• világítás

Fényben-árnyékban, világítás a lakásban

Az eltérő vizuális követelmények szerint az otthoni világítás három fő típusba sorol­ható.

1. Általános megvilágítás

Az általános vagy háttérvilágítás sötétedés után ad fényt. Ha nagy területet kell meg­világítani, a feladat kétféleképpen oldható meg: egyetlen központi fényforrással vagy több (esetleg többféle) helyi megvilágítást adó lámpával.

A legtöbb lakásban az elektromos huza­lozás olyan, hogy a helyiségek közepén, a mennyezeten lóg egy központi fényforrás. Ennek számtalan hátránya van, a központi fény a szobának unalmas, kevéssé vonzó jelleget ad, és nehéz változtatni rajta. Ha­tékonyabb formája az általános világítás­nak, ha több fényforrást alkalmazunk – például lefelé világító vagy spotlámpákat a mennyezeten.

A munkaterületeken a háttérvilágítást rendszerint fénycsövek ad­ják. Ezek fényétől szemünk káprázik, elhe­lyezésük pedig sokszor olyan, hogy saját árnyékunkban dolgozunk. Ugyanilyen gazdaságos, de sokkal szebb, ha ilyenkor néhány spotlámpát használunk.

2. Helyi megvilágítás

A koncentrált világítás egy adott területet borít erős fénybe; helyezhetjük íróasztal, olvasókarosszék, munkafelület fölé. Egy-egy szép tárgyat (festményt vagy növényt) is kiemelhetünk általa.

A spotlámpák különösen hasznosak erre a célra is: szerelhetjük őket a mennyezetre, sínekre, állhatnak az asztalon vagy a föl­dön. Fénycsöveket is használhatunk, de sokkal jobb, ha elrejtjük őket – például a faliszekrény pereme alá vagy polcok közé. A fénycsövek, bár olcsók, nem érik el a spotlámpák fényminőségét. Ez különösen igaz azóta, hogy léteznek erős, keskeny fénysugár kibocsátására képes spotlám­pák is.

3. Hangulatvilágítás

Ha a hatás kedvéért világítunk, a visszafo­gott fények és érdekes árnyékhatások játé­kával élünk. Erre a célra az alacsonyan elhelyezett, helyi megvilágítást adó fény­források, az asztali, álló- és falilámpák a legalkalmasabbak. A felfelé világító fény­forrás is jó, ha ennek fénye a mennyezetről visszaverődik. A munkaterület, festmény vagy építészetileg érdekes részlet megvilá­gítására használt spotlámpa hangulatvilá­gításra is alkalmas, ha fényerő-szabályo­zóval tompítjuk a fényét. Ugyanez érvé­nyes a fénytompítóval ellátott csillárokra és függőlámpákra is.

Fényerő-szabályozók

A jó megvilágításnak rugalmasnak kell lennie, hiszen nagyon kevés helyiségben van szükség mindig azonos erősségű fényre. A fényerő-szabályozó segítségével a fényt egyetlen gomb megérintésével vagy elfordításával szabályozhatjuk. Na­gyon könnyű beszerelni, és nemcsak a fali vagy a mennyezeti, hanem az asztali és az állólámpákhoz is használható. A kis fe­szültségű asztali lámpákba a tompítót gyakran már gyárilag beépítik.

A fényerő-szabályozó csökkenti a lám­pán áthaladó áram erősségét, de nemcsak a fény lesz halványabb, hanem jelentősen megnövekszik az izzólámpa élettartama és csökken a fogyasztása, különösen akkor, ha a tompítót letekerjük a végállásig.

Általános megvilágítás többfé­le fényforrásból – a lámpáknak nemcsak a fénye, hanem a formája is fontos. A rejtett vilá­gítás fénye a mennye­zeten játszik. Jelen­tős szerepet kap a harmincas éveket idéző falilámpa és a modern, felfelé sugárzó lámpa. Az óriási villásdugóban két fénycső világít, és a boltív előtt még egy modern króm-üveg állólámpának is jutott hely.

A könyvespolcra tett klasszikus asztali lámpa kétféle feladatot lát el. A szék felé fordítva kitűnő olvasólámpa, ha pedig a fal felé néz – mint képünkön is – az egész szobát megvilágítja: kellemes, intim légkört hoz létre.

