• burkolatok
• padozatok

Cementkötésű padozatok

Cementkötésű padlóburkolatok első­sorban gazdaságossági megfontolások és egyszerű előállításuk miatt készülnek. A burkolat minőségét az alkalma­zott beton és cementhabarcs alapanya­ga, a betonkeverék összetevő, a bedol­gozás és az utókezelés együttesen hatá­rozza meg. A cementkötésű padlóburkolatokkal szembeni legfontosabb követelményeket a megfelelő nyomószilárdság, a ko­pásállóság és a repedésmentesség jelen­tik.

A cementkötésű padlók tervezésekor az alapanyagok kiválasztásán és minősé­gének meghatározásán túl a beton mi­nőségét befolyásoló tényezőket kell fi­gyelembe venni. Az alapanyagok kivá­lasztását a padlóburkolatot érő igénybe­vételek (mechanikai, vegyi, fizikai, ter­mikus stb.), valamint a burkolat réteg­rendje (egy- vagy többrétegű) befolyá­solja.

A többrétegű cementkötésű burkolat egyes rétegeinek igénybevételei külön­bözőek (a felső koptatórétegnél pl. jó­val nagyobb), emiatt az adalékanyag mennyisége, szemszerkezete és anyaga is változó kell legyen. A tervezéskor kell meghatározni a be­ton minőségét befolyásoló egyéb tényezőket, az adalékanyag vízfelvevő képességét, a vízigényt csökkentő és a szi­lárdságot növelő tényezőket, valamint az esetleg alkalmazott képlékenyítő ve­gyi anyagokat, az adalékszereket. A nem egyszerű tervezési feladat első­sorban az alkalmazott kötőanyag minőségétől és a beton víz-cement tényező­jétől függ.

Betonburkolatok

Betonburkolat, mint padló, akkor jön számításba, ha a hézagmentesség, a szi­lárdság, valamint a gazdaságosság a döntő, az esztétikai szempontok csak másodlagosak. A betonburkolatok kö­zül a helyiség padozatát érő hatások fi­gyelembe vételével választható ki az adott célnak legmegfelelőbb fajta, amely lehet.

Ezek:

• keményadalékos beton,
• simított beton,
• acélhéj beton,
• salakbeton.

A keményadalékos beton padlóburkolat két rétege az alsó betonaljzat és a felső koptatóréteg.

A keményadalékos beton­padló készülhet:

• hagyományos módon és
• vákuumozással.

Az aljzatbeton legalább C 16 minőségű betonból készüljön. A koptatóréteg ada­lékanyaga bazalt, gránit, korund, vas­szilikát vagy egyéb kemény őrlemény. A koptatóréteg az aljzatbeton megkö­tése előtt, de legalább 48 óra elteltével hordható fel, ami azért előnyös, mert a két réteg csak a kötési idő első részében tapad tökéletesen egymáshoz. A vákuummal kezelt beton kopásálló rétegét közvetlenül a vákuumkezelés után hordják fel és simítják el. A simí­tást mindig géppel végzik. A vákuumos módszer előnyei, hogy a betonrétegek szilárdsága és egymás kö­zötti kötése lényegesen jobb a hagyo­mányos módon készült keményadalé­kos burkolaténál, a felület hézagmentes lesz, és a kötési idő is lerövidül.

4.35. ábra. Terazzó burkolat rétegrendje 1 csiszolt koptatóréteg, 2 szemcsézett betét (vagy eltérő szín), 3 dilatációs profil (réz), 4 lábazati sáv a koptatóréteg anya­gából, 5 kiegyenlítő hordozó réteg, 6 alj­zatbeton.

Hagyományos betonok

A simított betonburkolat üzemi épüle­tek, utak, járdák, lakásokban mosókony­hák, pincék, kamrák padlójaként ké­szül. Belső terek esetén a betonhoz 250-es cementet kell használni, külső téri betonburkolatokhoz a cementadagolást meg kell emelni, és a betonburkolatot legalább 6-8 cm vastagságúra kell ké­szíteni, ami a terheléstől függően ter­mészetesen lehet több is.

A felületet léccel egyenletesen le kell húzni, majd a saját levében le kell si­mítani, de készíthető úgy is, hogy a durva felülettel kialakított aljzatra 1,5-3 cm vastag cementhabarcs réteget si­mítunk. Ez utóbbit kéregrétegnek is ne­vezik. A kéregréteg felülete cementpor rászórása után vassimítóval glettelhető és csúszás ellen vörösréz recéshenger­rel érdesíthető.

