.

A medencefenék tisztításánál először a lép­csőket, sarkokat, létrák körüli területeket tisztít­suk meg. Ezekhez a tisztítófej nem tud rende­sen hozzáférni. Itt jól használható a sarokkefe, amelyet gégecsővel kell csatlakoztatni, hason­lóan, mint a tisztítótejet. A teleszkópos nyéllel a tisztítótejjel egymás melletti sávokban a medence hosszanti irányára merőlegesen addig tisztítsuk a medence fenekét, amíg az teljesen szennyeződésmentes marad.

A lekerekített oldalú medencéknél először a lekerekített oldalakat tisztítsuk meg, csak ezután lehet a sávos fenéktisztítást elkezdeni. A medence egyik felét az egyik hosszanti oldalról tisztítsuk, és ezután térjünk át a túlsó oldalra.

A tisztítófej mozgatásának sebességét is fontos meghatározni és betartani. A túl gyors mozgatásnál a szennyeződés felhő­ként felkavarodik. Ez a jelenség akkor is előfordulhat, ha a szívóhatás túl gyenge és a tisztítótej nem képes teljesen eltávolítani a medence fenekére tapadó szennyező­déseket. Ilyenkor valószínűleg a szivattyú szálfogó-szűrőkosara eltömődött. A szűrő­kosarat ekkor ki kell tisztítani. Ha ez sem segít, akkor a szűrőtartály homoktöltete tömődött el, ilyenkor visszamosás és öblítés szükséges.

Ha a szívóhatás túl erős, feltételezhető, hogy a tisztítótej túl kicsi. Ekkor ajánlott nagyobb tisztítótejet alkalmazni. A szívóhatást esetleg azzal is gyengíthetjük, hogy az elzárt fenék­lefolyókat kissé kinyitjuk. A gégecső csatlakoztatása után kapcsoljuk be és az egész tisztítási időtartam alatt mű­ködtessük a szivattyút. Ha a medence vízfor­gatása automatikus rendszerben van prog­ramozva, ezt a tisztítás időtartamára kapcsol­juk ki, mert az automatikus működés meg­zavarhatja a tisztítási folyamatot. A váltó- szelep a tisztítás idején mindig a SZŰRÉS állásban legyen.

Ha a medencében fenéklefolyók vannak, eze­ket a tisztítás időtartama alatt zárjuk le, hogy ne csökkenjen a vízforgató szivattyú szívó­hatása. A vízlevezető csövön levő szelepet (golyóscsap) rendszerint meg lehet találni és elzárni.

Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy melyik szelepet kell elzárni, vizsgáljuk meg a több­járatú szelephez vezető csöveket és kizárásos alapon zárjuk el azt a csővezetéket, amely a medencéből a szelepbe vezet. Ha a megfelelő szelepet sikerül elzárni, a szűrőtartályon elhe­lyezett nyomásmérő (manométer) hirtelen nyomásnövekedést jelez.

Automatikus önjáró medencefenék-tisz­tító berendezés, vízforgató szivattyúval üzemeltetve (68. kép). A berendezést min­dig a gyártó használati utasítása szerint üzemeltessük. A lefölözőedényhez vagy a speciális szívócsonkhoz a gégecsövet ha­sonlóan csatlakoztassuk, mint a tisztítótejet. A tisztítóberendezést a medence vizébe helyezzük el, majd indítsuk be a szivattyú működését. A tisztítóberendezés automatiku­san működik és tisztít a meghatározott rend­szerben. A sarkokat, lépcsőket, szögleteket rendszerint kézikefével kell tisztítanunk.

68. kép.

68. kép. Automatikus önjáró vízforgató szivattyúval működtetett medencefenék-tisztító berendezés.

Automatikus önjáró elektromos működ­tetésű medencefenék-tisztító berendezés (69. kép). A berendezés használatánál na­gyon fontos a használati utasítás és a szük­séges biztonsági követelmények pontos betartása. A különféle gyártmányú berende­zések közös jellemzői: a berendezés kézzel szállítható a medence szélére, és kézzel helyezhető a medence fenekére; elektromos kábellel csatlakozik a hálózathoz speciális dugaljjal; a szennyezett vizet a vízforgató szivattyú működtetésével a szűrő-forgató be­rendezésen keresztül szállítja a csatornaháló­zatba; a medence fenekét, esetleg az oldalát is automatikusan tisztítja.

69. kép.

69. kép. Automatikus önjáró villamos motorral működtetett medencefenék-tisztító berendezés.

A csőhálózathoz való csatlakozása hasonló, mint a tisztító­tejeknél. A berendezés általában 3-4 óra alatt tisztítja ki egy közepes méretű (kb. 6 x 10 m) medence fenekét. A tisztítási folyamat közben érdemes ellenőrizni a működést, hogy megelőzzük a meghibásodáso­kat, esetleg a gégecső vagy a kábel megaka­dását vagy összecsavarodását.

