Bútorápolás - 6. oldal

Tehát eldöntötted, hogy felújítod az otthonod. Itt az ideje, hogy kidobd a bútort és tiszta lappal indulj? Semmiképpen! A fa bútor újra festése kiváló módja annak, hogy a már rendelkezésedre állóból valami újat hozz létre. Néhány festék és kellék áráért kapsz egy vadonatúj csillogó, egyedi bútordarabot, melyet egyébként nem adnának olcsón!

A bútor renoválásának folyamata

A bútor renoválásának folyamata meglehetősen egyszerű, de tartsd észben, hogy minden lépés kulcsfontosságú. Bár csábító egyből nekiugrani a festésnek, az előkészületek lépéseit követve juthatsz el a kívánt eredményhez. A munka kivitelezéséhez egy jól szellőző helységet kell kiválasztanod és szánj rá hosszabb időt, így nem lanyhul a figyelmed félúton.

Győződj meg róla, hogy van vegyszerálló kesztyűd, védőköpenyed, szemüveged és porvédő maszkod, hogy megvédd magad a füst és a laza darabok belélegzésétől. Készíts egy „Előtte” fotót, hogy később emlékezz arra, melyik rész hol volt és persze azért, hogy jól visszaadják majd az „Előtte és utána” átalakulást!

Most itt az ideje a fa előkészítésének és lefestésének. Hagyd szárnyalni a képzeleted! Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy egy csodálatos díszítőelemet hozz létre otthonod számára, merész színben. Fontold meg az új szerelvényeket! Hihetetlen, milyen modernné tud varázsolni egy régi komódot, asztalt vagy szekrénysort egy új fiók fogantyú.

Függetlenül attól, hogy átalakítasz egy bútordarabot vagy egyszerűen felfrissíted a felületét, egy dolog biztos. Miután befejezted, már a következő célpontot fogod keresni az átalakításra.

Hogyan készítsd elő, fesd le és védd meg a fa bútort?

Amire szükséged van:

• Cseppfelfogó.
• Festékoldó: számos lehetőség létezik. Amelyekről azt állítják, hogy kevesebb a vegyszer tartalmuk, azoknak több is a hatóidejük.
• Csiszológép: kézi csiszolás: 100-200 csiszolás per perc, csiszológép: 6000-8000 csiszolás per perc.
• Spakli.
• Csiszolópapír: finomszemcsés, Közepes finomságú és csiszolóblokk.
• Rongy.
• Maszkolószalag.
• Alapozó.
• Festék: Az olajbázisú festékek hosszabb élettartamúak és hidegebb hőmérsékleten is használhatóak, de sokkal erősebb a szaguk, ami akár hetekig meg is maradhat. A latex festék gyorsabban szárad és nincs tartós szaga. Jobban használható meleg, száraz időben. A latex festék kiemelheti a fa erezetét, ezért jobb, ha két réteg között megcsiszoljuk a felületet.
• Ecsetek és hengerek.
• Viaszpaszta: keress egy méhviasz, karnaubaviasz, kandelillaviasz és paraffin keveréket, amellyel szigetelheted és védheted a bútort.
• Finom acélgyapot.

Előkészítés

1. Teríts le egy cseppfelfogót, hogy megvédd a padlót a kiömlő vagy lefröccsenő festéktől.
2. Készíts egy „Előtte” fotót, hogy később emlékezz arra, melyik rész hol volt, vagy jelöld számokkal az egyes darabokat, mikor eltávolítod a fiókokat és ajtókat.
3. Minden lyukat vagy repedést tölts fel fa töltőanyaggal és spaklival. Ha megszáradt, csiszold le közepes finomságú csiszolópapírral a javított részeket.
4. Fedd le maszkoló szalaggal azokat a felületeket, amelyeket nem akarsz lefesteni, beleértve a fiókokat, a szekrény belsejét vagy a nehezen eltávolítható szerelvényeket.
5. Használj egy nedves rongyot és/vagy fára nem ártalmas tisztítószert a bútor teljes felületén, beleértve a fiókokat is.
6. Használj festékoldót ha a jelenlegi buborékos vagy lepattogzott, ha túl sok a látható festékréteg vagy ha pácolást tervezel. Vidd fel az oldószert és hagyd hatni 24 órát (néhány változat 30 perc után eltávolítható). Használj spaklit vagy műanyag kaparót a festékdarabok eltávolításához.
7. Csiszolás: Használj finom szemcsés csiszolópapírt vagy csiszolóblokkot a sima felületért.
8. Alapozás: Nem minden darabot szükséges lealapozni, de jó ötlet, ha a kezeletlen fát lealapozzuk a festék vagy pác tapadásának elősegítése érdekében.
9. Szerelvények eltávolítása: Csavarozd le a kilincseket, gombokat, fogantyúkat és zsanérokat. Tedd be őket egy üvegbe vagy táskába, így egyik darab sem tűnik majd el.
10. Durva csiszolás: Használj közepes finomságú csiszolópapírt a kosz, törmelék és az aktuális felület eltávolításához (ha nincs szükség festékleoldásra).
11. Tisztítás: Használj tiszta, nedves rongyot a por és részecskék letörléséhez.

Festék

1. Elsőként fesd le a nagy, egyenes felületeket (ehhez használj hengert a finomabb végeredmény érdekében).
2. Fesd a tetejétől lefelé haladva, hogy az esetlegesen lecsöpögő festéket el tudd tüntetni közben.
3. Az erezetnek megfelelő irányban fesd ecsettel vagy hengerrel.
4. Kerüld el azt, hogy túl sok festék kerüljön az ecsetre.
5. Folytasd ecsettel a szélek és szegélyek festését.
6. Várd meg a festési utasításban ajánlott időt, majd töröld le a cseppeket egy tiszta, nedves ruhával.
7. Az egyenletes, profi végeredmény érdekében használj finom szemcsés csiszolópapírt a rétegek között. Ügyelj arra, hogy letöröld a port utána.

Befejezés

Védelem: Miután az utolsó réteg is megszáradt, legalább 24 óra elteltével, használj viaszt vagy bútor tömítőt. Hagyd száradni legalább 10-15 percig. Polírozd le egy tiszta ronggyal vagy egy finom acélgyapottal.

Ne nyúlj hozzá! A foltok és repedések elkerülése érdekében legalább két napig ne nyúlj hozzá vagy ne mozdítsd el a bútort. Ha nem viaszoltad a bútort, akkor hagyd száradni a felületet néhány hétig.

Szerelvények visszarakása: Használd a régi vagy új szerelvényeket.

Bútorfelújítás biztonságosan

Viselj vegyszerálló kesztyűt, védőköpenyt, szemüveget és porvédő maszkot vagy használj ventilátort, hogy megvédd a bőröd és elkerüld a füst és a laza darabok belélegzését.

Jól szellőző helységben dolgozz! A foltos rongyot hagyd kint száradni, mivel az olajos rongyok kigyulladhatnak amíg nedvesek. Ellenőrizd a lakóhelyed előírásait a veszélyes anyagok megfelelő hatástalanítására vonatkozóan, beleértve a festékoldó szereket is.

Egy régi bútor felújítása költséghatékony és kifizetődő lehet. Míg az egész folyamat, az előkészítéstől a befejezésig, némi időt és türelmet igényel, az új szépség megéri majd.

Forrás:
protektor-festek.hu/butorrenovalas-lepesenkent/

Ha házfestés kerül szóba, akkor nagy döntéseket kell meghoznunk. Az egyes helységekben általad használt színsémák nagy hatással lesznek a közérzetedre. Honnan tudhatod, hogy melyik szobához melyik szín illik a legjobban?

A színek hatásai

Szerencsére a színek pszichológiai hatásai már régóta képezik tárgyát a legkiválóbb elmék vizsgálatainak. Arisztotelésztől kezdve Leonardo da Vinci-ig úgy tűnik, mindenkinek van véleménye! Napjainkban a kortárs tudomány megmutatja nekünk az utat. Például azt már tudjuk, hogy a zöld tökéletes választás a dolgozószobához vagy az irodához, mert ösztönzi a kreatív gondolkodást. A „Friss Zsálya” árnyalata például elősegíti a nyugalom érzetét és a szellemi szerepvállalást.

Másrészről, a gondosan kiválasztott piros árnyalat élénk, társas hangulatot kölcsönöz az étkezőnek. Ez a tökéletes színválasztás, ha azt szeretnéd, hogy a vacsorák nagy robajjal induljanak.

A festés egy nagyszerű lehetőség arra, hogy egy olyan környezetet teremts, ahol élmény dolgozni, pihenni és játszani. Válaszd ki körültekintően a megfelelő színárnyalatot, hogy ezzel megteremtsd álmaid otthonát.

A megfelelő szín kiválasztása

A szín befolyásolhatja a szoba karakterét és erőteljes hatást gyakorolhat gondolataidra és hangulatodra. A színpszichológia ismeretével úgy festhetjük ki szobákat, hogy megteremtsük az ideális légkört.

A színek pszichológiai hatásai

• Fehér: tisztaság, térérzet, semlegesség
• Rózsaszín: romantika, gyengédség, nyugalom
• Barna: stabilitás, megbízhatóság, kényelem
• Lila: kifinomultság, spiritualitás, titokzatosság
• Kék: nyugalom, derű, bölcsesség
• Fekete: tekintély, erő, intelligencia
• Szürke: semleges, időtlen, gyakorlati
• Piros: szerelem, kényelem, szenvedély
• Narancs: melegség, optimizmus, egyensúly
• Sárga: boldogság, melegség, nevetés
• Zöld: természetesség, nyugalom, intelligencia

Festékszín

A színek ismert hatásával felfegyverkezve kiválasztottuk a megfelelő színeket házad minden szobájához, hogy ezzel kiegyensúlyozott otthont teremtsünk.

Hálószoba

Kék. Együtt jár a nyugalommal. Az összes többi szín közül a kékre festett hálószobájú emberek számoltak be a legtöbb alvásról.

Mosókonyha

Egy dolgozószobában a fehér szín tiszta, tágas érzetet kelt, de közben semleges marad.

Dolgozószoba/Iroda

Zöld. Támogatja a szélesebb körű gondolkodást és a kreatívabb gondolatokat.

Fürdőszoba

Krémszín. A krém visszaadja a fehér tisztaságát, valamint a sárga melegségét. Kiegészítős szín: zöld.

Étkező

Piros. Serkenti az étvágyat és elősegíti a társalgási kedvet és a vidám érzéseket. Kiegészítő: világoszöld.

