• padlóburkolatok

Kerámia padlóburkolatok

Ez a több ezer éves burkolattípus az utolsó évtizedben óriási előnyre tett szert a többi burkolatok rovására. Kivitelezésük ugyan nagy szakmai gya­korlatot, szakszerű, pontos munkát igé­nyel, ráadásul általában idő- és munkai­gényesek, ám e hátrányok ellenére is megállapítható, hogy

• esztétikailag igen kedvező,
• műgyanta alapú ragasztóval és hézagoló habarccsal készítve vegy­szerállósága kiváló,
• külső és belső terekben egyaránt használható (fagyálló),
• a mechanikai hatásokat jól viseli,
• kopási ellenállása igen jó,
• megfelelő szemszerkezetű anyag­ból készült (korund szemcsés) vál­tozata csúszásmentes,
• hibái gyorsan és viszonylag egy­szerűen javíthatók,
• fertőtlenítése és tisztán tartása egy­szerű.

A burkolat és az aljzat kapcsolata

A kerámia padlóburkolatok alatti foga­dóbeton aljzatok anyagminősége a kö­vetkező:

• cementhabarcs ágyazatba fektetett burkolatok alá,
• beltéren: C 8 minőségű,
• kültéren: C 10 minőségű,
• ragasztott burkolatok esetén:
• beltéren CIO minőség
• kültéren C 12 minőség.

Az aljzatok minimális rétegvastagsága:

• csak hordozó rétegként min. 6 cm.,
• padlófűtés esetén, úsztató rétegként:
• cementhabarcsba ágyazott bur­kolathoz min. 5-6 cm,
• ragasztott burkolathoz: 6-7 cm, úgy, hogy a teljes burkolati réteg és aljzat ragasztóval együtt nem lehet több 8-9 cm-nél. Ennek az az oka, hogy a vastagságnöve­kedés lassítja a hőleadást, és így a hőteljesítmény kisebb lesz.

Az aljzatbetonhoz használt adalékanyag nem tartalmazhat szerves anyagot, agyag-és iszaptartalma nem haladhatja meg a 3 térfogatszázalékot.

16-30 m² közötti aljzatokat – a vasalt aljzatok kivételével – tágulási héza­gokkal meg kell szakítani úgy, hogy ezek a teherhordó födém tágulási héza­gaival is összhangban legyenek. A tá­gulási hézagot az aljzat teljes vastagsá­gán át kell vezetni, és a hézagnak egye­nesnek és ép élűnek kell lennie. A ragasztott kerámiaburkolatok alatti aljzatokat a végleges padlószinthez iga­zodva és a szükséges lejtésekkel kell kialakítani, majd felületére 20 mm vas­tag, Hsc 60-as minőségű vagy azzal megegyező szilárdságú, szennyeződés­mentes cementhabarcs simítást kell ké­szíteni.

Az aljzat akkor megfelelő, ha kellően szilárd, egyenletesen sima és sík felü­letű, por- és szennyeződésmentes, vala­mint felülete száraz.

A gyakorlatban a felsoroltak egyszerűen ellenőrizhetők:

• Az aljzat szilárdsága akkor megfe­lelő, ha enyhe kalapácsütögetésre nem porlik, nem válik fel, tiszta, csengő hangot ad, nem kong, és ke­mény tárggyal megkarcolva, porlódás nélküli fehér vonal marad vissza.
• A simaság akkor megfelelő, ha az aljzatra helyezett léc mindenütt fel­fekszik a felületre, az érintkezési vonalnál nem lehet átlátni, legfel­jebb csak 1 mm-es rés mutatkozik.
• A felület megfelelően sík, ha a jelleg­zetes pontok (legmagasabb, legmé­lyebb) irányában fektetett egyenes léc az aljzatra úgy fekszik fel, hogy méterenként legfeljebb 1-2 mm-es rés látszik alatta.
• Az újonnan készült aljzat általában (normál, 20 °C körüli léghőmér­séklet esetén) 4 hét után már kellő­en száraz. Ez azért fontos, mert a nedvesség (víz) a legtöbb ragasztó tapadóképességét és kötési folya­matát nagyon lerontja. Ragasztott burkolatok esetén az aljzat felüle­te csak szárazon, seprővel, illetve porszívózással tisztítható.

4.41. ábra. Változatos hézagrajzú kerá­miaburkolatok különféle alakú lapokból.

4.42. ábra. Kerámiaburkolat.