A medence falainak tisztítása

A vízszint fölött keletkezett zsíros csíkok tisztítása. A medence szélén a lefölöző­edények (szkimmerek) szintjén a vízszint fölött csúnya szennyeződések alakulnak ki a fürdőzők testéről leváló zsíros krémek, napo­lajok és más testápoló szerek leülepedé­séből. A zsíros csíkot speciális vegyszerekkel távolíthatjuk el. A feszített víztükrű meden­céknél hasonló zsíros lerakódások kelet­kezhetnek a vályú peremén vagy a vályúban. A szennyeződéseket speciális zsíroldó vegy­szerekkel (pl. nátrium-hidroxid vagy ammónium-klorid alapú vegyszer) távolíthatjuk el.

A lefölözőedényes medencéknél ajánlott a vízszintet 10-15 cm-rel csökkenteni. A feszí­tett víztükrű medencéknél zárjuk el a pótvíz­tartály csővezetékeit és kissé csökkentsük a vízszintet. A tisztítószert (granulátumot vagy folyadékot) szivaccsal kenjük fel a zsíros csíkra és rövid ideig hagyjuk a felületen. Ez­után a szivacs durvább felületével vagy spe­ciális dörzsölővel dörzsöljük le a szennye­ződést. Ha a szennyeződés erősen tapad a medence felületére, műanyag kaparót is használhatunk. A tisztítóeszközöket meleg vízzel megtöltött vödörben gyakran, alaposan mossuk ki. A kisebb szennyeződéseket a vízszint csökkenése nélkül is tisztíthatjuk. A munkánál viseljünk vegyszerálló gumi­kesztyűt.

A vízszint fölött keletkezett kormos csí­kok tisztítása. Kültéri medencéknél gyakran kormos, esetleg poros vagy homokos csíkok jelennek meg a vízszint fölött. Ezek rendsze­rint a zsíros csíkokkal együtt tapadnak a me­dence falára, Tisztításukhoz és eltávolításuk­hoz azonos vegyszereket (esetleg foszfátos alapú vegyszert) és eljárásokat kell alkalmaz­ni. mint a zsíros szennyeződések eltávolí­tására.

A vízszint fölött keletkezett meszes csí­kok tisztítása. A mészkiválást gátló vegy­szerek rendszeres adagolása ellenére is megjelenhetnek mészkiválások (vízkő), csí­kokban a vízszint fölött. A csíkokat speciális savas kémhatású vegyszerekkel (pl. tenzidekkel) távolíthatjuk el. A folyékony vegyszert nyeles kézikefével vagy műanyag dörzsölő szivaccsal kenjük egyenletesen a szennyeződésre, 10-15 percig hagyjuk a felüle­ten. Ezután lehetőleg meleg vízzel mossuk le, esetleg kefével vagy dörzsölő szivaccsal távolítsuk el. Az eljárás hasonló, mint a zsíros csíkok eltávolításánál.

A fürdőmedence vizének tisztítása

Zsírfilm a víz felületén. A zsírfilm keletke­zésének oka hasonló, mint a zsíros csíkok keletkezése a vízszint fölött. Eltávolításához a medence vizét a szivattyúval keringtetni kell úgy, hogy a zsíros szennyeződések kicsa­pódjanak a medence falára vagy a vályúnál. Ezután a szennyeződést a zsíros csíkokhoz hasonlóan kell eltávolítani.

Helyi algásodás. Az algásodás a medence falán vagy fenekén, foltokban jelenik meg. A medence faláról az algásodást nyeles kefével kell lekefélni úgy, hogy az eltávolított alga a medence fenekére kerüljön. Az algásodott foltokra a vízbe klóros kémhatású granulátumot (pl. izocianursavas vegyszert) kell szórni, a gyártó használati utasítása szerint. Az elpusztított algákat a medencevíz szűrésével lehet eltávolítani. A hatásosabb szűréshez intenzíven pelyhesítőszert kell adagolni.

Fenyőtűk a medencében. A fenyőtűk rend­szerint vihar után. szabályszerű párnákat alkotva jelennek meg a medence fenekén. A fenyőtűket a medencefenék tisztítása előtt lombhálóval kell felszedni. A könnyebb fel­szedéshez a vizet keringetéssel kissé fel kell keverni.

A medencevíz elszíneződése – fémek a vízben. A medencevízben keletkező barna, zöld, zöldesbarna esetleg fekete színárnyala­tokat rendszerint fémek: vas, mangán vagy réz okozzák. A vas és mangán rendszerint a házi vízellátó rendszerekből (pl. kutakból) kerül a vízbe. A réz, esetleg a vas is a csővezetékek és szerelvények anyagának oldó­dásából kerül a vízbe.

