Fényben-árnyékban, világítás a lakásban
Az eltérő vizuális követelmények szerint az otthoni világítás három fő típusba sorolható.
1. Általános megvilágítás
Az általános vagy háttérvilágítás sötétedés után ad fényt. Ha nagy területet kell megvilágítani, a feladat kétféleképpen oldható meg: egyetlen központi fényforrással vagy több (esetleg többféle) helyi megvilágítást adó lámpával.
A legtöbb lakásban az elektromos huzalozás olyan, hogy a helyiségek közepén, a mennyezeten lóg egy központi fényforrás. Ennek számtalan hátránya van, a központi fény a szobának unalmas, kevéssé vonzó jelleget ad, és nehéz változtatni rajta. Hatékonyabb formája az általános világításnak, ha több fényforrást alkalmazunk – például lefelé világító vagy spotlámpákat a mennyezeten.
A munkaterületeken a háttérvilágítást rendszerint fénycsövek adják. Ezek fényétől szemünk káprázik, elhelyezésük pedig sokszor olyan, hogy saját árnyékunkban dolgozunk. Ugyanilyen gazdaságos, de sokkal szebb, ha ilyenkor néhány spotlámpát használunk.
2. Helyi megvilágítás
A koncentrált világítás egy adott területet borít erős fénybe; helyezhetjük íróasztal, olvasókarosszék, munkafelület fölé. Egy-egy szép tárgyat (festményt vagy növényt) is kiemelhetünk általa.
- Világítás lakásban – tartósínek
- Világítás: falilámpák felszerelése képekkel!
- Világítás: meglévő hálózat bővítése
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A spotlámpák különösen hasznosak erre a célra is: szerelhetjük őket a mennyezetre, sínekre, állhatnak az asztalon vagy a földön. Fénycsöveket is használhatunk, de sokkal jobb, ha elrejtjük őket – például a faliszekrény pereme alá vagy polcok közé. A fénycsövek, bár olcsók, nem érik el a spotlámpák fényminőségét. Ez különösen igaz azóta, hogy léteznek erős, keskeny fénysugár kibocsátására képes spotlámpák is.
3. Hangulatvilágítás
Ha a hatás kedvéért világítunk, a visszafogott fények és érdekes árnyékhatások játékával élünk. Erre a célra az alacsonyan elhelyezett, helyi megvilágítást adó fényforrások, az asztali, álló- és falilámpák a legalkalmasabbak. A felfelé világító fényforrás is jó, ha ennek fénye a mennyezetről visszaverődik. A munkaterület, festmény vagy építészetileg érdekes részlet megvilágítására használt spotlámpa hangulatvilágításra is alkalmas, ha fényerő-szabályozóval tompítjuk a fényét. Ugyanez érvényes a fénytompítóval ellátott csillárokra és függőlámpákra is.
Fényerő-szabályozók
A jó megvilágításnak rugalmasnak kell lennie, hiszen nagyon kevés helyiségben van szükség mindig azonos erősségű fényre. A fényerő-szabályozó segítségével a fényt egyetlen gomb megérintésével vagy elfordításával szabályozhatjuk. Nagyon könnyű beszerelni, és nemcsak a fali vagy a mennyezeti, hanem az asztali és az állólámpákhoz is használható. A kis feszültségű asztali lámpákba a tompítót gyakran már gyárilag beépítik.
A fényerő-szabályozó csökkenti a lámpán áthaladó áram erősségét, de nemcsak a fény lesz halványabb, hanem jelentősen megnövekszik az izzólámpa élettartama és csökken a fogyasztása, különösen akkor, ha a tompítót letekerjük a végállásig.
Általános megvilágítás többféle fényforrásból – a lámpáknak nemcsak a fénye, hanem a formája is fontos. A rejtett világítás fénye a mennyezeten játszik. Jelentős szerepet kap a harmincas éveket idéző falilámpa és a modern, felfelé sugárzó lámpa. Az óriási villásdugóban két fénycső világít, és a boltív előtt még egy modern króm-üveg állólámpának is jutott hely.
A könyvespolcra tett klasszikus asztali lámpa kétféle feladatot lát el. A szék felé fordítva kitűnő olvasólámpa, ha pedig a fal felé néz – mint képünkön is – az egész szobát megvilágítja: kellemes, intim légkört hoz létre.
