• lakás
• nappali

Nappali szoba tervezési tanácsok: színek, kertkapcsolat, megvilágítás, ülőbútorok

A nappali vagy lakószoba elnevezés lényegében ugyanolyan használatú helyiséget takar. A lakásban minden esetben kell nappali tartózkodásra alkalmas lakószobát létesíteni: ez nemcsak előírás, hanem alapvetően ésszerű dolog is, függetlenül a lakás szobaszámától és területének nagy­ságától.

Egy család „egyénisége” elsősor­ban a lakás nappali terein mutatko­zik meg. Kialakításuk a család összetételétől és az egyének igényeitől függően változó. Mai életünkből adó­dik, hogy a családtagok a nap egy részét lakásukon kívül, munkában, a gyermekek pedig óvodákban, iskolákban töltik. Nagyon fontos, hogy legyen a lakásban egy helyiség, a nappali szoba, amely – a családi összetartozás jegyében – az egész csa­lád rendelkezésére áll. A lakásnak ez a része olyan otthonos és meghitt kell legyen, hogy benne a napi el­foglaltság után a család szívesen gyűljön egybe, és éljen közös életet.

(Kép lent) Nappali bútorozási terve

Sok lakásban sajnos hiányzik ez a nappali szoba, aminek gazdasági okai vannak. Nem jó, ha a nappali helyiség egyben háló is. Ha a lakás minden szobája egyúttal hálószoba, akkor a nappali fontos szerepét ter­mészetesen a szülői háló tölti be, így a legfáradékonyabb (és legidősebb) családtagoknak kevesebb idejük marad egymásra és pihenésre. Ez ingerültséghez, az otthontól való tá­volodáshoz és (sajnos) sok esetben a családok szétszakadásához vezethet.

A nappali sok funkciója között van­nak közös és egyéni jellegű foglala­tosságok

Ilyenek a zenehallgatás, a társalgás, a vendégfogadás, a játék, és nagyon fontos az étkezés. A közös helyiség tere vagy esetleg más helyi­ség lehet ebédlő, dolgozószoba, do­hányzóhely, kártyaszoba, zeneszoba együtt vagy külön-külön is, a helyi adottságok figyelembevételével. Azt, hogy mikor és mihez kell külön he­lyiség, az anyagi forrásokon túl az dönti el, hogy a különböző igények egyidejű kielégítése a családi körül­mények és adottságok figyelembe­vételével mennyire zavaró, ül. lehetséges. A lakásában intenzív munkát végző alkotó embernek olyan helyi­ség szükséges, mely a nappali szo­bától független, és lehetővé teszi a zavartalan munkavégzést, magányos ember vagy gyermektelen házaspár esetében viszont a nappali egyik szeglete akár a dolgozórész is lehet.

Közös nappali

A mai korszerű lakásokban min­dig van egy nagyobb, közös nappali, amely egyesíti az egymást nem za­varó igényekhez kapcsolódó funkci­ókat: a kollektív jellegűeket, az egyéni jellegűek közül pedig azo­kat, amelyek a család adottságainál fogva egymás zavarása nélkül meg­férnek benne. A nappali kialakítá­sakor fontos szabály, hogy világosan kiemelkedjék központi része, amely körül a család élete zajlik. Ez általá­ban az ülőgarnitúra körüli tér a té­vével és zenesarokkal, esetleg kan­dallóval, de lehet a külön társalgó­ vagy a kártyasarok is.

Nappali terének megosztása

A nappali te­rének megosztását a bútorcsopor­tok helyigénye és a közöttük szüksé­ges közlekedési sávok határozzák meg. A társalgóhely – az ülőgarni­túra – mint a nappali fő bútorcso­portja elhelyezkedésével uralja a tér használati központját, és úgy szol­gálja kényelmével tulajdonosát, hogy e helyről a nappali tér és funk­ciói, ha áttételesen is, de jól átte­kinthetők, és egy helyen többféle kel­lemes dolog művelhető. Például kandallótűznél zenehallgatás, poharazgatáskor videózás, kártyázás­kor dohányzás stb.

A nappali berendezésénél van né­hány olyan szempont, melyeket még a tervezés fázisában tanácsos figye­lembe venni.

