Lakberendezés

Együtt a család a nappaliban, ihletek

Közismert tény, hogy a kisgyerekek a fel­nőttek közelében szeretnek lenni. Ezért a nappaliban ötvöznünk kell az elegáns és a praktikus megoldásokat. Ahhoz, hogy a nappali kellemes legyen, és még­se alakuljon át gyerekszobává, sokkal in­kább józan észre, semmint pénzre van szükség.

Csakis mosható, bő bútorhuzatot, mos­ható burkolóanyagot érdemes használnunk. (Célszerű felkeresni kis üzleteket, ezek­ben könnyebben találni kedvünkre való ta­pétát.) Nem tesz jót a családi életnek, ha állandóan a ragacsos ujjlenyomatok ellen harcolunk, inkább alkalmazkodjunk a helyzethez.

Felnőtt és gyerek együtt a nappaliban

Az olyan szobát, melyben felnőtt, gye­rek kényelmesen érzi magát, ügyesen kell berendezni, hogy ne borítsa el a rendet­lenség. A hatalmas, fonott szennyestartók mutatósak, és a nagy játékokat is elnyelik. Jó szolgálatot tehet egy régi utazóláda, de vigyázzunk, rá ne csapódjon a fedele a csöpp ujjacskákra! A mély, masszív köny­vespolcokon elférnek a nagy képesköny­vek is. Az alacsony szekrényekbe tegyünk dobozokat, hogy gyorsan elrámolhassuk a játékokat. Ahogy a gyerekek nőnek, ki­sebb dobozokra lesz szükségünk – ide te­hetjük a kirakós játék darabkáit, a legót, az üveggolyókat, ceruzákat, tollakat. Ha elfogadtatjuk a kicsikkel, hogy a rendra­kás szinte játék, a gyerekek szívesen segítenek, a felnőttekre pedig kevesebb te­her hárul.

Ebben a helyiségben egy nagy család is kényelmesen beszél­gethet

Ebben a helyiségben egy nagy család is kényelmesen beszél­gethet, ehet, főzhet, tévézhet, pihenhet. Az egymásba nyíló konyha és ebédlő praktikus, könnyen tisztán tartható, ám a kandallóban lobogó tűz, a nagy asztal, amelyet körülülhet a család, és a hívogató székek azt jelzik, hogy ez a hely igazából nappali is: a ház szíve.

Ügyeljünk, hogy a padló ne csússzon, a lámpák szilárdan álljanak. Az elektromos berendezéseket gondosan válasszuk ki és helyezzük el. Ezzel nemcsak a balese­teket előzzük meg, hanem a szülők állan­dó készenlétét is. Egyáltalán nem kell kaszárnyafegyel­met tartani. A magas polcokon biztonság­ba helyezhetjük a színes, törékeny tárgya­kat. A szép formájú játékok nem föltétlenül drágák; mégis mutatósak.

A kényelmes, hordozható ülőbútorok roppant hasznosak

Az összecsukható székekből, az ülőkékből csendes sarkot rendezhetünk be a felnőtteknek, a gyere­kek pedig ugyanezekből a bútordarabok­ból kedvük szerint tábort, barlangot épít­hetnek. A piciket ültessük alacsony szé­kekre, párnákra, de hagyjuk nyugodtan, hogy a felnőtt bútorokat használják, ha kedvük tartja. (A nehéz, üveglapos dohányzóasztalt az elsők között száműzzük a szobából: ormótlan, veszélyes, és min­den foltot hagy rajta.)

Akármilyen ügyesen rendeztük is be a nappalit, keressünk magunknak olyan he­lyet a házban, ahol egyedül lehetünk. Állít­sunk be íróasztalt és egy kényelmes szé­ket a hálószobába, esetleg a lépcsőfordulóba. A csöndes percek vagy órák után felfrissülve térhetünk vissza a családhoz.

A dél-spanyol­országi parasztház minden darabja otthonossá teszi a szobát

A dél-spanyol­országi parasztház minden darabja otthonossá teszi a szobát. A geren­dák meleg színét a szőnyegek „visszhangozzák”. A cserépedényeket, képeket, apró kincseket nagy gonddal válogatták össze. A lakók nyugodt, barátságos légkört teremtettek.

Az ihlet forrásai

Az egyéni stílus fokozatosan fejlődik ki; a tapasztalat, a környezet, az ízlés alakítja. A régi korok stílusának szolgai utánzá­sával legfeljebb történelmi hűséget érhe­tünk el.

Honnan induljunk ki?