4.43.ábra. Kerámialapok csúszásgátló felületei a) süllyesztett mintázatú, b) kiemelt mintázatú.

4.44. ábra. Fogas lehúzó az ágyazó ha­barcs felhordásához.

4.45 ábra. Az egyenletes ragasztórétegen tökéletesen tapadó burkolat az időtálló­ság garanciája.

Padlóburkolatok

A padlóburkolatok – amint már az elő­zőekben említettük – cementhabarcs­ba ágyazva vagy ragasztva készíthetők. A padlóburkolatok lerakása előtt nem feledkezhetünk meg a szükséges tennivalókról.

• Meg kell vizsgálni az aljzat minő­ségét, ellenőrizni kell a szintezési pontokat (külső burkolatnál) vagy a szintezési vonalat, és ha hibát ta­lálunk, a szükséges simításokat el kell végezni.
• A burkolólapokat át kell válogatni, egyenként ellenőrizve azokat méret­helyesség és színárnyalat szerint, valamint, hogy a dobozon feltün­tetett osztályba sorolás helyes-e?

Az aljzat előkészítését csak akkor sza­bad elkezdeni, ha a burkolat alatt húzó­dó gépészeti vezetékek elkészültek, és üzemképességüket ellenőriztük (vízve­zeték nyomáspróba, lefolyóvezetékek kötéseinek ellenőrzése stb.). Az aljzat előkészítésekor az összefolyókat és a vezetékeket védeni kell a sérülésektől és az eltömődésektől. A belső válaszfalaknak, a lépcsőbur­kolatoknak és a szegélyeknek a burko­lás előtt el kell készülniük, csak ezután kezdhető meg az aljzat előkészítése a burkoláshoz.

Az aljzat előkészítésekor először is le kell söpörni és vízzel meg kell locsol­ni a burkolandó felületet. A vízzel való locsolás az ágyazati réteg jobb tapadá­sa miatt szükséges. Régebben készült aljzatbeton esetén a tisztítás utáni ned­vesítést cementtejjel való locsolással kell végezni, ugyancsak a beton és az ágyazóhabarcs megfelelő tapadása ér­dekében. A cementtej 3 rész cement és 1 rész víz keverékéből készüljön. A burkolás megkezdése előtt meg kell tervezni a lapok kiosztását, ami a sze­gély- és a mintaképzésre, valamint a la­pok közötti hézagszélesség megállapí­tására is vonatkozik.

Lehetőleg el kell kerülni keskeny burkolatcsíkok keletke­zését. A keskeny csíkok nemcsak eszté­tikailag kifogásolhatók, hanem a lapok vágása jelentős többletmunkát igényel. A keskenyebb sávokat a nyitott héza­gok méreteinek változtatásával általá­ban elkerülhetjük. A hézagok széles­sége 2-6 mm lehet, természetesen ez függ a lapok méretétől és a helyiség, ill. terület rendeltetésétől, valamint a lapok osztályba sorolásától. Első osztályú la­poknál elegendő a 3 mm-es, harmad­osztályúaknál azonban 4-5 mm-es fugaméret is szükséges lehet az esetleges eltolódásokból adódó tömör hézagok kialakulásának megakadályozására. A padozatok készülhetnek vízszintes vagy lejtéssel kialakított felületekkel.

A vízszintes burkolat szintezése és a lera­kás vízszint szerinti ellenőrzése talpas vízmérték segítségével igen egyszerű. Lejtéssel készülő burkolatok esetén azonban több dologra is figyelni kell a végleges szint meghatározásakor. A vég­leges szintet a burkolási felület legala­csonyabb és legmagasabb pontjain kell meghatározni. A szintezésnél ügyelni kell arra is, hogy az ágyazóhabarcs vas­tagsága minimum 15 mm, maximum 40 mm lehet. Ilyen nagy vastagságkü­lönbségek csak külső burkolás esetén vagy mosókonyháknál fordulhatnak elő, ha az aljzatok elkészítésekor a lejtést nem adták meg.

Habarcsba ágyazott burkolatok

A padlóburkolat lerakását a burkolási felület szintezésével kezdjük. Hagyo­mányosan a szintezést földnedves ágya­zó cementhabarcsra ideiglenesen lera­kott szintjelző lapok segítségével vé­gezzük el. Ezeket a szintjelző lapokat a lerakandó felület jellegzetes pontjain kell elhelyezni, és az alattuk levő ce­menthabarcsot gondosan kell tömörí­teni. A tömörítést végezhetjük kőmű­veskanállal is, a lényeg, hogy az ágyazó cementhabarcs tömörségének olyannak kell lennie, hogy (szintezés után) alkal­mas legyen a végleges habarcsszint vas­tagságának meghatározására. A szintjel­ző lapok egymástól való távolsága lehe­tőleg ne legyen több két méternél.

