• fa
• mérnöki fa fedélszék
• tető

Rétegelt-ragasztott fatartós fedélszerkezetek

A rétegelt-ragasztott fatartók olyan előre gyártott tartók, melyek lapfelületük mentén szorosan egymás mellé illesz­tett, mesterségesen szárított luc vagy erdeifenyő deszkákból (lamellákból) készülnek, színtelen, vízálló ragasztóval réte­genként ragasztva. Elsősorban az általánostól eltérő (nagy fesztávú, fokozott igénybevételű, egyedi geometriájú (pl. íves) szerkezetek létesítéséhez alkalmazzák.

Minden rétegelt-ragasztott fatartót egyedi gyártmány terv alapján készítenek. A gyártás során a lucfenyő deszkákat (lamellákat) rész­letesen átvizsgálják, és a különböző szilárdságcsökkentő fahibákat (gyantatáskákat, kéregbenövéseket stb.), valamint az egyéb esz­tétikai rendellenességeket kiiktatják, a hiányosságokat pótolják.

A homogén, hibátlan lamellákat méretre vágják, majd a méret sze­rint osztályozott elemeket előbb természetes, ezt követően pedig mesterséges módon szárítják. A szárítás után a faanyagot a további munkafolyamatok során várható környezeti (klimatikus) viszonyok­nak megfelelő körülmények között tárolják. A hosszabb fatartók egyes rétegeinek folytonosságát a lamellák ragasztott hossztoldásával biztosítják. A hossztoldásokat ékcsap-fogazással és ferde lapolással képezik.

A gyártás egyik legfontosabb fázisa a ragasztás és a préselés. Ek­kor alakítják ki a fatartó végleges geometriáját. Ezt külön préselési terv alapján végzik. A fatartók geometriáját ún. présbakokkal ha­tározzák meg, melyek lényegében egy sablont képeznek. A meg­tisztított lamellákra egyenként ragasztóanyagot hordanak fel, majd a tervben meghatározott rétegsorrendnek megfelelően a présbe helyezik.

A préselés során a nyomást fokozatosan növelik a tervezett értékig (fenyőféléknél: 0,50-0,80 N/mm²), majd azt elérve folyamatosan fenntartják, általában 20-24 órán keresztül. A préselést követően a kész tartókat 8-10 napig száradni hagyják (ennyi idő múlva éri el a tervezett szilárdságot). A száradás után a fatartókat pontos mé­retre vágják, és elvégzik az egyéb megmunkálásokat (furatok, ma­rások, rések, hornyok stb. kialakítása). A gyártás utolsó fázisában a kész tartókat favédő és felületkezelő bevonatokkal látják el, végül elhelyezik a különböző szerelvényeket (kapcsolóelemeket).

A gyártástechnológia következtében a rétegelt-ragasztott fatartók számos kedvezőbb tulajdonsággal rendelkeznek, mint az azonos keresztmetszetű, hagyományos építési fából készült tömör fatartók.

Ezek:

• nem csavarodnak (vetemednek) tartósan;
• a repedések keletkezésének lehetősége elenyésző;
• nagy teherbírásúak;
• tartós, időálló szerkezetek;
• esztétikusak.

További előnyük, hogy – a normál (fűrészelt) fatartókkal ellentétben – nagy hosszúságú, változó keresztmetszetű és íves tartóelemekként is kialakíthatók. Akár 60-70 m fesztáv áthidalására alkalmas tartók is készíthetők. A rétegelt-ragasztott fatartók keresztmetszete általában tömör (1.84. ábra), de kapcsolt szelvények is kialakíthatók. Ezek előfordulása azonban ritka.

1.84. ábra. Tömör szelvényű rétegelt-ragasztott fatartó keresztmetszeti kialakításai

A rétegelt-ragasztott fatartók széles körben felhasznál­hatók: fedélszerkezetek mellett teljes épületek teherhordó szerkezeti vázának alkotóelemeit is képezhetik. Hazánkban elsősorban nagy fesztávú, csarnokjellegű, ipari, mezőgaz­dasági épületek, valamint közösségi épületek (uszodák, tor­natermek, sportcsarnokok stb.) fedélszerkezetét (teherhordó szerkezeti vázát) építik ilyen tartókból (1.85. ábra).

