• gyerekszoba
• színek

Milyen színű legyen a gyerekszoba? Hogyan rendezzük be?

Egy gyerekszoba berendezésekor általában bátrabban kísérletezünk, mint a lakás többi részének kialakításakor. Itt még azok is szabadjára engedik fantáziájukat, akik a lakás többi részében inkább a visszafogottabb megoldásokat választották. Az addig inkább pasztellszíneket kedvelő szülők egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy élénk rózsaszín festékek, elvarázsolt kastélyokkal, égitestekkel vagy vadállatokkal díszített tapéták között válogatnak óraszám, és fáradhatatlanul vadásznak olyan kiegészítőkre, amelyekkel tökéletessé tehetik a gyerekek mesebirodalmát.

Mert a gyerekszoba tényleg mesebirodalom

Ez az a hely, ahol a kis lakók eltervezik világraszóló kaland­jaikat, elkészítik színpompás rajzaikat és egyáltalán: visszavonulhatnak a képzelet világába. Ha olyan környezetet teremtünk csemeténknek, ahová szíve­sen vonul vissza, egyben fantáziavilágát is fejleszt­jük – nem utolsó sorban saját kreativitásunkat is szabadjára engedhetjük.

Ez a cikksorozat segít abban, hogy a gyerekszoba be­rendezésekor maradéktalanul ki tudjuk használni a szoba adottságait. Megismerhetjük a legfontosabb tervezési szempontokat. Ezenkívül számos praktikus tanáccsal is ellát bennünket a cikksorozat – hiszen még egy tündérkirálynőnek vagy egy űrhajósnak is szük­sége van például egy kényelmes ágyra!

A cikksorozatban találunk olyan berendezési ötleteket vagy részletmegoldásokat, amelyek kivitelezését lépésről lépésre megismerhetjük, legyen szó akár egy bébi­takaró díszítéséről, egy gardróbszekrény felújításáról vagy a fal csinosításáról. Minden bemutatott darab könnyen, akár egy hétvége alatt elkészíthető, emel­lett pedig számos egyszerű ötletet is bemutatunk, amelyek akár egy délután vagy még rövidebb idő alatt megvalósíthatók.

Színtervek

Ha a gyerekszoba kiinduló állapota csupasz, fehér falakat jelent, kezdjük az első résszel (A színtervek összeállítása), amely segítségünkre lesz abban, hogy megtaláljuk az adott tér szem­pontjából legelőnyösebb színkombinációkat. Ez a rész bevezet a helyes színkeverés tudományába is, így biztosan kellemes színösszeállítást készítünk majd, és nem riadunk vissza a merészebb párosításoktól sem.

Tervezés

A bútorok és kiegészítők beszerzésében, az alaprajz kialakításában és a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben nyújt hasznos segítséget a következő, Alaprajz, bútorok és padlóburkolat c. pont, amelyben szó esik a megfelelő ágy kiválasz­tásáról éppúgy, mint arról, hogyan találjunk olyan bútorokat, amelyek követik a gyerekek növekedését, és hogyan válasszunk olyan padlóburkolatot, amely kibírja a leghevesebb gyerekszobai csatározásokat is. Ebben a részben a helyes alaprajz kérdésével foglal­kozunk, így még a legkisebb vagy legszabálytalanabb alaprajzú szoba berendezése sem jelent majd gondot.

Minden szülő szíve vágya, hogy a rengeteg já­tékot legyen hova elpakolni. Ebben nyújt hasznos segítséget a Tárolási ötletek c. rész, amelyben bemutatjuk, hogyan lehet eme fontos kérdést praktikusan és elegánsan megoldani. Ebből a cikksorzatból azt is megtudhatjuk, hogyan párosítsuk egymással a részleteket úgy, hogy egységes egésszé álljanak össze, és milyen kiegészítőket válasszunk, hogy a tér valóban életre keljen.

