Parkettázás

Parketta lerakása és javítása, hibák eltüntetése

A fapadlók jellemző hibái, károsodásai

A fapadlók károsodásának legfőbb okai a következők lehetnek:

  • Kedvezőtlen környezeti adottságok (a nedvességtartalom változása).
  • Rossz minőségű faanyag.
  • Szakszerűtlen kivitelezés.
  • Hiányos vagy helytelen karbantartás.

Kedvezőtlen környezeti adottságok

Kedvezőtlen környezeti adottságon elsősorban a levegő nem megfelelő nedvességtartalmát értjük. A faanyag nedvességtartalma ugyanis folyamatosan követi a levegő nedvességtar­talom-változását. A levegő hőmérsékletétől és relatív nedvességtartalmától függ a faanyag nedvességtartalma.

Parketta

A faanyag nedvességtartalmának változása térfogatváltozást okoz. Ha csökken a nedvesség­tartalom, akkor zsugorodik, ha nő a nedvességtartalom, akkor megdagad a faanyag.

A térfo­gatváltozás nagyságát azonban számos más tényező is befolyásolja:

  • A nedvességtartalom-változás nagysága.
  • A fafaj.
  • A szövetszerkezet.
  • A parketta típusa.
  • A fektetési mód.

A levegő relatív páratartalmának 10%-os változása kb. 1,5-2,0%-os nedvességtarta­lom-változást eredményez. A faanyag 1%-os nedvességtartalom-válto­zása pedig fafajtól függően kb. 0,20-0,30%-os méretváltozást okoz. Bár ez az érték elenyészőnek tűnhet, az aránylag kis­mértékű zsugorodás és dagadás egy szorosan egymáshoz kapcsolódó elemekből álló szer­kezet esetén jelentős feszültségeket okozhat, ezért mozgási hézagokat kell hagyni.

Például, ha egy kőrisből készült szegezett fapadló esetében a levegő relatív páratartalma 50%-ról 65%-ra nő, akkor a fapadló nedves­ségtartalma 8,9%-ról 11,7%-ra (2,8%-kal) fog nőni.

A térfogatnövekedés és a kialakuló káros feszültségek miatt a parkettaburkolat felpúpo­sodhat. Ez akkor is megfigyelhető, ha a padló tartósan átnedvesedik (beázik). Az ilyen jel­legű károk miatt az adott burkolatrész teljesen tönkremegy.

Zsugorodás

Ritkábban előforduló jelenség a zsugorodás. Ennek egyértelmű jele, ha a parkettaele­mek széthúzódnak, az illeszkedési vonalban hézagok jelennek meg, vagy ha járás közben recseg a padló. A nedvességtartalom változásából adódó károsodások megelőzése érdekében törekedni kell arra, hogy a belső tér relatív páratartalma ne változzon jelentős mértékben, illetve ha van is nagyobb változás, az ne legyen tartós! A kivitelezés során pedig mindig kellő méretű hézagokat kell hagyni a falak és a burkolat között!

Természetesen a térfogatváltozás mértéke az alkalmazott parketta típusától is függ. A manapság jellemző korszerű két-, illetve háromrétegű parkettákra jóval kisebb mér­tékű méretváltozás jellemző.

Tartós és jelentős nedvességhatás (pl. beázás) következményekét számolni kell a külön­böző fakárosító gombák megjelenésével is. A gomba lebontja (korhasztja) a faanyagot. Ez a folyamat lehet gyors vagy lassú – attól függ, hogy milyen típusú gomba támadta meg a faanyagot, és milyen környezeti adottságok (hőmérséklet, páratartalom) a jellemzőek. Nedvesedés és gombásodás jelentkezhet a burkolat alatt a vakpadlóban is. Ez különösen veszélyes, mivel a felületen kezdetben nin­csenek észrevehető jelei, így a károsodás már csak előrehaladott állapotában vehető észre.

A gombakár egyértelmű jele a faanyag elszí­neződése. Az első ilyen jellegű elváltozás megjelenésekor gondoskodni kell a burkolat kármentesítéséről és a károsodott részek eltávolításáról, a burkolatjavításáról.

Rossz anyaghasználat

A kivitelezési munkák során a parkettaele­mek ellenőrzése, válogatása során rendszerint ki lehet és ki is kell szűrni a hibás, sérült ele­meket, így annak az esélye, hogy sérült ele­met építünk be, igen kicsi.

