• díszítés
• festés

Díszítő kidolgozási módok a festés során

Lazúrozással, szivacsozással, rongypörge­téssel és más festési technikákkal mutatós felületeket hozhatunk létre, és érdekessé tehetjük a nagyobb homogén falfelülete­ket. Először egy alapréteget kell felvin­nünk, amit glazúrfestékkel vonunk át, majd különféle „szerszámok” segítségével mintázatot készítünk.

Sikeres kidolgozás

Bármilyen technikát választunk, a falat vagy mennyeze­tet megfelelően elő kell készíteni. Semmilyen festék sem kendőzi el a hanyag munkát, például a tömítetlen repedéseket vagy piszkos falfelületet, ezért szánjunk elég időt az előkészítésre. A következő lépésben hord­junk fel egy vagy két alapréteg matt vagy selyemfényű diszperziós festéket, és hagyjuk megszáradni.

A díszítőtechnikák sikerének az a titka, hogy erős kontrasztok helyett finom komplementer árnyalatokat alkalmazunk. A különféle technikákat és színkombiná­ciókat először próbáljuk ki egy papírlapon, fadarabon vagy furnérlemezen, így előre megtekinthetjük, hogy milyen lesz a végeredmény, és eldönthetjük, hogy meg­felel-e az elvárásainknak. Elképzelhető, hogy kevésbé kell rányomnunk a festőszerszámot, esetleg egy kissé fel kell hígítanunk a glazúrfestéket – gyakorlással hamar elsajátíthatjuk a szükséges készségeket.

Anyagok és eszközök

A következő eszközökkel és anyagokkal sokféle mintát készíthetünk, illetve különféle színhatásokat érhetünk el. A glazúrfesték mintázásához gyakran olyan eszközt használunk, amely minden háztartásban megtalálható, például rongyot, fésűt, szivacsot, összegyűrt újságpapírt vagy műanyag zacskót. Néhány speciális ecset meglehe­tősen drága, ezért érdemes inkább a jó minőségű műszálas változatot beszerezni. Lehetőleg ne ugyanazt az ecsetet használjuk a festéshez és a lakkozáshoz. Mindig alaposan mossuk ki az ecseteket, és ügyeljünk arra, hogy a nyelvükön se maradjon festék vagy lakk.

• Akrilfesték: Tubusos kiszerelésben, sokféle színben kapható. Vizes alapú, és kiválóan használható diszper­ziós festékek színezésére. Száradás után vízállóvá válik, gyorsan szárad, ezért használata kényelmes.
• Vonalhúzó ecset: Ez a disznósörte ecset jól használható a glazúrfesték felhordására, kisméretű vagy nehezen hozzáférhető területekre.
• Verőecset: Extra hosszú sörtéjű lószőr ecset, amelyet arra használunk, hogy a nedves glazúrfesték csapkodá­sával finoman pettyezett mintát alakítsunk ki.
• Glazúrfesték: Akril- és oldószeralapú kivitelben egy­aránt kapható átlátszó festék, amelyet a speciális festési technikákhoz használhatunk. Az akrilalapú glazúr-festékekkel könnyebb dolgozni, kisebb a kipárolgásuk, és kisebb valószínűséggel sárgulnak meg idővel.
• Porolóecset: Többnyire a felületek festését megelőző portalanításra használjuk. Oszlató ecsetként is alkal­mazható.
• Modler-ecset: Különféle méretekben kapható rövid szőrű sörteecset. Főként textilminta létrehozásához és faerezet utánzásához (flóderozáshoz) használható.
• Poliuretánlakk: Magas- és selyemfényű változatokban kapható oldószeralapú lakk. Könnyű vele dolgozni, és kiváló felületvédelmet biztosít.
• Oszlató ecset: Csak az ecset hegyét használva, finoman oszlassuk el vele a felhordott, de még nedves oldószer­alapú glazúrfestéket.
• Szivacs: Szivacsozáshoz a természetes tengeri szivacs a legalkalmasabb.
• Univerzális színező: Diszperziós, valamint oldószer­alapú festékek és glazúrok színezésére használható.
• Lakkbenzin: Oldószeralapú festékek és lakkok hígításá­ra, illetve oldószeralapú festékek és glazúrfestékek száradás előtti antikolására használható.