Előszoba

Az előterekben barátságos és nyugtató színeket kellene használni, mivel ezzel találkozik először az ajtón belépő.

Konyha

Hideg színként is lehetne kezelni, de a megfelelő árnyalat, mint a barnásszürke, melegséget kölcsönöz és bármely más színnel jól kombinálható.

Forrás

A fém anyagú állványok tartósságuk, gyors fel­szerelhetőségük, könnyű szállíthatóságuk, kisebb tárolóhely szükségletük, nagyobb teherbírásuk és biztonságuk miatt, valamint a felállítás kisebb költségeméi fogva mindinkább előtérbe kerül­nek.

Ritkábban hengerelt idomszelvényekből, gyak­rabban csőszelvényekből készülnek. Utóbbi esetben anyaguk: a) 48,25 mm külső átmérőjű, varrat nélküli folytacél-cső vagy b) 42,50 mm külső átmérőjű alumínium cső. Az „anticorodal” vagy „szilumin” elnevezésű könnyűfém ötvözetből ké­szült 6,5 m hosszú csövek könnyűségüknél fogva igen alkalmasak állványozás céljára.

A csőállványok szerkezeti kialakítása

A cső­állványok függőleges és vízszintes, valamint a merevítést szolgáló ferde helyzetű rudakból állnak (848. ábra). Az oszlopcsövek egymástól 2,0-2,5 m-re helyezkednek el. A munkaszint szé­lessége az állvány rendeltetésétől függően 60-150 cm.

848. ábra. Csőállvány; a) nézete, b) alaprajza, c) metszete; 1 – oszlop-; 2 – szelemen-; 3 – födémgyámolító-; 4 – merevítő-; 5 – korlátcsövek

A csőállvány lehet az épülettel egybeépített, amidőn is a munkaszintet gyámolító, a homlokzati síkra merőleges helyzetű csövek a belső oldalon a falra fekszenek fel. Az épülettől független állványok esetében két sor, párosan elhelyezett oszlopot alkal­maznak, amelyeket egymással vízszintesen, azonkívül a szélső állásokban mindig – ritkábban a közbülső állásoknál is – ferde rácsozással is össze­kötnek (848 a ábra). Az állványzatot alkalmas módon a falkávákban vagy a falfülkékben elhelyezett (állítható, csavaros) kikötő csövekhez (ún. kávaszorítókhoz), nyílásnélküli homlokzati szaka­szokon pedig a falakhoz bekötik.

Az oszlopok talpa alá gerenda vagy palló alá­tétet helyeznek, amire rászegezik az oszlopcsövek talplemezeit. Kötések. A különböző irányból találkozó rudak egymáshoz kötésére, a falakhoz és falkávákhoz való bekötések, a csövek talpa, valamint a vízszin­tes és függőleges irányú csövek toldása stb. részére: bilincsekre, szorítóövekre, szorítócsatokra, kapcsokra stb.-re van szükség. Nálunk a „Mills”-féle kötéselemek használatosak (lásd a 849 a-j ábrasorozatot).

849. ábra. Csőállványok Mills-féle kötéselemei ; a) csővég-szorító, b) kávaszorító, c) falkötőbilincs, d) lábpalló rögzítése, e) oszlop toldó bilincs, f) csuklós szorító bilincs, g) palló rögzítő kapocs, h) oszlop talp, i) kettős szorító j) szorítóöv

Az oszlopcsövek talplemezét és toldásukhoz használt bilincsei mutatja a 849 h és e ábra. Utóbbi nyitott, két csavarral összeszorítható le­mezköpenyből áll, amelyben vízszintesen beillesz­tett lemez helyezkedik el.

Derékszögben találkozó csövek összekapcsolá­sára szolgál a kettős szorító (849 i ábra), amelynek szárait egy-egy csavarral lehet összehúzni. A különböző szögben találkozó csöveket csuk­lós szorító bilinccsel (849 f ábra), két csavar segít­ségével lehet egymáshoz rögzíteni. A falazathoz csatla­kozó rudakat a falazatba beépített falkötő bilinccsel (849 c ábra) rögzítik a falhoz.

Az állványnak falnyí­lásokba való bekötésénél a kávaszorítót (849 b áb­ra) alkalmazzák. Ezek a kávák között vízszinte­sen helyezkednek el, és hozzájuk csatlakoznak a falsíkra merőleges hely­zetű bekötő csövek.

Egymás mellett elhe­lyezkedő csövek toldására vagy összekapcsolására szolgál a szorítóöv (849 j ábra), amelyet egy csa­varral lehet összehúzatni. Az oszlopcsövek végé­re erősítendő csövek köté­sére szolgálnak a csővég-szorítók, (849 a ábra), amelyeket szintén csavarral lehet összehúzni. Az előbbiekben elso­rolt alkatrészek acél anya­gúak, még alumínium csö­vek esetében is.

Munkaszint és korlát

A munkaszintet a hom­lokzati síkra merőlegesen elhelyezett csövekre fek­tetett fapallók (terítés) képezik. A pallókat a 84% ábra szerinti U alakú kapcsokkal kötik egymáshoz. A terítés kül­ső szélén 30 cm-es lábpallót kell alkalmazni, amelyet kapoccsal rögzí­tenek az oszlopcsövekhez (849 d ábra). A munka­szinttől felfelé, 1,1 m magasságban cső fogód­zót, azonkívül egy közbülső korlátcsövet kell elhelyezni.

Az építkezéseken alkalmazott különböző fel­vonók részére megfelelő állványtorony építményt kell készíteni.

Árbocos felvonóállványok

Az árbocos felvonóállványok a főállványoknál ismertetett elvek szerint, az épülettel összeépítve vagy attól függetlenül készülnek. Alaprajzi alak­jukat, kiterjedésüket a bennük alkalmazott fel­vonók mérete szabja meg. Van olyan elrendezés, amidőn a kirakodás az épület födéméire, más esetben egy- vagy kétoldalt létesített pihenőre történik. Az az elrendezés sem ritka, amidőn a felvonó közlekedő lejtőépítménnyel, kombinálva létesül (842. ábra).

841. ábra. Gördülő létraállvány alaprajzi elrendezése; 1 – talpfák; 2 – pőrekocsik; 3 – felvonó; 4 – csörlő; 5 – állványlétrák; 6 – munkafödém

842. ábra. Lejtő építménnyel kombinált árbocos felvonóállvány alaprajza; 1 – gyorsfelvonó; 2 – pihenő; 3 – lejtő; 4- az I. emeleti állványszinten levő felvonó gépháza

A felvonóállvány oldalait teljes magasságban hézagos deszkaburkolattal vagy sodronyháló borí­tással kell ellátni. A kirakodó nyílásoknál beakaszt­ható elzáró ajtót kell alkalmazni.

A felvonó csigakerekei részére fent fa vagy acél gerendapárt kell elhelyezni. A vezetősínek rögzí­tése céljából pedig két oldalt függőleges helyzetű pallót vagy hevedert kell az állványzatra felerő­síteni. A felvonó melletti szabad oldalon a föld­szinten (férőhely hiányában pedig magasabb szin­ten) a csörlő, a motor és a leterhelés részére favázas, deszkaburkolatú, ajtóval és ablakkal ellátott motorházai kell létesíteni.

Elemekből készült felvonóállványok

A koráb­biakból tudjuk, hogy az árbocállványok felállítása és leszerelése nehézkes és hosszadalmas, az árbocok szállítása és raktározása is körülményes. Ezért az utóbbi időkben keretszerű elemekből álló olyan fel vonóállványokat készítenek (843. ábra), amelyeket tetszés szerinti magasságra lehet fel­építeni, tehát még munka közben is lehet maga­sítani.

Háromféle elem, két db 3,34 m magas, de eltérő 2,3 és 2,1 m széles és egy db 5,0 m magas, 2,3 m széles készül. A két szembenálló oldal egyforma elemekből van összeállítva, mégpedig úgy, hogy a kirakodó oldal földszintjén egy-egy 2 jelű, 5,0 m magas elemet helyez­nek el, amelyek mellé kétoldalt egy-egy 1 jelű, 3,34 m magas elem kerül. Ilyen módon a sarkoknál érintkező elemek a függőleges irányban egymáshoz képest el vannak tolva.

Ez a körülmény az állvány felállítását lényegesen megkönnyíti, mert az újonnan elhelyezendő elemeket már szilárdan álló elemekhez lehet rögzíteni. Az 1 jelű elem átlós merevítéssel van ellátva, a 2 és 3 jelű (a kirakodó oldalra kerülő) elemek csak felül vannak merevítve. Az egymás mellé és egymásra helyezett elemeket állványkapcsokkal, kengyelekkel és csavarral összefűzött laposvas hevederekkel kötik össze.

A homlokzatképzés (a vakolási, tégla-, kőlemez és egyéb burkolási, valamint a homlokzatfestési munkák elvégzése) részére könnyebb szerkezetű állványok is megfelelnek. Ilyen pl. az ún. létraállvány.

A létraállvány (832-833. ábra) merevítő elemekkel összekapcsolt ún. állványlétrákból és munkaszintekből álló állványszerkezet. Az 5,0- 12,0 m hosszúságú létrák a fal síkjára merőlegesen, 2,0-3,5 m tengelytávolságban, alátét pallón he­lyezkednek el, a fal felé 0,5%-os befelé dűléssel. A létrákat a faltól kb. 50 cm-re, illetve az adott­ságoknak (párkányok stb.) megfelelő távolságban kell felállítani.

832. ábra. Létraállvány; a) nézete; b) metszete; 1 – alátétpalló; 2 – kikötőszorító; 3 – korlátdeszka; 4 – keresztmerevítők; 5 – védőtető; 6 – lábdeszka; 7 – vaskonzol; 8 – kikötőkar

833. ábra. Létraállvány összeépítése; 1 – állványlétra; 2 – keresztmerevítő; 3 – pallóterítés; 4 – lábdeszka; 5 – korlátdeszka; 6 – kikötőkar; 7 – kikötőszorító; 8 – kikötődeszka

A létra szerkezete

A létra egymástól 50 cm-re levő 100-160 mm átmérőjű fenyőrúd-félfákból áll. A létra szárai egymástól 50 cm-re elhelyezkedő, 24X48 mm-es fokokkal vannak összekötve. Min­den fok között egy 20 mm átmérőjű lyuk van a fokpótló áttoló vasak, merevítések stb. részére. A létra szárai bizonyos távolságokban 8 mm átmérőjű összekötő vasalással vannak ellátva (834. ábra). A fokpótló áttoló vasak 18 mm átmé­rőjűek.