A gyerekek ízlése csaknem olyan gyorsan vál­tozik, mint ahogyan nőnek. Ötleteket találunk arra, hogyan alakítsuk át a szoba összképét néhány egyszerű fogással. A fejezetben ötleteket találunk az otthoni tanulósarok kialakítására éppúgy, mint arra, hogyan teremtsük meg a pihenés, a szabadidős tevé­kenységek vagy vendégfogadás ideális feltételeit.

A gyerekszobát az élénk színek és vidám minták töltik meg élettel.

A kerek „kajütablakoknak” köszönhetően egy valódi hajókabinban érezhetjük magunkat!

A lakásban válasszunk kevésbé erőteljes színeket, a gyerek­szobában azonban nem kell visszafognunk magunkat: használjunk bátran harsány színeket! Tekintsük a színkört szórakoztató játéknak. A gyerekek fogékonyak az élénk színekre, ezért ha rájuk bízzuk a választást, készüljünk fel a legkáprázatosabb színkombi­nációkra!

Hogy elkerüljük a kellemetlen meglepetéseket, néhány szabályt előzetesen mindenképpen állítsunk fel és ne feledjük, hogy a gyerekszoba a játék mellett a pihenés helye is. Azt is tartsuk szem előtt, hogy bár ez a szoba a gyerekek birodalma, valószínűleg mi magunk is sok időt fogunk itt eltölteni. Ezért érdemes számunkra is kellemes, és a gyerekek ízlésének megfelelő színösszeállítás mellett dönteni.

Praktikus szempontok

Amikor kellően felszerelkeztünk színkártyákkal és tanácsadó könyvekkel, érdemes a hatalmas választékot az adott feltételekhez (a szoba alakja, mérete, a meglévő, esetleg beépített bútorok) leszűkíteni.

A szoba alakja

A tervezéskor igazodjunk a szoba méretéhez és arányaihoz. Az ügyesen megválasztott belsőépíté­szeti trükkökkel kiemelhetjük a szoba előnyös adottságait és még a kevésbé kedvező arányú szobákat is kellemesebbé tehetjük.

Négyzet alaprajz

Ez a legegyszerűbb alaprajz, bár amennyiben a szoba kicsi, dobozszerű hatást és a bezártság érzetét keltheti. Feldobhatjuk az összhatást, ha az egyik falat a töb­bitől eltérő színűre festjük vagy tapétázzuk. így a szo­ba már nem tűnik szabályos négyzet alaprajzúnak, és érdekes, figyelemfelkeltő fókuszpontot hozhatunk létre. Jó, ha ennek a kiemelt falnak a színe visszaköszön a bútorokon vagy kiegészítőkön (pl. egy színesre festett széken, szőnyegen vagy ágytakarón).

A sötét színűre festett falnak köszönhetően a ferde mennyezet érdekes, dekoratív részlet lett.

Egy szűk sarkot élénk színekkel tehetünk vonzóbbá; itt kellemes tanulósarkot alakítottunk ki.

Téglalap alaprajz

Ebben az esetben legfontosabb feladatunk, hogy a szoba kellően kiegyensúlyozott arányokat mutasson. Ez különösen fontos, ha az ágyat csak a hosszabbik fal mentén tudjuk elhelyezni. Célunkat legkönnyebben úgy érhetjük el, ha az egyik vagy mindkét hosszabbik falat világosabb árnyalatúra festjük – így azok rövidebbnek tűnnek, így a szoba arányai sokkal kellemesebbnek tűnnek.

L alakú szoba

Egy éles sarkot nehéz elrejteni, ezért inkább emeljük ki! Lányszobákban ez az ideális helye a szépítkezősaroknak, tükörrel és fésülködőasztallal. De kerülhet ide az íróasztal vagy a számítógép is, amely­hez megfelelő asztalt és helyi világítást kell elhelyez­nünk. Emeljük ki ezt a területet festéssel vagy mintás tapétával, vagy akasszunk a falra parafa táblát, így a gyerekek saját alkotásaival díszíthetjük a szobát.