• Előtérből a nappaliba lépőnek az ülőgarnitúra ne háttal álljon, hanem tárulkozzék kifelé.
• A természetes megvilágítás fé­nye, tehát az ablak akkor a leg­hatásosabb, ha a társalgó-ülő sarkot oldalról éri.
• Ha van kandalló, akkor arra az ülőhelyek átrendezése nélkül is rá lehessen látni.
• A belső növények úgy kerüljenek az ablakok elé, hogy ne uralják, hanem szolgálják a lakást.
• Ha mód van rá, akkor inkább ülő- és kiegészítő bútorokkal ren­dezzük be a nappalit, ne pedig szekrénysorral, kivéve a köny­vespolcot, amely lehet a nappa­li dísze is.
• Ha a szekrénysor az igény miatt mindenképpen szükséges, az a bejárattal átellenes vagy oldalsó falra, lehetőleg egy egységbe kerüljön. A szétszórt, magas bú­torok riasztó képet nyújtanak, és úgyszólván „összenyomják” a belső tér koncepcióját.
• Kisebb alapterületű nappaliknál az ülőbútorok fal vagy ablak mel­lé is helyezhetők, hogy a szabad tér legalább három oldalról egyensúlyban legyen.
• Osztott terű nappaliknál, vagy ahol nagyobb méretű felnyitható ajtó van, a bútorzat és a színek harmóniát alkossanak, ne egy-egy különálló egyveleg benyo­mását keltsék.
• Osztott szintű nappali közbenső lépcsője ne vágja ketté a teret, hanem a funkciók természetes elválasztóeleme legyen, pl. ki­emelt étkezőnél, süllyesztett ze­ne- vagy kandallósaroknál stb.
• A berendezés ne bútorkiállítás vagy -raktár látszatát keltse, ha­nem díszlet legyen a család békés és nyugodt életének színterén.

A tervezéskor a lakószobák vonat­kozásában figyelembe kell venni a következő szempontokat:

A lakásnak legalább egy szobája

• központi és etázsfűtés esetén legalább 17,00 m²;
• egyedi fűtés esetén legalább 18,00 m² területű legyen.

Ha a nappalihoz szabad falnyílás­sal hálófülke kacsolódik, a lakóterü­let 16,00 m²-re csökkenthető, mivel a fülke kiegészítő alapterülete a nap­pali alapterületébe beszámít (egy helyiség). A lakás nappali tartózkodásra szol­gáló helyisége, lakószobája közvet­lenül az előszobából, szélfogóból vagy lakóelőtérből nyíljon. A nappalit úgy kell kialakítani, hogy abban lakószobajelleggel is legalább két (2,00/0,90 m méretű) fekhely és egyéb kiszolgálóbútorok elhelyez­hetők legyenek. A lakás minden lakója számára – ha külön ruhatároló (pl. gardrób) vagy beépített szekrény nincs – egy-egy ruhásszekrény helyét kell számí­tásba venni.

Az utóbbi eltérő területarány leg­inkább abból adódik, hogy a közös szabadidő-eltöltés, a tévézés és ze­nehallgatás intenzívebb, mint 2-3 évtizeddel ezelőtt. Sokakban felmerül a kérdés, hogy nem túl nagy-e a 30-40 m²-es nappali? A válasz egyértel­műen nem, amit az is alátámaszt, hogy ha a nyugat-európai polgárok házait – akár fél évszázadra vissza­menőleg – vizsgáljuk, sok helyen a lakterület 40-50%-át éppen a nap­pali adja, ott zajlik ugyanis a család teljes közösségi élete, ill. kikapcso­lódása, valamint a vendégek foga­dása.

A nappali és egyéb lakószobák leg­kisebb méretei a következők:

• étkező vagy kapcsolódó hálófülke esetén: 3,20 m;
• központi és etázsfűtés esetén: 3,40 m;
• egyedi fűtés, kályha esetén: 3,60 m.