Tervezési hiba vagy a használat megváltozá­sának eredményeként azonban előfordulhat, hogy nem a várható igénybevételeknek meg­felelő minőségű (kopásállóságú) elemekből készült a padlószerkezet. Ilyenkor a károso­dás egyértelmű jele az intenzív kopás . A recsegő hang, súlyosabb esetben pedig az elmozduló parkettaelemek is utal­hatnak helytelen anyaghasználatra.

Gyakran a költségtakarékossági okokból választott olcsó ragasztóanyagok, alapozók, sőt a nem megfelelő aljzatkiegyenlítők is okozhatnak károkat a teljes burkolatban. Ha egy-egy hibás parkettaelem beépítéséből adódik a károsodás, akkor rendszerint ele­gendő a károsodott részt javítani. Amennyi­ben a teljes felületen rossz anyagokat alkal­maztunk, valószínűleg a teljes burkolatot cse­rélni kell.

Szakszerűtlen kivitelezés­ből adódó hibák

A tartós padlóburkolatok elkészítéséhez elen­gedhetetlen a szakszerű kivitelezés. A kivitelezési hibákat nem feltétlenül az okozza, hogy a szakmai ismereteink hiányo­sak. Az ok sokszor az, hogy minél rövidebb kivitelezési időre és minél gazdaságosabb beruházásra törekszünk.

A kivitelezés sokszor tervezési hiba miatt, esetleg rossz anyaghasználat miatt helytelen (pl. a terveken túl nagy távolságot adtak meg a párnafák között, vagy rossz ragasztót válasz­tottunk). Az építés fázisában ezeket a hibákat lehetőleg ki kell szűrni, hogy a későbbi káro­kat megelőzzük.

A parketta károsodását okozó jellemző kivitelezési hibák a következők lehetnek:

  • Nem megfelelően előkészített aljzat. Szennyeződés maradt az aljzaton, esetleg elmaradt, vagy nem megfelelő az aljzatkiegyenlítés. Erre utaló jel, ha a burkolat egyenetlen (nem teljesen sima), elvált az aljzattól, járás közben mozog, recseg, vagy ha szétnyílt hézagok jelennek meg a parkettaelemek között.
  • Nem megfelelő körülmények között végzett kivitelezés. A leggyakoribb, hogy a kivitelezés során az aljzat, illetve a levegő nedvességtartalma túl magas a faanyagú burkolat fogadá­sához. Gyakori az is, hogy túl alacsony/magas hőmérséklet mellett végezték a munkát.
  • Az adott burkolatra vonatkozó méretbeli kötöttségek figyelmen kívül hagyása. Igen jel­lemző hiba, hogy túl keskeny mozgási hézagokat alkalmaznak, nagyobb felületek esetén elhagyják a dilatációkat. Ezek egyértelmű jele a púposodás. Vakpadlók építése esetén előfordulhat, hogy a faelemek között nem megfelelő távolságokat alkalmaztak. Ennek jele lehet a mozgó, recsegő padló.
  • A parkettaelemek nem megfelelő összeillesztése. Előfordulhat, hogy az építés során az elemeket nem illesztjük szorosan (hézagmentesen) egymáshoz. Ritkán az is előfordulhat, hogy a gyártásból hibás méretű elem került ki.
  • Szegezett parketták esetén helytelen rögzítés. Amennyiben nem megfelelő elosztásban alkalmazzuk a rögzítéseket, akkor lesznek olyan parkettaelemek, amelyek később kimoz­dulhatnak.
  • Helyszíni felületképzés esetén nem megfelelően végzett csiszolás és portalanítás. Hely­telen csiszolás esetén egyenetlen lesz a felület. Ezt okozhatja elavult csiszolóberendezés, rosszul megválasztott csiszolóanyag, esetleg helytelen gépkezelés. A nem megfelelő por­talanítás következménye, hogy a por keveredik a felületi bevonattal.

A forgalomban lévő parketták gyártói arra törekednek, hogy a burkolat minél egyszerűbben, minél kevesebb lépésben, azaz minél gyorsabban kivitelezhető legyen. Ezzel csökken sok kivitelezési hiba kiküszöbölhető.