Nagy kopási igénybevételnek kitett be­tonburkolatok (pl. műhelyek, közle­kedési épületek, járdák stb. esetén) ké­regrétegének kopásellenállósága bazalt­zúzalék hozzáadásával fokozható. A betonsimítást a friss betonaljzattal egy időben kell készíteni. Az előírásos felhor­dási idő betartása kötelező, mert ellen­kező esetben az egyes rétegek nem fog­nak együtt dolgozni. A koptatóréteg előírt vastagságát meg kell követelni, mert né­hány év elteltével a pár mm vastagságú simítóréteg elkopik, és előtűnik a durva­szemcsés aljzatbeton, ami különösen színezett simításoknál igen előnytelen. Felhordás előtt az aljzatot a betonke­verék felhígított oldatával szükség sze­rint nedvesíteni kell – az aljzatbeton­hoz hasonlóan -, léccel erősen tömö­ríteni kell, majd simítókanállal be kell simítani.

A beton felületén az egyes műveletek közben rendszerint vékony vízréteg jelenik meg, amelyre cement­port kell szitálni, hogy vékony felületi réteget kapjunk. Igen lényeges, hogy a simítóbeton földnedves legyen, sem a túl száraz, sem a folyós konzisztenciájú beton nem alkalmas megfelelő minő­ségű betonburkolat készítéséhez. Készíthetők színezett simított betonok, a kívánt színnek megfelelő oxidfesték adagolásával, úgy, hogy a festéket elő­ször a cementtel szitálják össze. A simított betonpadlót legalább 8 na­pon keresztül nedvesen kell tartani, nap­sütéstől és széltől takarással kell meg­védeni. A forgalom csak 7 nap után en­gedhető meg.

Az acélhéj-betonokat fontos alkotóré­szükről vasszilikát betonnak is nevezik. Készítésük ott célszerű, ahol igen nagy a koptató igénybevétel, aminek a nor­mál cementsimítású padlóburkolat nem felelhet meg.

Az acélhéj betont legalább 8 cm vastag aljzatbetonra és az erre ráhúzott, legke­vesebb 2 cm vastagságú kiegyenlítő betonra kell készíteni koptatórétegként, amelynek vastagsága legalább 1 cm le­gyen. A koptatóréteg anyagának össze­tétele m³-enként 600 kg 350-es cement, 14 q 2-4 mm szemnagyságú kohósalak őrlemény (vasszilikát dara) és folyami homok. Nagyobb terhelés esetén vasta­gabb koptatóréteget kell készíteni a ter­vekben előírt mérettel. A kiegyenlítő betont a kész aljzatra 24 órán belül fel kell hordani, majd erre 2 órán belül fel kell vinni a koptatóréte­get. Ha nem ilyen időközökben követik egymást az egyes rétegfelhordások, a burkolat fellazulhat, majd később feltö­redezik.

A megkevert koptatóréteg anyagot egy órán belül be kell dolgozni és a nedves anyagot minden terítés előtt ismét fel kell keverni, mert a nehezebb vasszilikát dara leülepszik, az eloszlása nem lesz egyenletes.

Az acélhéj beton burkolatot 5-10 m²-­enként tágulási hézagokkal mezőkre kell bontani, a tágulási hézagokat mind a három (aljzatbeton, kiegyenlítőbeton, koptatóbeton) rétegen átvezetve. Az ék alakú, alul 1,0 cm, felül 1,5 cm széles hézagokat alul homokkal, felül 5 cm mélyen rugalmas anyaggal kell kiönteni. Fontos, hogy a kiöntés a be­ton síkja fölé domborodjék, mert így megakadályozhatjuk a mezők széleinek letöredezését.

A salakbetonok rendszerint magastetős épületek padlásburkolataként, közvetle­nül a feltöltésre készülnek. 1 m³ kész betonhoz 0,6 m³ homok, ugyanennyi salak, valamint 150 kg 350-es cement és víz szükséges. A salakbeton rétegek általában 6-8 cm-es vastagságban készülnek. A kész be­tont sulykolással kell tömöríteni, utána léccel le kell húzni, majd a saját levé­ben el kell simítani. Gondos utókezelést igényel, ellenkező esetben felporlik.