Gondosan tervezett, finom hangulatvilágítás szórakozáshoz vagy pihenéshez. A szoba berendezése kínálja magát a különleges effektusokhoz: ilyen például a padlószintű világítás a megemelt dobogó alatt vagy a beépített kanapénál.
A színes fény különleges hatást kelt a minimalista lakásban, ahol a sima felületek és a csaknem üres szobák zöld és ibolyaszínben fürdenek. A világítást a hatás kedvéért, és nem gyakorlati célokra tervezték: a világítótestek rejtettek vagy rendkívül diszkrétek.
Fényforrások
A világítástechnika fejlesztésének középpontjában az izzólámpa tökéletesítése áll. Az izzó szabja meg a lámpatesttel és az egyéb szerelvényekkel együtt a fény minőségét.
Volfrámszálas izzó. A szokásos háztartási izzóban volfrámszál van. Minél több wattos a körte, annál forróbban izzik a szál, és annál erősebb a fénye. Meleg fényt ad, ami nagyszerűen illik a lakásbelsőkhöz, és szépen kiemeli a színeket. A legokosabban akkor járunk el, ha a világítótestekbe a lehető legnagyobb teljesítményű izzót tesszük, és a kívánt fényerőt szabályozóval állítjuk be. Az egyszerű izzólámpa szinte minden irányban sugároz. A fényt az ernyő vagy a lámpatest irányítja.
A reflektorizzók, amelyek irányított fénysugarat adnak, belülről ezüstözöttek: ilyeneket használunk a spotlámpákhoz. A bura tetején fémezett izzó visszafelé, a foglalat felé világít, ezért kevésbé vakít. Ha ilyen izzó mögé parabolatükröt teszünk, keskeny, jól szabályozható fénysugarat kapunk.
Halogén (volfrám-halogén) izzók
Valamennyi halogénnak nevezett lámpa tulajdonképpen volfrám-halogén: a volfrámszálat halogéngáz-töltéssel kombinálják. A vonalas halogénizzó fényes, fehér fényt ad, hatásfoka kb. húsz százalékkal jobb az egyszerű izzólámpáénál. Különösen alkalmas felfelé irányítva a mennyezet megvilágítására: ilyenkor a helyiséget a visszaszórt fény világítja meg.
Kisfeszültségű izzók
A kisfeszültségű halogénlámpa a többi körténél kisebb, fénye koncentrált, erőteljes, vakítóan fehér. Tizenkét voltos vagy ennél is alacsonyabb feszültségen működik, ezért transzformátorra is szükség van (a hálózati feszültség csökkentése miatt). Pontos, jól szabályozható nyalábot bocsát ki. A kisfeszültségű lámpák asztali és lefelé világító kivitelben, valamint spotlámpaként használatosak. Kitűnően alkalmasak egy-egy tárgy kiemelésére, jó világítást igénylő tevékenységhez – például hímzéshez vagy olvasáshoz – és általános megvilágításra is, ha több, tompítóval ellátott fényforrást alkalmazunk.
A szokásos izzókat használó fényforrásokba kisfeszültségű körtét is tehetünk. Ehhez olyan transzformátor kell, amely becsavarható a foglalatba az eredeti izzó helyére. Az eredmény nem túl szép, mert a transzformátor és a kisfeszültségű izzó együtt sokkal nagyobb, mint a közönséges villanykörte.
Fénycső
Az egyenes fénycső sokféle hosszúságban kapható. Hideg fehér vagy melegebb fényt adhat a típustól függően. Vásárlás előtt jobb ellenőrizni a fény minőségét, mert a név (például „meleg fehér”) gyakran félrevezető. Ha a fénycső fénye bántóan vakító, az árnyékok csökkennek, a textúra ellaposodik és a szem fárad. A problémán a cső köré tett fényszűrővel segíthetünk; ez lehet tömör, áttetsző vagy réselt burkolat.
A kör alakú vagy ívelt mini-csövek sokoldalúbbak, mert többféle fényforrásban felhasználhatók. Élettartamuk nagyon hosszú, sokkal kevesebb villamos energiát használnak, mint az izzólámpák, és kevés meleget termelnek, ezért sokféle ernyővel használhatók. Mindezek miatt a fénycsövek háztartási felhasználása ugrásszerűen megnőtt. Papír, kerámia, üveg, acél és szövet az anyaga a számtalan új, fénycsövet használó világítótestnek. Ezzel nemcsak az esztétikai kivitel javult, hanem a kibocsátott fény minősége is. A fénycsövek a szokásos fényerő-szabályozókkal nem használhatók.
