• cserépfedés
• cseréptető

Élgerinc és váparészlet a cseréptetőknél

Élgerinc-részlet

A tetőfedések élgerinc-részének kialakítása sok tekintet­ben hasonlít a taréjrészhez (1.179. ábra). Lényegében egy ferde helyzetű gerincnek tekinthető; ebből adódnak a ki­alakítás sajátosságai is. A legfontosabb követelmény itt is a kiszellőzés és a vízzárás biztosítása. A kétoldali tetősíkok héjazata nem ütközik egymásnak, rést kell hagyni a szellőző levegő mozgásának. A szélek mentén az élgerinc vonalához igazodó vágott elemeket építenek be.

1.179. ábra. Élgerinc-részlet kettős íves vágású hornyolt betoncserép fedés és kétszeres átszellőztetésű tető esetén

Az élgerinc mentén mindkét oldalon szellőzőcserepek elhelyezésével kell biztosítani a megfelelő kiszellőzést. Egyes fedési rendszereken belül külön (a taréjrésznél al­kalmazottól eltérő) kúpalátét tartozik az élgerincekhez.

Váparészlet

A vápa a tető egyik „legkényesebb” része. Fedési szem­pontból a kapcsolódó tetőfelületekről itt összegyűlő és lefolyó nagy mennyiségű csapadék megfelelő elvezetésének biztosítása a legfontosabb feladat. A fokozott igénybevételek miatt a vápa vonalában min­den esetben zárt deszkaaljzatot kell kialakítani. A vápavonal mentén mindkét oldalon fóliacsatornát kell képezni, az alátéthéjazaton a vápához folyó esetleges csapa­dék megfelelő elvezetésére.

A vápák (hajlatok) többféle módon alakíthatók ki. Leg­kedvezőbb és legelterjedtebb megoldás a fém vápaelemek­kel (lemezekkel) képzett vápa. Ez bármely cserépfedésnél alkalmazható (1.180. ábra). A korszerű rendszerek része­ként többféle vápaelem van forgalomban. Ezek beépíthe­tőségét elsősorban a felhasználási helyen jelentkező vízter­helés mértéke, illetve a tetőfelületek hajlásszöge határozza meg.

1.180. ábra. Vápa kialakítása:

a) kettős hódfarkú cserépfedés esetén;

b) hornyolt hullámos betoncserép fedés esetén

A vápalemezek három különböző típusa:

• egyszerű vápa;
• süllyesztett vápa;
• állókorcos vápa.

A legtöbb tetőnél (átlagos vízterhelés és közepes mere­dekség esetén) egyszerű vápát alakítanak ki (1.180. ábra). A vápa deszkaaljzata nem a szarufákra, hanem az ellenlé­cek síkjában lévő léccsonkokra fekszik fel. Ennek oka, hogy a vápavonal mentén is lehetővé kell tenni a szellőző levegő áramlását. Ezt pedig az ellenlécek és cseréplécek megsza­kításával létrehozott, a vápával párhuzamos, kétoldali kis szellőzőcsatornák biztosítják. A vápadeszkázat és a cserép­lécek felső síkja egybeesik.

A vápa mentén a vápa vonalá­hoz igazodó vágott héjazati elemeket építenek be, melyek rátakarnak a vápalemezre. A fém vápalemezeket a héjazat alatt általában a cseréplécekhez szegezett fércekkel rögzí­tik. Hullámos cserépfedéseknél a vápaelem és a cserepek alsó hullámos síkja közötti rések szellőzőnyílásokként is funkcionálnak. Ezek megfelelő (a szellőzést lehetővé tevő, de a bogarak, rovarok és nedvesség bejutását megakadályo­zó) lezárását a vápalemezekhez ragasztott vápaszegéllyel képezik. (Sík cserepeknél szintén be kell építeni.)

Süllyesztett vápára nagyobb vízterhelés (nagyobb vápa­hossz és tetőfelületek) esetén, illetve kisebb (<25°) hajlásszögű tetők esetén lehet szükség. Állókorcos vápalemezt elsősorban eltérő hajlásszögű tetőfelületek kapcsolódásánál alkalmaznak (1.181. ábra).

1.181. ábra. Fém vápalemezek
a) süllyesztett; b) állókorcos

Hódfarkú fedéseknél ritkán előfordul cserepezéssel kife­dett (bekötött) vápa is. Ez rendkívül esztétikus, szép megje­lenést ad, elkészítése viszont nagy szakértelmet és pontos, precíz munkát igényel.