A szintezést a végleges padlószint figyelembevételével kell elvégezni, a burko­lólapok ideiglenes felhasználásával. Ennek során a lapokat a szintezési pon­tokra helyezzük, és az ágyazóhabarcsot a kívánt szinthez szükséges vastagság­ban elterítjük. Ezután a burkolólapokat a szintezési pontokról leszedjük, és a beszintezett pontok között vezetősávokat készítünk, és az ágyazóhabarcs sávokat tömörítjük. A szintezést meg kell ismételni a habarcssávokon, hogy a szintezési pontok helyességét ellen­őrizzük. A vezérsávok közötti mezőket a vezérsávokhoz képest általában 20 %-kal, tehát 3-4 mm-rel magasabbra kell feltölteni habarccsal, mert a tömörítés során ez a különbség eltűnik. A tömö­rítés végezhető kőműveskanál vagy la­pát segítségével, döngöléssel, vagy bur­kolóléccel.

Ezután a sávmezőket a bur­kolóléc vízszintes, változó irányú moz­gatásával szintre húzzák. Ahol a mező­ben levő ágyazóhabarcs a vezérsávok­nál magasabb, ott a felesleget el kell tá­volítani, le kell húzni, ahol pedig nem éri el a kívánt szintet, ott pótolni kell. A padlóburkolatok alá „földnedves” ágyazóhabarcs behelyezése szükséges, ez olyan habarcsot jelent, ami kézbe vé­ve összenyomható, nem folyik és a ke­veréshez felhasznált vízmennyiséget megtartja.

A felhordott és elterített, lehúzott föld-nedves ágyazóhabarcsot a burkolóla­pok fektetése előtt cementtejjel (3 rész cement, 1 rész víz) meg kell locsolni, a locsolást a kezdő burkolatsoroknál kell kezdeni, és a meglocsolt felületen elő­ször a burkolat vezetősorát rakjuk le.

A munka során a következőkre kell fi­gyelni :

• a vezetősor lapjai és a lábazati la­pok közötti hézagok összhangban legyenek, egybeessenek,
• a vezetősorok derékszöget képez­zenek,
• a burkolat lerakását mindig a be­járattal szembeni oldalon kell kez­deni, mert így elkerülhető a lera­kott burkolat szilárdulás előtti ter­helése,
• ha a burkolási terület nem derék­szögű, akkor a hiányzó részeket megfelelő alakra szabott lapokkal ki kell pótolni.

A habarcságyba fektetett lapokat kala­pácsnyéllel enyhén be kell döngölni, mert ha a burkolólapok vastagsága kis­sé eltér, a habarcsréteggel a különbsé­gek kiegyenlíthetőek.

A vezetősorok lerakása után az előké­szített mezők burkolását az alábbi sor­rendben végezzük:

• a mező felületén lévő ágyazóha­barcs egy részét cementtejjel meg­locsoljuk,
• megkezdjük a lapok lerakását a ve­zetősorok által meghatározott hé­zagosztást betartva.
• a hézagvonalak egyenletességét fo­lyamatosan ellenőrizzük,
• a lerakott burkolat kívánt szintma­gasságát kereszt- és hosszirányú mérésekkel ellenőrizzük,
• a derékszöghöz képest kimaradó szegélymenti sávoknál a hiányzó burkolatot beszabjuk.
• Az elkészített burkolattal kapcsolatos fontos tudnivalók:
• A lerakott burkolatra az ágyazóhabarcs kötése előtt még teherelosztó deszkákra sem ajánlatos rálépni. A burkolatot a lerakástól számítva legalább 48 óráig minden terhelés­től védeni kell, az elkészített burko­latrészek lezárásával, esetleg pal­lóáthidalással. Közepes (16 °C) a hőmérséklet esetén a lerakás után 48 óra elteltével a habarcs eléri azt a szilárdságot, amely mellett a bur­kolat teherelosztással egy ember súlyát már elbírja.
• A frissen lerakott burkolatot lo­csolni kell, a burkolás utáni napon kezdve, napi két-három alkalommal.