Neoncső
Neoncsőből nem csak színes reklámbetűk készülnek: tarka üvegszobrokat is formáznak belőlük. Ezek célja a díszítés és nem a funkcionalitás. A szobabelsőnek jellegzetes karaktert adhatnak.
Lámpák
A lámpákat vagy lámpatesteket adott izzótípusokhoz tervezik. Vásárláskor az első szempont a fény minősége legyen, és csak a második a szép forma.
Lefelé világító fényforrások. Ez a típus, mint a neve is mutatja, az alatta található felületre vagy padlóra vet fényfoltot. Rendszerint kompakt, falra szerelhető: esetleg a mennyezetbe süllyesztik. Az izzótól és a lámpatesttől függően adhat keskeny, éles nyalábot (halogénizzó süllyesztett foglalatban) vagy széles, kevésbé intenzív fénysugarat (reflektoros volfrámizzó csuklós vagy forgatható házban), esetleg szórt fényt (közönséges volfrámizzó).
A lefelé világító fényforrások rendkívül sokoldalúak. Használhatjuk őket általános világításra, irányíthatjuk egy-egy munkafelületre, és hangulatvilágításhoz is kitűnőek, különösen akkor, ha fényerő-szabályozót is használunk.
A fény nem vakít, a foglalat kicsi és gyakran észrevétlen marad – ez óriási előny, ha szeretjük a tiszta vonalakat, és viszolygunk a lámpaernyőtől. Jól használhatók alacsony mennyezetű szobákban és átjárókban, ahol a függőlámpát a bútorok mozgatása közben könnyen levernénk.
A süllyesztett változat különösen diszkrét, és ha van elektromos csatlakozó a megfelelő helyen, könnyen felszerelhető a mennyezet vakolatának vagy a felső szint padlóburkolatának megbontása nélkül – mindössze lyukat kell vágni a mennyezetbe (alig nagyobbat, mint a szokásos mennyezetrózsának), és be kell kötni az elektromos vezetékeket. A kis-feszültségű izzókhoz transzformátor kell, de jobb, ha ezeket villanyszerelő rakja fel, aki rendszerint a felső szintről fér hozzá a vezetékekhez.
Függőlámpák
A mennyezetről függesztett lámpák fényének minősége – és mennyisége – a lámpaernyőtől függ, mert az ilyen lámpák legtöbbször az egyszerű volfrámszálas izzót használják.
A fényt az izzó köré tett áttetsző ernyő szórja szét – például egy üveg- vagy papírgömb. A fényt lefelé irányíthatjuk, ha az átlátszatlan bura (például fémkúp) alul nyitott. Ilyen burát asztal fölé érdemes tenni. Van teleszkópos függőlámpa is: ennek magassága állítható. A fent és lent egyaránt nyitott bura mindkét irányban világít.
Ha az elektromos csatlakozás rossz helyen van a mennyezeten, és nem lehet áttelepíteni, vagy ha kedveljük a kígyózó huzalt, a függőlámpát megfelelő kiegészítő szerelvények segítségével áthelyezhetjük. A hatást fényerő-szabályozóval fokozhatjuk.
Spotlámpák
Sokféle változatban kaphatók. Fontos, hogy a céljainknak leginkább megfelelő típust válasszuk. A legtöbb változatban az izzót burkolat rejti, de néhány típusnál az izzó szabadon áll: ezeket úgy kell elhelyezni, hogy ne vakítsanak. A szokásos spotlámpa a mennyezetről szórt általános világításhoz a legalkalmasabb: mivel a nyaláb irányított, jobban kiemeli a felületek színét és textúráját, mint a fénycső vagy a függőlámpa.
A mini spotlámpák erős fényfoltot vetnek egy-egy körülhatárolt területre: jól használhatók helyi megvilágításra és fontos tárgyak kiemelésére. A parabolatükörrel felszerelt spotlámpák (ezekben az izzó tetején van a tükröző bevonat) az előzőeknél is keskenyebb, jobban irányítható nyalábot adnak. A drágább, kisfeszültségű spotlámpák még egy lépéssel tovább mennek: ezeknek állítható a nyalábja, és a lámpatest a lehető legkisebb.