Az építési munka során a lerakott elemek és az elkészült burkolatrészek folyamatos ellenőrzésével a kivitelezési hibák többsége kiszűrhető, és még az építés alatt javítható. Az ellenőrzéseket ne mulasszuk el, ez súlyos hiba lenne!

Olvasmány

A kivitelezés előtt a tervezett fa padlóbur­kolat szerkezeti felépítését, a felhasznált anyagok minőségét a várható igénybevételek függvényében válasszuk meg (ez lényegében a burkolat megtervezése). Ha a burkolat a használatba vételt követően viszonylag rövid időn belül károsodik, esetleg tönkre­megy, akkor nagyon valószínű, hogy prob­lémákat tervezési hiányosság (hiba) okozta!

Hiányos vagy helytelen karbantartás

A fapadlók, parketták akkor lesznek tartósak, ha gondosan, helyesen ápoljuk őket. A hely­telen karbantartás gyorsan tönkreteheti a burkolatot. Ezzel szemben a hiányos karbantartás nem károsítja feltétlenül a parkettát, de mindenképpen hátrányosan befolyásolja a burkolat tartósságát, vagyis az gyorsabban tönkremegy, gyorsabban kopik.

A karbantartás alapvetően a burkolat tisztántartását és ápolását jelenti. Fontos, hogy a felü­letet érő szilárd és folyékony szennyeződéseket minél előbb eltávolítsuk. A szennyeződés a típusától függően egyaránt okozhat mechanikai sérüléseket (karcolások), vagy magát a faanyagot is károsíthatja (vegyi folyadékok).

Legalább havonta egyszer ajánlott a teljes felületet az adott felületképzéshez javasolt ápoló­szerekkel kezelni. Kerülni kell azonban az erős koncentrációjú ápolókat, a nagy mennyiségű vizet, az erős súrolóhatást kiváltó eszközöket. Néhány burkolat, felületi bevonat esetében már az is elég, ha csak száraz vagy alig nedves, puha ronggyal áttöröljük.

A fa padlóburkolatok javítása

A fa padlóburkolatok javításának, felújításának menetét a burkolat típusa mellett alapvetően a károsodás módja és kiterjedése határozza meg. Először mindig pontosan fel kell mérni a károsodott rész kiterjedését. Vakpadlóra szegezett parketták esetén számolni kell azzal, hogy a vakpadló is károsodhatott, sőt akár nagyobb kiterjedésben, mint a burkolat. Ilyen esetekben bontással fel kell tárni a hibás részt.

A károsodás pontos felmérése nagyon fontos! Vannak olyan jellegű hibák, melyek első pillantásra csak a burkolat egy részét érintik, valójában pedig a teljes burkolatra kiter­jednek. (Például az aljzattól elvált ragasztó esetén gyakran csak egy-egy részen érezhető a burkolat mozgása, pedig valójában a teljes burkolatot cserélni kell.)

Amennyiben a padlóburkolatnak csak egy (vagy több) kis része károsodott, akkor a javí­tás rendszerint az adott rész cseréjére korlá­tozódik. A csere során törekedni kell arra, hogy a meglévő burkolathoz minden szempontból (fafajta, méret, profil stb.) iga­zodó elemekkel pótoljuk a károsodott részt.

Nagyobb kiterjedésű károk esetén a padló­burkolat nagy részét (vagy az egészet) vissza kell bontani, és a károsodott elemeket újak­kal kell pótolni. Ilyenkor az egyébként ép, felszedett elemeket később visszaépítjük az eredeti helyükre. Ezért a bontás során gondo­san ügyelni kell arra, hogy az ép elemek ne sérüljenek meg.

Amennyiben a padlóburkolat teljesen tönk­rement, vagy a károsodott részek kiterjedése olyan nagy, hogy nincs értelme a helyi jellegű javításnak, akkor a teljes burkolatot cserélni kell. Ilyenkor a burkolatot elbontjuk, és egy megfelelően előkészített aljzatra új burkolatot készítünk. Az elbontás során törekedni kell arra, hogy az aljzat ne sérüljön meg. Gyakori azonban, hogy az aljzat is olyan rossz állapot­ban van, hogy szintén javítani vagy cserélni kell.

Hajópadló javítása

A hajópadlók esetében gyakori, hogy a hosszú deszkáknak csak egy része károsodik. Ilyenkor nem szükséges a teljes elemet fel­szedni és cserélni, elegendő, ha a sérült részt eltávolítjuk, majd pótoljuk.

