• fürdőszoba
• lambériázás

A fürdőszoba burkolás fával, lambériázása

A fürdőszoba padlóján, valamint a mosdó és a toalett környékén a kerámiaburkolatokra feltétlenül szükség van. A nagy csempefelü­letek azonban gyakran nagyon rideg hatást keltenek, ezért nyu­godtan gondolkozhatunk azon, hogy a tükröt dekoratív fakeretbe tegyük vagy a fal és a mennyezet egy részét fával burkoljuk.

Fa nedves helyiségben?

Sok építkező el sem tudja képzelni, hogy a fát nedves helyiségekben is lehet alkalmazni. A jó minőségű fatermékek gyártói ezzel szemben nem győzik hangsúlyozni, hogy szinte nincs még egy anyag, amely annyira alkalmas lenne a fürdőszobába, mint a tömör fa. A fa ugyanis kiválóan képes arra, hogy a nedvességet felvegye, majd újra lead­ja. A fa felületén nem keletkezik páralecsapódás. Gondoljunk csak a szauna nedvességgel telített levegőjére!

Ha azonban valaki a fentiek hatá­sára leküzdötte volna a fürdőszobában alkalmazott fával szemben érzett, alaptalan előítéleteit, azt azért ne felejtse el, hogy van négy olyan alapvető dolog, amelyre a nedves helyiségek faburko­latai esetén feltétlenül ügyelni kell, ezek pedig a következők: a fafaj, a felü­letkezelés, az alkalmazási terület és a hátsó szellőzés.

A fafaj

Különösen alkalmas fürdő­szobai használatra a tölgy, a kanadai vörös cédrus, az északi lucfenyő és a hemlokfenyő. Ezek a fajok ui. nem hajlamosak a kékrothadásra.

Felületkezelés

A viasznak és a fának a nedvesség felvétele szempontjából hasonló tulajdonságaik vannak. A (szí­nes vagy átlátszó) viasszal bevont felü­leteken ezért nem fordulnak elő leválá­sok. Ha olyan fafaj mellett döntünk, amely kevésbé alkalmas a fürdőszobá­ban való alkalmazásra (ilyen például az erdeifenyő), azt penészesedés és kékrothadás ellen telíteni kell, a felület csak ezt követően viaszolható.

Alkalmazási területek

A fa iránti lelkesedésünk mellett is tartózkodjunk a szélsőségektől: a fapadlókat vagy a zuhanyozó, a fürdőkád és a toalett kö­rüli zónákat csempével kell burkolni. Utóbbiak tisztán tartása egyszerűbb és ezek a területek hosszú távon is higié­nikusak maradnak.

Hátsó szellőzés

Minden fafelületet hátsó szellőzéssel kell kialakítani, hogy a víz egyetlen előfordulási alakja (kondenzvíz, fröccsenő víz és így tovább) se okozhasson kárt.

Fürdőszoba lambériázása

Lépések:

1. A vízszintesen elhelyezett lambériadeszkákhoz függőleges tartószerkezetet kell készíteni
2. Ha a deszkákat függőlegesen szereljük fel, a vízszintes léceket eltolt megszakításokkal alakítsuk ki, hogy lehetővé tegyük a szellőztetést
3. A fürdőszobában alkalmazott faburkolat alsó szélét ferdén levágott vízorral alakítjuk ki
4. A mennyezet szélét a burkolás előtt az árnyékfuga kedvéért fessük be feketére
5. A lambériadeszkákat impregnált tetőlécekből készített tartószerkezetre szereljük fel
6. A metszet a faburkolat mögött feltétlenül szükséges levegőaramot szemlélteti
7. Előbb a falat burkoljuk be, csak utána a mennyezetet, így a szellőzőrések alig látszanak
8. Ha először a mennyezet, azután a fal burkolását készítjük el, az eredmény nem túl szerencsés
9. A színes vagy átlósan felrakott lambériadeszkák izgalmassá teszik a fürdőszobát
10. Ilyen környezetben még a kis kalózok is szívesen mosnak fogat!

A falon elhelyezett faburkolatokat ferde vízorral kell készíteni

A faburkolatok mögötti konstrukció tegye lehetővé a függőleges (alulról felfelé irányuló) levegőáramlást. Víz­szintesen futó lambériadeszkák esetén ez semmilyen problémát nem okoz, mert a tartóléceket egyébként is függő­legesen kell felszerelni. Mivel azonban a fürdőszobában az a kívánatos, hogy lehetőleg a lambériadeszkák is függő­legesek legyenek (ebben az esetben a víz könnyebben lefolyik), ezért a to­vábbra is függőleges alaplécezetre víz­szintes tartóléceket kell felcsavarozni.

Ez azzal a gonddal jár, hogy a faltól való távolság nagyon megnövekszik. Megoldás, ha a vízszintes léceket dara­bokra osztva és eltolva (széthúzva) sze­reljük fel a falfelületre. Így szintén biztosítható a kívánt levegőáram. Fontos, hogy a fa­burkolat alsó végét ferde vízorral kell kialakítani. A tartólécek egymástól való távolsá­ga ne legyen több 80 cm-nél. A léceket felszerelés előtt impregnáljuk (gyalult tetőléceket alkalmazzunk).

A fürdőszoba mennyezetének fa­burkolatát ugyanúgy készítjük, mint a lakószobákét. Elhelyezzük a telített alap- és tartólécezetet (a lécek távol­sága legfeljebb 50 cm legyen), ezután felszereljük a kezelt lambériadeszká­kat. Tekintettel arra, hogy a hátsó szel­lőzéshez árnyékfugára mindenképpen szükség van, a nyers födémszerkezet szegélyét a mennyezeti lambéria fel­szerelése előtt fessük feketére. Ez a biztos sikerhez vezető legolcsóbb és legegyszerűbb út.

Figyelem! Az ezen az oldalon talál­ható rajzok és képek egyértelműen azt mutatják, hogy a famennyezet és a faburkolatú fal közti szellőzőrés akkor sikerül a legszebbre, ha először a fal burkolatát készítjük el, és csak utána a mennyezetét. Ilyenkor ugyanis a fal­burkolat felső vége teljes egészében a mennyezet tartószerkezetének zóná­jába kerül. így a függőleges lambé­riadeszkákkal burkolt fal felső széle, amely a deszkák pontatlan méretre vágása miatt kissé „rojtosra”, egyenet­lenre sikerülhet, láthatatlan marad. A mennyezet szélén lévő rést semmi­lyen körülmények között nem szabad faléccel eltakarni!

Néhány ötlet, amellyel a fával díszí­tett fürdőszobát még mutatósabbá te­hetjük:

• Egy-egy színezett lambériadesz­ka közbeiktatása nagyon jól élénkíti a nagy fafelületet.
• A fakeretbe tett tükrök vagy ajtó­keretek egyéni arculatot kapnak.
• Az átlósan elhelyezett lambéria­deszkák a lakószobákhoz hasonlóan itt is lendületessé teszik a dekorációt.