• belsőépítészet
• építés

A népi építészet elemei belsőépítészetünkben, búbos kemence

Építészek, főként belsőépítészek gyakran „visszanyúlnak” az elmúlt századok építészeti szokásaihoz. Hazánkban egyre többen építe­nek és újítanak fel házat kül-, vagyis mezőgazdasági területeken. Ezeknél az embereknél a paraszti vagy népi építészet eszközei igényként merülnek fel, olyannyira, hogy az ominózus belsőépítészeti alkotást abszolút új építésben, de a letűnt idők építészetére jellemzően kell megvalósítani.

Ezek a belsőépítészeti formaele­mek a berendezés bútoraiban és a belsőépítészet mestermunkáiban va­lósulnak meg a padozattól a mennyezetig, illetve a köztük lévő „épített” eszközökben (berendezé­sekben). Az épített berendezések legfontosabb megnyilvánulásai a tűzhely, a kályha, a kandalló és a ke­mence tömegében jutnak érvényre.

Vályogból épített kemence-kályha; a tapasztott fal, a laptégla padozati burkolat, a rongyszőnyeg mind ré­sze népi építészetünknek.

Ezeket a berendezéseket termé­szetesen a hagyományos használat­hoz formálták meg, de előfordulhat, hogy azok belső technikája a legkor­szerűbb, csak éppen az nem látszik.

Bármennyire is igyekszünk azon­ban követni a múlt örökségét, a kemence fűtőajtaját akkor sem hagyjuk szabadon – mint az nagy­szüleink korában szokás volt -, ha a lakótérben van pitvar. A korom és a kátrány szaga nehezen volna elvi­selhető. Ugyanakkor díszítőelem­ként hozzátervezzük a lakótérhez a kályhát, még ha konkrét használa­tuk ki is szorul onnan

A külső fűtésű kemence-kályha vá­lyogból falazott tömege, az agyag-tapasztásos felületébe süllyesztett mázas kerámialapok alkotta tömeg fő eleme a helyiség lakberendezé­sének. A hasonló ihletésű bárpult inkább a mai kort szemlélteti, de együtt az ezredforduló belsőépíté­szetében szerencsésnek mondható párosítás.

A helyiségek padozatánál a rusz­tikus lap vagy a hagyományos lap­tégla, egyes esetekben a durva meg­munkálású hajópadló a domináns. A sártapasztású padló sem idegen, de ezeket már kötőanyagként is évente 1-2-szer átmeszelik normál mésztejjel. A tégláknál a nagy fuga a domináns. Ez utóbbi hátránya a rések szeméttel való gyors kitöltődése. A deszkaburkolat natúr felüle­tével ugyan „melegséget” visz be a térbe, de hátránya a korhadékonyság, tehát ha időtállót akarunk, akkor alul azt víz ellen szigetelnünk szükséges.

Ácsolt tetőszerkezet, nagyelemes cseréppadozati burkolat; a téglából és vályogból kombináltan készült hátsó tüzelésű kemence-kályha tö­megében, struktúrájában egy kort képvisel, még egy kicsit idegen a nútféderes mennyezeti burkolat.

A tüzelőberendezések népies vál­tozatait legtöbbször vályogtéglából, sárból tapasztott ún. „tapics” eljá­rással falazzák, de ugyanúgy lehet elem a kézi formázott, de égetett agyagtégla is. A tüzelőberendezések felületét ún. tapasztassál vakolják, legtöbbször gabonatörekes agyag­habarccsal. Ezek tűztérbelsőinél vi­szont jelen van a technika, ha kell, a legmodernebb változatokban.

Népi ihletésű lakásbelsőknél meg­jelennek a felületi motívumok újabb kori elemei, ilyenek a tapasztott felü­lethez kapcsolt kerámiabetétek vagy kerámia padkák és ülőkék. A népies tűzhelynél az öntöttvas „platni” kari­kabetétjeibe a legkorszerűbb kerá­miabetétes főzőlapok kerülnek be­építésre.

Fekvő füstjáratú, falazott szerkezetű kályha-kemence tapasztott felülete, népi ihletésű karaktere és a fehérre meszelt falfelület. A falusi gazdaság eszközei: a kosár, a faragott támlás szék mind-mind részei népies épí­tészeti szokásainknak.

A búbos kemence

Az itt bemutatott bú­bos kemence a régi hagyományok­ban őrzött építési technológiával épül, a ma rendelkezésünkre álló anyagokból. A kemence elhelyezhe­tő épületben, fali és sarokelrende­zésben, valamint a szabadban.

Belső fűtésű kettőzött légfűtő falú kályha-kemence abszolút népies architektúrával; a fehér színek, a karakter, a mennyezet, a bútorozás együtt már a modern-népies kate­gória alakuló stílusának jellemzői.

