• felület
• hőmérséklet
• víz

Miért mennek tönkre a felületek bevonatai? Hőingadozás, víz, repedés

A különböző felületekre felhordott festékek és bevonatok előbb vagy utóbb tönkremennek, elveszítik eredeti tulajdonságaikat. Ezt környezeti hatások okozzák, amelyek a bevonat fennmaradási ideje alatt többször is változhatnak, és intenzitásuk is eltérő lehet.

A leggyakoribb károsító hatások a következők:

• A hőingadozás, a túl alacsony és a nagyon magas hőmérséklet.
• A víz hatása, az állandó pára.
• A napsugárzás hatása.
• Kémiai hatások, agresszív kémiai környezet.
• Mechanikai igénybevételek.
• Az alapfelületek anyagának korróziója.

Hőingadozás

A hőingadozás környezetünk állandó jelensége, hiszen az időjárás változásával a hőmérséklet is állandóan változik. Ennek hatására az anyagok megváltoztatják térfogatukat: a hőmérséklet növekedésekor kitágulnak, kihűléskor pedig összehúzódnak. A kitágulás és összehúzódás mértéke az anyag fajtájától függ. Vannak olyanok, amelyek kevésbé, míg mások jobban érzékenyek a hőingadozásra.

A különböző anyagok és szerkezetek festékbevonatai is ki vannak téve ennek a hatásnak. A problémát az okozza, hogy az alapfelület és a bevonat térfogata eltérő mértékben változik meg. Emiatt a festék felületén hajszálrepedések keletkeznek, és ez a jelenség a festékréteg leválásához is hozzájárul. A túl alacsony és túl magas hőmérséklet azért okozhat problémát, mert a szélsőséges időjárási körülmények között olyan alakváltozás következik be, amit a festékbevonat nem tud károsodás nélkül elviselni.

Víz szerepe

A víz a különböző felületeken oldószerként funkcionál, jelenléte kémiai folyamatokat indíthat el. Meg kell említenünk azt is, hogy a víz gyakran a megengedettnél nagyobb mennyiségben tartalmaz oldott sókat, különböző lúgokat és savakat. Ez azt jelenti, hogy a víz kémhatása miatt káros lehet a környezetére. A pára az időjárási körülményektől függően lecsapódhat a felületen, és károsító hatását sokszor alig láthatóan fejti ki. A festékrétegek tapadását a négyzetmetszés módszerével ellenőrizhetjük. Ehhez a felületet be kell metszeni, és a metszés hatására létrejött leválás %-a alapján lehet a minősítést elvégezni.

Felületi repedések

A felületi repedések kialakulása többféle okra vezethető vissza. A túl sok kötőanyagot tartalmazó festékek túlságosan zsugorodnak, ez összehúzza a bevonatot, és repedések keletkeznek. A nem kellően megszáradt alapozóréteg, illetve az alapozó- és fedőréteg kötőanyag tartalmának nagy különbsége is okozhat repedéseket. A túl vastag tapaszréteg, illetve az indokolatlanul vastag bevonati réteg is felületi repedések kialakuláshoz vezet. A repedések létrejöhetnek az átvonóréteg felületén, a közbenső és az alapozórétegekben is. A bevonati rendszerek összes rétegén áthatoló repedések szabaddá teszik az alapfelületet, és felgyorsítják ezzel az állagromlást. A víz, a kémiai hatások, a hőmérséklet-változás együtt gyors leválást okoznak. Az időben végzett karbantartó festés megakadályozhatja, hogy a bevonat teljesen tönkremenjen.

Régi felületek bevonatainak karbantartása és felújítása

A rideggé válással a bevonat rugalmassága csökken, és a festék törékennyé válik. A levegő oxidálóhatása és az egyéb kémiai hatások következményeként a kötőanyagban változások következnek be, ettől válik rideggé. Ennek következtében a felületen repedések keletkeznek, és a festék kisebb-nagyobb darabokban lemorzsolhatóvá válik.

Krétásodáson a festék leporlását, lekopását értjük. A gyakorlatban úgy szerezhetünk erről tudomást, hogy egy tiszta, fehér ruhával megdörzsöljük a festett felületet, és ha az elszíneződik, a krétásodás megkezdődött. A folyamatot az okozza, hogy a kötőanyag a külső, agresszív kémiai hatások következtében elveszíti kötőerejét. így a pigmentek már nem kötődnek megfelelő erővel, és elválnak, leválnak a felületről.

Csapóeső hatására a kellően nem kötődő részek leválnak, lefolynak a felületről, ez egyfajta felülettisztulást is okoz. A pigmentek leválásával a felület színe és fénye is megváltozik, csökken a bevonat vastagsága, esetleg megváltozik a felület struktúrája. Az említett jelenség addig nem okoz különösebb gondot, amíg a bevonat vastagsága nem csökken jelentősen. Abban az esetben, ha a csökkenés mértéke megközelíti vagy eléri a bevonat vastagsági méretét, el kell végezni a felújító festést.

A sárgulás lassú, folyamatos színváltozás

A természetes állagromlás miatt következik be. A folyamat a fehér és fehérhez közeli árnyalatoknál érzékelhető. Elsősorban a belső terekben lévő, fehérre mázolt bevonatoknál jelentkezik, és csak esztétikai hiba. Úgy védekezhetünk ellene, hogy mázoláskor a fehér szín tónusát a kék vagy eredendően a sárga felé toljuk el. Ha a sárgulás zavaróvá válik, karbantartó mázolással új réteget kell felhordani.