• fa
• faház

Építés fával

A fa, mint építőanyag

Az építőanyagként használt fa évszázadok óta bevált, környezetbarát és többféleképpen alkal­mazható, mint az összes többi építőanyag. A fa tartóssága pedig – az anyag sajátos tulajdonsá­gait figyelembe vevő feldolgozást feltételezve – rendkívül nagy.

Az építőanyagként használt fa előnyei:

• A fa épületelemek előállításának energiaigénye viszonylag kicsi.
• A fa szinte mindenhol a helyszínen rendelke­zésre áll, többször felhasználható és a termé­szet háztartásába nehézségek nélkül visszajut­tatható vagy tüzelőanyagként hasznosítható.
• A belső klíma szempontjából a fának kiváló tu­lajdonsága van. Hőszigetelő képessége kedve­ző, jó „szorpciós képessége” van, ez viszont csak akkor marad meg, ha a párazáró festék­bevonatot mellőzzük.
• A fa teherbírása nagy. Nyomószilárdsága meg­egyezik a vasbetonéval, hajlítószilárdsága az saját tömegre vonatkoztatva kétszer olyan nagy, mint az acélé.
• A fagerenda-szerkezeteknek jó tűzállóságuk van. Külön burkolás vagy bevonat nélkül is tűzgátlóvá tehetők, ami acélszerkezeteknél nem lehetséges. A keményfa lépcsőknek nagyobb tűzállóságuk van, mint az acél lépcsőknek. A fát könnyű megmunkálni, ezért házilagos kivi­telezésre különösen alkalmas. A régi faszerkeze­ten előforduló károsodások többnyire a nedves­ség elleni védelem elégtelenségével magyarázha­tók. A fa épületelemek létrehozásának és javításának sikere azon múlik, hogy ismerjük-e és figyelembe vesszük-e a fának, mint építőanyag­nak néhány különleges tulajdonságát.
• A nedvesség hatásának tartósan kitett fát a gombák tönkreteszik. Az a fa viszont, amelyet csak ritkán ér a nedvesség, nem korhad el. Az egyik fontos szabály tehát így szól: A fát úgy építsük be, hogy nedvesség tartós hatásának ne legyen kitéve, a behatoló nedvesség pedig gyorsan ki tudjon száradni. Az épületfa korhadás elleni vegyi kezelése beltéri alkalmazás esetén nem célszerű.
• A fa „dolgozik”, kiszáradáskor összezsugoro­dik, nedvesség felvétele esetén megduzzad. Az új faelemeket lehetőleg szárazon építsük be. A kültéri alkalmazásra szánt mérettartó fa alkatré­szeket (pl. ablakokat) ezenkívül víztaszító fes­tékbevonattal is védeni kell.
• A fában elszaporodhatnak a farontó rovarok. A teherhordó vagy nem hozzáférhető részek megelőző védelmére kémiai szereket lehet használni, ezek lehetőleg ne legyenek mérge­zők.
• A fa hőszigetelő képességét gyakran túlbecsü­lik. Az ugyan hétszer jobb, mint a tömör tégláé, egy szigetelőanyag (pl. cellulózrostok) hatása viszont a fáénál háromszor jobb.

A hazai fák az építészetben előforduló szinte minden feladatra alkalmasak. A puha, gyorsan növő tűlevelű fákat főleg teherviselő épületele­mek, falburkolatok, padlók, ajtók és ablakok szá­mára használjuk, a kemény, lassabban növő és értékesebb lombos fákból elsősorban lépcsők és padlók készülnek. Épületfa céljára általában derékszögű vagy négyzetes keresztmetszetű fűrészárut (gerendát) használunk.

Építészeti fűrészáru: Elnevezések és járatos méretek

A ragasztott tartók alkalmazása teherviselő elemeknél célszerű, ha a keresztmetszetet mini­málisra kívánjuk csökkenteni, vagy különösen nagy tartókeresztmetszetre van szükség. A fű­részáru megrendelésénél a fafajta és a méretek mellett a minőségi osztály, a fűrészelési osztály és a nedvességtartalom megadása is fontos.