Gondosan tervezett, finom hangulatvilágítás szórakozáshoz vagy pihenéshez. A szoba berendezése kínálja magát a különleges effektusokhoz: ilyen például a padlószintű világítás a megemelt dobogó alatt vagy a beépített kanapénál.

A színes fény különleges hatást kelt a minimalista lakásban, ahol a sima felületek és a csaknem üres szobák zöld és ibolyaszínben fürdenek. A világítást a hatás kedvéért, és nem gyakorlati célokra tervezték: a világítótestek rejtettek vagy rendkívül diszkrétek.

Fényforrások

A világítástechnika fejlesztésé­nek középpontjában az izzólám­pa tökéletesítése áll. Az izzó szabja meg a lámpatesttel és az egyéb szerelvényekkel együtt a fény minőségét.

Volfrámszálas izzó. A szokásos háztartási izzóban volfrámszál van. Minél több wattos a körte, annál forróbban izzik a szál, és annál erősebb a fénye. Meleg fényt ad, ami nagyszerűen illik a lakásbelsőkhöz, és szépen ki­emeli a színeket. A legokosabban akkor járunk el, ha a világí­tótestekbe a lehető legnagyobb teljesítményű izzót tesszük, és a kívánt fényerőt szabályozóval állítjuk be. Az egyszerű izzó­lámpa szinte minden irányban sugároz. A fényt az ernyő vagy a lámpatest irányítja.

A reflektorizzók, amelyek irá­nyított fénysugarat adnak, be­lülről ezüstözöttek: ilyeneket használunk a spotlámpákhoz. A bura tetején fémezett izzó visszafelé, a foglalat felé világít, ezért kevésbé vakít. Ha ilyen izzó mögé parabolatükröt te­szünk, keskeny, jól szabályoz­ható fénysugarat kapunk.

Halogén (volfrám-halogén) iz­zók

Valamennyi halogénnak nevezett lámpa tulajdonkép­pen volfrám-halogén: a volf­rámszálat halogéngáz-töltéssel kombinálják. A vonalas halogénizzó fényes, fehér fényt ad, hatásfoka kb. húsz százalékkal jobb az egyszerű izzólámpáé­nál. Különösen alkalmas felfelé irányítva a mennyezet megvilá­gítására: ilyenkor a helyiséget a visszaszórt fény világítja meg.

Kisfeszültségű izzók

A kisfe­szültségű halogénlámpa a töb­bi körténél kisebb, fénye kon­centrált, erőteljes, vakítóan fe­hér. Tizenkét voltos vagy ennél is alacsonyabb feszültségen működik, ezért transzformátor­ra is szükség van (a hálózati feszültség csökkentése miatt). Pontos, jól szabályozható nyalábot bocsát ki. A kisfe­szültségű lámpák asztali és le­felé világító kivitelben, vala­mint spotlámpaként használa­tosak. Kitűnően alkalmasak egy-egy tárgy kiemelésére, jó vilá­gítást igénylő tevékenységhez – például hímzéshez vagy olva­sáshoz – és általános megvilá­gításra is, ha több, tompítóval ellátott fényforrást alkalma­zunk.

A szokásos izzókat használó fényforrásokba kisfeszültségű körtét is tehetünk. Ehhez olyan transzformátor kell, amely be­csavarható a foglalatba az ere­deti izzó helyére. Az eredmény nem túl szép, mert a transzfor­mátor és a kisfeszültségű izzó együtt sokkal nagyobb, mint a közönséges villanykörte.

Fénycső

Az egyenes fénycső sokféle hosszúságban kapha­tó. Hideg fehér vagy melegebb fényt adhat a típustól függően. Vásárlás előtt jobb ellenőrizni a fény minőségét, mert a név (például „meleg fehér”) gyak­ran félrevezető. Ha a fénycső fénye bántóan vakító, az ár­nyékok csökkennek, a textúra ellaposodik és a szem fárad. A problémán a cső köré tett fényszűrővel segíthetünk; ez lehet tömör, áttetsző vagy ré­selt burkolat.

A kör alakú vagy ívelt mini­-csövek sokoldalúbbak, mert többféle fényforrásban fel­használhatók. Élettartamuk na­gyon hosszú, sokkal kevesebb villamos energiát használnak, mint az izzólámpák, és kevés meleget termelnek, ezért sok­féle ernyővel használhatók. Mindezek miatt a fénycsövek háztartási felhasználása ug­rásszerűen megnőtt. Papír, ke­rámia, üveg, acél és szövet az anyaga a számtalan új, fény­csövet használó világítótest­nek. Ezzel nemcsak az esztéti­kai kivitel javult, hanem a kibo­csátott fény minősége is. A fénycsövek a szokásos fény­erő-szabályozókkal nem hasz­nálhatók.