Bármennyire is törekszünk rá, hogy a régi burkolathoz teljesen igazodó legyen a káro­sodott rész helyére beépített pótlás, ez szinte lehetetlen. Azonos faanyag és azonos felü­letkezelés esetén is megfigyelhető lesz egy kis eltérés, mivel a már több éve beépített faanyag és az új faanyag árnyalata rendsze­rint különböző. A javítás után ezzel a kis esz­tétikai hiányossággal számolni kell. A javí­tás utáni teljes felületű csiszolás és felületbe­vonás csökkentheti az eltérést.

A javítás során beépített új elemeknek min­dig fel kell feküdniük a párnafára. Ez egyben azt is jelenti, hogy az eltávolított darab nagyságát a párnafák távolsága hatá­rozza meg.

Attól függően, hogy a károsodott rész hol helyezkedik el, a bontásra és javításra kétféle megoldás alkalmazható:

  • Ha a károsodott rész közvetlenül a fal mentén található, akkor véső segítségével óvatosan felfeszítjük a sérült hajópadló­deszkát, és lefűrészeljük a károsodott részt (a vágási vonal párnafák fölé essen). A vágást finom fogazású fűrésszel végez­zük, hogy az illeszkedési felület sima legyen, és az új elemet pontosan beilleszt­hessük. A felfeszített hajópadló visszaengedése után lemérjük, hogy mekkora szakaszt kell pótolni. A sérült részt csak az eredetivel azonos keresztmetszetű és anyagú deszká­val szabad pótolni. A besza­bott új elemnek pontosan illeszkednie kell a meglévő hajópadló deszkáihoz.
  • Amennyiben a károsodott rész (vagy részek) a faltól távolabbi mezőben talál­ható, akkor a hajópadlót a fal mellől indulva egészen a károsodott részig fel kell szedni. Az elemeket véső segítségé­vel óvatosan felemeljük úgy, hogy ne érje őket sérülés, hiszen az ép elemeket később visszaépítjük. A visszaépítés megkönnyí­tése céljából ajánlott a felszedési sorrend­nek megfelelően beszámozni az elemeket. A károsodott részeket lefűrészeljük, majd pontosan lemérjük a pótlások méretét, és leszabjuk az új elemeket. Az új deszkákat leszegezzük a párnafákhoz. Ezt követően a megfelelő sorrendben, sorban visszahe­lyezzük az eredeti, még ép hajópadló desz­káit.

Amennyiben a hajópadló deszkái alatti pár­nafák is károsodtak, akkor azokat azonos keresztmetszetű és anyagú faelemekre cse­rélve kell javítani. A párnafák faanyagvédel­méről gondoskodni kell!

Szegezett parketta javítása

A vakpadlóra szegezett hagyományos par­kettajavításának menete szintén a károsodás mértékétől, kiterjedésétől függ. Kisebb részen károsodott parketta esetén eltávolítjuk a károsodott léceket, majd ezeket újakkal pótoljuk.

A parkettát éles vésővel bontjuk. Amennyiben olyan elemeket bontunk, amelyeket később visszaépítünk, ügyeljünk arra, hogy a bontás során a parkettalécek ne rongálód­janak. A csapoknak és hornyoknak épeknek kell maradniuk. A parkettaléceket általában nem daraboljuk, az összes károsodott elemet eltávolítjuk, még akkor is, ha a lécnek csak egy kis része károsodott .

A bontás során ügyelni kell arra, hogy a gombásodott, fertőzött faanyag spórái ne fertőz­hessék meg az ép faelemeket. A felbontott faanyagot a legjobb szabadban, esetleg beton burkolatú helyiségben tárolni. Semmiképp se helyezzük a bontott anyagot faanyagú pad­lóburkolatra vagy bútorok közelébe!

A parkettalécek eltávolítása után ellenőriz­zük a vakpadlót. Ha az is károsodott, akkor fűrésszel távolítsuk el a káros részeket. A bontást követően a munkaterületet gon­dosan megtisztítjuk, portalanítjuk, a vak­padlót és a visszaépítendő parkettaléceket szegtelenítjük. A vakpadló eltávolított részeit azonos keresztmetszetű, felületkezelt új ele­mekkel pótoljuk.