A jellegzetes stílu­sú házak gyakran kínálnak ötleteket. Egy szép Tudor- vagy György kori ház vagy egy Bauhaus-épület arra ösztönözhet, hogy hozzáillő berendezés keresésére induljunk. Használhatunk korhű, de az épület stílusá­tól teljesen eltérő anyagokat, bútorokat is. Az építészeti szempontból semleges há­zak belső terét kedvünk szerint alakíthat­juk. Egy kis, modern lakást például olcsón és ügyesen berendezhetünk az ötvenes évek stílusában.

A történelmi stílusok ritkán mennek ki teljesen a divatból, de nem egyszerre szo­rulnak vissza és tűnnek fel újra. Az angol szobabelsők pl. hol a régi dicsőségre, hol a vidéki szalonok meghittségére, hol a György kori fogadószobák klasszikus ele­ganciájára emlékeztetnek. De az angol stílus tulajdonképpen szemérmetlenül ek­lektikus. A felfedezések, a gyarmatosítás, a kereskedelem és a hajózás révén az angolok megismerték más országok kultúrá­ját, otthonait. A stílusok keverése, kényel­met szolgáló módosítása ennek köszön­hető. Nagyon szerencsésen sikerült a kü­lönböző korokból, vidékekről származó legszebb formák, színek, arányok, anya­gok és felületek alkalmazása. India, Kína, Japán, Skandinávia, a Bauhaus kori Né­metország, a Földközi-tenger és a Közel-Kelet, Afrika és Dél-Amerika igen divatos volt egy-egy időszakban.

A határozott vonalak

A határozott vonalak, a nemes fa és a természetes színek nyomják rá erre a szép, funkcionális szobára a modemizmus ismertetőjegyeit. A bútor a szoba szerves része, ezért semmi sem zavarja meg a belső tér geometrikus formáit.

Az idegen tárgyak ma is helyet kapnak az otthonokban, bár nem ezek határozzák meg az enteriőrt. A török, indiai és kínai szőnyegek az elegáns és a családias kör­nyezetben is érvényesülnek. A markáns észak-afrikai formák és minták a modern szobabelsők ékességei. A skandináv egy­szerűséget követő bútordarabok kiemelik a padló szépségét. A különleges japán vázákhoz érdemes hozzáigazítani a nap­pali színének kiválasztását. A kék-fehér porcelángyűjtemény tökéletesen illik a vá­szonhuzatos angol bútorok közé.

Minél meglepőbb az egyveleg, annál iz­galmasabb, annál egyénibb, de ügyel­nünk kell az összhangra: ne tegyünk közszemlére olyan tárgyakat, gyűjteménye­ket, amelyeknek semmi közük sincs egymáshoz. A különböző tárgyak gyakran al­kotnak egységes kompozíciót. Keressünk hasonló textúrájú darabokat: a gyékény­szőnyeg, a fonott kosár és a bambusz­redőny pl. jól illik egymáshoz. A durva anyagú falfelület és a természetes padló egységbe foglalja a vászonhuzatú, fénye­zett fabútorokkal berendezett szobát, és egyben érdekes kontrasztot teremt.

A történelmi és néprajzi hagyományok őrzésén kívül – ami jellegtelenné is teheti a szobát, ha eltúlozzuk – még más határo­zott elképzelést is ki kell alakítanunk. Meg kell tanulnunk, hogy mi a különbség egy stílus utánzása és megismerése között. Az előbbihez – ami unalmas, lélektelen ismétlés, az eredetihez való eszelős ragasz­kodás-többnyire nem kell más, csak pénz. Az utóbbi lassú folyamat, de sokkal ered­ményesebb: személyesebb, kellemesebb környezetet teremt, amelyben öröm élni.

Provence-i szoba

Provence-i szoba. A természetes kelmék, a szárított gyógy­növények, a kavics­padló és az erőteljes funkcionális tárgyak megismétlik a kinti tájat. Az ablakokon beözönlő napsugarak mediterrán hangulatot keltenek ebben a nagyszerű szobában.

Stílusok

Szürke elegancia

Szürke elegancia: Eileen Gray szőnyegéhez és székeihez jó érzékkel választottak szürke bőrkanapét. Egy Hockney-rajz nyomata – rozsdamentes acéllapon. Az előtérben reflektorszerű Fortuny-lámpa áll.

Eklektikus ízlés

Eklektikus ízlés: minden tárgy önmagában is szép, de megvan a helye a szobában is. A háttér visszafogott – sima falak, fényes padló, csillogó mennyezet, a fémvázig lecsupaszított kandalló.

Klasszikus fényűzés

Klasszikus fényűzés. A falakat márvánnyal burkol­ták, a székeket nem egyszerűen letakarták, hanem becsomagolták, a mellszobrok márvány talapzaton állnak. Színes szőnye­gek a csaknem fehér szobában.