834. ábra. Állványlétra pár összekötése; 1 – állványlétra; 2 – összekötővas; 3 – áttoló vas; 4 – toldóhorog; 5 – istrángkötél

Kikötés

A létráknak a falhoz való kikötése ott, ahol nyílás áll rendelkezésre, a nyíláskávába nyúló kikötőkarokkal és a kávákban elhelyezett ún. kikötőszorítókkal történik (835. ábra). A kikötőkarok felerősítése végett szükség van egy a hom­lokzattal párhuzamosan végigfutó ún. kikötő­deszkára, amelyet a létra belső szárán levő lyu­kakon átfűzött kampócsavarral erősítenek fel (836. ábra). Azért, hogy a kikötőszorító ne akadályozza a káva oldalfelületeinek vakolását, illetve burkolá­sát, másrészt, hogy elkerülhessük az utólagos vakolatjavítást, célszerű a kikötőszorítót nem a kávában, hanem a tokon belül a fülkében alkal­mazni.

835. ábra. Állványlétra falkávába történő kikötése; 1 – kikötőkar; 2 – csavaros kikötőszorító

836. ábra. Az állvány­létra (1), a kikötő­deszka (2) és a kikö­tőkar (3) egymáshoz csatlakozása; 4 – kampós csavar

Tűzfalaknál és nyílások nélküli falfelületeknél kikötőkart kell a kikötés céljára alkalmazni (837. ábra). A ferdén elhelyezendő kikötőkar végén levő vaskampó belekapaszkodik a falba beépített és utólag eltávolítandó, ún. kikötő falszegbe.

837. ábra. Létraállvány kikötése nyílás nélküli falakba; 1 – kikötőkar; 2 – kampóscsavar; 3 – kikötőfalszeg

Toldás

Ha a létrákat nagyobb épületmagasság esetén toldani kell, akkor a létraszárak 1,5-2,5 m hosszon át kell egymást fedjék. A toldásoknál 18 mm átmé­rőjű áttoló vassal és 2 db ún. toldóhoroggal, azonkívül alul és felül száranként, külön-külön, egy-egy (kender anyagú) istrángkötéllel kell a létraszárak összekötését kialakítani (834. ábra). A toldások révén 9,5-22,5 m magas állványzatot lehet készíteni.

Kimerevítés

A hossz­irányú vízszintes erők fel­vételére a létraállványzatot andráskeresztekkel ki kell merevíteni. A kimerevítést emeletsoronként minden második mezőben, sakk­táblaszerűen kell alkalmazni (832 a ábra). A két szélső legalsó mezőt minden esetben merevítéssel kell ellátni.

Terítés és védőkorlát

A munkaszintet képező pallók (terítés) vagy a létra (fa) fokain, vagy a fokpótló áttoló vasakon helyezkednek el. A munka­szintek egymástól mért távolsága: 2,00 vagy 2,25 m. A munkaszint szélességét meg lehet növelni, a belső oldalra, kerülő konzolvasakra helyezett pallóval (838. ábra). A létraállványok külső oldalán, minden munkaszinten lábdeszkából és 1,25 m magasan elhelyezett felső, valamint közbülső (40 mm-es) pallóból álló védőkorlátot kell felszerelni.

838. ábra. Létraállvány munkaszintjét (1) széle­sítő palló (2) és utóbbit gyámolító vaskonzol

Védőtetőt kell alkalmazni a járdától számított 3,5 m magasságban ott, ahol az állványzat alatt közlekednek (832 b ábra). A védőtető az épület felé 5%-os lejtéssel készüljön és legalább 1,5 m, illetve a helyi viszonyoknak megfelelő szélességű le­gyen. A külső oldalon 30 cm magas védődeszka nyújtson védelmet a le­esett törmelék továbbgurulása ellen.

Feljárók

A 7 m-nél magasabb létraállványo­kat pihenőkről induló és pihenőkre érkező létra feljárókkal és elegendő szélességű kitérőkkel kell ellátni.

Kétsoros létraállványokkal szélesebb munkaszintet lehet elérni. Ilyenkor a létrák a falsíkhoz viszonyítva merőlegesen, vagy azzal párhuzamosan helyezkednek el (839 a-b ábra).

839. ábra. Kétsoros létraállványok; a) a falra merőleges, b) a fallal párhuzamos helyzetű állványlétrákkal

Feljáró létraállványok is készíthetők a közlekedés számára, egy- vagy kétkarú kivitelben, 1 : 3 arányú lejtőkkel.

A talpas létraállványok 2,5, 3,0 és 4,0 m magasak, 60 cm szélesek; függőfolyosók, cellás homlokzatok vakolási munkáinál használatosak (840. ábra).

A gördülő létraállványok (841. ábra) hosszú csar­nokok külső-belső falainak vakolásához, illetve homlok­zatképzéséhez használatosak. A 12,0 m hosszú és 3,0 m födémszélességű állványzat két, egymástól kb. 2,4 m tengelytávolságban lefektetett 600 mm nyomtávú csillepályán levő, egymástól 4,0 m-es tengelytávolságban elhelyezkedő 4 + 4 = 8 db pőrekocsira rögzített gerenda-rácsozatra van ráépítve. A két sorban, egymástól 2,0 m tengelytávolságban levő 7 + 7 = 14 db állványlétra a megfelelő módon van összeépítve, merevítve, födém­mel és korláttal ellátva.

A létraállványok méretezésénél 200 kg/m² egyenletes terhelést kell számításba venni.

Megjegyzés

A létraállványokat – belterületen végzett munkáknál – teljes felületükön egysze­res vagy kétszeres porvédő függönnyel (nádszövettel) kell ellátni.

840. ábra. Talpas létraállvány

A létraállványok gazdaságos szerkezetek; a homlokzatképzésre, valamint a homlokzatjaví­tásokra teljesen megfelelők. Nálunk erre a célra általánosan használatosak. Felállításuk és elké­szítésük azonban külön szakértelmet igényel, ezért csak szakértő dolgozókat szabad készítésükhöz alkalmazni.

A főállványok (más néven nehéz állvány) a falazási, kőelhelyezési, vakolási, burkolási stb. munkák elvégzésére, építési anyagok szállítására és tárolására, azonkívül közlekedésre szolgálnak. Igen költséges, sok faanyagot igénylő ideiglenes szerkezetek, amelyeknek alkalmazására újabban csak indokolt esetben kerül sor (pl. zártsorú építkezések utcai falainál, súlyos kőburkolatú homlokzatképzéseknél).

A főállvány másrészt igen alkalmas a téli építkezéseknél esetleg szükséges védőburkolat kiképzésére. Külföldön a forgalmasabb útvonalakon megkívánják az állvány teljes porvédő bedeszkázását vagy nádfüggönnyel való ellá­tását.

A főállvány szerkezeti szempontból lehet: a) árbocállvány és b) elemekből összeállítható állvány.

Árbocállvány

Az árbocállvány (828. ábra) vázas jellegű, helyenként alkalmazott árbocokból és azokhoz szék vagy szék nélkül csatlakozó munkaszintek­ből álló állványszerkezet.

828. ábra. Árbocállványok; a) egyszintes egysoros; b) kétmenetes háromsoros árbocállvány metszete; c) nézete

Széknek nevezzük a faépítésben előforduló valamilyen szerkezet gyámolítására szolgáló oszlopokból és azokon végigfutó gerendákból (szelemenekből) álló szerkezeti részleget. (A fedélszék elnevezés is ebből a fogalomból származik.)

A 18-25 cm középátmérőjű és megfelelő magasságú (10-20 m), sudarasodó hengeres fa árbocokat egymástól 2,5-3,0 méterre állítják fel, a földbe 1,5 m melyen leásott gödrökbe. Az árboc­fákat emeletsoronként andráskereszt merevítésekkel kell egymáshoz kötni (828 c ábra). A mereví­tést minden ötödik oszlopnak két irányból való és emeletenként ellentétes irányú kidúcolásával is meg lehet oldani. Ilyenkor két szomszédos mező­ben van merevítés, két mező pedig merevítés nélkül marad.

A székkel gyámolított árbocállványok esetében az egyes munkaszinteket az árbocok mellé helye­zett és azokhoz kapcsokkal kötött oszlopokkal, utóbbiakon végigfutó süveggerendákkal alakítják ki. A süveggerendákon helyezkednek el – a falra merőleges irányban – egymástól kb. 1,2 m távol­ságban a munkaszinteket képező fiókgerendák (más néven ászokgerendák), és azokon a palló­terítés (829 a-b ábra). Az oszlopok az árbocok háta mögött, vagy azok mellett, az állvány homloksíkjában helyezkednek el. Utóbbi esetben a süveggerendák nem fekhetnek fel az oszlopokra, ezért gyámolításukra egy a homlokzatra merőleges helyzetű, ún. bekötőgerendára van szükség.

829. ábra. Árbocállvány homlokzati csomópontja; 1 – árboc; 2 – székoszlop; 3 – süveggerenda; 4 – fiókgerendák; 5 – a homlokzati síkban levő;  6 – a homlokzatra merőleges merevítő dúcok; 7  – pallóterítés; 8 -lábpalló; 9 – korlátdeszka

A szék nélküli árbocállványoknál a székoszlopot az árbocfákra csavarokkal vagy kötéllel felerősí­tett ún. gáncsgerenda helyettesítheti. A süveg­gerendát lehet azonkívül acélkarmokkal vagy kon­zolos bilincsekkel is gyámolítani, esetleg pusztán kötéllel felerősíteni az árbocokra.

Az állvány-födémszintet az épület födéméihez viszonyítva magasabban alakítják ki. Az egyes állványemeleteket az építkezés előrehaladásának megfelelően készítik el.

Árbocállványok elrendezése

Az épülethez viszo­nyítva különböző elrendezésről lehet szó.

Épülettel összeépített

Az épülettel összeépített (más néven egy­soros), azaz egy árbocsorból álló megoldás a leggazdaságosabb (828 a ábra). Ebben az esetben a fiókgerendák a falazatra fekszenek fel. Az állványzat építése ilyenkor az árbocok felállításával kez­dődik, és a továbbiakban az egyes állványemelete­ket a falazás előrehaladásának megfelelően sza­kaszosan készítik el. Az árboc stabilitását kezdet­ben a földbe befogott rész és a földszinti állványvázhoz való kapcsolás biztosítja. Hátránya ezek­nek, hogy a fiókgerendák a falat sok helyen törik át, azonkívül a vakolási és burkolási munkák csak a főállvány elbontása után hajthatók végre, illetve a fiókgerendák helyeit csak igen körülmé­nyesen lehet eltüntetni.