Mit őrizzünk meg az eredeti berendezésből?

Ha a szoba teljesen üres, színválasztásunkkal sem­mihez nem kell igazodnunk, ha azonban megtartunk néhány berendezési tárgyat, azokat figye­lembe kell vennünk a tervezésnél. Utóbbi esetben a már adott színek visszatérhetnek néhány kiegé­szítőn is. Ha pl. megtartjuk a padlószőnyeget, válasszunk ugyanolyan színű párnákat, lámpa­ernyőket, képkereteket vagy ágytakarókat, a fal színe pedig legyen eltérő.

Néhány további ötlet az egységes összkép megteremtéséhez:

• Ha a beépített bútorok vagy a meglévő padló­burkolat nagy felületű, az összkép maradjon egyszerű, és legfeljebb két további szín jelenjen meg a falakon és bútorokon.
• Egy adott szín árnyalatainak párosítása sok­szor mutatósabb, mint az éles kontrasztok. Az olyan élénk színek mellé, mint pl. a vörös, válasszunk sápadtabb rózsaszínt.
• Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy he­lyesen párosítottunk-e színeket, keressünk mintás kiegészítőket az egyszínűek helyett. Ezek segítenek a megfelelő színpárok meg­találásában.
• Ha sok fehér vagy krémszínt alkalmazunk, akár a mintákon, akár egyszínű fal- vagy fafelületeken, könnyebben tudunk harmonikus összképet kialakítani.

Térhatás és színek

A világosabb színek nagyobbnak mutat­ják, míg a sötétebb, melegebb színek ki­sebbítik a teret. Ennek ismeretében te­hát amennyiben egy kicsi szobát nagyobb­nak szeretnénk mu­tatni. válasszunk világosabb színeket, míg ha egy nagy szo­bát szeretnénk összefogottabbá tenni, egy vagy két falat fessünk sötétebbre.

A gyerekek választása

Ha gyermekünk nagyon erőteljes színt választ (pl. harsány rózsaszínt vagy narancssárgát) meglehetősen nyomasztó lehet, amennyiben az összes falat azzal festjük be. Mégis érdemes csemeténkre bízni a választást, még akkor is, ha egészen kicsi gyerekről van szó: elvégre az ő szo­báját készülünk berendezni! Néhány alapelvet azonban érdemes betartani, így az összkép biz­tosan kiállja majd az idő próbáját.

A következők­ben ehhez adunk néhány hasznos tanácsot:

• Derítsük ki, melyek gyermekünk kedvenc színei, majd válasszuk ki azok nekünk is tetsző árnyalatait. így biztosan olyan színt választ, amelyet mi is kellemesnek találunk.
• Hagyjuk, hogy gyermekünk válasszon a színkártyák közül, de a szoba berendezé­sénél az adott színt kombináljuk vissza­fogottabb színekkel, így a végeredmény sokkal kellemesebb lesz. A kicsi által kivá­lasztott élénk narancssárga vagy rózsaszín remekül mutat majd pl. néhány széken vagy játéktartó dobozon, sőt az egyik falat is befesthetjük ilyenre.
• Engedjük, hogy csemeténk kiválasszon egy színt, de annak két-három árnyalattal világosabb változatát alkalmazzuk a be­rendezésnél, így biztos nem kell majd nap­szemüveget feltennünk, ha bemegyünk a szobába.

Festékminták

A legegyszerűbben úgy tesztelhetjük az adott színárnyala­tot, ha próbafelületet készítünk belőle pl. kartonpapír-darabon. A befestett papírda­rabot próbáljuk oda a fal és a szoba kü­lönbözőpontjaihoz, hogy megvizsgálhas­suk, hogyan mutat a különböző fényviszonyok mellett. Ezt a műveletet ismé­teljük meg különbö­ző napszakokban. Ha egyszerre többféle színt is kipróbálunk, az egyes kartondara­bok hátára jegyezzük fel, hogy melyiken melyik festéket hasz­náltuk.

