A ház jellegét (belsőépítészetnél) gondosan megőrizni, vidéken lakni…
Számtalan lakóház állapota építészetileg sem belül, sem küllemében nem képvisel semmi feltűnőt. Vannak azonban régi házak, amelyek építési évük, helyszínük, hasznosításuk révén részletekbe menőkig értékesek. Hogyan lehet ezen adottságokat a belső térkialakítás számára gyümölcsöztetni?
Mióta a 70-es évek kezdetén a régi házak iránti vonzalom újra fellángolt, egyre többen ismerték fel, főleg az ifjúság soraiból, hogy egy régi ház jellege – egy adottság. Ezek az ifjú emberek felfogták azt, hogy ezzel az adottsággal nem szabad tetszésük szerint bánni. Felfogták azt, hogy ez az adottság sokkal inkább egy mércét jelent minden építészeti (bővítési, felújítási) feladatot illetően, a ház belsejében és külsőjén egyaránt.
És mindezt nem azért, mert a műemlékvédelem azt írta volna elő, hogy a lebontást torzító változtatásokat, és az önkényes formai változtatást nem engedi meg. Hanem, mert az a belátás terjedt el széles körben, hogy az olyan pompás házkialakítás, amely a múltról beszél, a tulajdonos számára mindenekelőtt egy értéket jelenít meg. Ragaszkodását ahhoz, hogy a ház össze nem téveszthető módon az utca ékessége, a járókelők élvezetének tárgya. Természetes, hogy a belsőnek is fel kell nőnie a külső megjelenéshez: a ház részleteinek, összhangjának, a ház jellegének a belsőben is érvényre kell jutnia.
Ezt nem valami magasröptű követelményként kell érteni, hanem mint olyan üdvözlendő esélyt, jelleget, szépséget, pompát, formagazdagságot, amely a házat a maga értékében növeli, és ezt a belső kialakításban is meg kell tartani és hasznosítani. Túl sok a rossz példa előttünk ahhoz, hogy a jók meg ne győzzenek bennünket.
- 5 tipp, hogyan varázsoljunk provence-i hangulatot otthonunkba
- Hogyan ápoljuk értéktárgyainkat?
- 11+1 dolog a beltéri festésről
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Felújításokra példák
Szerencsére vannak emberek, akik fáradságot nem kímélve, szakértelemmel és kitartással fognak hozzá, hogy a lepusztult, elárvult régi házakba új életet vigyenek. Két év fáradságot nem ismerő kézműves munkára volt szükség ahhoz, hogy a festékrétegeket és a belső építményeket eltávolítsák, és az értékes Jugend-stílusú szépségeket feltárják (lásd 1. ábrát). Az eredeti szerkezeteket ismét rendbe hozták, a sérült dolgokat azonos formával váltották ki.
A régi ház jellegét megtartották magasabb szinten, kissé idegenebben, de mindenképpen legitim eszközökkel. Főleg a falusi jellegét, amire a rusztikus padlóburkolat még jobban emlékeztet, ahogy a 2. ábra mutatja. Majdnem közhely: A fa kellemes atmoszférát teremt.
Fent: Aki megveti a Jugend-stílus jelleget, az a ház értékét becsüli le. 2. ábra az idegennek ható faszerkezet „értékesítését” mutatja. Az értékes és önmagában is hangulatos szoba.
A 4. és 5. ábrák világossá teszik, hogy milyen fontos építőanyag a fa éppen a régi parasztházak esetében. A nagy kép azt mutatja, hogy a pajta-jellegből milyen szép megoldás kerekedett.
Bizonyos házak jellegét, amilyenek például sok délnémet kisvárosban vannak, mindig fával adják meg: favázzal, fapadlókkal, faburkolatokkal, falépcsőkkel. A lakosság személyes szeretete szerencsésen találkozik a házak megkívánta követelményekkel. A harmónia, tehát egy épület minden alakító eleme (3. ábra), szerencsés térhatást eredményezhet. Természetesen óvatosságra szükség van itt is.
A látható gerendák gyakran jellemzőjük a falusi parasztházaknak (4. ábra). A ház jellegét a falépcső, faajtó, a rusztikus padlóburkolatok, a természetes kőből készült kandalló viszi tovább. Az, hogy milyen modern módon lehet több szinten lakni, az előző dupla oldal nagy képe mutatja be, játékos módon emlékeztetve a ma háznak használt pajtára.
A régi parasztudvarok lakóházai az eredeti állapot megőrzése mellett (5. ábra) lépésről lépésre lehetőségeket nyújtanak a kényelmes belső terek kialakításához. A hiányos részek gondos utánépítése az atmoszféra megőrzésének előfeltétele. Vidéken még lehetséges az, ami a városban gyakran hiányzik: a tágasság érzete. Benne folytatódik annak a falunak a kitárulkozása, amelyben ez a parasztház áll (6. ábra).
A szimmetria mindig is olyan hatásos eszköz volt, amellyel egy teret megfelelően alakítani lehetett (7. ábra). Feszültséget kölcsönöznek számára a nagy, ferdén elhelyezett padlóburkoló lapok. Ennek a helyiségnek szigorú szimmetriája megegyezik a ház oromzatának szigorú szimmetriájával.
Az építőanyag harmóniája a térhatás meghatározója. Mellette: A homlokzat stílusa és szimmetriája a ház központi helyiségében is leolvasható, visszaidézhető.
A legegyszerűbb megoldást a parasztház-jelleg megvalósításához a belsőtéri kialakításban a 8. ábra mutatja: kevés, de a hagyomány alapjain álló építőanyag. A 9. ábra egy, a régi házhoz illeszkedő atmoszférát közvetít.
10. ábra: Az ablakok, szekrények, ülőbútorok és asztal szögletes formái a ház helyiségét sajátosság-nélkülivé teszik.
11. ábra: a falusias jelleg felismerhető az alacsony födémgerendákról, a kis ablakokról. A drága régi stílbútorok nem teremtenek ellentétes hatást.
A 12. ábrán üveget láthatunk a fal helyett. Alul: Osztott ablakok egyetlen kialakítási előnyként.
Vidéken lakni
A paraszti egyszerűség, ahogy a parasztházat megalkotják, sokféle árnyalatban megmaradt: a 8. ábra egy egyszerű, de nagyon tudatos térképzést mutat. A legizgalmasabbak természetesen a határozottan kialakított helyiségek, amelyeket gondosan fenntartanak és hasznosítják is őket (9. ábra). Az ilyen szerencsés esetek térélményt nyújtanak, amelyből az egész házra egyfajta rendező erő árad ki.
Azonban még az építészetileg nem túl szembeötlő sajátossággal rendelkező házak is megérdemlik a gondoskodást, az adott részletek megőrzését, újraélesztését, a velük való azonosulást (10. ábra). A tehetős parasztok a termékeny vidékeken gyakran elegáns környezetben éltek. Rájuk emlékeztetnek az értékes régi bútorok, a födémgerendák között kihangsúlyozott virágos tapétákkal, amelyeket a szomszédos franciáktól hoztak (11. ábra).
13. ábra
Egy régi ház a kert felé nagyméretű üvegfelületeket nyit, a belső- és külső tér harmonizál (12. ábra), derűs tárgyilagossággal zárul a kör (13. ábra).