A fiókgerendák ne gyöngítsék a keskenyebb pilléreket, tehát azok lehetőleg az ablakok alatt vagy az ajtónyílásokban helyezkedjenek el. A fa­lon áthatoló fiókgerendák fölött – a fal belső oldalán – egy gerendát helyeznek el, amelyet állványkapcsokkal vagy csavarokkal erősítenek a fiókgerendákhoz, és ily módon biztosítják az állványzatot a kiborulás ellen.

Épülettől független faállványoknál

Az épülettől független faállványoknál a fal mellett is oszlopsor és rajta süveggerenda helyez­kedik el (828 b ábra). A fal melletti oszlopsor a falsíktól kb. 50 cm-re kerüljön, hogy ne álljon útjába a falsíkból esetleg előálló párkányoknak. A földszinti oszlopsort talpgerendázatra kell helyezni.

A főállványok a 828 a-b ábrák tanulsága szerint egy- vagy kétmenetesek lehetnek. A menet­szélesség 2,2-3,0 m. Van olyan elrendezés is, amelynél a földszint egymenetes, a magasabb emeletek pedig kétmenetesek (830. ábra).

830. ábra. A földszinten és I. emeleten egymenetes, a II. emelettől felfelé kétmenetes árbocállvány

Az árbocállványokat, még ha azok függetlenek is az épülettől – legalább két emeletenként – be kell kötni a középfőfalhoz vagy az azt pótló pillérsorhoz. Minden második árbocot az ablaknyílásokon keresetül gerendával vagy sodronyfonattal lehet bekötni. A homlokzatra merőleges erőhatások ellen az állványzatot a homlokzati síkra merőlegesen el­helyezkedő dúcgerendákkal lehet merevíteni.

Korlát és lejtő

A főállványokat kb. 30 cm széles, kéz- és lábdeszkából álló korláttal kell ellátni. A lábdeszka akadályozza meg az építési anyagok és törmelék lehullását.

A függőleges irányú közlekedés céljára a főállványokhoz 1 : 3 arányú lejtő építményt (sze­mély feljárót) kell létesíteni. A feljáró palló terítésére csúszást gátló lécezést kell készíteni. A sze­mély feljárót rendszerint a felvonó állvánnyal kom­binálva alakítják ki.

Elemekből összeállítható főállványok

Az árbocállványok felállítása és szétszedése igen hosszadalmas. Aránylag sok faanyagot igényelnek, az árbocok szállítása és raktározása is körülményes. Éppen ezért újabban mindinkább előtérbe kerül­nek az elemekből álló, könnyen szállítható, gyorsan összeépíthető és szétszedhető, ismételten felhasz­nálható falazó és kőelhelyező főállványok, amelyek­nek racionális voltát nem kell külön hangsúlyozni.

Az elemek típusméretűek, leltári tárgyat ké­peznek. A 831. ábra szerinti, hazai ilyen termé­szetű főállvány oszlopai 2 x 8/12 cm-es, a betét-fák és a merevítők 5/12 cm-es, a födémpallók pedig 5/20 cm-es szelvénynek. Az elemeket csavarkötés­sel kapcsolják össze. Az állványzat – a munka előrehaladásának megfelelően – maximum 25 m-ig magasítható. Az állványt minden második emeleten – az ábrából kivehető módon – be kell kötni az épülethez.

831. ábra. Elemekből összeállítható főállvány; a) jellemző részlete, b) nézete, c) alaprajza, d) metszete; 1 – oszloppár; 2-betétfák; 3 – födémpalló; 4 – merevítő palló; 5 – pallóterítés; 6 – lábpalló; 7- korlátdeszka

Méretezése

A főállványok méretezésénél 300 kg/m² egyen­letes hasznos terhelést kell számításba venni, azonkívül a tervezésnél kellő figyelmet kell for­dítani az állvány stabilitására is.

Az állványok osztályozása

A különböző ter­mészetű építési munkák elvégzéséhez szükséges állványok fogalma közismert. Osztályozásuknál több szempontot vehetünk figyelembe: rendeltetésüket, szerkezetüket és anyagukat.

Rendeltetésük szerint vannak:

1. Munkaállványok, ezek lehetnek: a) faáll­ványok, amelyek különböző építési munkák elvég­zésére, nehéz anyagok bedolgozás előtti tárolására és a közlekedésre egyaránt alkalmasak; b) könnyű állványok, amelyek csak a munka elvégzé­sére és csak a legszükségesebb anyagmennyiség elhelyezésére megfelelők; e) csarnokállványok, amelyeket nagy alapterületű és nagy magasságú helyiségek építő, javító és szerelő munkáinak el­végzésére, valamint a vasbeton szerkezetű csar­nokok zsaluzatának alátámasztására alkalmaznak. Ide tartoznak azok az állványok is d), amelyeket az építőgépek (rosták, habarcs- és betonkeverők, adalékosztályozók, szállító szalagok, tartályok stb.) elhelyezése céljából létesítenek.
2. Alátámasztó állványok, ezek boltövek és boltozatok falazásával, rabitz, valamint beton és vasbeton munkákkal kapcsolatosak.
3. Különleges állványok, ezek lehetnek: a) szállító állványok, amelyek anyagszállító eszkö­zökkel, illetve járművekkel való közlekedés cél­jára használatosak ; b) anyagfelvonó állványok, a gyorsfelvonó, körforgó felvonó stb. befogadására; c) beemelő állványok, mint pl. a bikák, háromlábak, portálállványok ; d) szállító tornyok, pl. a függő­leges helyzetben előregyártott vasbeton keretek sínpályán való szállítása céljából; e) védőállvá­nyok, amelyek az építés alatt álló létesítmény mellett való közlekedés biztonságát szolgálják.

A továbbiakban főleg a munkaállványokkal foglalkozunk.

Ezek szerkezetük jellegzetessége sze­rint lehetnek:

• Árbocállványok.
• Elemekből összeállítható állványok.
• Létraállványok.
• Csőállványok.
• Kidugó állványok.
• Lógóállványok.
• Falazó- (bak) állványok (utóbbiakkal már korábban foglalkoztunk).

Anyaguk szerint vannak:

• Fa anyagú állványok és
• Fém anyagú állványok.

Faállványok kötései

A faállványok kötéseinél el kell kerülni a fa gyengítését, tehát azok rovások, lapolások stb. nélküliek legyenek. A mi gyakorlatunkban a köté­seket állványkapcsokkal, ritkábban kötélkapcsolás­sal alakítják át. Bizonyos állványfajtáknál a köté­seket csavarokkal, kengyelekkel, esetleg betétekkel készítik. Az állványok csavarkötéseihez gyakran füles vagy pedig szárnyas anyákat alkalmaznak.

Az állványkapcsok 26×8, 30×8 mm-es lapos­vasból vagy 12-20 mm átmérőjű kör kereszt­metszetű vasból készülnek. A hosszabb hegyű kapocs repeszti a fát, aminek következtében kisebbedik a palástnyomásnak ellenálló felület; ezért előnyösebb rövidebb hegyű kapcsokat alkal­mazni. Helyesen és helytelenül bevert állványkapcso­kat látunk a 825. ábrán.

825. ábra. Állvány kapcsok beverésének a) helyes, b)-d) helytelen módja

Állvány kapoccsal kialakított kötések

A 826 a-b ábra nyomott oszlopok toldásának, a 826 c ábra húzott gerendák toldásának, a 826 d ábra pedig a hajlított gerendák toldásának helyes módját tüntetik fel. A ferdén bevert kapcsok révén a fák között súrlódás is fellép, és ez az erőátadás szempontjából nyilván előnyös. A ferde helyzetű kapocs annál jobban működik, minél laposabb az erő irányával alkotott szöge (a). Nem kívánatos a kapcsokat a = 35°-nál meredekebb helyzetben alkalmazni.

826. ábra. Állvány rudak kötése; a) és b) nyomott oszlopok, c) húzott és d) hajlított gerendák toldásának, e) vízszintes és ferde, húzott, f) nyomott ferde gerendáknak helyes kapocskötése

Oszlop és gerenda találkozásoknál szükséges köté­seket látunk a 827 a-c ábrasorozaton. A 827 a ábra árboc, oszlop, süveggerenda és födémgerenda találkozásának kapoccsal való kötését; a 827 b ábra oszlop és gerenda találkozásának kapoccsal való kötését; a 827 c ábra oszlop és gerenda találkozásának kapoccsal és kötéllel való kapcsolását mutatja.

827. ábra. Állvány rudak kötése; a) árboc-oszlopok, süveg- és födémgerendák kötése, b) oszlop és gerenda kapocskötése, c) oszlop és gerenda kapcsos-istrángköteles kötése

Vízszintes és ferde helyzetű, nyomott, illetve húzott gerendák találkozásának helyes kapocs­kötését tünteti fel a 826 e-f ábra.

Acélhágcsók

Az acélhágcsók (819 a ábra) a központi fűtési kémények fejéhez, tetőfelépítmények felső szintjére, valamint lapos tetejű építmények tetőfelületére való feljutásra, azon­kívül ipari és üzemi épületekhez, gépészeti berendezésekhez, tartályokhoz,  fürdő­medencékhez, vészkijáratokhoz, mérnöki létesítményekhez stb. szükségesek.

819. ábra. Acélhágcsók; a) szögvas pofákkal, b) minden negyedik téglahézagba beerősített fokokkal 60 cm-enként védőtámasszal

50-60 cm szélességgel és 31 cm-es foktávol­sággal készülnek; két oldalt szögvas pofákkal és ø 16 mm-es kör szelvényű rúdacélból való fokokkal. A faltól 25 cm-nyire előálló hágcsókat kb. 150 cm-es távolságokban befalazó karmos szögvas konzolokkal erősítik fel.

Gyakran találkozunk pofa nélküli acélhágcsókkal is. Ezeknél az T alakú fokokat minden ötödik vízszintes téglahézagba egyenként építik be a falba (819 b ábra). A mászás közbeni pihenés és biztonság elérése végett 60 cm-enként U alakú támvasakat kívánatos alkalmazni.

Acéllétrák

Az acéllétrák (820 a-b ábra) inkább ipari épületekhez, gépészeti berendezésekhez és mér­nöki műtárgyak kezeléséhez és karbantartásához szükséges közlekedés céljaira használatosak. Karszélességük 70-90 cm között van; foktávolsá­gukat az m + sz = 68 (cm) képlet alapján kell számítani. Hajlásszögük 60-75° között van.