Neoncső

Neoncsőből nem csak színes reklámbetűk ké­szülnek: tarka üvegszobrokat is formáznak belőlük. Ezek célja a díszítés és nem a funkcionali­tás. A szobabelsőnek jellegze­tes karaktert adhatnak.

Lámpák

A lámpákat vagy lámpatesteket adott izzótípusokhoz tervezik. Vásárláskor az első szempont a fény minősége legyen, és csak a második a szép forma.

Lefelé világító fényforrások. Ez a típus, mint a neve is mutatja, az alatta található felületre vagy padlóra vet fényfoltot. Rendszerint kompakt, falra sze­relhető: esetleg a mennyezetbe süllyesztik. Az izzótól és a lám­patesttől függően adhat kes­keny, éles nyalábot (halogén­izzó süllyesztett foglalatban) vagy széles, kevésbé intenzív fénysugarat (reflektoros volf­rámizzó csuklós vagy forgatha­tó házban), esetleg szórt fényt (közönséges volfrámizzó).

A lefelé világító fényforrások rendkívül sokoldalúak. Hasz­nálhatjuk őket általános világí­tásra, irányíthatjuk egy-egy munkafelületre, és hangulatvi­lágításhoz is kitűnőek, különö­sen akkor, ha fényerő-szabá­lyozót is használunk.

A fény nem vakít, a foglalat kicsi és gyakran észrevétlen marad – ez óriási előny, ha sze­retjük a tiszta vonalakat, és viszolygunk a lámpaernyőtől. Jól használhatók alacsony mennyezetű szobákban és átjárók­ban, ahol a függőlámpát a bú­torok mozgatása közben könnyen levernénk.

A süllyesztett változat különösen diszkrét, és ha van elektromos csatlakozó a megfelelő helyen, könnyen felszerelhető a mennyezet vako­latának vagy a felső szint padló­burkolatának megbontása nél­kül – mindössze lyukat kell vág­ni a mennyezetbe (alig nagyob­bat, mint a szokásos mennye­zetrózsának), és be kell kötni az elektromos vezetékeket. A kis-feszültségű izzókhoz transzfor­mátor kell, de jobb, ha ezeket villanyszerelő rakja fel, aki rendszerint a felső szintről fér hozzá a vezetékekhez.

Függőlámpák

A mennyezetről függesztett lámpák fényének minősége – és mennyisége – a lámpaernyőtől függ, mert az ilyen lámpák legtöbbször az egyszerű volfrámszálas izzót használják.

A fényt az izzó köré tett át­tetsző ernyő szórja szét – pél­dául egy üveg- vagy papírgömb. A fényt lefelé irányíthatjuk, ha az átlátszatlan bura (például fémkúp) alul nyitott. Ilyen bu­rát asztal fölé érdemes tenni. Van teleszkópos függőlámpa is: ennek magassága állítható. A fent és lent egyaránt nyitott bura mindkét irányban világít.

Ha az elektromos csatlakozás rossz helyen van a mennyezeten, és nem lehet áttelepíteni, vagy ha kedveljük a kígyózó huzalt, a függőlámpát megfelelő kiegé­szítő szerelvények segítségével áthelyezhetjük. A hatást fényerő-szabályo­zóval fokozhatjuk.

Spotlámpák

Sokféle változat­ban kaphatók. Fontos, hogy a céljainknak leginkább megfe­lelő típust válasszuk. A legtöbb változatban az izzót burkolat rejti, de néhány típusnál az izzó szabadon áll: ezeket úgy kell elhelyezni, hogy ne vakítsanak. A szokásos spotlámpa a mennyezetről szórt általános világí­táshoz a legalkalmasabb: mivel a nyaláb irányított, jobban ki­emeli a felületek színét és tex­túráját, mint a fénycső vagy a függőlámpa.

A mini spotlámpák erős fény­foltot vetnek egy-egy körülha­tárolt területre: jól használha­tók helyi megvilágításra és fon­tos tárgyak kiemelésére. A pa­rabolatükörrel felszerelt spot­lámpák (ezekben az izzó tete­jén van a tükröző bevonat) az előzőeknél is keskenyebb, job­ban irányítható nyalábot adnak. A drágább, kisfeszültségű spot­lámpák még egy lépéssel to­vább mennek: ezeknek állítha­tó a nyalábja, és a lámpatest a lehető legkisebb.

