• Ablakok
• benapozás
• tetőablakok

Ablak a tetőn

Természetesen a padlástér-beépíté­seknél is biztosítani kell a megfelelő hatásfokú benapozást. Ehhez cél­szerűen használhatók a fekvő, ún. tetősík ablakok.

A tetősík ablakokat a tetőfelüle­ten, a tetőszerkezettel összeépítve kell elhelyezni úgy, hogy semmilyen szempontból ne rontsák az épület megjelenését és a mögöttük levő helyiségek hasznosíthatóságát. Egyszerűségük mellett sokoldalúsá­gukat tanúsítja, hogy a világ bár­mely táján igen népszerűek. Hazai felmérésekből is kitűnik, hogy amíg húsz évvel ezelőtt 100 lakóházból max. 1-2 készült tetősík ablakokkal, napjainkban az összes épülő ház 2/3 része ilyen. Az új épületek kb. 90%-a padlástér-beépítéses, és kb. minden tízedik padlástéri ablak tetősík ablak.

Tetősík ablakok

A tetősíkba helyezhető ablakok kö­zül a hazai gyártású VELUX GZL, GGL és GPL alaptípusok vannak kereskedelmi forgalomban, vala­mint a GGL elektromos változata.

Az anyacég külföldön gyárt elté­rő rendszerű, alakú és funkciójú ab­lakokat, amelyek még nem igazán jelentek meg az itthoni piacon, leg­feljebb az előbbiekben felsorolt tí­pusok soroló kereteiként fordulnak elő.

A jelenleg kapható tetősík­ ablakok jellemzői a következők:

• a tok- és szárnykeretet minősé­gi lucfenyőből, impregnált, színte­len kivitelben gyártják;
• az üvegezés gáztöltéses; 3 és 4 mm vastagságú minőségi hőszigete­lő síküvegből készül;
• a billenőszerkezet dörzsfékes forgópontjai több állásban is lehe­tővé teszik a billentett szárny rögzí­tését,
• az eloxált felületű alumínium kilincsrudazatot a vele összeépített zárszerkezet működteti, amely va­gyonvédelmi szempontból tökéle­tes; a zárás biztonságát a szárny- és tokkeretbe épített rögzítő retesz biztosítja, melynek eltérő beállítá­sával a billenő szárny szellőzőállás­ba hozható.

A tetősík ablakok mögötti tetőtér­ helyiségek benapozása a homlokza­ti ablakokkal ellátott helyiségekéhez képest legalább 10-20%-kal jobb. Érdekességként megemlítjük, hogy vannak országok, ahol tetősík ab­lakok beépítése esetén bizonyos tető­hajlásszögnél a benapozásra előírt norma 20%-kal csökkenthető.

A tetőablakok beépítéséhez a mé­rettáblázatokban meghatározott fo­gadószerkezeten kívül és felül a tető héjalásának megfelelő EDH és EDS jelű burkolókeret, ¡11. keretek szük­ségesek, melyek vízhatlan csatlako­zást biztosítanak a tetőfedéshez. A szegőlemez védelmet nyújt a csapadék, valamint a madarak és a rovarok ellen is. Az alsó elem a tető héjalásra takar, az oldalsó elemet pedig a héjalás alatt kell elhelyezni úgy, hogy a felső keretrész a fölötte levő tetőfe­lület csapadékvizét két oldalra vezes­se el, továbbítva azt a tető felületére.

Sorolt ablakok esetén néhány év­vel ezelőtt még egyedi bádogos­ szerkezetet kellett készíteni, amely­nek több hátránya is volt, például az esztétikai összhang hiánya, a vízszi­getelés tökéletlensége, de felmerül­tek egyéb problémák is. Mindez szerencsére már a múlté, mivel a VELUX cég bevezette a komplett, ún. „KOMBI” burkolókeretet.

A KOMBI burkolókeretekkel a GZL ablaktípus többirányú sorolás­sal, míg a GGL és a GPL külön-kü­lön, valamint kombináltan is össze­építhető. Az ablaktípusok egymás mellé sorolásánál a keretek közötti oldaltávolság 100 mm kell, hogy le­gyen, míg az alsó és felső ablak kö­zött 120 mm szükséges. Az utóbbi ér­ték természetesen lehet 140 vagy 160 mm is, de ezt a megrendeléskor mindig közölni kell.

A 120 mm álta­lában elegendő a tetőablak tokkere­tének alsó része alatti 10-12 cm szé­les szarufa beépítéséhez és körülburkolásához. A felső, 10 cm széles csatorna mint vízgyűjtő 40-50 m2 tetőfelület vizét képes levezetni. Az egymás fölötti soroláshoz 100 mm szükséges, amely elegendő a szarufák közötti keresztborda beépí­téséhez. E keresztborda elsősorban a szarufák távtartó szerepét tölti be, és az ablakkeret terheit átadja a tető­szerkezetnek.

