A hőszigetelések rögzítése
Helyzetbiztosítás rögzítőelem nélkül
A szigetelések legegyszerűbb rögzítési módja a vízszintes fogadófelületre történő fektetés, leterhelés. Fektetéses rögzítés történhet hasznosítatlan padlásfödémek hőszigetelésénél. Leterheléssel rögzítik a padlószerkezetek úsztatórétegét. A hőszigetelő lapok élképzése lehet egyenes, lépcsős vagy csaphornyos kialakítású. A fektetéshez biztosítani kell a megfelelő minőségű felületet (felületi egyenetlenség, összeférhetőség), majd a lapokat az élképzésnek megfelelően szorosan ütköztetve el kell helyezni.
Nagyobb szilárdságú hőszigetelő anyagok esetében a rögzítés történhet két vagy több, megfelelően stabil szerkezet közé való beszorítással. Ehhez a szigetelőanyagot nagy erővel össze kell nyomni (szélesség irányában), és be kell helyezni a szerkezetek közé, majd elengedés után az anyag (rugalmasságából adódóan) megfeszül.
Ez a megoldás csak tartósan rugalmas anyagok esetében alkalmazható. A technológia leggyakrabban szarufák közötti hőszigetelésnél, homlokzati szigetelésnél (lécváz) vagy fafödém hőszigetelésénél fordul elő. Az ilyen esetekben mindig készül valamilyen burkolattartó váz, amely részt vesz a hőszigetelés rögzítésében vagy helyzetbiztosításában legyen szó kül- vagy beltéri hőszigetelésen egyaránt.
Rögzítés ragasztótapasszal
Tetszőleges állású felületre a hőszigetelő táblákat különböző anyagú, többnyire cementkötésű előre gyártott ragasztó tapaszokkal lehet rögzíteni.
Homlokzati hőszigetelések ragasztásához a fogadófelület legyen szilárd, egyenletes, száraz és jó nedvszívó képességű. Az előkészített ragasztóanyagot a 100-120/20-60 cm-es hőszigetelő táblák belső oldalára a szélek mentén és a mezőben pontokban kell felhordani úgy, hogy a ragasztási felület minimum 40%-a legyen a teljes felületének. Teljesen sima felületű fogadószerkezet esetében a ragasztóanyagot a tábla teljes felületére lehet felhordani 10 mm-es fogazású rozsdamentes simítóval.
Nagyobb teherbírású rögzítéshez lehetőség van a ragasztást kiegészítő műanyag rögzítőtárcsa alkalmazására. A tárcsákat dübelezéssel a falszerkezethez kell rögzíteni. A hőszigetelő táblák felragasztása előtt a tárcsákra ragasztópogácsákat kell tenni, így a szigetelőtáblát az alap ragasztáson felül több pontban nagy teherbírású ragasztópontok is rögzítik.
Mechanikus rögzítés
Dübeles rögzítés
A függőleges falszerkezetre épített kiegészítő hőszigetelő elemeket nagyobb teherbírású mechanikai kapcsolattal is rögzíteni kell. Ennek egyik módja a tárcsa- vagy keresztfejű rögzítődübelek alkalmazása. Itt a dübelt a hőszigetelés vastagságán túl a tartószerkezethez kell rögzíteni, így a fejrész a hőszigetelést nagy felületen tudja a fogadószerkezethez szorítani. A falszerkezetbe rögzített dübelek egy része nem alkalmas arra, hogy közvetlenül behatoljon a teherhordó szerkezet anyagába. Külön művelettel (üregek fúrásával) lehet a teherhordó alapszerkezetet erre a célra alkalmassá tenni.
A hengeres furatokhoz szükséges szerszámokat elsősorban a teherhordó alapszerkezet anyaga határozza meg. A kisebb szilárdságú anyagoknál a szerszámok károsodása nélkül használhatjuk a fémek megmunkálásához is alkalmas fúróeszközöket. Téglák esetén viszont az acélfúrót már keményfém lapkás fúróval célszerű felváltani. A fúrókészülék itt még legyen hagyományos, hiszen üreges téglafajták esetén kimondottan káros az ütvefúró gép használata, ugyanis nem látható, mekkora kárt okoz a fúróbetét a belső üregek közti anyagban. A nagyobb szilárdságú betonoknál és kavicsbetonoknál kizárólag az ütvefúró gép és a kemény-fémlapkás fúró együttes használata vezethet eredményre.
A súrlódó jellegű kapcsolatot az üregbe helyezett rögzítőelemek egy részénél feszítő kúp vagy ék segítségével hozzák létre. Ennek hatására a teherhordó alapszerkezettel érintkező felületrészeken döntően súrlódásból származó erőhatás kompenzálja a kihúzóerőt.
A hatásos súrlódó felület nagyságának növelésével kedvezően befolyásolható a kihúzóerő. Ezért a gyártók a rögzítőelemeket különféle átmérővel készítik. A rögzítőelem átmérőjének és a befeszülő rész hosszának a függvényében alakul ki a hatásos súrlódó felület.
Megkülönböztetjük azokat a rögzítéseket, amelyeknél a műanyag vagy fém dübelekbe csavarok behajtásával jön létre a súrlódó kapcsolat, és azokat, amelyeknél ütésre, csavarásra vagy más erőhatásra alakul ki a befeszülés. Némelyik dübel alkalmas arra, hogy előfúrás nélkül tengelyirányú erő hatására a szigetelésen át a fogadószerkezetbe hatoljon és ott rögzüljön.
Kapcsos rögzítés
Szilárd hőszigetelések elrejtett rögzítésére alkalmas a fém anyagú szigetelő kapocs (pl. szarufák alatti hőszigetelés kialakítása). A kapocs élrészét a szigetelőanyagba kell nyomni, a laprészét fel kell fektetni a fogadó szerkezetre, majd a furaton át szeggel vagy csavarral rögzíthető.
Vonalmenti rögzítés
Szarufák közötti szálas anyagú és nem alaktartó hőszigetelések vonal menti rögzítése teljes szélességben szükséges lehet, hiszen a puha szerkezetű szigetelő paplan saját súlyát nem tudja megtartani, így teknősödhet vagy összeroskadhat. Általános eljárás, hogy a szarufák oldalaiba szegeket ütnek, elhelyezik a hőszigetelést, majd a szegekhez kapcsolt fémhuzalokból egy szigetelést rögzítő és tartó hálót alakítanak ki. Minél sűrűbb a háló, annál inkább van biztosítva a szigetelés helyzete.