820. ábra. Acél létrák; a)-c) a különböző hajlásszögnek megfelelő megoldások, d) beakasztás kiképzése

A létrák széles acélból, nagyobb emeletmagas­ság (M) esetén L szelvényű acélból való pofákkal készülnek. A pofák méretére vonatkozó adatokat lásd az 55. táblázaton. A fokokat a létra meredek vagy kevésbe meredek voltának megfelelően egy, két vagy három darab, ø 18 mm-es kör szelvényű rúdacélból készítik. A kevésbé meredek helyzetű létrákhoz cső vagy L szelvényű acélból való fo­gódzót lehet és kívánatos alkalmazni (820 c ábra). A padlóra való felfekvésénél szögvas darabocskákból álló talpat kell felszerelni.

Az acéllétrák a felső végükre szerelt kampóikkal a falba beépített konzolos hüvelyekbe kapaszkodnak (820 d ábra). Az acéllépcsők általában ugyanazokon a helye­in kerülnek alkalmazásra, mint az acél létrák, de abban az esetben, ha nagyobb karszélességre és kényelmesebb közlekedésre van szükség. Hasz­nálatosak azonkívül áruházakban és egyéb üzemi rendeltetésű épületekben is. Gyakoriak a több­tagú, többkarú, íves karú, csiga stb. alaprajzi elrendezések is. Szerkezetileg pofa- és fokelemekből állnak. Kétoldalt gyámolított voltukból kifolyó­lag karszélességük – gyakorlati értelemben véve – korlátlan.

821. ábra. Acéllépcsők; a) pofaelem szelvényváltozatai, b)-c) metszete és nézete

A pofaelemek, illetve a szegélytartók a terhelés­nek és a lépcsőkar hosszának megfelelően igen sokféle kialakításúak lehetnek (821 a ábra); mére­teiket számítás alapján kell megállapítani. A gerinclemez vastagsága általában: 7-10 mm. A pofák alsó és felső vége a vasszerkezeteknél szokásos módon, szögvas kötésekkel csatlakozik a födém szilárd részéhez (822 e ábra), adott esetben pl. a szegélygerendákhoz.

822. ábra. Acéllépcsők fokkialakítási és korlátfelerősí­tési lehetőségei; a) keskenyebb, b)-c) szélesebb lépcsőkar esetén, d) fa fokok, e) homloklapos megoldás esetén, f) pofatartók felfekvése

A fokok kiképzése a karszélességtől függ. Járó­felületük a legtöbb esetben 7 mm vastag recéslemez; de lehet puha- vagy keményfa, esetleg műkő stb. anyagú lemez is. (Elképzelhető azon­kívül, hogy a fokok laposvas keretbe foglalt – a sártisztító rácsokra emlékeztető – szalagvas rácsozatból álljanak.)

Kisebb ≤ 70 cm-es karszélesség esetén a recéslemez külön alátámasztás nélkül alkalmaz­ható, és két végén a pofákra szerelt szögvasakra fekszik fel (822 a ábra). Nagyobb karszélesség esetén szükség van a lemez hosszoldalainak gyámolítására is; ez szögvasak segítségével oldható meg (822 b ábra). Az előbbi célt érjük el a fellépő lemez két szélének fel és lehajtása révén is, és így nélkülözni tudjuk a szögvasakat (822 c ábra). Lehet – bár ritkán szokás – homloklapot is készíteni (822 f ábra).

Pihenőszerkezet

Az acéllépcsők emeletközi pihe­nőit szintén acél gyámolító szerkezettel, tört alakú pofákkal, illetve szegélygerendákkal kell megoldani. Nagyobb felületű pihenőknél a járó­felület gyámolítására L, ꓕ szelvényű tartó elemeket kell beiktatni.

A korlátok rendszerint igen könnyűek, általá­ban oszlopokból és ferde helyzetű rudakból áll­nak. Az oszlopok felerősítésére a 822 a-d ábrák nyújtanak tájékoztatást.

Csigalépcső

Az acél csigalépcsőkis Igen gyakoriak, különö­sen két emelet közötti, intern jellegű közlekedés céljára használatosak. Az ilyen acéllépcsők álta­lában 75-90 cm sugárral készülnek; ilyenkor az alaprajzba egy menetmagasságnak megfelelően 10- 12 lépcsőfokot lehet beilleszteni. (Ügyelni kell a legalább 190-200 cm-es menetmagasság kialaku­lására. )

A szerkezet lényeges része egy ø 3″-es (89,2 mm-es) gázcsőből készült orsó, amelyre régebben (a külső oldalon csavarvonal elhatárolása) pofa­lemezhez csatlakozó, szögvasakból és recéslemez­ből álló fokokat szereltek, gyűrűs hevederes köté­sekkel. Újabban a lépcsőfokok szintén recéslemezből készülnek, fellépő és homloklapokból, de sajtolt kivitelben, a 824. ábrán látható módon. A fokokat a gázcsőhöz hegesztéssel csatlakoztatják.

A korlátokról általában. Az előírások szerint a lépcsőkorlátok magassága legalább 95 cm kell legyen; ezt a méretet a fokok homloksíkjában mérve kell értelmezni. A lakásban bennlevő korlátok magassága 85 cm-ig csökkent­hető. A lépcsőkorlátok formai megjelenésük és anyaguk szempontjából lehetnek:

Tömörek, mégpedig:

• kőneműek (téglából, kőből, betonból vagy vasbetonból készültek);
• acélkeretek közti huzalhálós üvegből, műpala lemezből vagy vékony kőlemezből készültek.

Áttörtek, mégpedig:

• kő vagy műkő anyagú perforált lemezből valók vagy lábazati kőből, bábokból és fedőkből összetettek;
• vasrácsból kialakítottak;
• acélkeretek közti sodronyfonatból valók;
• fából készültek.

A lakóházak lépcsőkorlátainak nyílásköze – a kis gyermekek biztonsága végett – ≤ 12 cm legyen.

A falazott lépcsőmellvédek általában előlépcsőknél és lépcsőműveknél kerülnek alkalmazásra. A pofafalak folytatásában 1-1 ½ tégla vastagság­gal téglából, terméskőből vagy faragott kőből készülnek (812. ábra). A mellvédfalat fedőkővel vagy pedig rézsűs, esetleg íves elhatárolású tömbkövekkel (812 c-f ábra), nyerstégla kiképzés esetén álló helyzetű téglasorral lehet befejezni. Magassági méretüket a mellvédfalakra korábban mondottak szerint kell értelmezni.

812. ábra. Terméskő anyagú lépcsőmellvédek; a)-b) a belső oldal nézete, o) fedőkő metszete, d)-f) szegélyező „kváder” jellegű mellvéd kövek metszete

Vasbeton mellvéd

A vasbeton mellvéd az utóbbi időkben mind a külső, mind a belső lépcsőknél igen elterjedt, olcsó és célszerű korlátmegoldás. A párhuzamos kétkarú lépcsőknek részben közös vasbeton kor­láttal történő kialakítása igen előnyös a lépcső helyszükséglete szempontjából (813. ábra). A vas­beton mellvéd néha alacsonyabb és felette vas­ráccsal, más esetben fa vagy fém anyagú fogódzó rúddal érik el a szükséges korlátmagasságot (813 b ábra).

813. ábra. Vasbeton lépcsőmellvéd; a) nézete, metszete és vasalási sémája, b) fém fogódzóval kombinált kő anyagú lefedése, c) fa anyagú szegélyezése

A szerkezet vasalását a 813 a ábrán találjuk. A mellvédet a legtöbb esetben utólag zsaluzzák és betonozzák. A vasbeton mellvéd fával történő peremburkolására találunk példát a 813 c ábrán. A pihenőknél levő élek épségének védelme céljából célszerű a fa, kő vagy műkő anyagú peremborítást a mellvéd hűtőfelületén a padlóburkolatig, illetve a lábazatig levezetni.

Vasrács korlátok

A vasrács korlátok általában: a) minden második vagy harmadik fokba beerősített oszlo­pokból, b) alsó és felső hevederekből és c) az így kialakuló mezőket kitöltő ferde vagy függőleges helyzetű rudakból, illetve pálcákból, azonkívül d) fa vagy fém anyagú fogódzókból állnak (814 a-c ábra), Az oszlopok és rudak négyszögű vagy kör szelvényűek lehetnek; a hevederek fekvő hely­zetű egyszeres vagy álló helyzetű páros lapos­vasakból állhatnak. Vannak azonkívül oszlop és alsó heveder nélküli, pusztán pálcákból és felső hevederből álló vaskorlátok is, amelyeknél minden egyes pálcát külön erősítenek be a lépcsőfokokba (814 d ábra).

814. ábra. Vasrács korlátok; a) és c) felülről beerősített oszlopokkal, b) hevederes felerősítéssel, d) a pálcák egyenkénti beerősítésével, e) oldalról beerősített oszlopokkal; 1 – oszlop; 2 – pálca; 3 – alsó heveder; 4 – felső heveder, illetve fogódzó

Ebbe a kategóriába tartoznak a történelmi építészeti korokból ismert, újabban azonban ritkábban alkalma­zott díszkovácsoló munkával készült ornamentális jellegű lépcsőrácsok is.

Az oszlopok beerősítésének két módja van: a) a lépcsőfokokba felülről (815 h ábra), és b) a lépcsőfokokba oldalról (815 i ábra) történő beerősítés. Az előbbi megoldás a járószélesség elszűkítését eredményezi, az utóbbi viszont a férő­helyet növeli. Az oszlopok végeinek befogadására szolgáló lyukakat a lépcső szélétől legalább 60mm távolságban kell kivésni; ezáltal mentesülünk a kő szélének munka közbeni vagy későbbi lerepedésétől.

815. ábra. Acélkorlátok összeépítési és beerősítési módozatai

Az oszlopokat a befelé ék alakúan kiszé­lesedő fészkekbe jobb kivitel esetén ólommal, egyszerűbb esetben gyorsan kötő cementtel erősítik be. Az oszlopoknak a lyukakba kerülő részét – a kimozdulást akadályozó – kifelé álló tüskék­kel kell kialakítani. Az oszlopok tövében a beerősí­tési fészket leplező, szegletes vagy kör alakú tárcsát szokás alkalmazni.

