• konyha
• ötletek konyhára

Divatos fafajták a konyhákhoz

Ha egy pillantást vetünk a manapság divatos konyhákba, könnyen megállapíthatjuk, hogy ismét hódít a fa. Előnyben részesítik a világos árnyalatú fából vagy fautánzatból készített borítást. Ebben a fejezetben bemutatjuk a leggyakrabban használt, napjainkban divatos fafajiakat, és azt, hogy milyen könnyen ápolható és tartható tisztán a fa még a konyhában is.

Vezetnek a szőkék, szoro­san nyomukban a vörö­sek – így foglalhatnánk össze a legfrappánsabban nap­jaink divatirányzatát a konyha­bútorok terén. Komolyabbra fordítva a szót, a megrendelők egyértelműen előnyben része­sítik a világos árnyalatokat, akár fáról, akár préselt lemez­ről vagy fautánzatról van szó, A faanyag szinte minden stí­lushoz illik a klasszikustól a rusztikuson át egészen a mo­dernig. Kiválóan kombinál­ható üveggel, nemesacéllal vagy kővel. A divatos, konyhá­ban használt fafajták a követ­kezők: juhar, nyír, bükk, tölgy, kőris, éger, cseresznye és dió. A következőkben röviden bemutatjuk jellemzőiket.

Juharfa

A lombhullató fák közé tartozik, három fajtája ismert: a hegyi vagy fürtös, a korai és a mezei juhar. A finom pórusú, világos árnyalatú fát könnyű polírozni, pácolni vagy festeni. A lakkozott felületkeze­lés sem okoz problémát. A vi­lágos fa elegáns hatást kelt.

Nyírfa

Ez a lombhullató fafajra egész Európában és Oroszországban honos. Könnyen kezelhető, fehéríthető és polírozható. Ez a színében a világos fehértől az aranysár­gáig terjedő fafajta nagyon szívós és jól terhelhető. Ugyanakkor könnyen hajlít­ható és rugalmas. A nyírfát átlagon felüli kecsessége miatt a bútorgyártásban furnér préselt vagy bútorlapok készítésének fedőlemezeként használják.

Körtefa

Egész Európában előfordul. Ez a viszonylag ke­mény, lomb hullató fa jól kezelhető és alakítható. Leggyak­rabban furnérozáshoz, ritkáb­ban esztergályos munkákhoz használják.

Bükk

A bükk is a lombhullatók közé tartozik. Nyu­gat- és Közép-Európában for­dul elő, gőzölve jól megmun­kálható. Az eredetileg világos színű fafajta gőzölés során kapja meg meleg, egyenlete­sen vörös vagy vörösesbarna színét. Tömör szerkezetének köszönhetően nagyon strapa­bíró. Elsősorban mindennapi használatra szánt bútorokat készítenek belőle.

Tiszafa

Ez a fafajta erede­tileg egész Európában őshonos, napjainkban azonban elég rit­kán fordul elő. Tömör szerke­zetű, de mégis finom fafajta, nagyon kemény és súlyos, szívós, rugalmas és tartós. Jellemző rá a fakéreg alatti sárgásfehér erezet, illetve a sö­tétebb, mélyebb réteg, amely­nek színe a mély vörösesbar­nától a feketéig változhat.

Tölgyfa

A világos, esetleg közepesen vagy teljesen sötét színű hagyományos tölgyfa reneszánszát éli a konyhákban. Ez a sárgásbarna, lombhullató fafajta a mérsékelt és a meleg égövön fordul elő. Kemény­sége, strapabírósága, rugalmas­sága, hajlékonysága és száraz, illetve nedves időben is rend­kívüli tartóssága miatt köz­kedvelt fafaj ta az építőiparban, a bútorgyártás területén tömörfa, vagy furnér formában. Színe a bézstől a mézsárgáig változó.

Égerfa

Ezt a fafaj tát a könnyedség és a puhaság jellemzi. Egész Közép-Euró­pában honos. A tömör, sima szerkezetű fa könnyen meg­munkálható, jól pácolható és festhető. Az égerfa kevéssé rugalmas, ezért száradáskor repedések keletkezhetnek a felületén. Ennek ellenére egyre gyakrabban használjak a bútoriparban. Szíjácsa fehér vagy sárgás, a közepe világos­vörös, arany vörös vagy aranybarna színű.

Kőris

Ez a lombhullató fafajta Európában, Ameriká­ban és Japánban fordul elő. A tölgyhöz és a bükkhöz hasonlóan a kőris is a súlyos fafajták közé tartozik. A kemény, szívós, ám ennek ellenére jól formálható és rugalmas fa gőzölés közben kiválóan alakítható, furnér borítólap vagy bútorlemez készíthető belőle. Erezete széles, színe lehet sárgásvörös vagy egészen sötétbarna is. Elsősorban a bútorgyártásban használják tömör faként vagy furnérlemez borításaként.