Épületben fűtési szempontból külső vagy belső fűtésű lehet; pél­dánk mindkét esetre megfelelő. Építéséhez jó huzatú, legalább 4 m magas, 27 x 27 cm-es keresztmet­szetű kémény álljon rendelkezésre. Külső fűtés esetében ez a magasság 2-3 méterre is csökkenthető. Fali kemence esetén az ábra szerint, sarok­elhelyezés esetén az ülőrész (padka) elhagyásával a sarokba építhetjük. Ilyenkor a kemence és a fal között hézagot (kuckót) kell hagyni.

Készíthetünk fűtő- és sütő-, sza­badon sütő és aszalókemencéket. A fűtőkemence fő- és kiegészítő (időszakos) fűtésre alkalmas. Fűtő­anyaga háztartási hulladék, szalma, gallyak, fahulladék, fatuskók stb.

Alap:

Új házban szükséges, de ré­gi, meglevő alap nélküli parasztház­ban a kemence alatti talajt elegendő tömöríteni. Talajnedvesség ellen szigeteléssel védeni kell.

Falszerkezet:

Készülhet téglából, kőből, vályogból, vert falból is. A kí­vánt lábazati formát tömören kell kialakítani a hőtárolás érdekében. A falazóhabarcs anyaga mindenkor a megfelelő falazat kötőanyaga (pl. tégla esetén mészhabarcs, vályog esetén agyaghabarcs). A kemence belső kitöltő alj szerkezete száraz és döngölt föld vagy homok.

Tűztér- és kemencefal:

Anyaga lehet kör keresztmetszet esetén kisméretű fél- vagy negyed tégla, vagy szalmás agyaghabarcsba rakott cseréptör­melék. Négy- vagy sokszögű válto­zat esetén készíthető kisméretű egész téglából vagy vályogtéglából. Mészhomoktégla és kő kemence-tűztérfal építésére nem alkalmas. A tégla- vagy vályogfalazat kötő­anyaga lehetőleg agyaghabarcs le­gyen, a tűzteret a falazat anyagával, téglával vagy vályoggal kell lefedni. A kör alakú vagy négyzetesre szűkí­tett felső részen 10-12 cm-enként keresztvasakat kell berakni a téglák habarccsal ragasztott rétegének teherviselésére. A téglaréteg tetejére kiegyenlítő agyaghabarcs, szalmás vagy dróthálóbetétes, esetleg javí­tott (sovány) mészhabarcsréteg ke­rül a légtömör zárás miatt.

A tűztér belső vakolata lehetőleg agyagha­barcsból, a külső agyag- vagy javí­tott mészhabarcsból készülhet. Az agyaghabarcs-vakolás (tapasztás) tu­dományát sajnos már csak kevesen ismerik. A vakoló (tapasztó) agyag­habarcs minősége legyen azonos a vályognak való agyag minőségével. Szerves kötőanyagként ajánlatos hozzátenni gabonatöreket (pelyvát) vagy kőzetgyapotot, természetesen tépett állapotban, ömlesztve.

Tűztalaj:

Lehetőleg samott-téglából készüljön, homokágyba rakva, homok hézagtömítéssel.

Tűztérnyílás:

A kemence nyílása ál­talában íves, magassága és szélessé­ge a kemence fele, de legalább 50-50 cm. A tűztér lezárására való vessző- vagy drótváz – népies nevén előke – szalmás agyaghabarccsal formázható.

A külső tűztérajtó (kamen) lehe­tőleg nem éghető anyagú, levehető vagy nyitható legyen.

Hamuzás:

A kémény meghosszab­bított vetülete vonalában levő szabad nyíláson át a kemence alatt külön er­re a célra kiképzett hamutárolóból.

Égési levegő:

Kizárólag a fűtés idő­tartamára szükséges, a nyitott tűz-térnyíláson keresztüljut be.

Burkolat:

A lábazati rész és a tűz-térpalást lehetőleg agyaghabarcs vakolattal készüljön. A kézzel és léc­cel tapasztott felület kellemes, rusz­tikus hatású. A padka általában ugyancsak ta­pasztott, de lehet deszka, lóca is, gya­lult vagy ácsolt és csiszolt kivitelben.

Fekvő járatú tűztér működési vázlata 1 lábazati elem; 2 samott tűztéralsó; 3 samott tűztértakaró elem; 4-6 samott járatelemek; 7 tűztérajtó; 8 kiegészítő hőhasznosító.

Búbos kemence építésének vázlata a) nézet; b) alaprajz; c) metszet 1 sütőtér; 2 samott tűzpadló; 3 tégla vagy vályog palástfal; 4 (búb) vasalt agyag vagy téglafalazatú fedés; 5 nyakrész; 6 élő­ké; 7 támasztó; 8 hamutér; 9 kémény; 10 boltozat; 11 ajtó; 12 hamuzó; 13 hamuzónyílás; 14 homok­ágy; 15 feltöltés; 16 vízszigetelés; 17 tégla- vagy vályogfal; 18 vakolás (vagy tapasztás); 19 padka.

Népies lakásbelső a modern pa­raszti építészetben. A lakótér fő att­rakciója a legújabb technikával készült mázaskerámia-kemence hagyományos építésű padkával. Az egész belső a hagyomány iránti tisztelet jegyében, de az új kor szellemében lett az, ami.