• fürdőszoba
• vízmelegítő

A fürdőszoba melegvíz ellátása (központi vagy helyi?)

A melegvíz ellátás rendszerének kialakításakor nem létezik minden szempontból ideális megoldás, ezért a központi és a helyi változat egyaránt szóba jöhet. A döntést számos tényező befolyásolhatja, főleg a megrendelők életmódja.

Milyen rendszer tudja az épület melegvíz ellátását biztosítani?

Egy épület melegvízellátását gyakorlatilag kétféle konstrukcióval, a központi és a helyi módszert alkalmazva oldhatjuk meg. A központi rendszerjellemző­je – ahogy ez a nevéből is sejthető —, hogy a melegvízet egy központi helyen állítják elő, s onnan csöveken juttatják el a lakás különböző pontjaira. A melegvíztárolót pedig a fű­tőkazán közelében helyezik el. A melegvíztárolók egy részé­nek közvetlen kapcsolatban kell állnia a vízpumpával is.

Központi melegvízellátás

A központi melegvízellátás legfőbb előnye, hogy rendkívül kényelmes, és mindig elegen­dő melegvíz áll rendelkezésre. Ha a csővezeték meglehetősen kiterjedt, mindenképpen szük­ség van egy, közvetlenül a melegvízcsőre erősített fűtőszál­nak vagy egy keringető szi­vattyúnak a beépítésére. Hosszabb üzemszünet esetén a csőben a melegvíz még megfelelő szigetelés mellett is lehűl. Ha a felhasználási pon­tok egymástól meglehetősen távol helyezkednek el, a víz­csap megnyitásakor először elég hosszú ideig csak langyos víz folyik, s csak ez után jön az igazán meleg víz.

Helyi melegvízellátás

A helyi melegvízellátásnak két fajtáját különböztetjük meg: az egyedi és a csoportos rendszerűt. Az egyedi rendszer lényege, hogy minden felhasz­nálási helyen külön vízmelegí­tő készüléket helyeznek el, amely legtöbbször közvetlenül érintkezik a vízcsappal. Jó pél­da erre a rendszerre a moso­gató fölött elhelyezhető elekt­romos vízmelegítő készülék, amelynek űrtartalma kb. 5 li­ter.

Csoportos rendszerű helyi melegvízellátás

A csoportos rendszerű, he­lyi melegvízellátás esetében egy fűtőberendezés látja el a lakás vagy a lakóközösség több, esetleg az összes felhasz­nálási helyét. A melegítő be­rendezést — minthogy a víz szállítás közben lehűl – úgy kell elhelyezni, hogy a vízcsö­vek a lehető legrövidebbek le­gyenek. Ha a fürdőszoba és a konyha egymás mellett talál­ható, egy átfolyó rendszerű gázüzemű vagy elektromos vízmelegítő, esetleg egy 100 1 űrtartalmú villanybojler a két helyiséget képes kiszolgálni.

Gázfűtésű vízmelegítő

Előnye: A helyi rendszer esetében megtakaríthatjuk a fűtőszálak és a keringető szivattyú kiépí­tésének költségeit. A melegvíz ellátás független a fűtési rendszertől, amit nyáron pél­dául teljesen leállítanak. A fel­fűtési hőmérsékletet, illetve a víz hőfokát önállóan szabá­lyozhatjuk.

Hátránya: A készülék teljesítménye miatt rövid ideig várnunk kell, míg melegvízhez tudunk jutni. Ha a készüléket nappali árammal üzemeltetjük, viszonylag ma­gas működtetési költségekkel kell számolnunk. A helyi rend­szerű melegvíz ellátáshoz családi ház esetében általában több készüléket kell üzemel­tetnünk, hiszen a felhasználási pontok egymástól gyakran tá­vol helyezkednek el. Ezért magasabb beruházási költség­gel kell számolnunk. Amennyiben meghibásodok a készülék, forduljunk szakemberhez addig is a hiba beazonosításához itt talál segítséget: gázkazán működési hiba és megoldása.

5 literes vízmelegítő egy teljes családnak is elegendő lehet mosogatáshoz

Technikai, illetve gazdasá­gossági okokból gyakran elő­fordul, hogy a gyakorlatban a két rendszer kombinációját alakítják ki. Ha a konyha és a fürdőszoba egymástól távol helyezkedik el, célszerű a fürdő­szobában a csoportos rend­szerű, helyi melegvíz ellátást kialakítani, míg a konyhában egyedi melegvíz ellátásról gon­doskodni (pl. elektromos víz­melegítő felszerelése).

Központi melegvíz ellátás

A központi melegvíz ellátás esetében a vízmelegítést gyakran kombinálják a fűtőkazánnal: ekkor ún. indirekt vízmelegítő rendszert alkalmaznak. A készülékben tárolt hideg vizet a beépített vízvezetékekben áramló forró víz közvetett módon melegíti fel. A minimális tároló­kapacitás 50 liter, a készülék lehet henger alakú vagy szögletes. A víztároló berendezést a fűtőkazán mellé állítva vagy a kazán alá fektetve építik be. A lakó-. részben elhelyezett, falra szerelhető gázkazánokhoz kaphatók formában illeszkedő víztárolók is.

Fontos, hogy a víztároló készülék szigetelése jó minő­ségű és elég vastag legyen. A készülék nemesacélból készül, belső felületét pedig szigetelő- és védőréteggel vonják be. A kívánt víz­hőmérséklet beállítható. A készülék felfűtését a víz hőmérséklete határozza meg, ezért a készülék bizonyos időközönként újra meg újra bekapcsol.