Lucfenyő

Tűlevelű fafajta, könnyű, puha, ezért könnyen megmunkálható. Jól pácolható és festhető. Felülete enyhén csillogó, színe fehér, sárga vagy vöröses árnyalatú. Erőteljes gyantaillata van.

Erdei fenyő

A tűlevelűek családjába tartozik, előfordul Közép-, Észak- és Északkelet-Európában is. Könnyű, köze­pesen kemény, a lucfenyőnél nehezebb. Szélesen erezett, színe a fehér és a vörösesbarna között változik. Szívesen készítenek belőle beltéri bútorokat.

Cseresznyefa

Ez a fafajta Európából származik. Lomb­hullató, közepesen nehéz, fino­man erezett, csillogó fafajta. Kemény és tartós, könnyen pácolható és csiszolható. Hasonlít a juharfára. Színei a vörösesfehér, a vörösessárga és a vörösesbarna.

Diófa

Tömör, finoman erezett lombhullató fafajta, amely Európából, Kis-Ázsiából és Amerikából származik. A származási helytől függően a diófa színe más és más lehet. A Kis-Ázsiából származó pél­dányok szürkésbarnák, míg az európai fajták csokoládébarna színűek. Az amerikából szár­mazók lilásbarnák. A diófa­furnért minőségi bútorok készítésénél használják.

Vörös juhar

A gyorsan növő vörös juhar Alaszka és a Sierra Nevada között honos. Jellemzője a meleg vöröses színárnyalat és a finom erezet. Egyenletes, finoman porózus szerkezete miatt rendkívül sta­bil, jól kezelhető és alakítható.

Vörös bükk

Nagyon el­terjedt fajta, Magyarországon, Németországban, Dániában, Franciaországban, Angliában, Írországban, Norvégiában és Szicíliában is előfordul. A leg­súlyosabb európai lombhullató fák közé tartozik. Kemény, ütés- és nyomásálló, jól megmunkálható, impregnál­ható, pácolható, csiszolható, gőzölve pedig könnyen formálható. Színe sárgásvörös, idővel azonban vörösesbarna lesz.

Tikfa

A tikfa hazája Jáva, Indonézia, Sziám, India és Vietnam. Ezt a tartós, ellen­álló fafaj tát a legritkább eset­ben támadják meg a kártevők, rovarok és gombák. Felületén sötétebb foltok és csíkok fordulnak elő.

A megfelelő felületkezelés a konyhabútort nem csak a szennyeződésekkel és a fizikai és kémiai igénybevétellel szemben teszi ellenállóvá, hanem esztétikai megjelené­sén is javít. A különböző eljárások, például a lakkozás, pácolás, kefélés, törölgetés, a meszezés vagy az antikolás kihangsúlyozza és elegánsabbá teszi a fa erezetét. De arra is alkalmas, hogy a fát a legújabb divatirányzatnak megfelelővé varázsoljuk.

A konyhabútornak sokkal ellenállóbbnak kell lennie, mint például egy nappaliban elhe­lyezett szekrénysornak, ezért nagyon fontos, hogy a konyha­bútor felülete ellenálló legyen a karcolással és ütésekkel szem­ben, és megakadályozza, hogy a konyhai gőz és a zsiradék a fa erezete közé szivárogjon. További fontos szempont, hogy a felület könnyen tisztítható legyen. Az egyik lehetőség a lakkozás. A felhasznált lakk típusa, illetve a felhordott lakkrétegek száma alapvetően befolyásolja a konyhabútor megjelenését.

E modell különlegessége a domború ajtókban rejlik. A matt, konyak­színű éger­pálcákat enyvvel illesztették össze.

Lakk

A lakkréteg kihangsúlyozhatja és elzárhatja a fa pórusait. A lakk lehet matt vagy magas fényű, színes vagy színtelen. A konyhabútorokhoz általában poliuretán alapú lakkot hasz­nálnak, mivel ez a felület könnyen tisz­títható és tartós. A hi­bák azonban csak ne­hezen tüntethetők el. A fa eredeti karakterét legjobban a viaszolt vagy olajjal kezelt felület tartja meg, ennek további előnye, hogy kiemeli a fa erezetét is. Hátránya, hogy az ezzel az eljárással kezelt felület kevésbé ellenálló a szennyeződésekkel szemben. Mivel azonban sok fogyasztó fektet hangsúlyt a környezet­védelemre is, egyre inkább elterjed a környezetbarát, oldószert nem tartalmazó, ún. biolakk, valamint a természetes viasz és a természetes olaj.