• homlokzat

Homlokzatok felújítás – az alapfelület vizsgálata

Az alapfelület vizsgálata és értékelése minden bizonnyal a homlokzatok felújításának és a réteg­képzés kialakításának egyik legnehezebb feladata. Ennek oka egyrészről a szóba jöhető alapfelületek és új építőanyagok nagy száma, másrészről éppen a homlokzat felújítások során alig találunk könnyen meghatározható alapfelületet. A jól ismert alapfelüle­tek károsodhattak az időjárás természetes hatása, ill. egyéb terhelés miatt.

A felületek különféle anyagokat tartalmazhatnak

Amelyek adott esetben különböző tulajdonságúak, így ezeket nem lehet egyszerűen átdolgozni, renoválni vagy új rétegeket felhordani rájuk. Kivált, hogy egy régi épületen más törvény­szerűségeket kell figyelembe venni, mit egy új épület esetén. Ezért kevéssé érthető, hogy a gyakorlatban az előkészítő munkálatoknak nagyon kevés figyel­met szentelnek, és az alapfelület vizsgálatainak és értékelésének eredményeit nem veszik kellőképpen figyelembe. A keletkező épület- és vakolatkárok nagy részének oka abban rejlik, hogy ezeket a munkálato­kat nem elég gondosan és szakszerűen végzik.

További problémák

További probléma, hogy az „alapfelület” fogal­mát igen sokrétűen és összetetten határozhatjuk meg. A klasszikus értelemben vett alapfelületek, ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről, a falazatok. De ebben az esetben a falazatot nem tekinthetjük jól meghatározott alapfelületnek, hiszen már a téglafa­lazatok között is igen jelentős különbségek vannak. Emellett falazatok anyaga lehet még mészhomok­kő, pórusbeton, könnyűbeton, tufa, duzzasztott agyagkavicsot tartalmazó falazóblokk, hogy csak a legfontosabb falazóanyagokat említsük az új építé­sek területén.

Ehhez jönnek még a régi épületeknél előforduló terméskő, ill. vegyes falazatok, amelyek azért okozhatnak problémát, mert adott esetben vizesednek, ill. repedezettek lehetnek. Ez persze újabb falazatoknál is előfordulhat, ha figyelembe vesszük a magas hőszigetelő képességű falazato­kon is megjelenő repedéseket. De ekkor még csak a „normális” falazatokról beszéltünk, amelyekhez már igen sokféle különböző bevonat kapható, ilyenek például a klasszikus alapvakolatok, vagy speciális könnyűvakolatok és szálas adalékot tar­talmazó könnyűvakolatok, ill. a követelmények­nek megfelelően hőszigetelő vakolatrendszert is készíthetnek a falazatokra.

Épületfelújításokhoz pedig léteznek olyan javító vakolatok, amelyek alkalmasak a falazatok nedvesedésének és az ezzel legtöbbször együtt jelentkező sókivirágzás megszüntetésére, ugyanakkor ezeket előszeretettel alkalmazzák nemnedvesedő falazatokon is egyéb előnyös olyan tulajdonságaik miatt, mint például szilárdság, rugalmasság, páraáteresztő képesség és víztaszítás.

Emellett alternatívaként léteznek olyan könnyűvakolatok és könnyű alapvakolatok, ame­lyeket terméskő és vegyes falazatok mellett enyhén sókivirágzásos alapfelületeire is használnak.

Régi épületek felújítása

A régi épületek felújítását az is jellemzi, hogy nem mindig távolítják el a teljes régi vakolatfelüle­tet azért, hogy teljesen új rétegfelépítést hozzanak létre. Amikor csak részfelületeket javítanak, akkor a vakolóhabarcsok mellett egyéb simítóhabarcsok, simító vakolatok, valamint felújítóvakolatok is szerephez jutnak. Éppen a simítóhabarcsok csopor­tosítását kell részletesen kifejtenünk, mert léteznek szerves kötésű simítóhabarcsok, ill. szervetlen köté­sű simítóhabarcsok szerves adalékanyagokkal. így a megfelelő építőanyag kiválasztásánál nemcsak az alapfelület fajtája és állapota meghatározó, hanem a további rétegfelépítés is.

Ezzel felvetődik a lehetséges vakolaterősítő műanyag-, ill. drótháló kérdése is, és az alapfelület függvényében a vakolathordozók problematikája is. Ezért ezek különleges tulajdonságairól is szót kell ejteni. Az alapfelület tisztítása mellett, amire szintén sokféle lehetőség van, a különféle alapo­zásoknak és alapozórétegeknek is fontos feladatuk van, bár szükségességüket a gyakorlatban gyakran alábecsülik.

Akkor válik egyértelművé, hogy az alapvako­latok és simítóhabarcsok egyrészt jelenthetnek egy alapfelületre felhordandó réteget, ugyanak­kor maguk is alapfelületet képeznek, ha ezekre a felületekre például záróvakolatot vagy egyéb felső bevonatot viszünk fel. így az alapvakolat és/ vagy a simítóhabarcs egyszerre látja el valamilyen burkolati réteg, ill. a vakolathordozó réteg funkció­ját. Szigorúan véve a fedővakolatok sem pusztán fedőrétegek, hanem alapfelületként is szolgálhat­nak, ha például festéket kell felhordani, vagy ha helyreállítások és felújítások során át kell dolgozni a legfelső felületet.

Amennyiben csak a ma a piacon kapható va­kolatok, vakolatrendszerek, vakolóhabarcsok és egyéb felületképző anyagok sokféleségét tekintjük, egyértelművé válik, hogy az alapfelület szakember által elvégzett, szakmai szempontokat figyelembe vevő vizsgálata és értékelése és ezt követően a rétegek szakszerű felhordása a hibátlan kivitele­zés egyik fontos feltétele. Gyakran alábecsülik, hogy a vakolatok az élképző elemeikkel együtt a homlokzatfelületek kialakítására leggyakrabban használt építőipari termékek. Kitűnnek a struktúrák, formák és színek létrehozásának különösen gazdag lehetőségeivel.

A kézi munkával történő felhordás az épületnek karakterisztikus és individuális külsőt kölcsönöz. A vakolat emellett megfelelően betölti a homlokzatokon a szükséges védőfunkciót, kü­lönösen az időjárás hatásaival szemben. Lehetnek durva vagy finom felületűek – ásványi vagy műgyantakötésűek -, filces simítóval kezelt, dörzsölt vagy egyedien strukturált felülettel. Elnyelhetik a hangot, nedvességet és/vagy sót tárolhatnak, vagy egyszerűen hozzájárulhatnak az építészeti megfor­máláshoz – mind külső és belső terekben egyaránt. Ez a felsorolás azonban csak ízelítő a vakolatok és habarcsok sokoldalúságáról.