Az oszlopok és az alsó heveder összeépítési módozatait szemléltetik a 815 d-e ábrák. Vannak olyan megoldá­sok is, amidőn nem az oszlopokat rögzítik a lépcsőfo­kokba, hanem lapjával a fokokhoz simuló laposvas hevederrel összefogott korlátot, a minden második fokba előzetesen beépített kőcsavarok segítségével erő­sítik fel (815 f ábra).  Ezzel rokon természetű a 815 g ábra szerinti, régebben gyakran alkalmazott megoldás. Mindkét esetben csak a pihenők melletti sarkokba kerül oszlop.

Acélkeretek

Acélkeretek közötti betétes korlátot szemléltet a 814 e ábra. Ezek általában négyszögű vagy ꓕ szelvényű oszlopokból, L szelvényű keretekből és fogódzókból állnak. A betét lehet: 6 mm vastag huzalhálós üveg, 8-10 mm vastag műpalalemez vagy ø 3,4 mm-es hullámos kemény huzal­ból készült, 52 mm-es lyukbőségű sodronyháló. Az üvegbetétet ragacságyba kell helyezni és szög­vasakkal rögzíteni (816 a és c ábra). A sodrony­hálót a 816 b és d ábra szerint laposvassal rög­zítik a kerethez.

816. ábra. Acélkeretek közötti a) és c) üveg­-, b) és d) sodronyháló betétes korlátok

A korlátok merevítésére nagy gondot kell fordítani, különösen azok indításánál és fordulói­nál.

Ennek többféle lehetősége van:

1. A 814 d ábra szerinti esetben a korlát merev­ségét a kezdő lépcsőfokon keresztül a födémbe vagy a kezdőfok alatti alapfalba lenyúló, ø 10-12 cm-es acélcső-oszlop biztosítja.
2. Megfelelő merevséget érünk el azzal is, ha a ø 38-42 mm-es fém korlátfogódzó csövet vezetjük le mélyen az induló fokba és az alatta levő szerke­zetbe (814 e ábra),
3. Nagy biztonságot jelent az is, ha az indító oszlopot alul a 776. ábra szerint kimerevítjük.
4. Újabb lakóházainkban levő, szűk (kb. 10 cm-es) orsóteres, párhuzamos elrendezésű kétkarú lépcsőknél gyakran látunk olyan megoldást, hogy az orsótér két végén, a lépcsőfokokhoz rögzített, eső szelvényű rúd helyezkedik el. A rúd: a) rövidebb, csak az érkező kar egyik fokától az induló kar korlátfogódzójáig érő lehet, vagy b) különösen alacsonyabb emeletmagasság esetén végigfuthat az egész lépcsőház magasságában. Ezekhez a merevítő rudakhoz vannak hozzáerősítve a korlát hevederei és fogódzói (817. ábra).
5. Középületekben és előlépcsőknél kő anyagú, tömeges indító oszlop nemcsak szerkezeti, hanem esztétikai szempontból is értékes megoldást eredményez (818. ábra).

Az acélkorlátok fogódzói készülhetnek : a) le­tompított élű laposvasból, b) különleges szel­vényű korlátfogódzó idomvasakból, c) ø 40 mm-es könnyűfém anyagú csőből, a belső lépcsőknél pe­dig d) keményfából (815 a-b ábra). A korlátok fogódzóira kívánatos helyenként ún. csúszást gátló gombokat szerelni.

Itt még egyszer fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy esztétikai szempontból kívánatos a korlát­fogódzónak törés, illetve ugrás nél­küli, folytatólagos vonalvezetése. Ez pedig – mint korábban kifejtettük – a lépcsőfokoknak egymáshoz ké­pest történő eltolásával érhető el.

Szélesebb lépcsőknél – a rokkan­tak, betegek és öregek kényelme cél­jából -a fal felőli oldalon is alkalmaz­nak konzolvasakra felszerelt korlátfogód­zót (815 c ábra).

Műkő lépcsőknél a korlátoszlopok vagy a kőcsava­rok részére vízbeáztatott fadugókat vagy csonka gúla alakú fabetéteket, esetleg gipsz dugókat lehet a megfelelő helyekre beépíteni Ezeket a korlátszerkezet elhelyezése, alkalmával, fúró és véső segítségével könnyen el lehet távolítani. Mindezek értelemszerűen vonatkoznak az erkélykorlátok és egyéb fémtárgyak műkőbe való beerősítésére is.

A lépcsők előregyártása nem teljesen új keletű. Hiszen a természetes származású kő- és műkő anyagú lépcsőfokokat régebben is üzemekben állították elő. (Az előregyártott lépcsők kategó­riájába lehetne sorolni elvileg az acélgerendával gyámolított műkő fokokból álló lépcsőket is.) A monolitos vasbeton lépcsőszerkezetek térfoglalása az előregyártás vonalán visszaesést jelentett.

Újabban a zsaluzati és állványanyag kiküszöbö­lésére és a beépítés meggyorsítására való törekvés újra aktuálissá tette a szilárd jellegű lépcsőszer­kezetek előregyártását. A vasbeton jegyében történt ezen a téren előrehaladás. A továbbiakban a fejlődés menetének megfelelően ismertetjük az eddig elért eredményeket. Az előregyártott vasbeton lépcsők elsősorban az egyenes egykarú, valamint a párhuzamos két-, illetve háromkarú, elrendezések esetében felelnek meg.

Szegélygerendás megoldás

Az előregyártott lépcsőszerkezet vonalán az első próbálkozás az volt, hogy az ék szelvényű műkő fokokból álló kart gyámolító szegélygerendákat kampók és horgok segítségével, nedves kapcsolattal csat­lakoztatták a pihenő szegélygerendájához. Maga a pihenő is vasbeton lemez elemekből készült. Ez a lépcsőszerkezet elég nehézkesnek bizonyult, csak nagyobb karszélesség esetén nyújt esztétikus hatást; a nedves kapcsolási mód is erősen kifo­gásolható.

799. ábra. Előregyártott vasbeton lépcső; a) L szelvényű, b) nyergelt szegélygerendával, c) fordí­tott helyzetű lépcsőfok; 1 – szegélygerenda; 2 – lépcsőfok; 3 – pihenő szegélygerenda

A 799 a ábra L szelvényű szegélygerendákból és ugyancsak T szelvényű műkő fokokból álló lépcsőt, a 799 b ábra pedig nyergelt (felül lépcsős elhatárolású) szegély gerendákból, valamint T  ­szelvényű műkő fokokból álló lépcsőt tüntet fel. A T szelvényű fokok alsó részén háromszög alakú merevítő bordákat lehet alkalmazni (799 c ábra).

Szegélygerenda nélküli megoldások

A 801. ábrán olyan egy darabból álló lépcsőkart látunk, amelyet már az üzemben végleges burkolati felülettel láttak el. Ennél a lépcsőnél előnyt jelent az, hogy egy darabban lehet beemelni, illetve elhelyezni. Nyilvánvaló, hogy ennél a típusnál a karszélesség – egyrészt a szállítási, másrészt a beemelési súlyok miatt – korlátozott. Tehát az ilyen lépcsők csak a lakóházak keske­nyebb lépcsőkarjai részére felelnek meg.

801. ábra. Egy darabban előállított előregyártott vasbeton lépcsőkar

A 802 a-c ábra Falus magyar tervező előre­gyártott lépcsőszerkezetét tünteti fel. Itt a „Szim-Kar” jellegű pihenőt (1) L szelvényű gerenda (2) szegélyezi. A lépcsőkar pedig 41 cm szélességű, pihenőtől pihenőig érő (ferde irányban kéttámaszú) vasbeton elemekből (3) áll. Utóbbiak­nak sajátos felső elhatárolása van. A szerkezetet utólag elhelyezendő T szelvényű műkő anyagú lépcsőfokok (4) egészítik ki. Ezzel a megoldással tetszés szerinti szélességű lépcsőkarokat lehet kiala­kítani; a szállítási és emelési súlyok is előnyösek.

802. ábra. Előregyártott elemekből készülő vasbeton lépcsőkar; a) pihenő metszete, b) felülnézete, c) lépcsőkar elem elhelyezése; 1 – „Szim-Kar”-rendszerű pihenő ; 2 – pihenő szegélygerenda, 3 – lépcsőkar elem, 4 – lépcsőfok, 5 – csökkentett koszorú (Falus)

Hasonló elgondolású a 803. ábra szerinti angol kon­strukciójú előre gyártott lépcsőszerkezet is, amelynek előnye, hogy még a végleges burkolat elkészülése előtt is felhasználható a közlekedésre, másrészt, hogy cementsimítású vagy helyszínen felhordott műkő borítással látható el.

803. ábra. Előregyártott elemekből készülő vasbeton lépcső (angol példa)

A gyámolított lépcsőkről általában

A lebegő lépcsők karszélességének korlátolt volta (≤ 1,4 m), a lépcső alaprajzi elrendezésének sajátossága, másrészt az egész épület szerkezeti jellege (vázas vagy paneles építési módja) szükségessé teszi a két szélükön vagy teljes terjedelmükben gyámolí­tott lépcsők alkalmazását.

Az ilyen lépcsők egyrészt biztonságosabbak, másrészt előnyösek abból a szempontból, hogy a lépcsőház fala vékonyabb, 1 tégla, sőt vázas építési mód esetében ennél vékonyabb is lehet. Azonkívül gyámolított lépcső­karokkal fal nélküli lépcsők is létesíthetők. Utób­biak középületeknél, ipari és mérnöki létesítmé­nyeknél igen gyakoriak.

A lépcsők gyámolítása megoldható:

• fallal,
• szegélygerendákkal és
• a lépcsőkarnak teljes egészében történő, födémjellegű alátámasztásával.

Kétoldalt gyámolított lépcsőkar esetében a lépcsőfokok felfekvési szélessége legalább 8 cm legyen.

A gyámolított lépcsőfokok anyaga és kereszt­metszeti alakja

A fokok természetes származású kő vagy műkő anyagúak lehetnek. A gerendával gyámolított lépcsőfokok általában ék keresztmetszetűek. A fallal vagy födémmel gyámolított lépcsőfokok gyakran négyszög keresztmetszetűek.

Fallal gyámolított lépcsők esetén a gyámolító falak lehetnek: a) tömörek (pl. szín­házak és hasonló jellegű épületek esetében) és a lépcsőkart; mivel azonban ez esetben a gerenda csavarásra is igénybe lenne véve, erre a megoldásra ritkán kerül sor.