Ragasztott burkolatok

Ragasztott padlóburkolat új és régi alj­zatra egyaránt készíthető. Az új aljzat rétegfelépítése általában aljzatbetonból és simítórétegből áll, a régi aljzat réteg­felépítése ettől eltérő is lehet. Bizonyos feltételek teljesülése esetén a meglévő burkolat is képezheti az új burkolat alj­zatát.

A padlóburkoló lapok lerakását ragasz­tásnál is megelőzi a szintezés ellenőrzé­se, azonban bizonyos szintezési hibák már nem egyenlíthetők ki az ágyazó-ragasztó anyaggal, mert a felhordható rétegvastagság egy bizonyos határt nem haladhat meg. Ragasztóanyagokból ál­talában 2-3 mm vastagságú réteg hord­ható fel csak az aljzat felületére, nem­csak azért, mert az anyag szétterülése csak ennyit tesz lehetővé, hanem több­letvastagság esetén a ragasztóanyag kö­tési hőjének aránytalan megnövekedése miatt roncsolódás, alakváltozás, illetve zsugorodás keletkezhet.

4.46. ábra. A ragasztóréteg szükséges vastagsága az aljzat egyenetlenségétől és a lapok nagyságától függ a) rossz megoldás, mert a vékony réteg miatt a lapok nem jól tapadnak, esetleg fel is válnak, b) a ragasztóréteg vastagsága akkor megfelelő, ha próbaragasztásnál a lapot felemelve, azon a habarcsréteg 30-40 %-a rajta marad.

Az aljzat és a lap közötti kötéshez ugyan­akkor bizonyos rétegvastagság (lega­lább 2 mm) feltétlenül szükséges. A legtöbb burkolólap ragasztási felülete a jobb tapadás érdekében feldurvított, pl. rovátkolással. Ezek a felületek, vala­mint az aljzat sima, de porózus felület­ének tömítése indokolja, hogy a ragasz­tóréteg legkisebb vastagsága 2 mm legyen. A ragasztóréteg vastagsága a la­pok nagyságától és osztályba sorolásá­tól (méreteltérésétől) és az aljzat egye­netlenségétől függ.

A ragasztóréteg fogazott lehúzóval, 4-8-as lehúzok valamelyikével húzható le egyenletesre. A 4-es fogazás 2 mm-es, a 6-os a 3 mm-es, a 8-as a 4 mm-es ré­tegvastagsághoz a megfelelő. A ragasztott burkolatok készítésekor az aljzat minőségére sokkal nagyobb gon­dot kell fordítani, mint a hagyományos fektetési módok esetén. Különösen az aljzat szilárdságára, simaságára, por- és szennyeződésmentességére, szárazsá­gára kell ügyelni.

4.47. ábra. A kerámiaburkolat és a padló­fűtés aljzatának tömör kapcsolata, a 100 %-os tapadó-ragasztással tökéletes hőleadást és hosszú élettartamot biztosít.

4.48. ábra. Műanyag dilatációs profilok kerámia padlóburkolatokhoz a) kétszárnyú közbenső profil, b) egyszár­nyú faltőprofil.

Az aljzat szilárdsága akkor megfelelő, ha enyhe kalapácsütögetésre nem por­lik, nem válik föl, tiszta, csengő hangot ad, nem kong, továbbá kemény tárggyal megkarcolva porlódás nélküli fehér vo­nal marad nyomként. Műanyag bázisú ragasztó használatánál az aljzatnak teljesen száraznak kell len­nie, legfeljebb 2-3 %-os víztartalom­mal rendelkezhet. Ragasztott burkola­tok aljzata csak szárazon, seprővel és porszívóval tisztítható. Vannak azonban olyan műgyanta bá­zisú anyagok, amelyek nedves felületen is jól kötnek, ezért, ha elkerülhetetlen a nedves felület burkolása, ilyen anyagot kell vásárolni.

A munka végzéséhez a +18-20 °C kö­zötti hőmérséklet az ideális, +10 °C alatt nem szabad a munkához hozzáfog­ni vagy folytatni. Az anyag már +10 °C hőmérsékletnél az adott értéknél sokkal lassabban fog megkötni, ennél alacso­nyabb hőmérséklet pedig súlyos káro­sodást okoz (pl. a szilárdság részleges vagy teljes elvesztését).