(Kép fent) GZL típusú VELUX tetőtéri ablak középső tengely körül forduló szárnnyal, felső nyílószerkezettel és a szárnyba épített résszellőzővel 15-90 fok közötti hajlásszögű te­tőkhöz. Hőszigetelő képessége 1,5 W/m2K, hangszigetelő képessége 29 dB.

(Kép fent) GGL típusú VELUX tetőtéri ablak középtengely körül forduló szárn­nyal, kétfunkciós nyitószerkezet és az ablakszárnyba épített nagy haté­konyságú szellőzőnyílással 15-90 fok közötti hajlásszögű tetőkhöz. Hőszigetelő képessége 1,5 W/m2K, hangszigetelő képessége 32 dB.

(Kép fent) GPL típusú VELUX tetőtéri ablak az ablakszárnyba beépített nagy haté­konyságú szellőzőnyílással 20-55 közötti hajlásszögű tetőkhöz. Hőszigetelő képessége 1,5 W/m2K, hangszigetelő képessége 32 dB. A szárny az alsó kilincs se­gítségével a felső csuklós pont mentén 45°-os szögig nyitható.

(Kép fent) INTEGRA-GGL típusú VELUX tető­téri ablak; a GGL típusú ablak elektromosan működtethető válto­zata.

(Kép fent) EDH típusú burkolókeret szóló tető­ablakokhoz, profilos tetőfedő anyaghoz. A tetőfedő anyag magassága – profillal – max. 90 mm lehet.

(Kép fent) EDS típusú burkolókeret szóló tető­ablakhoz, sík tetőfedő anyaghoz. A tetőfedő anyag vastagsága max. 8 mm lehet.

(Kép fent) GVT típusú VELUX – oldalt nyíló szárnyú – tetőkibúvó 25-65°-os haj­lásszögű tetőkhöz.

(Kép fent) VLT típusú VELUX – emelkedő szár­nyú – tetőkibúvó 6-16°-os hajlás­szögű tetőkhöz.

Tetősík ablakok beépítése

A tetősík ablakok beépítéséhez rész­letes tervek szükségesek. Lényeges és elsődleges szempont a szarufa­közök méreteinek meghatározása. A szarufák között a szükséges belső méretet a belső burkolat vagy a burkolati keretbélés határozza meg. Biztosan megfelelő lesz a szarufa­köz mérete, ha egyenlő az ablaktok szélességével vagy azt néhány cm-rel meghaladja. Az ennél nagyobb méreteltérést azonban kerülni kell, mert ez esetben a lécezés alatt ún. alsó teherelosztó-kiváltó keretheve­der is szükséges a rögzítő vasak kap­csolhatósága érdekében.

Sorolt ablakok esetén a mérettű­rés legfeljebb l-l cm lehet a szaru­fák és a keresztbordázat kiosztásakor. A sorolásnál a szarufák – mint teherhordó hosszbordák – tengely­távolsága (120 mm szaruköz méret esetén) az ablakszélesség +12 cm, a keresztbordázat tengelymérete pe­dig az ablakkeret magassági mérete + 10 cm. Ebbe a hálóba helyezhe­tők be az ablakkeretek, majd a megfelelő burkolókeretek. Az elhelye­zést vagy beépítést alulról kell kezdeni.

Tetősík ablakok szerelése

A tetősík ablakok szerelése előtt vé­gig kell gondolni a következőket, és az ablakkeretek beépítését, valamint a próbaüzemet a leírtak szerint kell elvégezni:

• Kiválasztjuk a tető héjalásnak megfelelő típusú burkolókeretet és tetőablakot.
• Ellenőrizzük a tető szaruzatát.
• Ha a szarufák köze nagyobb az ablak szélességénél, akkor vagy a szarufát szélesítjük meg egy rásze­gezett deszkával, vagy a lécezés alá hevedert szegezünk, és az ablak szé­lességi méretének megfelelően sza­rufakiváltást készítünk.
• Ha a tetőablak terv szerinti he­lyén szarufa halad át, a szarufát ki kell váltani.
• Előkészítjük a tokkeretet.
• A szárnyat levesszük a tokról.
• A rögzítő vasakat a tok megfele­lő oldalsó horonyrészéhez helyezzük úgy, hogy a tokkereten lévő hornyok egyike a mindenkori tetőhéjazat alatti tetőléc síkjával egy magasság­ban tartsa az ablakot. Az ablakkeret négy sarkát sarokszerelő vassal kap­csoljuk a tetőszerkezethez. A abla­kok oldalirányú és egymás fölé soro­lásánál maguk a távtartók töltik be az ablakrendszer szerelővasainak szerepét.
• A rögzítő vasakkal felszerelt ablakkeretet a tetősík fölé helyez­zük úgy, hogy alsó éle az alatta lé­vő tetőléccel felhelyezett tetőfedő
• elem sorától a szükséges távolság­ban legyen.
• Sorolásnál az elhelyezést a kö­zéprész felől kezdve haladjunk jobb, ill. bal oldalra. A keretközök 12 cm-esek legyenek.
• Egymás fölé sorolásnál alulról felfelé haladva végezzük a művele­teket, 10 cm keretközzel.
• A felhelyezett és zsinórral vo­nalba állított ablaknál a 4 rögzítő vasat – mint talpat – a szarufához szegezzük úgy, hogy abban csavaro­dás és a tokkeret átlóban 1 mm-nél nagyobb eltérés ne legyen. Ha vala­melyik talp nem éri el a szaruzatot, ne feszítsük, hanem a talp és a szaruzat közötti részt rétegelt lemez alátétekkel töltsük ki, majd így sze­gezzük le.
• A szárny felhelyezése után vé­gezzük el az ablak működési próbáját.
• Korrekció esetén nem szabad a szárnyat feszíteni, hanem csak a tokkeretet.