Az elbontott parkettalécek helyére azonos anyagú és méretű, új léceket építünk be. A léceket ugyanúgy fektetjük le, mintha új parkettát építenénk. Az utolsó parkettaléc hosszoldaláról levágjuk a csapot, az alsó lap­jába pedig szeget verünk. Ezután kalapáccsal óvatosan ütögetve építjük be. Az utolsó parkettaléc beépíthető úgy is, hogy a hornyolt hosszoldal alsó lapját vágjuk le.

A javítás utolsó lépése a felületkezelés. Töre­kedni kell arra, hogy a meglévő felületkezeléshez igazodó bevonatokat (alapozót, lakkot) alkalmazzunk. Mivel a leggondosabb anyag­választás és a technológia maradéktalan betartása mellett is észrevehető a cserélt rész, ezért gyakori, hogy a parketták javítása (rész­leges cseréje) után a teljes burkolat felületke­zelését felújítjuk.

A parkettaburkolat részleges cseréje esz­tétikailag nem kedvező, de funkcionálisan megfelelő. (Egy kisebb rész károsodása miatt túl költséges lenne a teljes burkolat cseréje.) Amennyiben a károsodás olyan mértékű, hogy a teljes burkolatot cserélni kell, akkor célszerű a vakpadlót is elbontani, még akkor is, ha nem lenne indokolt a teljes csere. A régi vakpadló ugyanis újabb évtizedekig általában már nem alkalmas az új burkolat aljzatának.

Ragasztott parketták javítása

A ragasztott parketták javítása a legnehezebb, mivel a burkolat teljes felületen közvetlenül kapcsolódik az aljzathoz. A sérült, károso­dott elemek eltávolítása általában nehézkes, kivéve, ha a ragasztóréteg már nem tapad.

Bontás során a károsodott elemeket véső­vel feszítjük fel. A vésőt a ragasztóréteg­ben előretolva sorban felszedjük a parketta­elemeket. Ha olyan elemeket is felszednünk, amelyek épek, és később visszahelyezhetők, akkor ügyeljünk arra, hogy a felszedés során ne rongálódjanak. Az ilyen elemeket gondosan meg kell tisztí­tani a ragasztótól. Az aljzaton szintén nem maradhat ragasztó, a legkisebb maradványt is el kell távolítani. Az új ragasztóréteg felhordása során ügyel­jünk arra, hogy ugyanolyan vastagságú réte­get képezzünk, mint az eredeti.

A károsodott elemek csak azonos anyagú, azonos felületkezelésű és méretű parketta­elemekkel pótolhatók. Az utolsó parkettaléc beépítése előtt a hosszoldalról le kell vágni a csapot, és úgy kell a ragasztóba helyezni.

Úsztatott parketták javítása

Az úsztatott parketták a közelmúltban elter­jedt burkolatok. Rendszerint készparketta ele­mekből készülnek. A károsodásukat általá­ban kivitelezési hiba, mechanikai hatásokból adódó sérülések, esetleg jelentős nedvesség­hatások okozzák.

A legjellemzőbb kivitele­zési hibák között ezek a leggyakoribbak:

  • Nem megfelelő méretű mozgási hézagok.
  • Az alátétfólia elhagyása (ebből adódóan a burkolat alulról nedvesedik).
  • Nem megfelelően előkészített aljzat (hullá­mos, mozgó padló, szétnyíló illesztések).

Az úsztatott parketták könnyen bonthatók és javíthatók. Mivel nincs ragasztás vagy mecha­nikai rögzítés, többnyire „roncsolásmentesen” szétszedhetők. Amennyiben rendelkezésre állnak a lerakott elemek típusával azonos új elemek, akkor a javításnak nem lesz látható nyoma.

Az úsztatott padlók bontását ott kezdjük, ahol az építésüket befejezték, vagyis először a sze­gélyléceket távolítjuk el, majd az építés során utolsóként lerakott parkettaelemet szedjük fel, és tovább haladva sorban a többit. Korszerű click-rendszerű laminált par­ketták esetén ez nagyon gyorsan és egysze­rűen végezhető. Az ép, később visszaépítendő elemeket célszerű beszámozni, hogy később az eredeti helyükre építhessük őket vissza. A károsodott elemek eltávolítása után lefek­tetjük az új elemeket, majd sorban elhelyez­zük az beszámozott ép elemeket is, ugyanúgy mintha új padlót építenénk. Utolsó lépésként visszaerősítjük a szegélyléceket.