Az elszíneződéseket klóros kémhatású vegy­szerek emelt mennyiségű adagolásával (klór­sokkal), pelyhesítéssel és a medencevíz szű­résével lehet a vízből eltávolítani. Az ered­ményes eljárás feltétele a pH-érték megfelelő szinten tartása. A víz tisztításánál mindig a felhasznált vegyszerek használati utasítását kell pontosan betartani.

A medence és tartozékainak karbantartása

A fürdőmedence és a vízkezelés tartozékai (a szivattyú, a homokszűrő, a csőrendszer) rendszeres karbantartást igényelnek. Az egy­szerű és gyakori műveleteket rendszerint ma­gunk is elvégezhetjük, a bonyolultabb eljárá­sokat azonban bízzuk képzett szakemberre vagy a szakszervizre.

A lefölözőedény (szkimmer) szűrőkosa­rának tisztítása. A szűrőkosarat emeljük ki a lefölözőedényből (70. kép). Szükség szerint áztassuk zsíroldó vegyszer oldatában, leg­alább egy éjszakán át. A szűrőkosarat állan­dóan figyeljük, nehogy eltömődjön. Az eset­leg meghibásodott szűrőkosarat (törött, re­pedt) azonnal ki kell cserélni!

70. kép.

70. kép. Lefölözőedény (szkimmer) a szűrőkosárral.

A vízbefúvó eltömődésének tisztítása. A medence vízbefúvóját (71. kép) a különböző szűrőkosarakon átjutott szennyeződések tömhetik el. A befúvót rendszerint a medence nagytakarításánál kell mechanikusan kitisztí­tani, esetleg kicsavarni a falátvezető csőből. Ha a befúvóban mozgatható rész (golyó) van, ezt mészlerakódások eltömhetik. Ilyenkor mészoldó vegyszerrel kell kezelni.

71. kép.

71. kép. Vízbefúvó.

A vízlefolyó eltömődésének tisztítása. A vízlefolyó (72. kép) a medence fenekén ha­sonló módon tömődhet el, mint a vízbefúvó. Azonos eljárással, vegyszerrel tisztítsuk ki. Ha erősen eltömődött, szereljük le a fedelét, így kitisztítható a belseje.

72. kép.

72. kép. Vízlefolyó (fenéklefolyó).

A szivattyú szűrőkosarának tisztítása. Az összes csővezetéket, amelyekből víz kerülhet a szivattyúba (szívóág, lefolyóág), zárjuk el. A szivattyút áramtalanítsuk, a váltószelepet állít­suk zárva állásba. A szivattyúház fedelét nyissuk ki, vegyük ki a szálfogó-szűrőkosarat, és alaposan tisztítsuk ki. Ehhez meleg vízzel mossuk le. Szükség sze­rint zsíroldó vegyszer oldatában, legalább egy éjszakán át áztassuk. Ha a szálfogó-szűrőkosár meghibásodott (repedt, törött), ki kell cserélni, mert a káro­sodott kosár tönkreteheti a szivattyút.

Mielőtt visszatennénk a szűrőkosarat, a hü­velykujjunkkal óvatosan simítsuk végig a járókerék előtt elhelyezett terelőkerék lapját, és vizsgáljuk meg, hogy nincsenek-e benne szennyeződések. Ezeket lehetőleg távolítsuk el. Ha szennyeződéséket találtunk, célszerű a járókereket és a terelőkereket átmosni. Ehhez nyissuk ki a csővezeték nyomóágát, a váltó­szelepet állítsuk a KERINGTETES állásba, és kapcsoljuk be a szivattyút.

A víz a me­dencéből a váltószelepen át a szivattyúba áramlik és az esetleg ott lévő szennyező­déseket kinyomja a szivattyúból. A tisztítás csak rövid ideig tartson, amíg a víz kitisztul Ezután kapcsoljuk ki a szivattyút. A kiáramló vizet el kell vezetni a csatornába. A szálfogó­szűrőkosarat és a fedelet helyezzük vissza, utóbbit rögzítsük csavarokkal. A váltószele­pet állítsuk ismét a SZŰRÉS állásba, és kap­csoljuk be a szivattyút. Ellenőrizzük a homok­szűrő tartályon elhelyezett manométeren, hogy a nyomás megfelel-e az előírt érté­keknek.

A korrózióálló acéltartozékok tisztítása. A medencelétrákat, kapaszkodókat és a többi korrózióálló (rozsdamentes) acéltartozékot rendszeresen tisztítani kell nyeles kefével vagy medenceszivaccsal. A szennyeződések eltá­volítására célszerű speciális tisztítószert (fosz­forsavas és tenzides vegyszert) használni.