A nappali a családi ház legnagyobb alapterületű helyisége, a család és a vendégek összejöveteli helye. Szük­ségszerű, hogy a lakás bejáratának közelében legyen (jó, ha a tengelyé­ben van), s akár földszintes, akár eme­letes a ház, feltétlenül a földszinten helyezkedjék el. Bizonyos mérték­ben különüljön el a lakás többi he­lyiségétől, és ne legyen „átjáróház” sem. Ebből a szobából ne nyíljanak olyan helyiségek, amelyeket máshon­nan nem lehet megközelíteni. Több­szintes lakás esetén jó, ha nem innen indul a felsőbb szint megközelítését biztosító lépcső. Bármennyire is im­pozáns lehet egy szép lépcső, az mégiscsak közlekedési útvonal, amely a nappali szoba használhatóságát nagymértékben – hátrányosan – befolyásolja.

Kapcsolat a kerttel és az étkezővel

A fentiektől eltekintve le­gyen kapcsolata a teraszon keresztül a kerttel, továbbá az étkezővel és a konyhával. Ha a házban van dolgozó­szoba vagy télikert, akkor az ezekkel való kapcsolata is kívánatos. A nap­pali szoba jó megvilágítása és tájolása elengedhetetlen. A déli tájolás ideá­lis, de természetesen a telek fekvésé­től függően lehet délkeleti vagy dél­nyugati is. Ha a tervezett ablakok és teraszajtók előtt nincs fedett terasz, akkor a szoba nyári, nap elleni védel­méről gondoskodni kell, ami együtt jár a jó szellőztetési lehetőség meg­teremtésével.

Alaprajz kialakítás

A nappali szobák alaprajzi kiala­kítása elsősorban a használat és az esetleges térkapcsolatok megterem­tésének függvénye. Ha a nappali szobának a szokványos funkción kí­vül az étkezés, a szellemi munka és egyéb tevékenység számára is teret kell adnia, akkor ez az alaprajz eset­leges tagolásával, lejtős terep esetén legalább kétlépcsős szintváltással vagy egyszerű padlóburkolat-módo­sítással érhető el. Természetesen a tagolás nemcsak építészeti eszközök­kel, de a berendezés jó megválasztá­sával is megoldható. A nappali szoba minimális alapterületét és belmagas­ságát a törvény meghatározza. Min­den egyéb az anyagi-tárgyi adottsá­gok kérdése.

A tervezést megelőzően kell eldön­teni, hogy ennek a szobának milyen legyen a hangulata. Ez ugyan épít­tetői feladat, de megvalósítása építé­szeti eszközökkel az építész hatáskörébe tartozik. Ilyen összefüggésben a szoba alapterülete és belmagassá­ga is eltérhet az „optimálistól”, ami elsősorban a kettős légterű nappali szobákra vonatkozik.

Bútorozás, világítás konnektorok

Általában a szobák, ill. az egyes helyiségek használhatóságát a bútorozhatóság határozza meg, ezért aján­latos már a tervezés stádiumában a helyiségek bútorozását is megtervez­tetni. Ezzel összhangban kell ugyan­is meghatározni az ajtók, ablakok méretét, a világítótestek, konnek­torok, kapcsolók helyét és számát, a fűtési csövek nyomvonalát, a fűtő­testek méretét és elhelyezését.

Ha a nappali méreténél fogva kan­dallót is elbír, amely a jó hangulat megteremtésének fontos elemét je­lentheti, a lehetőséget érdemes ki­használni. Ha már valaki otthont épít, akkor ne sajnálja idejét arra, hogy mindenre odafigyeljen, még a rész­letekre is. Ha bizonytalan önmagá­ban, vagy nincs ideje, akkor keressen olyan szakembert, akiben megbízik, aki odafigyel mindenre: az anyagok kiválasztására, a munka minőségére és az összhangra. Ezek nélkül nem lesz otthon az otthon, hanem csak használhatatlan helyiséghalmaz.

Összegzésül

A nappali szoba a la­kás azon helyisége, ahol az alváson kívüli időnk nagy részét eltöltjük. Lényeges, hogy az itt-tartózkodás ké­nyelmes, pihentető és élményt nyúj­tó legyen.