A szegélygerendával gyámolított lépcső igen gazdaságos; főleg a nagy karszélességű, sok fokból álló, tehát nagy karhosszúságú lépcsők kialakítására alkalmas. Különböző szerkezeti el­rendezésről lehet szó: a) az egyik szélén tömör falra (rendszerint a falban kiképzett ferde hely­zetű vasbeton koszorúba befogott) és a másik szélén vasbeton gerendára felfekvő vagy b) mind­két oldalt vasbeton gerendára felfekvő megoldá­sokról. Utóbbi elrendezés főleg a vázas épületek­ben gyakori.

A lépcsőkart mint a szegélygerendákra fel­fekvő kéttámaszú vasbeton lemezelemet kell mére­tezni, illetve vasalni (788. ábra).

788. ábra. Szegélygerendával gyámolított vasbeton lépcső; a) alaprajza, b) metszete, c)-d) a lépcsőkar vasalási sémája

A vasbeton szegélygerenda három kiképzési módját: a) a lelógó szegély gerendát, b) a fokokhoz viszonyítva le- és felfelé Málló szegélygerendát és c) a lépcsőkarból felfelé Málló szegélygerendát tünteti fel a 789. ábra. A felfelé kiálló szegély­gerendák végének, illetve egymáshoz való csatlakozásának kialakítási lehetőségeit mutatják a 790 a-d ábrák.

789. ábra. Vasbeton lépcsőkar szegélybordája; a) lefelé, b) felfelé, c) le- és felfelé kiálló megoldás

790. ábra. A felfelé kiálló vasbeton szegélygerendák befejezésének különböző lehetőségei

A szegélygerendás kétkarú lépcsők minden esetben szintén szegélygerendával gyámolított pihenőszerkezethez csatlakoznak (788 a-b ábra). A két- és háromkarú lépcsők kart gyámolító, tört alakú gerendái azonban rendszerint a falakra fekszenek fel.

Szegélygerendával gyámolított monolitos vas­beton lépcső zsaluzatát és alátámasztó állványza­tát tünteti fel a 791. ábra.

791. ábra. Felső szegélybordás vasbeton lépcső zsaluzatának és állványzatának sémája; 1 – betonlehúzó deszka

A szegélygerenda nélküli, ún. lemezlépcső a monolitos vasbeton lépcsőknek legkorszerűbb és legesztétikusabb fajtája.

Az ilyen típusú lépcsők a pihenő szerkezettel való kapcsolatuk szerint kétfélék lehetnek:

• Olyanok, ahol a pihenő szegélygerendával van kiképezve.
• Olyanok, ahol a pihenő szegélygerenda nél­kül van kialakítva.

A szegélygerendás pihenők közti vasbeton lemezlépcsőknél kéttámaszú, aránylag vastag (14-18 mm-es) vasbeton lemezzel van dolgunk, amelynél a fokok tulajdonképpen rábetonozásként szerepelnek (792 a ábra).

792. ábra. Szegélygerenda nélküli vasbeton lemezlépcső; a) lépcsőkar részlete, b) a lépcsőkar metszete és c) vasalási sémája, d) a pihenő körüli részlet

Amennyiben azt akarjuk, hogy mind a két lépcsőkar alsó síkja egy vonalban csatlakozzék a pihenő szegélygerendájához, úgy az egyik kar induló fokát, a másik kar érkező fokához viszo­nyítva egy fokkal el kell tolni, mint ahogy ezt a 792. ábrán látjuk.

Igen gazdaságos, anyagban takarékos és kisebb súlyt eredményez az a megoldás, amidőn felül nem lép­csős, hanem sík elhatárolása, tehát végig egyenlő vastag vasbeton lemezre ék keresztmetszetű kő vagy műkő fokokat helyeznek.

A lemez pihenő szakaszának vastagsága (V) rendszerint: V = v / cos a, ahol v a lépcsőkar lemezvastagsága, a a lépcsőkar hajlásszöge.

Szegélygerenda nélküli pihenők esetében töri alakú lemezzel van dolgunk. Tört alakú lemezeknél az erőjáték szempontjából lényeges különbség van aszerint, hogy a pihenő alul vagy felül helyezkedik el. Az erőjátékot tünteti fel a 793. ábra. A 793 b ábra az A jelű csomópont vas vezetésének helyes és helytelen módjára is tájékoztatást ad.

793. ábra. Tört alakú vasbeton lemezekben lebonyo­lódó erőjáték érzékeltetése és a vasalás sémája

Nemcsak egyszer, hantol kétszer töri alakú lemezek is készíthetők. Azonban a tört alakú lemezek előtérbe kerülése esetén mindig mérlegelni kell az alátámasztások közti távolságot, mert nagy támaszköz esetén a lemez igen vastag, illetve költséges lesz.

A 794 a-b ábrák szerinti esetben csak formai­lag van tört alakú lemezlépcsőkkel dolgunk, mert a valóságban a lépcsőkar-lemez a pihenőnél felfekszik: a) a pihenőlemezbe rejtett gerendára (794 a ábra) vagy b) magára a sűrűbben megvasalt pihenőlemezre (794 b ábra). Utóbbi megoldás kes­keny lépcsőkarok esetében megfelelő, ilyenkor a pihenőlemez a karokra merőleges irányban lesz kéttámaszú.

794. ábra. Tört alakú vasbeton lemezlépcső; a) pihenőbe rejtett szegélygerendával, b) sűrűbben vasalt, a karokra merőleges irányban teherhordó pihenő lemezzel

A tört alakú lemez azért kínálkozik sok esetben kézenfekvő megoldásnak, mert a manapság szoká­sos alacsony emeletmagasságok mellett nem túlságosan hosszúak a lépcsőkarok (különösen három­ vagy többkarú lépcsők eseten), és ebből kifolyólag a tört alakú lemez támaszköze is kisebb. A vasbeton lépcsőknél nemcsak tört alakú lemezek, hanem tört alakú gerendák is előfordulnak, amelyekre az előbbi megállapítások fokozottan érvényesek.

A 793. ábra szerinti, végükön támaszkodó lépcsők előnyösnek mutatkoznak a vázas épületek­nél, mert ilyenkor nem kell pillért beiktatni a pihenő szegélygerendáinak hordására. Ezzel szem­ben a látható vagy rejtett szegélygerendájú pihe­nők esetén nem lehet nélkülözni a szóban forgó pilléreket.

Esztétikai szempontból kívánatos, hogy a vas­beton lemezzel kialakított lépcsőkarok alsó felületének és a pihenőlemez alsó síkjának metszési vonala egy egyenesbe essék. Ezt a követelményt csak az érkező és induló lépcsőfokok homloksíkjainak egy­máshoz viszonyított eltolásával lehet elérni (795. ábra). A lépcsőt úgy kell megszerkeszteni, hogy az érkező fok homloksíkja a metszés vonaltól b, az induló fok homloksíkja pedig a távolságnyira legyen. Az a és b méretek összege egyenlő kell legyen a fokszélességgel (sz).

795. ábra. A karok és a pihenő alsó síkjának közös egyenesbe eső  metszésvonalára alkalmas megoldás; a) kétkarú, b) háromkarú lépcső esetén (feltétel; a+b = sz!)

A 795 b ábra ugyanezt a gondolatot érzékelteti egy háromkarú lépcső esetében, ahol arra kell felfigyelni, hogy az a és b méretek a két közbülső pihenőnél felcserélődnek.

A lépcső előbbi bekezdés szerinti kialakítása előnyös a lépcsőkorlát fogódzójának törés, illetve ugrás nélküli, folytatólagos (egyenletes emelkedésű) vonalvezetése szempontjából is.

Abban az esetben, ha az emeletközi pihenőt több emeletsoron megszakítás nélkül végigmenő (rendszerint széles) ablak miatt a homlokzati oldalon nem lehet gyámolítani, úgy a pihenő lemez külső szélén is szegély­gerendát, illetve rejtett gerendaszakaszt kell kialakítani. Ugyanilyen adottságok fennforgása esetén a háromkarú lépcsők homlokzati szélén is szegélygerendát kell alkalmazni.

Különleges lépcsőalakzatok. Íves alaprajzú és csiga­lépcsők is gyakran készülnek vasbeton szerkezettel, konzolos vagy szegélygerendával gyámolított megoldá­sokkal.

Gyakran találkozunk olyan különleges vasbeton szerkezetű lépcsőalakzatokkal is, amelyeket más anyaggal, illetve szerkezettel nem igen lehetne megvalósítani. Ilyen lépcsőket látunk számos esetben az uszodai ugrótornyok­nál, kiállítási, sport és ipari rendeltetésű épületeknél (796 a-b ábra). Gyakoriak az olyan lépcsők is, amelyek­nek támszerkezete tömör orsófal vagy orsópillér, és a lépcsőkarok ezekből konzolosan nőnek ki (797 a ábra), a pihenők pedig* sokszor konzolos lemezként vannak kialakítva.

796. ábra. Különleges formájú vasbeton lépcsők

Az ilyen sajátos lépcsőalakzatok, illetve szerkezetek közé tartoznak azonkívül a pusztán két végükön támasz­kodó, szegélygerenda nélküli íves karú és csigalépcsők (797 b ábra), az alulról is lépcsős elhatárolású konzolos lépcsők, valamint a kar közepén gyámolított lépcsők (797 c-d ábra).

797. ábra. Különleges formájú vasbeton lépcsők

A vasbeton lépcsőfokok felületi kialakítása. A nyers betonfelület a járásra alkalmassá, kopás­nak ellenállóvá, könnyen tisztán tarthatóvá, esz­tétikussá kell tenni, tehát valamilyen anyaggal burkolni kell.

A burkolat lehet:

1. Cementsimítás (798 a ábra), amelynek vas­tagsága a fellépő felületen 3 cm, a homloklapon 2 cm. Megfelel: pince- és padláslépcsők esetében valamint ipari és gazdasági épületek, azonkívül mérnöki műtárgyak esztétikai szempontból kisebb igényű lépcsői számára. A simító cementhabarcsra vonatkozó adatokat a 4. táblázatban találjuk. A nagy forgalmú lépcsők fokait élvédő szögvassal célszerű ellátni (798 b ábra).
2. Helyszínen felhordott műké burkolat, amely manapság igen gyakori, de igen gondos kivitelező munkát igények
3. Természetes származású kőlap (798 c ábra). A vékonyabb homlok- és a vastagabb járólapokat habarcságyba kell fektetni, és egymáshoz vörösréz vagy horganyzott vaspeckekkel kell rögzíteni. Ilyenkor a pihenő felületét is hasonló származású fűrészelt kőlapokkal kell burkolni. Jelentősebb középületekben megfelelő burkolati mód.
4. Előregyártott műkő vagy kerá­mia anyagú burkoló elem, amelyet szintén habarcs­ágyra fektetnek (798 d ábra).
5. Mind a homlok-, mind a járófelületen esztrich rétegre ragasztott linóleum burkolat (798 h ábra), az éleken alkalmazott fém (réz, bronz, könnyűfém) anyagú, recés felületű, különleges élvédő sínekkel (798 e ábra).
6. Keményfa burkolat, amelynél a homlok- és fel­lépő deszkákat, illetve pallókat árokkal és eresztékkel építik egymáshoz, és a betonba előzetesen beépített szegező fákhoz csavarokkal erősítik le. A csavarfejeket beenyvezett fadugóval leplezik.