Egyetlen spotlámpa csak munkához, olvasáshoz ad jó megvilágítást. Jobban hasz­nálhatók a legalább három spotlámpából álló csoportok: ezeket közös sínre szerelhetjük, de használhatunk több spotlámpát egyesítő kombinált fog­lalatot is. A spotlámpa falra szerelhető és álló kivitelben is kapható.

Felfelé világító lámpák

Általá­nos megvilágításra szolgálnak: falról vagy mennyezetről visszavert fényük kellemes. Mun­kához, olvasáshoz természete­sen nem alkalmasak, de általá­nos megvilágításhoz, a fény­árnyék hatás kiemeléséhez ki­válóak. Gondosan kell azonban használatukat mérlegelni, mert a visszaverésre használt felüle­tet valósággal elárasztják fén­nyel. Ha a mennyezet a legcsúnyább felület a szobában, vá­lasszunk olyan megvilágítást, amely eltereli róla a figyelmet. Felfelé irányuló világítást akkor használjunk, ha ki akarjuk emel­ni a stukkókat vagy a mennyezetpárkányt.

Felfelé világító halogéniz­zókkal hideg, erős fényt ka­punk. A volfrámizzók fénye ke­vésbé erős és melegebb. Fény­erő-szabályozó használatával a felfelé irányuló világítás romantikusan, lágyan izzó is lehet.

Asztali lámpák

Sokféle válto­zatban kaphatók, de alapvető­en két csoportjuk van: munká­hoz, olvasáshoz (mint az író­asztallámpa) vagy alacsony helyi megvilágításhoz használt lámpák.

A lámpatest nagyon fontos berendezési tárgy: nem szabad elütnie a szobától, mivel több­nyire elég hangsúlyos. Fénye a kiviteltől függ. A kisfeszültsé­gű halogénizzós íróasztali lám­pa íráshoz-olvasáshoz, mun­kához való. Lényegében kes­keny nyalábú spotlámpa. Egé­szen más hatást kelt az egyet­len matt üveggömbből álló asztali lámpa szórt fénye. Sok­féle stílus és kivitel között választhatunk. Mérlegeljük gondosan a lámpatest alakját, színét és a lámpa rendelte­tését.

Állólámpák

Munkához, olva­sáshoz kitűnőek. A hagyomá­nyos állólámpa helyi megvilá­gítást ad lefelé, és általános megvilágítást felfelé. A lámpa­ernyőnek összhangban kell áll­nia a szoba többi berendezési tárgyával. Ma már állványra szerelt spotlámpákat is árulnak, állólámpára emlékeztető kivitelben. Finom, helyi megvilágítást érhetünk el úgy is, ha üveg­gömböt helyezünk a földre, egy tárgy mögé.

Világítótestek

A minimalista hálószobában a kerti lámpa az egyetlen fényforrás.

A volfrám-halogén erős, fehér fénye különösen felfelé irányított világításhoz való. A két lámpa a XIX. századi nappali párkánydíszeinek minden részletét megmutatja.

A vonalizzó – a fénycsőtől eltérően – lágyabb megvilágítást ad, ezért fürdőszobába kitűnő.

Parabolatükrös spotlámpa ezüstözött körtével: szép párhuzamos nyalábban veti a fényt. Az üvegház fölé szerelt lámpák kiemelik a növényeket.

Ebben a stílusos ebédlőben csak gyertyafény világít. A XVIII. századi genovai csillár a szoba központja.

Tervezés

A világítás megtervezésének első és leg­fontosabb szempontja a helyiség rendelte­tése; a főzés, a fürdés, az olvasás vagy az étkezés nagyon különböző világítást igé­nyel. Az építészeti elemeket, a hangulatot és a bútorzatot ugyancsak figyelembe kell venni. A fény kiemelheti a függönyök szí­nét és textúráját, ráirányíthatja a figyelmet egy képre vagy egy szép tárgyra. Gondol­junk arra, hogy rendelkezésünkre áll a fény és az árnyék egyaránt.

Több célra használt helyiségekben na­gyon fontos a több forrásból jövő, változ­tatható megvilágítás. Általános szabály, hogy a legvonzóbb és legrugalmasabb megvilágítást különféle világítótestek és izzók együttes használatával kaphatjuk.