A burkolókeretek felszerelése

A beépített tetőablak kereteit csatla­koztatni kell a héjaláshoz, majd

• el kell végezni a tetőrétegek „rendbe igazítását”, valamint a tető­alátét fólia oldalirányú rögzítését, felülről pedig kiegészítősávot kell beépíteni, hogy a belső csurgalék víz tökéletes elvezetése biztosítható le­gyen az ablak „okozta” nyílás körül. A felső vízelvezető csatornával a vi­zet az ablak melletti szarufaközhöz kell vezetni;
• az alsó burkolókerettel (vagy annak ólomlemez gallérjával) takart nagy hullámú cseréprész hullám­csúcsait vágókoronggal vágjuk le;
• az alsó burkolókeret beépítése és lemezkapcsokkal való rögzítése után a redőzött ólomlemez gallért gumikalapáccsal a hullámmérethez alakítjuk, majd a tokkeret alsó sze­gőelemét is felcsavarozzuk;
• becsúsztatjuk az oldalsó szegőt, és lemezkapcsokkal a tetőhöz rög­zítjük, felülről pedig a tokkerethez szegezzük;
• oldalirányú sorolásnál a szarufa feletti csatornaelemet előkészítjük és behelyezzük úgy, hogy a kezdő­elem kiálló „fül”- elemrészei ráhajt­hatok legyenek;
• egymás feletti sorolásnál az al­só három oldal kereteinek rögzítése
• után a fekvő csatornaelemet behe­lyezzük úgy, hogy a vizet teljes biz­tonsággal elvezesse;
• elkészítjük a sorolt ablakok fel­ső lezárását, és ellenőrizzük tömí­tettségüket;
• felhelyezzük a tetőablakok nyí­lószárnyait;
• elkészítjük a tetőfedés körül­dolgozását (figyelem: hullámos fedés esetén a tetőfedő elemeket oldalirányban 2-4 cm-es réssel kell a burkolókerethez képest elhelyezni, hogy a téli hó olvadék akadálytala­nul lecsúszhasson).

Belső burkolókeretek

A tetőterek optimális benapozása, valamint kényelmi és szükségleti igények miatt a tetőablakok belső kávafelületét ferde síkban vagy a sík­hoz képest derékszögben burkoljuk le. Az alsó burkolókeretek homlok­oldalát lehetőleg függőleges síkba, a fölsőkét pedig lehetőleg vízszintes síkba állítsuk be. Alul ezt a fűtés in­tenzitásának növelésén és az ablak párátlanításán kívül kényelmi okok is indokolják, fölül pedig a téli bena­pozás és a kezelhetőség érdekében kell a keretet így beépíteni. A jobb benapozás biztosítására az oldalsó kereteknél is célszerű ferde kávabur­kolatot készíteni.

A kávaburkolat bútorlapból, gipsz­kartonból, rétegelt lemezből, lécele­mes deszkából, valamint ezek kom­binációjából egyaránt elkészíthető.

A belső burkolat készítésének sor­rendje a következő:

• A belső kávaméretben elkészít­jük a hőszigetelést, lehetőleg rugal­mas szálas anyagból.
• Az 1-2 cm-nél nagyobb réseket helyszíni habosítású „porán”- anyag­gal, ellenőrzés mellett lehet kitölteni, ügyelve arra, hogy a hab ne türemkedjen a tető alá, mert megemelné és feszítené a burkolókeretet, sőt magát a tetőfedést is.
• Elkészítjük, majd elhelyezzük a burkolókereteket.
• A burkolókereteket a tetőablak alsó profiljába csúsztatva kell beépí­teni úgy, hogy a stabilitáson kívül jól ellenálljanak a különféle igénybevé­teleknek is, például ha nekik tá­maszkodnak, oldalirányból is meg­felelően stabilaknak kell lenniük. A keretek és a födém közötti rész csak szálas anyaggal tölthető ki közepes tömörségűre, mert az erős tömítés vagy a helyszíni habosítású szigete­lés a kávaburkolat felpúposodását okozhatja.

A kávarészek felülete szilárd fö­démek esetén vakolható is, de a szaruzati vastagságban a tok kerethorony alatt és a vakolt felület kö­zött mindenképpen kb. 1/2-1/3 ká­vaszélességű „takaró”- keretet kell készíteni.