Egyszínű falfelület csíkozásával élénkíthetjük az összhatást. Ehhez használjunk takarószalagot, és függőónnal vagy vízmértékkel biztosít­suk, hogy a vonalak egyenesek legyenek.

Csíkok festése

Sima, festett felületen érdekes mintázatot alakíthatunk ki takarószalag felhasználásával. Először fessük le a falakat a világosabb csík árnyalatára. Döntsük el, milyen szélesek legyenek a csíkok (egyenlő vastagsá­gúak, vagy akár váltakozó szélességűek is lehetnek), és miután az alapréteg megszáradt, ragasszunk meg­felelő hosszúságú takarószalagot a kialakítani kívánt csík két szélére. Nyomkodjuk oda erősen a szalagot egy kiskanál hátával, hogy a festék ne szivároghasson alá. Hordjuk fel a második csík színét ecsettel, illetve szivaccsal vagy ronggyal, amennyiben váltakozó mintá­zatú csíkozott felületet szeretnénk kapni. Amikor a festék megszáradt, lassan, óvatosan húzzuk le a taka­rószalagot.

Nem túl erősen tapadó szalagot használjunk, amely finom festett felületek takarására alkalmas, és a festék száradása után óvatosan távolítsuk el. Hullámos szélű takarószalaggal tetszés szerint egyenes helyett hullá­mos sávokat húzhatunk.

A glazúrfesték használata

Díszítő kidolgozáshoz leginkább glazúrfestéket érde­mes használni. Bár hígított hagyományos festékkel is dolgozhatunk, a glazúr jobb, mert lassabban szárad, s ezért letörölhetjük, ha hibáztunk, és újrakezdhetjük, ha nem tetszik az eredmény. Készre kevert glazúr­festéket vagy dekorációs festéket sokféle áttetsző és gyöngyházfényű színárnyalatban vásárolhatunk, vagy akár saját magunk is elkészíthetjük úgy, hogy diszperziós vagy olajfestéket és/vagy színezőanyagot a gyártó utasításait követve összekeverünk színtelen akril vagy olajos glazúrfestékkel.

A glazúrfesték alkalmazásának az a trükkje, hogy kis területen kell dolgozni, és mindig „nyitva” kell hagyni a nedves szegélyt, hogy ne látsszon a határvonal az egyes területek között. Legjobb, ha ketten végzik a munkát, egyikük felhordja a glazúrt, a másik pedig gyorsan kialakítja a kívánt mintázatot. Miután elkészültünk, és a festék teljesen megszá­radt, hordjunk fel egy réteg színtelen, matt poliuretán-lakkot vagy vizes alapú akrillakkot, amely kemény védőréteget képez.

A glazúrfesték felhordása

Lépések:

1. A színezett glazúrt szabálytalan ecsetvonásokkal vigyük fel a selyemfényű alapszínre. Ügyeljünk arra, hogy a festék egyenletesen fedje be a felületet.
2. A flóderozáshoz hordjuk fel a glazúrfestéket, majd tartsunk egy vízmértéket függőlegesen a falhoz, és enyhén nyomjuk a festékrétegbe, hogy ehhez a vonal­hoz tudjuk igazítani a függőleges ecsetvonásokat.
3. Egy tiszta (kb. 75 mm széles) ecsetet egyenes vonal­ban húzzunk, fentről lefelé, hogy finom függőleges csíkokat kapjunk.

Lazúrozás

Az alapréteggel megegyező színű, vagy ahhoz hasonló árnyalatú, de valamivel sötétebb színű diszperziós festéket keverjünk össze ugyanannyi vízzel. Fokozatosan adjuk hozzá a vizet, hogy olyan keveréket kapjunk, amelyik nem folyik le a falról kövér cseppekben, de elég híg ahhoz, hogy az alapszín átüssön rajta. A másik lehetőség az, hogy hígított glazúrfestékkel kenjük át az egész felületet, ami tartósabb festékréteget alkot. Miután a lazúrozást már kipróbáltuk egy kis részen, hordjuk fel a többi festéket széles festőecsettel lendüle­tes, cikcakkos ecsetvonásokkal, illetve autófényező kesztyűvel vagy puha ronggyal, ha foltosabb hatást szeretnénk elérni. Amikor ez a réteg megszáradt, tetszés szerint felhordhatunk még egy színező réteget.