Egyetlen spotlámpa csak munkához, olvasáshoz ad jó megvilágítást. Jobban használhatók a legalább három spotlámpából álló csoportok: ezeket közös sínre szerelhetjük, de használhatunk több spotlámpát egyesítő kombinált foglalatot is. A spotlámpa falra szerelhető és álló kivitelben is kapható.
Felfelé világító lámpák
Általános megvilágításra szolgálnak: falról vagy mennyezetről visszavert fényük kellemes. Munkához, olvasáshoz természetesen nem alkalmasak, de általános megvilágításhoz, a fényárnyék hatás kiemeléséhez kiválóak. Gondosan kell azonban használatukat mérlegelni, mert a visszaverésre használt felületet valósággal elárasztják fénnyel. Ha a mennyezet a legcsúnyább felület a szobában, válasszunk olyan megvilágítást, amely eltereli róla a figyelmet. Felfelé irányuló világítást akkor használjunk, ha ki akarjuk emelni a stukkókat vagy a mennyezetpárkányt.
Felfelé világító halogénizzókkal hideg, erős fényt kapunk. A volfrámizzók fénye kevésbé erős és melegebb. Fényerő-szabályozó használatával a felfelé irányuló világítás romantikusan, lágyan izzó is lehet.
Asztali lámpák
Sokféle változatban kaphatók, de alapvetően két csoportjuk van: munkához, olvasáshoz (mint az íróasztallámpa) vagy alacsony helyi megvilágításhoz használt lámpák.
A lámpatest nagyon fontos berendezési tárgy: nem szabad elütnie a szobától, mivel többnyire elég hangsúlyos. Fénye a kiviteltől függ. A kisfeszültségű halogénizzós íróasztali lámpa íráshoz-olvasáshoz, munkához való. Lényegében keskeny nyalábú spotlámpa. Egészen más hatást kelt az egyetlen matt üveggömbből álló asztali lámpa szórt fénye. Sokféle stílus és kivitel között választhatunk. Mérlegeljük gondosan a lámpatest alakját, színét és a lámpa rendeltetését.
Állólámpák
Munkához, olvasáshoz kitűnőek. A hagyományos állólámpa helyi megvilágítást ad lefelé, és általános megvilágítást felfelé. A lámpaernyőnek összhangban kell állnia a szoba többi berendezési tárgyával. Ma már állványra szerelt spotlámpákat is árulnak, állólámpára emlékeztető kivitelben. Finom, helyi megvilágítást érhetünk el úgy is, ha üveggömböt helyezünk a földre, egy tárgy mögé.
Világítótestek
A minimalista hálószobában a kerti lámpa az egyetlen fényforrás.
A volfrám-halogén erős, fehér fénye különösen felfelé irányított világításhoz való. A két lámpa a XIX. századi nappali párkánydíszeinek minden részletét megmutatja.
A vonalizzó – a fénycsőtől eltérően – lágyabb megvilágítást ad, ezért fürdőszobába kitűnő.
Parabolatükrös spotlámpa ezüstözött körtével: szép párhuzamos nyalábban veti a fényt. Az üvegház fölé szerelt lámpák kiemelik a növényeket.
Ebben a stílusos ebédlőben csak gyertyafény világít. A XVIII. századi genovai csillár a szoba központja.
Tervezés
A világítás megtervezésének első és legfontosabb szempontja a helyiség rendeltetése; a főzés, a fürdés, az olvasás vagy az étkezés nagyon különböző világítást igényel. Az építészeti elemeket, a hangulatot és a bútorzatot ugyancsak figyelembe kell venni. A fény kiemelheti a függönyök színét és textúráját, ráirányíthatja a figyelmet egy képre vagy egy szép tárgyra. Gondoljunk arra, hogy rendelkezésünkre áll a fény és az árnyék egyaránt.
Több célra használt helyiségekben nagyon fontos a több forrásból jövő, változtatható megvilágítás. Általános szabály, hogy a legvonzóbb és legrugalmasabb megvilágítást különféle világítótestek és izzók együttes használatával kaphatjuk.