A kényelmet a lakás megfelelő szer­vezettsége, a nappali alaprajzi kap­csolatai a helyiségcsoporton belül és természetesen megfelelő tájolása, míg a pihenést a szép lakberende­zés biztosítja. Az élményt a lakhatás örömeit élvező személyeknek – vagy­is legtöbbünknek – az esztétikus és jól megtervezett, azaz ízlésesen „csomagolt” lakás adja. Ennek leg­fontosabb elemei a kandalló, a jól irányított természetes és mesterséges fény, a fényhelyek ízléses csoporto­sítása és a bútorzattal való kapcsolata, s még sorolhatnánk. Természetesen semmi sem fontosabb a bútorzatnál, ám ezt általában a család ízlése ha­tározza meg, s az építésznek vagy a belsőépítésznek ehhez kell alkal­mazkodnia a forma, a színek és a fé­nyek harmonizálásával úgy, hogy a család fő tartózkodási helye, a nap­pali, SZENTÉLY legyen életünkben.

A családi házakban a lakások álta­lában már kétszintesek, s a lépcsők elhelyezése nagy változatosságot mutat. Az esetek többségében a lép­cső a lakóelőtérből vagy az előszo­bából indul, illetve ha van pince, akkor ide is érkezik. Csak a lakások kisebb hányadában helyezik a lép­csőt a nappaliba, osztott vagy nyi­tott szintkapcsolásban. Az osztott esetben a lépcső födémnyíláson át, míg a nyitottban a sokak (de nem a házban lakók) által csodált galériás rendszerben kapcsolódik az induló-és fogadószinthez.

Nappali terek bútorozása

A lakás nappalijának bútorozhatóságát elsősorban az határozza meg, hogy a helyiség – mint nappali tér -mennyire tagolt vagy kapcsolt. Ta­golttá teheti elsősorban a több funk­ciót betöltő étkező, esetleg a főzőrész, de ugyanígy kapcsolódhat a dohány­zótér, a kandallótér, a „zeneodú” vagy a társalgó, esetleg a télikert is.

Jelentősége direkt kapcsolás esetén van, amikor nincs ajtó, csak falnyílás, valamilyen térelválasztó vagy para­ván. Térelválasztónak a főleg ilyen célra készült térrácspolc, esetleg tel­jes bútorzat (szekrénysor) is meg­felelő. Optikai térelválasztásnál a rá­csozat növényzettel a legtökéletesebb, mert az egyben oázis, színfolt a la­kás, a család életében.

Fontosabb és kevésbé fontosabb tényezők

A bútorozási alapfeltételek között vannak fontosak és kevésbé fontosak. Lényeges az ülőbútorok elhelyezése, valamint iránya. Helyüket a minden­kori használati vagy használhatósági elvek határozzák meg, míg irányuk a nappali tér benapozását biztosító ablak, esetleg télikert fekvésének és a lakás kandallójának helyétől függ. Másodlagos a tv és egyéb szórakoz­tató elektronikai készülékek helye, mert annak a már kialakult alapraj­zi viszonyokhoz kell mindenképpen alkalmazkodnia.

A szekrények, szekrénysorok, köny­vespolcok és alacsony kiszolgálóbú­torok szintén csaknem elhanyagolha­tók a nappali tér bútorozása során. Természetesen ha a szekrénysor fel­tétlenül szükséges, csakis alárendelt szerepkörben töltheti ki teljesen vagy szakaszosan a falat. A kandalló helyéről külön teszünk említést, de a bútorozáskor nélkülözhetetlen té­nyező, akár ha már az építkezés so­rán, akár a közeljövőben épül meg.

Jó, ha az ülőbútorok és a lakás bel­ső lépcsője – még ha utóbbi belső­építészeti attrakciónak számít is -szintén alárendelt viszonyban állnak. A nappali helyiség elhelyezésének megtervezése rendszerint minden­képpen több-kevesebb kompromisszummal jár, de a lényeg, hogy az mindenkor a nyugalom szigete le­gyen.