Huzalozás

Ideális esetben a világítási terv a felújítás megkezdése előtt készül úgy, hogy a hu­zalok lehető legnagyobb része rejtve le­gyen. Sokszor azonban, még ha volna is rá lehetőség, megrémülünk a végleges dön­tés felelősségétől. Az a legjobb megoldás, ha a huzalozás a lehető legsokoldalúbb és legrugalmasabb. Úgy tűnhet, hogy a lám­pák kedvéért beiktatott külön konnektorok csak bajjal és pluszköltséggel járnak. Gon­doljunk azonban arra, hogy a falak és eset­leg a padló egyszeri megbontása árán a megfelelő világítási rendszert alakíthatjuk majd ki.

A világítást a többi munka előtt kell át­gondolni

Ha például úgy döntünk, hogy néhány lefelé sugárzó lámpát teszünk egy szobába, a döntést akkor célszerű meg­hoznunk, amikor a mennyezeten még nem végeztünk semmilyen munkát.

Ha asztali és állólámpákat használunk helyi és kiemelő világításra, a különböző konnektorokat egy közös kapcsolóra köt­hetjük. Ekkor ugyanis egyetlen, például az ajtó mellé helyezett kapcsolóval ki- és be­kapcsolhatjuk a lámpákat, esetleg még fény­erejüket is szabályozhatjuk. Az ilyen kon­nektorok a közönséges konnektor helyére kerülhetnek, vagyis oda, ahová egyébként is tennénk őket. Bármit tervezünk is, kérdezzünk meg egy villanyszerelőt, nincs-e szükség a ve­zetékek cseréjére: ez kisebb felfordulással jár, és kevesebbe kerül, mint gondolnánk.

Melyik helyiségbe mit?

Nappali

A lefelé és felfelé sugárzó, illetve állólámpákból jövő szórt fényt kombinál­nunk kell asztali, álló- és spotlámpák fé­nyével megoldott helyi, kiemelő megvilá­gítással. A fényerő-szabályozó pótolhatatlan, ha a szoba fényességét különböző te­vékenységekhez és hangulatokhoz akarjuk igazítani. Ha íróasztali munkát is végzünk otthon, az asztali lámpa adhatja a legjobb helyi világítást. Olvasáshoz gondoskod­junk megfelelő fényről a kényelmes szék mellett. Ha értékes képeink vagy más mű­kincseink vannak, emeljük ki őket spot- vagy képlámpával.

A nappaliban a rugalmasság a legfonto­sabb, ezért annyi fényforrást tervezzünk, amennyit csak lehet. Gondoljunk arra, hogy nem kell valamennyit használnunk. Fontos a lámpatestek stílusa is: illeniük kell a helyiség jellegéhez, berendezési tár­gyaihoz. A modern, diszkrét lámpatestek gyakran sokkal jobban festenek egy régies szobában, mint a tolakodó, díszes lámpák.

Hálószoba

A mennyezetbe süllyesztett, lefelé irányított lámpa a legvisszafogottabb, és ez adja a legjobb általános megvi­lágítást. Lágyabb fényt kapunk, ha ehe­lyett több alacsony, ernyős asztali lámpát használunk. Az ágy vagy az asztal közelé­ben érdemes mennyezeti sínre felszerelni a spotlámpákat. Ágyban olvasáshoz a falra szerelt egyszerű vagy spotlámpa a legjobb, mert az asztali lámpa csak a helyet foglalja az óra, a rádió, a könyvek elől az éjjeliszek­rényen. Próbáljuk ki azt is, jól látjuk-e ma­gunkat a tükörben. A beépített ruhásszek­rénybe vagy az apró gardróbba vonalizzót tehetünk, amelyet akár zsinórral, akár az ajtó­ra szerelt automatikus kapcsolóval működ­tethetünk (mint a hűtőszekrényben).

Fürdőszoba

A legtöbb országban szigorú szabályok érvényesek a fürdőszoba elekt­romos huzalozására. Ha a lámpára víz kerülhet, zárt burkolattal kell ellátni, hogy elkerüljük a rövidzárlatot és az áramütést. A zsinórral működtetett kapcsoló az egyet­len biztonságos megoldás: ha fényerő-szabályozót szeretnénk, tegyük a fürdő­szobán kívülre. Jó fényt adnak a mennye­zetre szerelt, belső tükrös, lefelé világító lámpák. A falra szerelt fényforrások fényét üvegburával tompítjuk, hogy ne vakítsa­nak. A mosdó és a tükör mellett használ­hatunk kombinált (villanyborotva csatla­koztatására is alkalmas) konnektort. Kerül­jük a fénycső használatát.