Huzalozás
Ideális esetben a világítási terv a felújítás megkezdése előtt készül úgy, hogy a huzalok lehető legnagyobb része rejtve legyen. Sokszor azonban, még ha volna is rá lehetőség, megrémülünk a végleges döntés felelősségétől. Az a legjobb megoldás, ha a huzalozás a lehető legsokoldalúbb és legrugalmasabb. Úgy tűnhet, hogy a lámpák kedvéért beiktatott külön konnektorok csak bajjal és pluszköltséggel járnak. Gondoljunk azonban arra, hogy a falak és esetleg a padló egyszeri megbontása árán a megfelelő világítási rendszert alakíthatjuk majd ki.
A világítást a többi munka előtt kell átgondolni
Ha például úgy döntünk, hogy néhány lefelé sugárzó lámpát teszünk egy szobába, a döntést akkor célszerű meghoznunk, amikor a mennyezeten még nem végeztünk semmilyen munkát.
Ha asztali és állólámpákat használunk helyi és kiemelő világításra, a különböző konnektorokat egy közös kapcsolóra köthetjük. Ekkor ugyanis egyetlen, például az ajtó mellé helyezett kapcsolóval ki- és bekapcsolhatjuk a lámpákat, esetleg még fényerejüket is szabályozhatjuk. Az ilyen konnektorok a közönséges konnektor helyére kerülhetnek, vagyis oda, ahová egyébként is tennénk őket. Bármit tervezünk is, kérdezzünk meg egy villanyszerelőt, nincs-e szükség a vezetékek cseréjére: ez kisebb felfordulással jár, és kevesebbe kerül, mint gondolnánk.
Melyik helyiségbe mit?
Nappali
A lefelé és felfelé sugárzó, illetve állólámpákból jövő szórt fényt kombinálnunk kell asztali, álló- és spotlámpák fényével megoldott helyi, kiemelő megvilágítással. A fényerő-szabályozó pótolhatatlan, ha a szoba fényességét különböző tevékenységekhez és hangulatokhoz akarjuk igazítani. Ha íróasztali munkát is végzünk otthon, az asztali lámpa adhatja a legjobb helyi világítást. Olvasáshoz gondoskodjunk megfelelő fényről a kényelmes szék mellett. Ha értékes képeink vagy más műkincseink vannak, emeljük ki őket spot- vagy képlámpával.
A nappaliban a rugalmasság a legfontosabb, ezért annyi fényforrást tervezzünk, amennyit csak lehet. Gondoljunk arra, hogy nem kell valamennyit használnunk. Fontos a lámpatestek stílusa is: illeniük kell a helyiség jellegéhez, berendezési tárgyaihoz. A modern, diszkrét lámpatestek gyakran sokkal jobban festenek egy régies szobában, mint a tolakodó, díszes lámpák.
Hálószoba
A mennyezetbe süllyesztett, lefelé irányított lámpa a legvisszafogottabb, és ez adja a legjobb általános megvilágítást. Lágyabb fényt kapunk, ha ehelyett több alacsony, ernyős asztali lámpát használunk. Az ágy vagy az asztal közelében érdemes mennyezeti sínre felszerelni a spotlámpákat. Ágyban olvasáshoz a falra szerelt egyszerű vagy spotlámpa a legjobb, mert az asztali lámpa csak a helyet foglalja az óra, a rádió, a könyvek elől az éjjeliszekrényen. Próbáljuk ki azt is, jól látjuk-e magunkat a tükörben. A beépített ruhásszekrénybe vagy az apró gardróbba vonalizzót tehetünk, amelyet akár zsinórral, akár az ajtóra szerelt automatikus kapcsolóval működtethetünk (mint a hűtőszekrényben).
Fürdőszoba
A legtöbb országban szigorú szabályok érvényesek a fürdőszoba elektromos huzalozására. Ha a lámpára víz kerülhet, zárt burkolattal kell ellátni, hogy elkerüljük a rövidzárlatot és az áramütést. A zsinórral működtetett kapcsoló az egyetlen biztonságos megoldás: ha fényerő-szabályozót szeretnénk, tegyük a fürdőszobán kívülre. Jó fényt adnak a mennyezetre szerelt, belső tükrös, lefelé világító lámpák. A falra szerelt fényforrások fényét üvegburával tompítjuk, hogy ne vakítsanak. A mosdó és a tükör mellett használhatunk kombinált (villanyborotva csatlakoztatására is alkalmas) konnektort. Kerüljük a fénycső használatát.