Kivitelezés

Lépések:

1. Hordjuk fel a diszperziós festéket alaprétegként, és hagyjuk megszáradni. Nagyméretű festőecsettel vigyük fel a hígított fedőréteget szabálytalan ecsetvonásokkal.
2. Dolgozzuk el a kemény vonalakat egy száraz oszlató-ecsettel, amíg a fedőréteg még nedves.

Szivacsozás

A szivacsozás az egyik legkönnyebb dekorációs festési technika. A szivacsmintához két vagy akár több színt is felhasználhatunk. Válasszuk ki az első színt, és készít­sünk glazúrt. Mártsunk a glazúrba egy valódi tengeri szivacsot, és alaposan nyomkodjuk ki belőle a felesle­ges festéket. A festékes szivacsot a falhoz nyomkodva készítsünk szabálytalan, pontozott mintát. Menjünk végig az egész falfelületen, és hagyjuk a festéket meg­száradni. Tetszés szerint felhordhatunk egy második réteget is valamilyen más színnel.

Kivitelezés

Lépések:

1. Vigyünk fel alaprétegként diszperziós festéket és hagyjuk megszáradni. Mártsunk egy valódi szivacsdarabot a diszperziós festékbe és nyomkodjuk a felületre.
2. Amikor az első szivaccsal felvitt réteg megszáradt vegyünk elő egy másik tiszta szivacsot és készítsünk szivacsmintát egy másik színnel, amely lágyabbá teszi az első szín mintáját.

Rongyminta

Az alapvetően a szivacsozáshoz hasonló rongytechniká­hoz gombóccá kell gyűrni egy szöszmentes rongyot, és ezzel az alaprétegtől elütő színű mintát létrehozni. Mártsuk a rongyot a glazúrba, húzzuk le róla a felesle­ges festéket, és nyomkodjuk a rongyot a falfelületre. Akkor lesz egységes a mintázat, ha a gombócnak min­dig ugyanazt az oldalát mártjuk a festékbe, és egyenle­tesen ugyanabban a szögben nyomkodjuk a felületre. Szabálytalanabb a minta, ha gyakran forgatjuk a festékes rongyot, de egyforma erővel nyomkodjuk a falhoz. Ne tegyünk túl sok glazúrt a rongyra.

A rongygörgetés a rongytechnika egyik válfaja. A lágy, folthatású minta kitűnően elrejti a felületi hibá­kat. Egy rongydarabot henger alakúra tekerünk össze, és azt ide-oda görgetjük a nedves glazúron vagy festé­ken. Fedőrétegként használjunk az alaphoz illő, valamivel sötétebb árnyalatot.

Kivitelezés

Lépések:

1. Hordjuk fel a glazúrfestéket függőleges ecsetvoná­sokkal. Az ecsetvonások váltakozó magasságokban talál­kozzanak, hogy ne alakuljanak ki látható átfedések.
2. Itatgassuk le a még nedves glazúrt egy darab zsák­vászonnal, hogy megtörjük a felületet.

Zacskózás

Egy összegyűrt műanyag zacskó segítségével klasszikus, márványhatású felületet hozhatunk létre. Az ered­mény csodálatosan plasztikus, összegyűrt bársonyhoz hasonlító minta. Világosabb árnyalatot alkalmazhatunk sötétebb alaprétegen, vagy akár fordítva is. Mielőtt nekilátunk, kísérletezzünk különböző színekkel.

Kivitelezés

Lépések:

1. Egyszerre kis részen dolgozva, széles ecsettel függő­leges ecsetvonásokkal hordjuk fel a fedőrétegként alkalmazott glazúrt vagy hígított festéket.
2. Ezután nyomjunk egy összegyűrt, vékony műanyag zacskót a festékrétegre, azonnal emeljük el, majd ütö­getve nyomjuk a következő pontra, hogy így alakítsuk ki a gyűrt hatást. Ügyeljünk rá, hogy amikor elemeljük a zacskót, ne kenjük el a festéket. Ahogy haladunk, legyen egy kis átfedés a lenyomatok között, hogy ne alakuljanak ki feltűnő csíkok a felületek találkozásánál.