Vákuumbeton padlók

Vákuumbetonnak nevezzük azt a speci­ális eljárással készült betont, amelyből a keverési víz egy részét légritkító be­rendezéssel távolítják el. A vákuumkezelés hatására a betonra ható légköri nyomás csökken, és a be­ton korábbi nyomásviszonyai megvál­toznak. A nyomáscsökkenés fokozato­san terjed át a zsaluzat melletti réte­gekből a mélyebb rétegekbe. A víz a ki­sebb nyomás irányában elmozdul, kiáramlik a betonból. A víz áramlása kö­vetkeztében a betonban ugyan hajszál­csövek keletkeznek, de keresztmetsze­tük az elszívás folyamán fokozatosan csökken, és az elszívás végére már csak néhány millimikron átmérőjű. A vákuu­mozás hatására a cementszemcsék felü­letén lévő levegőhártya felszabadul, így a víz jobban a cementhez tapad, és ezál­tal segíti a szilárdulást.

A belső és a felületi vibrálásból, vákuu­mozásból, továbbá gépi simításból és glettelésből álló technológia előnyei:

• képlékeny konzisztenciájú beton is megfelel, ami jobb, könnyebb be­dolgozást, ill. tömörítést tesz lehe­tővé,
• a beton nyomó- és húzó-hajlító szi­lárdsága nagyobb, mint a hagyo­mányos módon bedolgozott beto­né, a 28 napos nyomószilárdság 20-30 %-kal nagyobb,
• a korai szilárdság (1 napos) 50-100 %-kal nagyobb a nem vákuumozott betonénál, aminek következtében a burkolat kevésbé sérü­lékeny, és hamarább terhelhető, a szilárdságnövekedés a lemez felső zónájában a legnagyobb, és a zsalu­zat felé fokozatosan csökken, ami azt is jelenti, hogy a nyomott övben nagyobb szilárdságú a szerkezet és ez a kizsaluzási idő szempontjából sem közömbös,
• a felületi vibrálás, vákuumozás, si­mítás és glettelés igen tömör felső réteget eredményez, amelynek ko­pásállósága lényegesen nagyobb a hagyományos beton felületénél,
• a vákuumozás által lecsökkent víz­mennyiség következtében a beton zsugorodása is csökken.

Cementsimítások

A betonburkolat járórétege cementha­barcsból is kialakítható, vagyis az egy­rétegű betonburkolat minősége javít­ható egy második (finomabb szemnagy­ságú adalékkal és több cementtel készü­lő) réteg felhordásával. A simított be­tonburkolatot alkalmazzák az épületek raktárjainál, mezőgazdasági gépüze­meknél, tárolóknál stb., ahol a szilárd burkolat követelmény, de a helyiség rendeltetése alapján szerényebb és ol­csóbb – ugyanakkor tisztán tartható – burkolat is megfelel.

A burkolat kivitelezése csak a simítóréteg felhordásában tér el az egyrétegű betonburkolat készítésétől. A simítóréteget min. 2 cm vastagságban, lehetőleg vezetősínek között kell a betonfelületre felhordani, és fasimítóval való eldolgozás után fémsimítóval le kell simítani.

A simításhoz Hsc 60 minőségű cement­habarcs szükséges, ritkábban alkalma­zott megoldások:

• PVAc: (polivinil-acetát) simítás: cementhabarcs és PVAc 5-15 %-os adagolásával készül,
• anhidritsimítás,
• magnezitsimítás.

Ez utóbbiról – mint már volt szó róla – fontos tudni, hogy csak aljzatbetonra készíthető, vasbeton anyagú födémelemekre közvetlenül nem, mert a betonba szivárgó magnézium-klorid az acélbetéteket korrodálja. Vasbeton lemezen úgy készíthető, hogy a vasbeton lemez­re minimum 5 cm vastag védőbetont készítünk.

Terazzó burkolatok

A terazzó padlóburkolat a cement kötő­anyagú padlóburkolatok különleges faj­tája, az ún. öntött, hézagmentes pad­lóburkolatok közé tartozik. Magas élő­munka igénye miatt napjainkban csak ritkán készül, általában középületek na­gyobb forgalmú helyiségeiben (mozik, színházak, rendelőintézetek, kórházak), régebben lakóépületek hidegpadlós he­lyiségeiben is alkalmazták. A padlóburkolat kifogástalan minősé­gű, 6-8 cm vastag, tágulási hézagokkal kb. 10 m²-es részekre osztott aljzatbe­tonra kerül.