Igen gazdaságos lépcsőfok kialakítást tüntet fel a 798 f ábra, ahol a lépcsőfok homloksíkja: a) nyersen maradhat, b) kőszerű megdolgozást nyerhet, esetleg c) vakolattal vagy műkő borítással látható el, a járólap pedig 5-6 cm vastag termé­szetes származású kő vagy műkő lemezből készül.

798, ábra. Vasbeton lépcsők felületkialakítása; a) cementsimítás vagy helyszínen felhordott műkő, b) élvédő szögvas, c) kőlap, d) műkő vagy kerámia anyagú szelvények, e) különleges élvédő sín, f) kő járólap és nyers beton vagy cementsimítású homlokfelület, g) ék szelvényű fokok, h) gumi vagy linóleum burkolat

Külföldön gyakran látunk olyan lépcsőfok kiképzést is, amelynél a felső sík elhatárolása vas­beton lemezre ékszelvényű kő vagy műkő anyagú fokok vannak elhelyezve (798 g ábra).

A lebegő lépcsőkről általában. Lebegő lépcsőnek nevezzük az egyik oldalukon falba befogott, az orsótér felőli oldalon alá nem támasztott karokból álló lépcsőket. A lebegő lépcsők voltak a legutóbbi időkig a tömörfalas lakóépületek tipikus lépcső­szerkezetei. Ezeknél az általánosan alkalmazott ék keresztmetszetű kő- vagy műkő anyagú lép­csőfokok konzolosan vannak beépítve a minden esetben 1 ½ tégla vastagságú falba.

A fokok összességéből adódó lépcsőkarban érdekes erőjáték bonyolódik le. Az egyes fokok a teher egy részét a támhorony közvetítésével az alattuk levőknek adják át, vagyis végeredmény­ben a pihenő szegélygerendájának, illetve. az induló lépcsőfokot gyámolító szerkezetnek (pl. alapfalnak). Az előbbiekből az következik, hogy az egyes lépcsőfokok önmagukban nem elég állékonyak, mert ha az alattuk levőket eltávolítanánk, akkor a megmaradó lépcsőfokok leszakadnának.

Könnyű belátni, hogy a lebegő lépcsők kar­szélessége korlátolt, szabályzataink szerint legfel­jebb 1,4 m. A hatóságok előírják, hogy nagyobb forgalmú épületekben (pl. iskolákban, kórházak­ban stb.) egyáltalán nem szabad lebegő lépcsőt alkalmazni.

774. ábra. Műkő anyagú lebegő lépcsőfok; a) metszete, b) beépítése, c) vasalási sémája

A műkő anyagú lebegő lépcsőfokokat mint kon­zolos vasbeton tartókat méretezzük és vasaljuk. Vasalási sémájukat a 774. ábra tünteti fel. Előállí­tási technológiájukat a „Műkő” című részben tárgyaltuk.

Befogás, befalazás

Nyilvánvaló, hogy a lépcső­fokokat úgy kell a falakba beépíteni, hogy kiborulásukat megakadályozzuk, másrészt hogy a konzolos szerkezet szükséges mértékű leterhelését biztosítsuk. Külföldön három lépcsőfokot ½ téglányira és minden negyediket pedig 1 tégla mélyen építenek be.

Nálunk a lebegő lépcsőfokokat a falból utólag kivésett fészkekbe építik be. Az ilyen elhelyezési módnál igen gondosan kell a fészkek felső szaka­szát ékekkel kifalazni (774 b ábra). Sajnos ez a beépítés nem mondható tökéletesnek.

A lépcsőfokok elhelyezése alulról felfelé történik

Egy-egy lépcsőkart az elhelyezés időtartamára (a lépcső­kar külső szélen) ideiglenesen alá kell támasztani. Az alátámasztás az illető lépcsőkar alatti meglevő pihenőkre állított ferde gerendájú feszítőművel oldható meg (775. ábra).

775. ábra. Lebegő lépcsőfokok elhelyezési állványa

Az induló, érkező fokok és pihenő szegélykövek gyámolítása. Az elsorolt lépcsőelemek négyszög vagy T keresztmetszetűek legyenek, erre a töké­letesebb teherátadás miatt van szükség. Mind­három elemet a korábban indokolt meggondolás­ból kifolyólag fallal vagy födémgerendával, illetve a pihenő szegély gerenda jávai kell alátámasztani (778-779. ábra).

776. ábra. Lebegő lépcsőfok induló (kezdő) foka; 1 – a fokon keresztül a födémbe lenyúló korlát indító oszlopa; 2 – korlát­oszlop merevítése

778. ábra. Lebegő lépcső emeletközi pihenőszerkezete; 1 – érkező fok; 2 – pihenő szegélykő

779. ábra. Lebegő lépcső emeletközi pihenőszerkezete; a) metszet az induló, b) az érkező lépcsőkaron keresztül, c) födémbe rejtett gerendás gyámolítás; 1 – érkező fok; 2 – pihenő szegélykő

A legalsó szintről induló (tehát forduló nélküli) lépcsőkarok kezdő fokának orsótér felőli része legtöbb­ször lekerekített elhatárolású; egyrészt esztétikai indok­ból, másrészt, hogy a korlát indító oszlopát tökéleteseb­ben lehessen beépíteni (776 a-b ábra).

Ablaknyílás miatt kellően le nem terhelt lépcsőkarok

Amennyiben a lebegő lépcsőfokokból kialakított lépcsőkarok felett ablaknyílás van, úgy a nyílások alatti szakaszon a leterhelés nem alakulhat ki. Éppen ezért ilyen esetekben az ablaknyílás alatt téglából falazott ellen-boltövet vagy megfelelően vasalt vasbeton, esetleg acél anyagú leterhelő gerendát kell alkalmazni, a kellő befogás létrehozása, illetve a lépcsőfokok kiborulásának megakadályozása céljából (777. ábra).

777. ábra. Ablaknyílás alatti lebegő lépcsőkar leterhelése; a) vasbeton gerendával, b) ellen-boltövvel

Pihenő kialakítása

A lebegő lépcső emeletközi pihenőjét födémszerűen kell kialakítani, annak figyelembevételé­vel, hogy az induló lépcsőkar által közvetített terhet fel tudja venni. A pihenőszerkezet ennek megfelelően lehet:

1. Acéltartós vagy vasbeton szegélygerendával ellátott, helyszínen készült vasbeton lemez (778- 779. ábra); olcsóbb, kevésbé igényes megoldás.
2. Megfelelő vastagságú és a szelén az induló lépcsőkarból származó terhelésre is – rejtett gerendaként – méretezett, helyszínen készült vasbeton lemez (779 c ábra); költségesebb, de esztétikusabb megoldás.
3. Vasbeton anyagú előregyártott szegély­gerendához csatlakozó, szintén előregyártott vasbetonlemez elemekből álló födémszakasz; a zsaluzat és állványzat megtakaríthatósága, azonkívül a gyors kivitelezhetőség miatt előnyös megoldás.

A pihenő érkező fokának (szegélyfokának) és a folytatásaképpen kialakuló pihenő szegélykőnek, valamint az orsótér bemetsződésének kiképzését mutatja a 778. ábra.

778. ábra. Lebegő lépcső emeletközi pihenőszerkezete; 1 – érkező fok; 2 – pihenő szegélykő

Az érkező fok és a pihenő szegélykő keskenyebb is lehet a közbülső lépcsőfokoknál. A pihenő egyébként a legtöbb esetben lapburkolatot kap. Egyszerűbb eset­ben márványmozaik, vagy „a la Mettlachi” lapburkola­tot; de ha a lépcsőfokok nemesebb kőanyagból, pl. márványból vagy gránitból készülnek, akkor a pihenőt is ugyanabból a kőfajtából fűrészeltetett vékony lapok­kal kell burkolni (lásd „Padlóburkolatok” című részt).

Általában kívánatos, hogy az emeletközi pihenőfödém összvastagsága minél kisebb legyen. Ezt a célt közelítjük meg, ha az érkező fokot és a pihenő szegélyfokot nem tömb keresztmetszetűre, hanem T szelvényűre készítjük (779 c ábra).

779. ábra. Lebegő lépcső emeletközi pihenőszerkezete; a) metszet az induló, b) az érkező lépcsőkaron keresztül, c) födémbe rejtett gerendás gyámolítás; 1 – érkező fok; 2 – pihenő szegélykő

A három- és a négy-, valamint az íves karú, úgyszintén a húzott fokú lépcsők pihenői aránylag kis alapterületűek, és a lépcsőkarokból is kisebb terheket vesznek át, éppen azért ezeket nem födémszerűen, hanem lemezszerűén alakítjuk ki; kisebb alapterület esetén egy, nagyobb esetén több darab lemezből (780. ábra).

780. ábra. A kisebb méretű pihenőket nem „födémszerűen”, hanem „lemezszerűen” kell kialakítani

Ha a háromkarú lépcső pihenőjének a 781 a ábra szerinti alaprajza van, úgy a korlátfogódzó vonala a sarokban ugrásszerűen megtörik. A 781 b ábra szerinti kialakítás lehetővé teszi a korlátfogódzó törés nélküli vonalvezetését.

781. ábra. Háromkarú lépcső pihenőjének a) helyes, b) kevésbé kielégítő megoldása

Adódik olyan helyzet, hogy az alaprajzi férőhely csekély volta miatt a háromkarú lépcső pihenőjét nem tudjuk a 782. ábra szerint kialakítani. Ilyenkor a pihenő, valamint az előtte és utána levő fokok alakjának az ábra szerinti megváltoztatásával érünk el jó eredményt.

782. ábra. Háromkarú lépcső pihe­nője melletti „görbített” lépcsőfokok szerkesztése