A színes, függőleges csíkok különlegessé teszik az egyszerű fenyőfa szekrényt.

A térkihasználás

A megfelelően megválasztott színekkel és minták­kal hangsúlyozzuk ki a szoba előnyös tulajdon­ságait, a kevésbé szerencsés adottságokat pedig igyekezzünk tompítani. A következőkben ehhez adunk néhány hasznos tanácsot.

Kis alapterületű és kis belmagasságú szoba

• Világos vagy pasztellszíneket alkalmazzunk, a sötétebb árnyalatokat csak egy vagy két falra vagy bizonyos részletek kiemelésére hasz­náljuk. Ezek különösen alkalmasak egy-egy érdekesebb részlet (pl. ferde mennyezet) ki­emelésére.
• Kerüljünk minden olyan elemet (pl. széles, víz­szintes csíkok a falon), amelyek vízszintes irányban kettéosztják a szobát. A függőleges csíkozás magasabbnak mutatja a helyiséget, amennyiben azonban a szoba keskeny is, ezzel a trükkel is bánjunk csínján, mert kiemeli a kedvezőtlen arányokat.
• Aprómintás tapétát válasszunk, és kerüljük a túlságosan buja mintázatú párnákat és szőnyegeket, különben azok túlságosan uralni fogják a teret.

Nagy alapterületű és magas szobák

• Válasszunk meleg színeket, a falfelületeket pedig tagoljuk mintákkal, polcokkal vagy képekkel.
• Ha nagyon nagy a szoba belmagassága, a mennyezetet a falnál egy-két árnyalattal söté­tebbre fessük, így kisebbnek tűnik a tér.
• A falat szegéllyel vagy párkánnyal osszuk meg, alulról mérve nagyjából a magasság egyharmadában (szemmagasság alatt), így eltereljük a figyelmet a magas mennyezetről.

Természetes világítás

A megfelelően megválasztott szín világosabbnak és tágasabbnak mutatja a teret. Bizonyos színek jóval világosabbnak mutatnak egy sötét szobát, míg a melegebb, sötétebb színek tompítják a túlságosan erős fényt. Azokban a szobákban, amelyek kevés természetes fényt kapnak (a kis ablakok vagy a ked­vezőtlen tájolás miatt), meleg színárnyalatokkal, a nagyobb ablakokkal vagy sok természetes fénnyel megáldott szobákat pedig hidegebb árnyalatokkal fessük ki. A melegebb árnyalatokban több vörös és sárga, míg a hidegebbekben több kék pigment található. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kék szín minden esetben hidegnek tekinthető – a türkiz vagy lilás színek melegebbnek tűnnek, mert több sárga és/vagy vörös pigmentet tartalmaznak.

Hogyan társítsuk a színeket?

Hogyan állíthatunk össze harmonikus, mégis tetszetős színpárosí­tásokat? A kérdésre a választ a színkörben találjuk meg. Ezt forgal­mazzák pl. a festékgyártók is, és segítségükkel könnyebben eldönthetjük, hogy mely színek illenek egymáshoz.

A következőkben három olyan módszert mutatunk be, amelyekkel tetszetős színösszeállításo­kat tervezhetünk.

• Monokróm összeállítás: Ennél a színeket a színkör egy adott körcikkeiből válogatjuk össze, azaz egy adott szín különféle ár­nyalatait használjuk. Ezzel a módszerrel nem tévedhetünk nagyot, és akkor is be­vált módszer, ha csemeténk ragaszkodik ahhoz, hogy az egész szoba vörösben vagy rózsaszínben pompázzon.
• Komplementer (kiegészítő) színek: Ilyenkor a színeket a színkör egymással szemben fekvő körcikkeiből választjuk (pl. kék és sárga). Ez már jóval több merészséget kíván, mint az előző módszer, egy gyerekszobában azonban jól mutatnak merészebb ötletek. Ha kissé visszafogottabb összeállítást szeretnénk, válasszunk majdnem komplementer színeket, azaz ne az adott színnel szemben lévő, hanem az amelletti körcikket. Bevált párosítás pl. a kék és a citromsárga.
• Egymással harmonizáló színek: Ennél a vál­tozatnál a színkör egymás melletti körcikkeit választjuk, pl. zöldet és sárgát. A színek élénkségétől függ, hogy az összhatás élénk vagy kissé tompább, de minden esetben kellemes és lakályos.