Tervezési tanácsok

A nappali berendezésekor mindig a saját életvitelünkből induljunk ki, ne másokat utánozzunk. A szappan­operákat másoló díszletek vagy a bútorkatalógusok oldalait szolgaian követő berendezési tárgyak között valószínűleg nem fogjuk otthono­san érezni magunkat. A berendezés megtervezése előtt gondoljuk végig a saját és családunk tagjainak szoká­sait. Azt is fontos figyelembe venni, hogy hosszabb távon akarunk-e ugyanabban a lakásban élni, vagy költözködést tervezünk; milyen nagy a családunk, illetve a baráti körünk, gyakran hívunk-e magunkhoz ven­dégeket, vagy inkább befelé forduló életet élünk; ízlésünk minden új­donságra és változtatásra nyitott-e, vagy inkább a hagyományos megol­dásokhoz ragaszkodunk.

Megvilágítás

Szerencsés körülmények között a nap­pali rengeteg természetes fényt kap, amelyet csak az esti órákban kell mesterséges fénnyel pótolni. Minden esetben ajánlott általános megvilá­gítást célzó központi mennyezetvi­lágítást beszerelni, amelyet hasznos lehet fényerő-szabályozóval is ellátni. Ezt az alapmegvilágítást jól elhelye­zett helyi világítótestekkel, alkalmi lámpákkal kell kiegészítenünk. Fon­tos, hogy a lámpák helyének kijelö­lése a berendezés tervezésével egy­szerre történjen. A nappaliban jól beválnak a halogén- és spotlámpák.

Az ülőbútorok

Ebben a helyiségben kiemelt jelen­tősége van a kényelmes ülőbútorok­nak. Hosszú évtizedekig kizárólag az ülőgarnitúrák uralták a nappali­kat, napjainkban azonban egyszerre nagyobb szerep jut a különálló szé­keknek, karosszékeknek, füles fote­leknek, pamlagoknak, ülőpárnáknak vagy padoknak. Az egyes darabokkal berendezett nappali sokkal egyénibb, személyesebb, testre szabottabb lehet. Kialakításában is kevesebb a kötött­ség, hiszen a berendezési tárgyakat nem kell egyszerre beszerezni, könnyebb kiegészíteni, pótolni őket, és ezek a bútorok sokkal több improvi­zációs lehetőséget is kínálnak.

Trendek

A nemzetközi tervezőgárdával dol­gozó olasz műhelyek irányította lak­berendezési divat szélsebesen válto­zik, követése a leggazdagabbaknak és a sznoboknak is feszes tempót diktál, az „átlagos magyar család” számára pedig elérhetetlenek a méregdrága újdonságok. A szélesebb kínálat vi­szont lehetővé teszi, hogy a legújabb trendek egy-egy elemét „beépítsük” otthonunkba, kicsit megújítva vele életterünket.

A legegyszerűbbnek az új lakástextilek beillesztése tűnik, ám ezek megvásárlásakor is szükséges gondolni arra, hogy a függöny, a szőnyeg, a kárpit másként hat a katalógusi enteriőrben, a mintakönyv­ben, a steril üzleti környezetben, s más lesz majd egy olyan lakásban, amely­ben már dominálnak a régebbi tár­gyak. A szín- és formavilág össze­egyeztetése alapkövetelmény: az irányzatok ízléstelen keveredéséből nem jöhet ki „az otthon melege”, ami pedig a legfontosabb. A saját jó ízlés mellett legtöbbször elkel a szak­emberek tanácsa is. Ok például ál­lítják, hogy az új stílusok közül a high-tech nehezen bírja az irányza­tok keveredését, nemigen lehet beerőszakolni más stílusú berende­zéshez „társbérlőnek”.

Tekintve viszont, hogy a lakástrend­ben a high-techtől a skandináv és mediterrán stíluson át a klasszikus polgári miliőig manapság minden divatos, az utóbbi esztendőkben pe­dig nálunk is jön a hatvanas-hetvenes évek retrója, egyre több olyan darab „menő”, amellyel kiegészítve megújítható kissé a régi enteriőr. Persze csak ízléssel! A múlt század közepé­nek visszatérő lakberendezési elemei – felújított darabként vagy vadonat­újként – kellő körültekintéssel kerülhetnek be más stílusok berendezési tárgyai közé, más stílusú szobabel­sőbe.