Konyha
A konyha általános világítási szintjének és irányának a legnagyobb mértékben alkalmazkodnia kell a végzett tevékenységhez. A gömb alakú, forgatható lámpákat mindig arrafelé fordíthatjuk, amerre fény kell. A másik megoldás a sínekre tett spotlámpák használata: irányítsunk egy-egy lámpát a sütőre, a tűzhelyre, a munkaasztalra, a mosogatóra és a faliszekrényekre.
A biztonságos és hatékony munkához a munkafelületeket jól kell megvilágítani. Ha a faliszekrényekre rejtett fénycsöveket szerelünk, nem kell a saját árnyékunkban dolgoznunk. Hasznosak a közös sínen álló, de külön kapcsolható, valamint a csuklós és forgatható lámpák is. Ha a konyhában étkező is van, fényerő-szabályozóval tüntethetjük el a konyhai felfordulást.
Lépcső, folyosó, előszoba
A lépcsők melletti falilámpák kövessék a lépcsőfokokat, hiszen a biztonság megköveteli, hogy a lépcsők jól meg legyenek világítva. A pihenőknél használjunk lefelé sugárzó lámpát. Időkapcsoló órát is beszerelhetünk, hogy a lépcsőházban szürkület után automatikusan kigyulladjanak a fények. Éjszakára használjunk tompított fényt. A hosszú élettartamú, kis fénycsövek jó és olcsó megoldást kínálnak a folyosók megvilágítására. Előszobába és lépcsőhöz ne tegyünk spotlámpát, mert bizonyos szögből nézve vakíthat.
Dolgozószoba
A világításnak a papírlapra, az írógép vagy a számítógép billentyűzetére kell irányulnia. A kisfeszültségű halogénizzók fénye kevésbé fárasztja a szemet, mint akár a fénycsőé, akár a közönséges volfrámizzóé – bár a fénycsövek fénye szűréssel melegebbé tehető. Az asztali lámpákat a kicsiny, alacsony fogyasztású izzók megjelenése teljesen átalakította; ma már sokkal kevesebb helyet foglalnak el. A számítógéphez jó általános megvilágítás kell, körülbelül olyan erősségű, mint a képernyő fénye. A képernyőn ne tükröződjön lehetőleg semmi. Gondoljunk a könyvespolc és a többi tárolótér megvilágítására is.
A mennyezetre szerelt, lefelé világító lámpatestek nagyszerűen megvilágítják a fürdőszobát, és zárt felépítésük miatt az izzókra sem fröccsenhet víz.
Ebben a konyhában a munkafelületet megvilágító fényforrásokat takarólécek rejtik. Hasznos és szép megoldás.
Nagy szobában is lehet intim hangulatot teremteni, ha csak egy részét világítjuk meg, a többit pedig a fényerő-szabályozó segítségével homályban hagyjuk.
Ebben a szobában a sínre szerelt spotlámpák nemcsak az általános megvilágításról gondoskodnak, hanem a képet is kiemelik. Az érdekes lámpatestek a helyi megvilágítást szolgálják.
A jól megtervezett kórházi lámpa nagyszerű szolgálatot tesz a hálószobában. Kiemeli a gyönyörű, tűzött indiai ágytakarót.
Világítás mesterfokon
Ha lakásunkban egyéni elképzeléseket szeretnénk megvalósítani, forduljunk világítástechnikai tanácsadóhoz. Ezek a tanácsadók ugyanolyan szakemberei az otthonszépítésnek, mint a belsőépítészek.
John Cullen, aki munkáival elnyerte az Amerikai Világítástervezők Egyesületének díját, olyan rendszert talált ki, amelyben a különféle fénysugarakat egyetlen halogénizzó elé szerelt optikai lencse állítja elő. Tervezett kisfeszültségű, általános megvilágításra szolgáló rendszert is: ebben az izzócsoportok fénye a mennyezetről visszaverődve ad szórt, felülről jövő fényt.
A vastag üvegpolcok megszűrik a munkafelületre felülről érkező fényt – a megoldás nemcsak praktikus, de szép is.