Válasszunk a színkörön egymás mellett lévő színeket, így kellemes, vidám lesz az összhatás.

Komplementer színek: azért hogy ne legyenek túlságosan erőteljesek és nyomasztók a színek, válasszunk majdnem komp­lementer színeket, azaz a színkörön ne a ponto­san szemben lévő, hanem az amelletti körcikket vá­lasszuk.

Monokróm összeállítás: egy adott szín különböző árnyalatait párosítjuk, így nyugodt lesz az összkép, amelyhez könnyen találunk kiegészítőket.

Az egymással har­monizáló színek meg­nyugtatóan hatnak.

A minták kiválasztása

A gyerekek a színek mellett a mintákat is nagyon szeretik; utóbbiak segítségével könnyen eleget tehetünk hirtelen feltámadt vonzalmuknak pl. az űrhajók vagy a pónilovak iránt.

Néhány szempontra azonban érdemes figyelni a minták kiválasztásánál és társításánál:

• A minták mérete igazodjon a szoba arányaihoz. Egy nagy, üres falfelületen vagy ablak előtt jól mutatnak a nagyobb minták, egy kisebb szobában vagy kis felületeken viszont inkább kisebbeket alkalmazzunk.
• Bizonyos minták (pl. kis pöttyök, csíkok és kockák) bárhol jól mutatnak, anélkül, hogy túlságosan ural­nák a környezetüket. Emellett könnyebben is talá­lunk hozzájuk kiegészítőket, és nem lesznek túl ha­mar unalmasak sem.
• Bátran keverjük egymással a különféle mintákat. Egy nagyobb méretű virágmintákkal díszített felület re­mekül mutat valamilyen kockás mintával, feltéve, hogy a két mintában legalább egy közös szín található.
• Az erőteljesebb mintákat ellensúlyozzuk vissza­fogottabb elemekkel. Válasszunk pl. fehér alapszínű tapétát vagy textilt, vagy a sötétebb színű, mintás tapétát ellensúlyozzuk halványabb padlóburkolattal és természetes fafelületekkel.
• A munka nehezét hagyjuk meg a gyártóknak. Sok lakberendezési áruházban kaphatók egymással kom­binálható termékcsaládok, amelyek színe és mintá­zata biztosan illik majd egymáshoz.

Tapétával kiemelt falfelület

Az egyszerűbb szoba­belsőt izgalmasabbá tehetjük, ha a szoba egyik falát élénkebb mintázatú tapétával burkoljuk. Ez megkönnyíti a tapétázást, és kihangsúlyozza a helyi­ségnek ezt a részét. Ki­sebb szobáknál ezzel a módszerrel nem kelte­nek „dobozszerű” ha­tást, a túl nagy méretű vagy nagy belmagassá­gú helyiségekben pedig a sima festett falfelület­tel vagy egyszínű tapé­tával kombinált nagy­mintás tapétával tagol­hatjuk a falfelületet.

A mintás tapéta kivá­lasztásánál azonban ügyeljünk arra, hogy harmonizáljon a többi falfelülettel. Ennek leg­egyszerűbb módja, ha a kettőt egy közös szín köti össze. Mindig a ta­péta típusához való ta­pétaragasztóval ragasszuk fel a tapétát.

Izgalmasabb lesz a nagy fafelület, ha az egyik falat a többitől el­térő, nagymintás tapé­tával vonjuk be. Ebben a szobában az eltérő min­tázatú tapétát azonos szegélycsík fogja egybe.