1.85. ábra. Csarnok teherhordó szerkezeti váza nagy fesztávú rétegelt-ragasztott fatartókból

Ezek olyan egyedi szerkezetek, amelyek ismeretanyaga nem ké­pezi közvetlenül a fa fedélszerkezeti ismertek részét. Kisebb épületek, családi házak fedélszerkezetéhez történő felhasz­nálásuk a jelentős költségek következtében nem jellemző. Éppen ezért hazánkban a mindennapi építési gyakorlatban a rétegelt-ragasztott fatartók alatt általában a nagy fesztávú épületeknél, csarnokoknál felhasznált nagy méretű tartóele­meket értik.

A fában gazdag országokban természetesen a családi házak (ki­sebb épületek) fedélszerkezeteinél is gyakran alkalmaznak „nor­mál” méretű rétegelt-ragasztott fatartókat. Magyarországon ilyen­nel még viszonylag ritkán találkozhatunk.

Rétegelt-ragasztott fatartókat kisebb épületeknél (családi házaknál) általában akkor alkalmaznak, ha:

• a fedélszerkezet egyedi belsőépítészeti megjelenést biz­tosítva (részben vagy egészben) látszó szerkezetként ké­szül, és a fokozott esztétikai igények normál fűrészelt faanyaggal nem, csak rétegelt-ragasztott fatartóval elé­gíthetők ki;
• ha a tető egyedi geometriája következtében a szüksé­ges fatartókat hagyományos gerendákból nem lehet ki­alakítani (pl. íves fatartók);
• ha egyéb olyan egyedi igények, követelmények jelent­keznek, amelyek normál faelemekkel nem biztosítha­tók.

Íves felületű tetők fa teherhordó szerkezeti elemeit ál­talában rétegelt-ragasztott fatartók alkotják (1.86/a. ábra). Az egyedi megjelenés következtében ezek jellemzően lát­szó szerkezetek. Mivel látszó szerkezeteknél a különböző elemkapcsolatokat is meghatározzák az esztétikai szempon­tok, ezért elsősorban rejtett kapcsolóelemekkel biztosítják a teherátadási. Ezek fatartón belüli helyét a gyártás során alakítják ki. A fém kapcsolóelemek helyzetét, méretét stb. előzetes statikai méretezés és tervezés során állapítják meg. Különleges igények esetén gyakran előfordul, hogy egyedi gyártású kapcsolóelemekre van szükség.

1.86/a. ábra. Íves felületű tető rétegelt-ragasztott fatartókból álló fedélszerkezete

1.86/b. ábra. Rétegelt-ragasztott fatartókból álló fedélszerkezet-részlet

A nagyobb teherbírásból adódóan a rétegelt-ragasztott fatartó jóval nagyobb fesztáv áthidalására alkalmas, mint egy azonos keresztmetszetű hagyományos fűrészelt fage­renda. Ebből következik, hogy a fedélszerkezet nagyobb te­herhordó elemeit (élszaru, szelemen stb.) rétegelt-ragasztott fatartókból képezve a közbenső alátámasztások akár el is hagyhatók. Rétegelt-ragasztott fatartókkal tehát lényegesen kevesebb faelemből kialakítható ugyanaz a fedélszerkezet, és a tetőtér kihasználhatósága is kedvezőbb. A kevés faelem további előnye, hogy a szerkezetépítés gyorsan végezhető. A tartóelemek helyszíni összekapcsolása általában szerelő jellegű munka.

A rétegelt-ragasztott fatartók ismert kedvező tulajdonsá­gai következtében az általánostól eltérő egyedi, különleges fedélszerkezetek is könnyen megvalósíthatók; az ilyen fa­tartók alkalmazása tehát szabadabb tervezést tesz lehetővé.