Aki például vonzódik a nagy­papakori vastag karfájú öblös fote­lekhez, jól teszi, ha előre felméri, egy ilyen terjedelmes ülőgarnitúra be­fér-e a lakótelepi szobába a meglévő négyméteres szekrénysor mellé úgy, hogy mellette még el is lehessen járni, s kinyílik-e tőle a szekrényaj­tó, az ablak. Olvasófotelnek viszont megfelelő kárpitozással kiváló sa­rokbútor lehet. Miként jól mutathat megfelelő helyre megfelelő „nippezéssel” beállítva egy-egy art decós szekrényke is. Vagy egy régi olvasó­lámpa.

A kiegészítő, megújító lakástextí­liák és berendezési tárgyak köre egyre bővül

Igaz, a legeslegújabb elemek, illetve az antik darabok nagyon drá­gák. S üzlete is válogatja, azazhogy váltogatja az árakat. A „home-butikok” többségében, ahol egyedi dara­bokat ajánlanak, jóval borsosabbak az árak. A „szériaboltokban” viszont a minőség hagy elég sok kívánniva­lót. Kellő utánajárással, a kínálatot alaposan szemrevételezve – s lelki szemünkkel az otthon meglévőkhöz passzítva – érdemes csak vállalkozni a lakásmegújító akcióra.

Ha nem a szoba egész berendezését cserélik, el kell határolódni a „meglátni, meg­szeretni, hazavinni” elvtől, helyette a körültekintés követendő. Tanácsos megszívlelni a lakberendezők azon intelmét, hogy a divat utáni nagy futás helyett érdemes hosszabb táv­ra elköteleződni egy stílus, egy szín­világ mellett, mert akkor könnyebb a lakberendezés megunt, kinőtt ele­meinek cseréje, illetve egy-egy új darabbal, textíliával a frissítés.

(Kép fent) Nappali a tetőtérben

Színek és hatásuk

Az, hogy milyen bútort és hozzá mi­lyen függönyt választunk, lényegében ízlés kérdése, de ahhoz, hogy színü­ket mint hangulati tényezőt megfele­lően társítsuk, kifinomult látást és ko­moly mesterségbeli tudást igényel az építésztől és a lakberendezőtől egy­aránt. Ennek illusztrálására az aláb­biakban közreadjuk egy nappali bel­sőépítészeti szempontból készített rövid elemzését.

„Meleg krémszínekkel megoldott modern elegancia. Sima, mértani for­mák, leegyszerűsített, funkcionális tár­gyak adják a sárgás tónusú nappali nyugodt hangulatát. A meghatáro­zó vízszintes és függőleges tagoló­dást erősíti az oldalajtók csíkossága, ez utóbbi gyakorlati erénnyel, kivá­ló fényáteresztő képességgel társul. Szépen illeszkedő, lágy hatású a bú­torok matt festése, a falak és ajtók törtfehér színe, sőt még a vázában elhelyezett virág is, mely komplemen­ter jellegénél fogva nem tolakodó. A natúr színek alkalmazásakor min­dig figyelembe kell vennünk a fény­árnyék hatást, mely a színekben és mintákban visszafogott enteriőrben hangsúlyokat teremt, a valóságban nem létező formákat hoz létre, rá­adásul folyton változik.”

Növények és helyük

Növényeknek még a legkisebb alap­területű nappali térben is kell helyet terveznünk, mert nélkülük sokkal sivárabb még a legextrémebb ente­riőr is. A növények mint térfogatki­töltő „kiegészítő berendezési” tárgyak méretére vonatkozó kötöttségek és írott szabályok nincsenek ugyan, de optimális esetben a növénylomb tér­fogata a helyiségének 1-10%-a kell, hogy legyen. Kevés növény az üres­ség érzetét keltheti bennünk, míg a túlzottan sok dzsungellé változtat­hatja lakásunkat.

Utóbbi esetben – a zsúfoltságon túl – levegőminőségi probléma is felléphet, de azt nem a vegetációs tér különleges illata, aro­mája okozza, hanem a tárolóedé­nyek nedves földszaga, amely a va­rázslatot esetenként nem kívánt irányba tereli. Javasolt a növények tárolóedényeiben a földet kaviccsal vagy geotextíliával takarni, amely a párolgást nagymértékben csökken­ti, így a szagok „kigőzölgése” opti­málisra szorítható vissza.