Melegvíztárolós központi fűtés

A gázüzemű vízmelegítő és -tároló készülékek hőszigetelt, henger alakú tartálya kb. 120-400 liter űrtartalmú. A tároló rész alatt egy gázégő találha­tó, amely a vizet felmelegíti. A keletkező égéstermék elvezetése miatt a készüléket a kéménybe kell csatlakoztat­ni, működése azonban a fűtő­rendszertől tökéletesen független. Ugyanez igaz az elektromos vízmelegítő készülékekre is, amelyek különböző méretű és teljesítményű változatban kaphatók. Az elektromos vízmelegítés azonban drágább, mint a gázüzemű. Kisebb lakóközösségek használhatják a kombi-gáz-cirkót. Ez egy olyan fűtő­kazán, amely külön rendszer­ben egyúttal a hideg vizet is felmelegíti.

Helyi melegvíz ellátás

A helyi rendszerű vízmelegítés esetén a készüléket a vízfel­használás helyéhez a lehető legközelebb kell kialakítani. A készülék működéséhez hideg vízre és energiára van szükség.

Az átfolyó rendszerű víz­melegítő készülékek egy vagy több felhasználási helyet tud­nak melegvízzel ellátni. A vizet nem előre, hanem csak az átfolyáskor melegítik fel. A melegvíztárolókhoz képest rendszerük zártabb, kevésbé költségesek, gyorsan és korlát­lan mennyiségben adják le a melegvizet, így az energia­veszteség minimális. Hátrá­nya, hogy kevésbé kényelmes, mint a központi melegvíz­ellátás, mivel ennél a megol­dásnál a kifolyó melegvíz mennyisége technikai okokból érezhetően kevesebb.

A gázüzemű, átfolyó rend­szerű vízmelegítők különféle teljesítményű változatban kaphatók, szerelésükhöz kéménycsatlakozásra van szükség. Az elektromos vízmelegítők rendszere zárt, a belső tartály nyomásbiztos. A készülék különféle formá­ban és teljesítményben kapha­tó. A legkorszerűbb modellek működése teljesen automati­zált, beépített mikroprocesszor vezérlésű, ami garantálja, hogy a vizet a készülék pontosan a kívánt hőfokra melegíti fel.

A készülék az átfolyó víz mennyiségéhez fokozatonként igazítja hozzá a felhasznált energia mennyiségét, így az ezen az elven működő model­lek energiatakarékosabbak, mint az olcsóbb, hidraulikus­-elektromos vízmelegítők. Egy-egy felhasználási hely kiszolgálására alkalmasak a 2,7-6 kWh teljesítményű, kis készülékek is.

Elektromos bojlerek

Az elektromos energiával működő bojlerek kis energia­felhasználás mellett alkalma­sak egy-egy felhasználási hely melegvízzel való ellátására. A készülékek űrtartalma 5-80 liter között változik. Komfortfokozatuk hagy némi kívánnivalót maga után, hi­szen a felhasználható melegvíz mennyisége korlátozott, a víz pótlólagos felmelegí­tésére pedig nem nagyon van lehetőség.

Ezeket a készüléke­ket nyitott rendszerűnek ne­vezik, minthogy a benne lévő víz egy kifolyócsövön keresz­tül állandóan érintkezik a kül­ső levegővel. A vizet speciális csöveken vezetik a csaptelep­hez, a vízmelegítés közben pe­dig a tágulás miatt vízcseppek hagyják el a készüléket. Ma már kaphatók olyan 5, il­letve 10 liter űrtartalmú ké­szülékek, amelyek műszaki megoldása a csepegést kikü­szöböli.

A zárt rendszerű, elektromos bojler egy vagy több fel­használási helyet képes meleg­vízzel ellátni. Falra szerelhető változata egyedi vagy csopor­tosan elhelyezkedő felhaszná­lási helyeket lát el meleg­vízzel, űrtartalma 5-200 liter, a leadható melegvíz mennyi­sége pedig szintén korlátozott.

Létezik olyan műszaki megoldás is, amely az átfolyó rendszerű készüléket a zárt rendszerű bojlerrel kombinál­ja: a készülék akkor kapcsol magasabb felfűtési fokozatba, ha a tartályából nagyobb mennyiségű melegvizet elhasználtunk.

Készülék kiválasztása

A megfelelő készülék kivá­lasztásakor vegyük figyelembe a kényelmi szempontokat, de ne becsüljük alá az energia­felhasználás mennyiségét se. Ne válasszunk se túl kicsi, se túl nagy készüléket.Vegyük továbbá figyelembe a hely­igényt, a kéménycsatlakozást és a felhasznált energiahordo­zót (gáz, elektromos energia, napenergia, fa stb.). Ha a ké­szüléket nem akarjuk elrejteni, a formatervezés és a könnyű kezelhetőség szempontjait sem hanyagolhatjuk el.

Nem minden esetben kell egyetlen megoldás mellett döntenünk. Gyakran energia-felhasználási és gazdaságossági szempont­ból is ésszerű a központi me­legvíz ellátást kiegészíteni egy helyi, egyedi vízmelegítő be­rendezéssel. Mindegyik készü­lék esetében fontos, hogy a kí­vánt hőmérsékletet próbáljuk a legoptimálisabban meghatá­rozni (pl. 50 °C-ra beállítani). Ez nem csak energiatakaré­kossági szempontból fontos, hanem így megóvhatjuk magunkat a forrázás veszélyétől is.