Konyha

A konyha általános világítási szint­jének és irányának a legnagyobb mérték­ben alkalmazkodnia kell a végzett tevékeny­séghez. A gömb alakú, forgatható lámpákat mindig arrafelé fordíthatjuk, amerre fény kell. A másik megoldás a sínekre tett spot­lámpák használata: irányítsunk egy-egy lámpát a sütőre, a tűzhelyre, a munkaasz­talra, a mosogatóra és a faliszekrényekre.

A biztonságos és hatékony munkához a munkafelületeket jól kell megvilágítani. Ha a faliszekrényekre rejtett fénycsöveket sze­relünk, nem kell a saját árnyékunkban dol­goznunk. Hasznosak a közös sínen álló, de külön kapcsolható, valamint a csuklós és forgatható lámpák is. Ha a konyhában ét­kező is van, fényerő-szabályozóval tüntet­hetjük el a konyhai felfordulást.

Lépcső, folyosó, előszoba

A lépcsők mel­letti falilámpák kövessék a lépcsőfokokat, hiszen a biztonság megköveteli, hogy a lépcsők jól meg legyenek világítva. A pi­henőknél használjunk lefelé sugárzó lámpát. Időkapcsoló órát is beszerelhetünk, hogy a lépcsőházban szürkület után auto­matikusan kigyulladjanak a fények. Éjsza­kára használjunk tompított fényt. A hosszú élettartamú, kis fénycsövek jó és olcsó megoldást kínálnak a folyosók megvilágí­tására. Előszobába és lépcsőhöz ne te­gyünk spotlámpát, mert bizonyos szögből nézve vakíthat.

Dolgozószoba

A világításnak a papírlapra, az írógép vagy a számítógép billentyűzeté­re kell irányulnia. A kisfeszültségű halo­génizzók fénye kevésbé fárasztja a szemet, mint akár a fénycsőé, akár a közönséges volfrámizzóé – bár a fénycsövek fénye szű­réssel melegebbé tehető. Az asztali lámpá­kat a kicsiny, alacsony fogyasztású izzók megjelenése teljesen átalakította; ma már sokkal kevesebb helyet foglalnak el. A szá­mítógéphez jó általános megvilágítás kell, körülbelül olyan erősségű, mint a képernyő fénye. A képernyőn ne tükröződjön lehetőleg semmi. Gondoljunk a könyves­polc és a többi tárolótér megvilágítására is.

A mennyezetre szerelt, lefelé világító lámpatestek nagyszerűen megvilágítják a fürdőszobát, és zárt felépítésük miatt az izzókra sem fröccsenhet víz.

Ebben a konyhában a munkafelületet megvilágító fényforrásokat takarólécek rejtik. Hasznos és szép megoldás.

Nagy szobában is lehet intim hangulatot teremteni, ha csak egy részét világítjuk meg, a többit pedig a fényerő-szabályozó segítségével homályban hagyjuk.

Ebben a szobában a sínre szerelt spotlámpák nemcsak az általános megvilágításról gondoskodnak, hanem a képet is kiemelik. Az érdekes lámpatestek a helyi megvilágítást szolgálják.

A jól megtervezett kórházi lámpa nagyszerű szolgálatot tesz a hálószobában. Kiemeli a gyö­nyörű, tűzött indiai ágytakarót.

Világítás mesterfokon

Ha lakásunkban egyéni elképzeléseket sze­retnénk megvalósítani, forduljunk világí­tástechnikai tanácsadóhoz. Ezek a tanács­adók ugyanolyan szakemberei az otthon­szépítésnek, mint a belsőépítészek.

John Cullen, aki munkáival elnyerte az Amerikai Világítástervezők Egyesületének díját, olyan rendszert talált ki, amelyben a különféle fénysugarakat egyetlen halogén­izzó elé szerelt optikai lencse állítja elő. Tervezett kisfeszültségű, általános megvi­lágításra szolgáló rendszert is: ebben az izzócsoportok fénye a mennyezetről visszaverődve ad szórt, felülről jövő fényt.

A vastag üveg­polcok megszűrik a munkafelületre felülről érkező fényt – a megoldás nemcsak praktikus, de szép is.