Túl magas, 30 °C körüli hőmérsékletnél az anyag kötése meggyorsul, és a bedolgozhatóságára megadott idő jelentősen lerövidül, amit ha nem veszünk figyelembe, előfordulhat, hogy a megkevert anyag a tárolóedényben megszilárdul és felhasználhatatlanná válik. Jó ha tudjuk, hogy a szilárdulás kezdetét az anyag melegedése jelzi, és ilyenkor már nem ajánlatos felhasználni, mert minősége nem lesz meg­felelő, célszerű új keveréket készíteni.

4.49. ábra. Faltő lezárása csúszó dilatá­ciós profillal.

4.50. ábra. Padlóburkolatot lezáró profil, eltérő burkolatok csatlakoztatásához.

A ragasztóhabarcsok előkészítésénél betartandó szabályok:

• az anyag keverésekor pontosan kö­vessük a gyártó cég előírásait,
• a keverésnél és a bedolgozásánál tartsuk be az előírt óvórendszabá­lyokat, és használjuk a javasolt vé­dőfelszerelést,
• kézi vagy gépi keverésnél egyaránt csak annyi anyagot keverjünk, ame­lyet a feldolgozhatósági időn belül fel tudunk használni. (A feldolgoz­hatósági időt a csomagoláson fel­tüntetik.),
• ragasztás esetén az aljzatbetont si­mítani kell, a simítóréteg vastagsá­ga 20 mm lehet. A simítóréteget 1-2 nap múlva fel kell hordani. A si­mítóréteg készülhet önterülő padlókiegyenlítőkből is, amelyek ki­száradt aljzatbetonra, néhány mm vastagságban készíthetők. Műgyan­ta adalékos habarcsok alkalmazá­sakor a burkolatot nem szabad lo­csolni,
• műgyanta ragasztók használata ese­tén a lapokat vízben áztatni tilos!

A burkolólapok lerakását a következő sorrendben kell megkezdeni:

• a ragasztóhabarcsot a burkolandó felület bejárattal szembeni oldalán, keskeny csíkban kiontjuk, majd fo­gas kenőlappal olyan szélességben terítjük el, hogy a burkolólapok vezetősorát le tudjuk rakni. A fogas kenőlap fogazatának mérete és alakja a szétterített ragasztóanyag mennyi­ségét szabályozza, és ezáltal biz­tosítja egyenletes felkenését is,
• az elterített ragasztóanyagra lerak­juk a vezetősorokat, a következő szempontokat szem előtt tartva:
• a vezetősorok lapjai és az oldalfa­lon levő lábazati lapok hézagosz­tása essen egybe, változó méretű lapoknál tervezzünk ritmikus össz­hangot,
• a hosszirányú és az arra merőleges vezetősorokat derékszögben kell rakni, nem derékszögű felület ese­tén a kimaradó részeket utólag vá­gott lapokkal kell pótolni.

A vezetősorok lerakása után végezzük el a kialakult mezők burkolását. Ismét ra­gasztóhabarcs-terítéssel kezdjük, amely­nek szélességét úgy határozzuk meg, hogy azt a burkolólapokkal a még tiszta, ragasztóhabarcs nélküli felületről könnyen el tudjuk érni. Általában két-három sorszélességgel számolhatunk. A lapok lerakásakor gondosan ügyeljünk a vezérsorok szerint meghatározott távolságok (hézagok) betartására. Tekint­ve, hogy a ragasztó nyitott ideje (lera­kási idő) kevés, azaz a lapok igen rövid idő elteltével már nem mozdíthatók meg, a hézagok vonalvezetésének egyenes­séget gyakran és folyamatosan ellenő­rizzük!

A műanyag ragasztóval ragasztott bur­kolatok rövid időn belül (4-6 óra) jár­hatók, így a további munkafolyamatok (hézagolás, tisztítás) akadálytalanul el­végezhetők, a burkolat 2-3 napon belül használatba vehető.

A leggyakrabban használt ragasztók – MAPEI

4.51. ábra. A burkolatok és a dilatáció kialakítása, aljzat/aljzat, aljzat/burkolat, burkolat/burkolat kapcsolatánál a) aljzat-aljzat, b) burkolati látszatprofil, c) – d) burkolat aljzattal, e) – f) burkolatok közötti, g) – h) talpas profilok a ragasztó rétegbe ragasztva.

4.52. ábra. Kerámiaburkolatok különleges kapcsolatai a) dilatációs lábazati profillal, b) kettős profillal, berendezési tárgyaknál, c) dilatációs profilra ragasztott lábazattal, d) terasznál homlokprofillal.

4.53. ábra. Lépcső burkolása kerámiala­pokkal, kiegészítő élvédő fémprofillal a) – b) fémprofil műanyag élvédő szegő­vel, c) – d) élvédő szabad fémfelülettel.