Úsztatott padlóburkolatoknál legnehezebb dolgunk a hosszoldaluk mentén összera­gasztott, csaphornyos szalagparketta ele­mekkel van. Ezeket általában nem lehet roncsolásmentesen szétszedni (a ragasztás gyakran erősebb a faanyagnál). Az ilyen bur­kolatoknál a károsodások gyakran csak a tel­jes burkolat cseréjével javíthatók.

Amennyiben az ép burkolat alatt, az aljzatban található a károsodás forrása (pl. egyetlen alj­zat), akkor a teljes burkolatot, az alátéthabot és a fóliaterítést is fel kell szedni. Az aljzat javítását követően a burkolati rétegrendnek megfelelően új burkolatot kell készíteni. A kész parkettákból készült úsztatott burko­latok a javítás után azonnal használatba vehe­tők. Nincs szükség felületkezelésre.

Kisebb felületi sérülések javítása

A kisebb felületi sérülések rendszerint mechanikai hatások következményei (leg­többször egy-egy lejtett kemény, súlyos tárgy okozza). A padló benyomódik, karcolódik, a bevonat sérül, illetve kisebb darab is levál­hat róla.

Egy ilyen kicsi sérülés miatt nem szükséges megbontani a burkolatot, mivel nem veszé­lyezteti a szerkezet egészét, és megfelelő felü­leti javítással nem (vagy alig) látható a nyoma.

A javítás során először gondosan megtisz­títjuk a sérült részt, majd egy kis fém vagy műanyag spakli segítségével javító fakittel vonjuk be a sérülést. A javító kitt száradá­sát követően finom csiszolópapírral óvato­san megcsiszoljuk a sérült részt. Újabb portalanítás után javító lakkal vonjuk be a felületet. Ezt az erre a célra alkalmas javító ecsetelővel végezzük. Laminált padlók kisebb felületi sérüléseit erre a célra alkalmas – színezhető – javító­pasztával javítjuk ki . Ez a paszta vízzáró felületet képez, így megakadályozza, hogy a sérülés körül a burkolat tovább káro­sodjon.

A felületképzés felújítása

A hagyományos, helyszínen felületkezelt fa parketták bevonata az idő múlásával folya­matosan kopik, ezért egy bizonyos idő után a felületkezelést meg kell újítani.

A bevonat (lakk) tartósságát elsősorban a használat, illetve az ebből adódó kopás inten­zitása határozza meg. Általában 5 és 25 év között változik az az időintervallum, ami­kor szükségessé válhat a felületkezelés meg­újítása. Rendeltetésszerű használat, illetve megfelelő ápolás és karbantartás mellett akár 30 évig is megfelelő lehet egy felületkezelés (elsősorban lakóépületekben). Nagy forgalmú terekben a fokozott igénybevétel miatt gyor­sabban kopik a burkolat, ezért 10 év után rendszerint meg kell újítani.

A felületkezelés megújítása alapvetően két fő lépésre bontható:

  • A meglévő felületképzés eltávolítása.
  • Az új felületképzés kialakítása.

A kopott felületkezelést először durva csi­szolóanyaggal csiszolva távolítjuk el. A csiszolás során a parketta felső (kopó-) rétegéből is eltávolítunk egy kisebb réteget. A felületet több fázisban addig csi­szoljuk (egyre finomabb csiszolóanyaggal), amíg a korábbi bevonattól mentes, teljesen sima, egyenletes fafelületet nem kapunk.

A csiszolást és a portalanítást követően ellen­őrizzük a teljes parkettafelületet. Amennyiben találunk sérült, elmozdult elemeket, szétnyílt hézagokat, akkor a korábban leír­tak szerint javítjuk a burkolatot. Amennyiben nem találunk hibát, akkor kiala­kíthatjuk az új felületképzést. Ezt szintén a korábban leírtak szerint végezzük.

Olvasmány

Általában megfigyelhető, hogy a fapadlók felülete nem egyenletesen kopik. Léteznek ún. „közlekedési folyosók”, melyek a burko­lat leggyakrabban használt részei. Ilyenek az ajtók előtti felületrészek, valamint a bútorok közötti járófelületek.