Világítást tervezve John Cullen először azt mérlegeli, hová kell esnie a fénynek, és csak ezután dönti el, hogy hová kerüljenek a fényforrások. „A fény a tér bemutatása. A hatást, nem a formát kell mérlegelnünk. Sokan a teret építészeti formaként mutatják be, megveszik a hozzáillő berendezést, de nem törődnek eleget a világítással.”
Az egyenletesen elosztott, szórt világításhoz Cullen falra világító állólámpát vagy falra szerelt lámpatesteket használ, és szinte sosem alkalmaz síneket: „Az a véleményem, hogy az ilyesmi a tervezés hiányára vall – kivéve persze, ha nincs más megoldás.” A lefelé sugárzó lámpák mellett szükség van olvasó- és dolgozólámpákra is. Cullen szerint a dekoratív lámpák általános világításra valók, és a szép tárgyakat inkább pontos fénynyalábot kibocsátó, tükrös, kisfeszültségű halogénlámpákkal kell kiemelni.
A fürdőszobájában egy kisfeszültségű volfrám-halogénizzó keskeny nyalábja lép elő a kör alakú tükör fölött.
Dávid Hersey, Európa egyik vezető színházi világítástervezője ugyancsak fantáziadús módon közelít a lakásvilágításhoz. „Minden helyiségben a fény és az árnyék egyensúlyára kell törekednünk. Az egyenletesen megvilágított szoba unalmas. Előfordul, hogy nem látjuk a fényt, de jelenléte mégis hangulatot teremt. A színházban néha éppen a világítás fogja össze az előadást.” Az egyik legnagyobb szabású alkotása egy mozgó, vasúti sínre szerelt híd volt, amelyre számítógéppel vezérelt, „intelligens” reflektorok tucatjait építette.
Óriási állólámpa borítja fényárba a padlót, de az olvasáshoz is remek helyi megvilágítást szolgáltat.
A lámpák fel-alá mozogtak, dönthetők és forgathatók voltak, színüket válthatták, és sok más különleges fortélyra is képesek voltak. „Sínre szerelt spotlámpákkal és fényerő-szabályozóval az amatőr belsőépítész is megértheti a világítás lényegét, és sokféle megoldást kipróbálhat bonyolult villanyszerelési munkák nélkül” – magyarázza Hersey. Azt ajánlja, hogy a mennyezet közepére, vagy akár a falakra tegyünk síneket, és minden kapcsolót cseréljünk ki szabályozósra, hogy a fény erősségét kedvünk szerint változtathassuk. Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy a munkához jó világítást, erős, irányított sugarú lámpákat használjunk.
A felső megvilágítás problémáiról Hersey megjegyzi: „Ha a nyaláb csaknem függőleges, csúnya árnyékokat vet. Ha a színházban ilyen világítást használunk, a színész szeme helyett csak sötét üreg látszik.”
Hersey a lakásokban mini reflektort használ: ha szétnyitja a fényterelő lemezeket, az egész falat fényben fürdeti, összecsukott lemezekkel pedig a reflektor éles nyalábot vet. Azt javasolja, hogy a lakásban használjunk matt festéket a mennyezeten, mert ez lágyítja a visszavert fényt.
Ha a szoba magassága engedi, inkább több ferde nyalábbal világítsunk felfelé, ne egyetlen függőlegessel, mert így jobban szóródik a fény. A lefelé világító lámpák helyét gondosan kell megválasztani, és el kell látni őket vakítást csökkentő peremekkel és foglalattal is. A spotlámpákban használt aranyszínű tükrök különösen meleg fényt adnak.
Hersey szerint a lefelé világító lámpákat felfelé világítókkal kell ellensúlyozni. Ha a felületi textúrát akarjuk kiemelni (például egy vakolatlan téglafalét), erős, keskeny nyalábot használjunk. A lakberendezésben más színházi fogások is használhatók. Vegyünk egy fényfoltokkal pettyezett étkezőt: „pompás Szent Iván-éji hangulatot kelt”. A hatás előidézéséhez üssünk szabálytalan lyukakat egy lapra, és helyezzük a fókuszálható lámpa nyalábjába.
A sárkányt formázó lámpatest szépen illik az egyszerű és jellegzetes, japán stílusú szobába.