A keresztmetszettől függően különbséget te­szünk a lécek, deszkák, pallók, épületfák és ge­rendák között. A különböző alakú gyalult deszkák és pallók raktárról kaphatók. A minőségi osztályt lényegében a csomók száma határozza meg. Teherhordó faelemek céljára álta­lában II. minőségi osztályú fűrészárut használunk, ha a teherbíró-képességgel szemben támasztott követelmények nagyok, akkor I. osztályút. Desz­kák és pallók általában I., II., III., IV. minőségi osztályú fából készülnek. Az I. minőségi osztályba tartozó deszkákban kevesebb csomó van, a III. minőségi osztályú deszkák kieső csomókat is tartalmazhatnak és kifejezetten csavart növésűek lehetnek.

Fa nedvességtartalma

A fa nedvességtartalma annak megítélése szempontjából fontos, hogy milyen mértékben kell a későbbi zsugorodás következtében fellépő repedésekre, hézagokra, elcsavarodásra számí­tanunk. Egy gyakran figyelmen kívül hagyott sza­bály szerint „a fát azzal a nedvességtartalommal kell beépíteni, amekkora a későbbi használat so­rán átlagosan várható” egyensúlyi nedvesség.

Másrészt viszont bizonyos épületfákat, pl. tető­gerendákat akár max. 30 % nedvességtartalom­mal is be szabad építeni, ha azok gyorsan ki tud­nak száradni és a soron következő szakmák munkáját nem befolyásolják. A tél folyamán kivá­gott és ezért kevesebb nedvet tartalmazó fa már néhány hetes levegőn való szárítással (a ke­resztmetszettől, időjárástól és a tárolási feltételektől függően) eléri a kb. 20 % nedvességtartalmat. Ennél kisebb nedvességtartalmat általában csak mesterséges szárítással vagy fűtött helyiségben való tárolással lehet elérni. Ha az épületfák és ge­rendák nedvességtartalmát elektromos készülék­kel mérjük, fontos, hogy a mérést ne a felszínen, hanem a keresztmetszet belsejében végezzük.

Rétegelt lemezek

A sokféle ragasztott falapot gyűjtőnévvel feldol­gozott faanyagnak nevezzük. Ide tartozik pl. a rétegelt lemez, a forgácslap, a bútorlap és a kemény farostlemez. A régi házak felújítása szempontjából különösen jelentősek a forgács­lapok, melyeket különböző minőségű kivitelben padlókhoz és falszerkezetekhez alkalmazunk. A műgyantával ragasztott forgácslapokból (a ra­gasztó aránya 8-10 %) az egészségre ártal­mas gőzök távoznak, elsősorban formaldehid, ezeket ezért ne használjuk.

Az egészségre ke­vésbé ártalmasak, egyben a nedvességre is kevésbé érzékenyek a cementkötésű forgácslapok. Ezek nehezen gyulladok vagy akár éghetetlenek és további adalékok nélkül is ellenállnak a gombásodásnak. Nagyobb sűrűségük miatt a léghanggátlásuk kedvezőbb. Ugyanak­kor azonban lényegesen drágábbak, mint a műgyantával ragasztott forgácslapok, sűrűsé­gük és keménységük miatt pedig megmunká­lásuk nehezebb.

Rétegelt falemez

A rétegelt falemezre az MSZ 49:84 szabvány vo­natkozik. Előállításához felhasználható minden furnértermelésre alkalmas fafaj. A táblák széles­ségi mérete 1000 mm vagy 1250 mm, hosszúsá­ga 2000 mm vagy 2250 mm.

Vastagságuk:

• 3 réteg esetén 3 vagy 4 mm,
• 4-5 réteg esetén 5 vagy 6 mm,
• 5 réteg felett 8-10-12-15-18 mm.

A minőségi osztályba sorolás a szabvány sze­rint a rétegelt lemez külső borító furnérrétegének elsősorban esztétikai jellemzői alapján történik, tehát nem „szerkezeti anyagként” kezelve. Ennek megfelelően lehet „E” minőségi osztályú (egy da­rabból készült furnérfelülettel), „I” minőségi osztá­lyú (illesztett darabokból összerakott furnérfelülettel) és „CS” minőségi osztályú (több darabból, eltérő anyagból, foltozottan is összerakható felü­lettel).

Az ácsmunkák során a rétegelt ragasztott le­mezzel a korszerű szarufedelek erőközvetítő cso­mólemezeként, illetve deszkázat kiváltására a nagy tetőfelületek borításaként találkozhatunk.

Ezért az esztétikai jellemzőkön alapuló minő­ségi besorolás helyett a számukra sokkal lénye­gesebb minőségi szempont a következő, ragasz­tástól függő osztályozás:

• „N” – normál ragasztású lemez,
• „V” – vízálló ragasztású lemez,
• „M” – melegvíz-álló ragasztású lemez,
• „F” – főzésálló ragasztású lemez.