A burkolat két rétege:

• a kiegyenlítő betonréteg és
• a taposó- vagy járóréteg.

A kiegyenlítő betonréteg kb. 3 cm vas­tag, 10 mm maximális szemnagyságú adalékanyagból készülő kavicsbeton. Feladata kettős: részben kiegyenlíti az aljzatbeton esetleges felületi egyenet­lenségeit (hogy ne a drága taposóréteget kelljen erre a célra használni), más­részt cementadagolás szempontjából is átmenetet jelent a gyengébb minőségű és alacsony cementtartalmú aljzatbeton és a magas cementadagolású taposóréteg között.

A kiegyenlítő betonréteget a letisztított, nedvesített és cementtejjel kellősített aljzatbetonra kell felhordani. A dilatá­ciós hézagok felett ezen a rétegen is ki kell képezni a tágulási hézagokat, úgy, hogy 30 mm széles, élére állított acél­szalagokkal a felületet 4-10 m²-es ré­szekre tagolják.

A kiegyenlítő rétegen egy nap múlva kell elkészíteni a taposóréteget, más né­ven járóréteget, amely 450 kg/m³ C 350-es minőségű cementtel, és 0-10 mm szemnagyságú, folyamatos szemszerke­zetű kemény mészkő zúzalékkal, esetleg márványzúzalékkal készül. A zúzalék nagyobbik része fehér, kisebbik része fekete vagy vörös színű legyen. A járó­réteg anyagát először szárazon keverik, majd – a bedolgozás előtt – víz hoz­záadásával a kellő folyósságúra állítják be. A taposóréteg felhordása a keverék egyenletes elterítésével kezdődik, amit simítókanállal alaposan tömörítenék, felületét simítják.

Ezután – kézi bedol­gozás esetén – a szikkadás után 40-50 kg tömegű hengerrel tovább tömörí­tik, gépi bedolgozás esetén a tömörítést lapvibrátorral végzik. Az elkészült burkolatot először 3-5 na­pos korban csiszológéppel le kell csi­szolni, ez a vizesen végzett, ún. durva csiszolás. A felületből kipattogzó szem­csék helyét cementből és kőlisztből ké­szült spatulázó anyaggal ki kell kenni. A finom csiszolást a burkolat 10-12 na­pos korában kell végezni. Az elkészült padlóburkolatot 8-10 na­pig utókezelni kell. A finom gépi csiszo­lást – igényes munka esetén – hab­köves kézi csiszolás is követheti. A burkolat készíthető egy színben, szí­nes keretezéssel, vagy több színben, mintázattal.

A taposóréteg fém-oxid vagy cement­festékkel színezhető. A burkolatot csak teljes szilárdulás után lehet használni. A padlót az építési mun­kák alatt pallóterítéssel kell védeni a mechanikai sérülésektől és a karcolódástól.

Mozaik- és cementlap burkolatok

A közepes igényű cement- és mozaik­lap padlóburkolatokat esztétikai megje­lenésük és viszonylagos olcsóságuk mi­att még jó ideig használják. A kerámialapokkal ellentétben – ame­lyek égetéssel készülnek – a cement­es mozaiklapokat hideg eljárással állít­ják elő. A burkolólapok anyagukat, megjelenésüket, méreteiket tekintve sokfélék, általános jellemzőjük azon­ban, hogy cement kötőanyaggal, ka­vics, mészkő, márvány vagy más ás­ványi anyag zúzalékával készülnek. A cementlap egyrétegű, a kétrétegű moza­iklap alaprétege beton járórétege műkő. A lapokat öntéssel és vibrálással állít­ják elő, a mozaiklap felületét befejezé­sül lecsiszolják.

Mozaiklap burkolatok

A terazzólap néven is ismert márvány­mozaik lapot lakások vizes helyisége­inek, lépcsőházainak, teraszainak pad­lóiként, ipari épületek üzemi és szo­ciális rendeltetésű helyiségeinek padlóburkolataként, továbbá középületek nedves üzemi tereiben, folyosóin, raktá­rakban és közlekedési épületeknél és még számos egyéb rendeltetésű léte­sítményben egyaránt használják. A megfelelő minőségű lapokból készült burkolat igen tetszetős lehet, feltéve, ha színében és mintájában esztétikus. Nem használható sav- és lúghatásnak erősen kitett helyeken, továbbá forgalmas he­lyeken, mert a burkolat nem bírja el a nagyobb terhelést.