Világítást tervezve John Cullen először azt mérlegeli, hová kell esnie a fénynek, és csak ezután dönti el, hogy hová kerüljenek a fényforrások. „A fény a tér bemutatása. A hatást, nem a formát kell mérlegelnünk. Sokan a teret építészeti formaként mutat­ják be, megveszik a hozzáillő berendezést, de nem törődnek eleget a világítással.”

Az egyenletesen elosztott, szórt világításhoz Cullen falra világító állólámpát vagy falra szerelt lámpatesteket használ, és szinte so­sem alkalmaz síneket: „Az a véleményem, hogy az ilyesmi a tervezés hiányára vall – kivéve persze, ha nincs más megoldás.” A lefelé sugárzó lámpák mellett szükség van olvasó- és dolgozólámpákra is. Cullen szerint a dekoratív lámpák általános világí­tásra valók, és a szép tárgyakat inkább pontos fénynyalábot kibocsátó, tükrös, kisfeszültségű halogénlámpákkal kell ki­emelni.

A fürdő­szobájában egy kis­feszültségű volfrám-halogénizzó keskeny nyalábja lép elő a kör alakú tükör fölött.

Dávid Hersey, Európa egyik vezető szín­házi világítástervezője ugyancsak fantá­ziadús módon közelít a lakásvilágításhoz. „Minden helyiségben a fény és az árnyék egyensúlyára kell törekednünk. Az egyenletesen megvilágított szoba unalmas. Elő­fordul, hogy nem látjuk a fényt, de jelenlé­te mégis hangulatot teremt. A színházban néha éppen a világítás fogja össze az elő­adást.” Az egyik legnagyobb szabású al­kotása egy mozgó, vasúti sínre szerelt híd volt, amelyre számítógéppel vezérelt, „intelligens” reflektorok tucatjait építette.

Óriási álló­lámpa borítja fényárba a padlót, de az olvasáshoz is remek helyi megvilágítást szolgáltat.

A lámpák fel-alá mozogtak, dönthetők és forgathatók voltak, színüket válthatták, és sok más különleges fortélyra is képesek voltak. „Sínre szerelt spotlámpákkal és fény­erő-szabályozóval az amatőr belsőépítész is megértheti a világítás lényegét, és sokfé­le megoldást kipróbálhat bonyolult vil­lanyszerelési munkák nélkül” – magyaráz­za Hersey. Azt ajánlja, hogy a mennyezet közepére, vagy akár a falakra tegyünk sí­neket, és minden kapcsolót cseréljünk ki szabályozósra, hogy a fény erősségét ked­vünk szerint változtathassuk. Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy a munkához jó világítást, erős, irányított sugarú lámpákat használjunk.

A felső megvilágítás problémáiról Her­sey megjegyzi: „Ha a nyaláb csaknem füg­gőleges, csúnya árnyékokat vet. Ha a szín­házban ilyen világítást használunk, a szí­nész szeme helyett csak sötét üreg látszik.”

Hersey a lakásokban mini reflektort hasz­nál: ha szétnyitja a fényterelő lemezeket, az egész falat fényben fürdeti, összecsukott lemezekkel pedig a reflektor éles nyalábot vet. Azt javasolja, hogy a lakásban hasz­náljunk matt festéket a mennyezeten, mert ez lágyítja a visszavert fényt.

Ha a szoba magassága engedi, inkább több ferde nya­lábbal világítsunk felfelé, ne egyetlen füg­gőlegessel, mert így jobban szóródik a fény. A lefelé világító lámpák helyét gon­dosan kell megválasztani, és el kell látni őket vakítást csökkentő peremekkel és foglalattal is. A spotlámpákban használt aranyszínű tükrök különösen meleg fényt adnak.

Hersey szerint a lefelé világító lámpákat felfelé világítókkal kell ellensúlyozni. Ha a felületi textúrát akarjuk kiemelni (például egy vakolatlan téglafalét), erős, keskeny nyalábot használjunk. A lakberendezés­ben más színházi fogások is használhatók. Vegyünk egy fényfoltokkal pettyezett étkezőt: „pompás Szent Iván-éji hangulatot kelt”. A hatás előidézéséhez üssünk sza­bálytalan lyukakat egy lapra, és helyezzük a fókuszálható lámpa nyalábjába.

A sárkányt formázó lámpatest szépen illik az egyszerű és jellegzetes, japán stílusú szobába.