A leürített fürdőmedence tisztítása

A medence leürítése után – nagytakarításnál – célszerű több tisztítási folyamatot végezni.

  • A mechanikus szennyeződéseket kefével távolítsuk el a medence faláról és fenekéről.
  • A zsíros maradványokat a zsíros csí­kok eltávolításához használt folyamathoz hasonlóan távolítsuk el. Ha lehetséges, a vegyszert a falakra és fenékre permetező-­berendezéssel vékony rétegben szórjuk rá. így a kormos és poros tapadó marad­ványokat is el lehet távolítani.
  • A meszes lerakódásokat (vízkövet) kefé­vel, dörzsölő szivaccsal, esetleg műanyag kaparóval és a meszes csíkok eltávo­lítására használt vegyszerrel lehet eltávolí­tani. A folyékony vegyszer oldalát lehető­ség szerint permetező-berendezéssel szór­juk a falakra és a fenékre.
  • Az algásodott medencéknél – tekintet nél­kül az algásodás helyére – célszerű az egész leürített medencét speciális klóros vegyszer vizes oldalával alaposan letisztí­tani. Az oldatot a vegyszer használati uta­sítása szerint készítsük el és az ajánlott időtartamon át hagyjuk a falakon és a fenéken. Az algák megöléséhez bizonyos idő szükséges, ezért legyünk türelmesek.

A munka közben viseljünk vegyszerálló gumi­kesztyűt. A permetezésnél védőszemüveg vi­selése is ajánlott. A beltéri medencék helyisé­gét a munkálatok közben szellőztetni kell.

Vízpótlás a medencében

Az elpárolgott vizet rendszeresen pótolni kell, csakúgy, mint a homokszűrő visszamosásánál és öblítésnél elfolyó vizet. A magánmedencék­nél érdemes a medencevíz 3-5 %-át rendsze­resen pótolni friss vízzel. A közfürdőknél (szál­lodák stb.) a vízpótlás mennyiségét előírások határozzák meg. A lefölözőedényes meden­céknél a vizet a hálózatból (esetleg kútból) a medencébe tömlővel lehet bevezetni. A feszí­tett víztükrű medencéknél a vizet a pótvíz-medencébe vagy -tartályba kell tölteni.

A túltöltés megakadályozására érdemes időkapcsoló órát használni, amely jelzi a tapasztalat szerinti töltési időtartam leteltét. A pótvizet a lefölöző edények felső harmadáig célszerű tölteni. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a ho­mokszűrő visszamosásához nem lesz elegen­dő víz. Feszített víztükrű medencéknél a vizet a pótvíz-tartályban meghatározott szintig töltsük.

Vízcsere a medencében

A medence vizének bizonyos része a vízpót­lásnál és a homokszűrő visszamosásánál és öblítésénél kicserélődik. Ezenkívül a meden­ce vizének 20 %-át érdemes évente kicserél­ni. A kültéri medencéknél ezt a cserét a fürdési idény kezdetén célszerű elvégezni.

A medence leürítése

A medence vizét a vízforgató szivattyúval a váltószelepen keresztül engedjük le. Ehhez a váltószelepet kapcsoljuk LEÜRÍTÉS állásba és kapcsoljuk be a szivattyút. Figyeljünk, hogy a medence ne ürüljön ki teljesen, mert a szivattyú „száraz járatban” károsodhat.

Leürítésnél vegyük figyelembe a következőket:

  • Meg kell győződni arról, hogy a medence teljes víztartalma beleengedhető-e a csatornahálózatba.
  • A csatornába való leürítésnél be kell tartani az érvényes helyi előírásokat.
  • Az élővizekbe csak az illetékes hatóság engedélyeivel lehet vegyszerekkel kezelt vizet leengedni.
  • Ha szükséges, a vizet leengedés előtt semlegesíteni kell (a környezetet károsító hatások megelőzésére).
  • Ha rendelkezésre áll egy tárolómedence, akkor a vizet oda kell engedni.
  • Ha a vizet kiengedjük a természetbe (a kertbe, gyepre), ezt lassan tegyük, és lehetőleg több helyre folyjon ki a víz.
  • Közvetlenül a leürítés előtt lehetőleg ne használjunk vízkezelő vegyszereket.
  • Figyeljük a talaj vízfelvevő képességét, ne­hogy kimosódások keletkezzenek.
  • Ha a medencét nem lehet a váltószelepen keresztül leüríteni (rendszerint a négyjáratú szelepeknél), a szivattyúhoz csatlakoztatott tömlőkkel kell a vizet leüríteni. Ehhez a töm­lőt a medence fenekére kell süllyeszteni.