A mozaiklap gyártás mindezek mellett ma már nem jelentős, mert előtérbe ke­rültek a minőségi és az árversenyt egy­aránt jól bíró kerámia anyagú vetély­társak.

A mozaiklapokat nagyüzemekben gyárt­ják, az automatizált gyártás menete a következő: Egy körforgó asztalon he­lyezkednek el a mozaiklapformák, ame­lyekbe automatikus adagolással táplál­ják be először a hátbeton, majd külön a koptatóréteget. A hátbeton anyaga 0-8 mm szemnagyságú 350-es cementből készült földnedves beton. A koptatóréteg anyaga mészkőzúzalék, mészkőliszt és 350-es cement. A 20*20 cm-es mo­zaiklap 20 mm-es névleges vastagságá­ból általában 7,5 mm vastagságú a koptatóréteg, de készülhetnek 10 mm vagy ennél vastagabb koptatórétegű lapok is, elsősorban a nagy szemcsés, 5-10 mm szemnagyságot is elérő zúzalékkal ké­szülő lapok.

A két réteget hidraulikus préseléssel összesajtolják, majd a friss lapok tároló tálcákra rakva érlelő gőz­kamrába kerülnek. A kellően megszi­lárdult lapokat érlelés után csiszolják. A durvacsiszolás során a csiszolókoron­gok a koptatórétegből 0,5 mm vastagsá­got csiszolnak le, s ezáltal a koptatórétegben elhelyezkedő szemcsék csiszolt keresztmetszeti felületei jól láthatók. A durvacsiszolás után a lap felületén megmaradó apró lyukacskákat (kavernákat) el kell tömíteni kőliszt és cement keve­rékéből ráhordott péppel. Ezután követ­kezik a másodszori, finomcsiszolás.

4.36 ábra. A padozati burkoláshoz hasz­nált eszközök.

4.37 ábra. Burkolat fektetése ágyazó habarcsba 1 lap, 2 zsinór, 3 leterhelés, 4 habarcsréteg.

4.38 ábra. Nemesen egyszerű elemes lap­burkolat.

4.39. ábra. Cement-, ill. mozaiklap burko­lat csomópontja 1 lap, 2 fugázás, 3 elasztikus kitöltő anyag, 4 ágyazó habarcs, 5 betongallér, 6 alj­zatbeton, 7 szűrőréteg, 8 ólomlemez gal­lér, 9 vízszigetelés, 10 lejtbeton, ill. tisztító aknatönk.

4 40. ábra. Négyzetes és hatszögletű elemekből készített lapburkolat.

Cementlap burkolatok

A cementlap és a mozaiklap közötti egyik különbség, hogy a cementlapból hiányzik a mészkőzúzalék, felülete nem feltétlenül csiszolt. A cementlap anya­ga tehát ugyanúgy kétrétegű, mint a mozaiklapé, hosszúsági és vastagsági méreteit tekintve is azonos. A hátbeton anyaga és vastagsága is azo­nos a mozaiklapéval, 5-6 mm vastag koptatórétege viszont 1 mm alatti szem­cseméretű finomhomokból, mészkő­lisztből és cementből áll. Az így kapott pépet rendszerint színezik, sőt esetleg több színű koptatóréteget alakítanak ki.

Préselés után ezeket a lapokat is tömí­teni kell, utókezelésük, valamint tárolá­suk azonos a mozaiklapokéval. A jó mi­nőségű cementlap a használat során egy­re szebb lesz, különösen, ha a festék­anyagok minősége megfelelő és felüle­téről eltűnik a kicsapódó mészfátyol. A mozaik- és cementlapok lerakása, ill. bedolgozása közel azonos a kerámiala­poknál részletesen leírt módszerrel, az­zal a különbséggel, hogy:

• a mozaik- és cementlapokat mindig ágyazó habarcsba kell rakni,
• a lapok hézagosztása nem kötött, lehet ütköző hézagos is,
• a lapok hézagkiöntéséhez cement­pépet kell használni,
• a burkolati réteg vastagsága 1-1,5 cm-rel több, mint a kerámialap burkolatoké,
• padlófűtéshez nem igazán megfe­lelő, csak „végszükség” esetén ke­rülhet szóba.