Szerkezeti célokra általában ez utóbbi lemeze­ket javasolják. A lemez megrendeléséhez meg kell adnunk a termék nevét, a falemez méreteit, a borítóréteg fafajtáját, a falemez rétegszámát, a ragasztás je­lét, a minőségi osztály vagy csoport jelét és a szabvány azonosító jelzését.

Szélezett fenyő fűrészáru névleges szélességi és vastagsági méretei:

Fenyő fűrészáruk

A fenyő fűrészárú bármely hazai és külföldi fafaj-tából előállítható. Névleges méreteit az MSZ ISO 3179-1991. szabvány, általános minőségi előírá­sait pedig az MSZ 17300/2-1988. tartalmazza.

A fűrészáruk szélezve vagy szélezetlenül kerül­nek forgalomba. A termék „széle” alatt a keskeny hosszoldalát értjük. Ennek megdolgozásától függ tehát az áru megnevezése.

Szélezetlen a fűrészáru akkor, ha csak a két szélesebbik lapja és a bütüfelülete lett fűrésszel kialakítva. A két lap egymással párhuzamos, a bütüfelületek merőlegesek a hossztengelyre.

Szélezett a fűrészáru akkor, ha minden felületét fűrésszel munkálták meg. A széles lapjai egy­mással párhuzamosak, oldalainak síkja a lapok síkjára merőleges, bütüi a hossztengelyre merő­legesek. Lehet a termék kúposán vagy párhuza­mosan szélezett. Párhuzamos szélezés esetén a fűrészáru lapjainak szélessége állandó.

Deszka és pallótermék esetén az áru szélessé­ge nagyobb, mint a vastagsági méret kétszerese. 50 mm vastagság alatt általában deszkáról, felet­te pallóról beszélünk.

Léc, zárléc és gerenda esetén az áru széles­ségi mérete nem haladja meg a vastagsági méret kétszeresét. A terméket 45 mm vastagság alatt lécnek, 100 m vastagság alatt zárlécnek, felette gerendának nevezzük.

A névleges hosszúságok 1,5 m és 6,3 m között, 30 cm-es lépcsőkben választhatók. (Néha találkozhatunk 25 cm-es hosszlépcső fokozatokkal is!) A fenyő fűrészárut minőségi osztályba sorolva árusítják. Lécek esetén a minőséget nem jelzik. Zárléc és gerenda esetén a szabvány I., II., III. minőségi osztályt különböztet meg, míg deszka és palló esetén „K” (kiváló), I., II., III., IV. minőségi osztály létezik. A minősítés szempontjait a 6. táb­lázat ismerteti.

Lomblevelű fűrészáruk

A választék méreteit és általános előírásait az MSZ 17301/1-1982. és a 17301/2-1988. szabvá­nyok határozzák meg.

A jellemző méretválaszték:

• deszka 19-40 mm (vastagság);
• palló 45-98 mm (vastagság);
• léc 19-40 mm (vastagság);
• bútorléc 19-50 mm (vastagság);
• zárléc 48-98 mm (vastagság);
• gerenda 100-300 mm (vastagság).

A termékválaszték hossza deszka, palló, léc és zárléc esetén 50 cm és 6,0 m között változhat, 10 cm-es vagy 25 cm-es lépcsőkben. A gerendák 2,5 m hossztól kaphatók, 10 cm-es lépcsőkben növekedve.

A lombos fűrészáruk besorolására a feltalálható hibák jellegétől és nagyságától függően három minőségi osztályt vezettek be. Az azonosító mi­nőségi jelet a termék egyik bütüjén, idő- és vízálló festékkel, vagy az egyik lapján zsírkrétával kell feltüntetni, legalább 5 cm magas számjeggyel, vagy 1 cm átmérőjű színjellel.

A szabványos jelölésmód a következő:

• minőség – vörös festékport vagy I számjegy,
• minőség – kék festékpont vagy II. számjegy,
  III. minőség – sárga festékpont vagy III. számjegy.

A lombos fűrészáru megrendelésekor meg kell adnunk: a fafaj megnevezését, a fűrészáru vas­tagsági méretét, a termék nevét, szélezett vagy szélezetlen voltát, a minőségi osztályát és a szabvány azonosító jelzését.