4.54. ábra. Lépcsőfok kerámiaburkolatá­nak és élvédőjének kapcsolata a) élvédő fémprofil, b) az élvédő beépí­tése, c) kész lépcső.

Tört lap burkolatok

A tört lap vagy más néven nova padló­lap az osztályos, máz nélküli kerámia­lap és annak burkoláskor keletkező hul­ladéka, amely kis ügyességgel jól fel­használható burkolatkészítéshez. Má­zas kerámiából – a törés egyenetlen­sége és esztétikai szempontok miatt – nem tanácsos burkolatot készíteni. A jól megtervezett törtlap burkolat zárt hézagos (a hézagszélesség max. 3 mm) lerakással funkcionális és esztétikai szempontból egyaránt megfelelő, a tört lapok változatos hézagrajzai és a színárnya­latok folytán szinte művészi hatás érhe­tő el.

Ahhoz, hogy a nova burkolat felü­lete megfelelően sima legyen, fokozott gondossággal kell a munkát végezni, előnyösek az aránylag kis méretű tört lapok, mert a lapok közötti hézagok se­gítik a csúszásmentesség kialakulását.

Tört lapok kiválasztása

A tört lapok kiválasztásánál alapsza­bály, hogy a tört lap felülete a teljes lap felületének egyharmadánál csak kisebb lehet, és 2 cm² felületűnél kisebb lapok építhetők be. A beépítésre szánt tört la­pok nem lehetnek kagylósán csorbul­tak, repedtek, hajszáleres felületűek. Tetszetős burkolat csak élesen tört, recézetlen élű, változó formájú, tiszta la­pokból készíthető.

A burkolandó felületet méretarányosan le kell rajzolni, és papíron kell meg­tervezni a burkolat mintázatát, amely lehet keretes, egyszínű, mintás és figu­rális. Az elképzeléshez illeszkedő egész lapokat kiválogatjuk, a többit pedig úgy törjük, hogy a lapokat tenyerünkbe he­lyezve és nyitott ujjakkal tartva, kala­páccsal a kőanyag lap közepére ütünk, így a lap élesen törik és kevés szilánk keletkezik.

Az előkészített törtlapok fektetésének hagyományos módszere a kőagyag lap­burkolatéhoz hasonló, az ágyazat anya­ga, szintezése, a vezérsávok készítése és a lapok lerakása azonos. Arra kell külön ügyelni, hogy a kisebb-nagyobb burkolóelemek keveredése egyenletes legyen. Egyszerűbb a munka, ha a bur­kolat azonos színű lapokból készül, mert itt nem kell ügyelni a színek keverésére és a mintákra.

A két vagy több szín keverékéből terve­zett burkolat lerakását a kisebb arányt képviselő részek fektetésével kell kez­deni. Ezeket a lapokat a tervnek megfe­lelő helyeken az ágyazóhabarcsba fektetjük, majd közéjük illesztjük az alapszínt megadó lapokat. Ha nagy felüle­tet burkolunk, azt több részletre kell bontani, úgy, hogy ne keletkezzenek egyenes vonalú csatlakozások, legfel­jebb, ha egész lapokból, ún. mezőhatá­rokat alakítunk ki, vagyis keretezett fe­lületet készítünk. Ez utóbbi esetben először a keretet rakjuk le, és ezt követi a keret által határolt rész lerakása.

Kivitelezési tippek, alakos minták

Ha a keretet egyszínű lapokkal rakjuk ki, csak a tört lapok nagyságának egyenle­tes elosztására kell ügyelnünk. Ha szí­nes lapokat is használunk, először a mintákat rakjuk ki, azután a kitöltő alap­lapokat. Figurális betéteket és díszes mintákat csak nagy gyakorlattal bíró szakemberek által előre megtervezett formában fektessünk. A kivitelezésnek lényeges része, hogy a mintát papírra rajzoljuk és a megfelelő színű lapele­mekkel kirakjuk, az így előre összeil­lesztett lapokat a papírra ragasztjuk, majd bedolgozzuk.

Az alakos minták készítésének másik módszere, hogy a motívumot 1:1 arányban vastag kar­tonpapírra rajzoljuk, majd kivágjuk, és a burkolandó felületen előbb ezekből rakjuk ki a teljes felületet, majd a meg­felelő tört lapokat beillesztve elkészít­hető a burkolat. A törtlapokból készülő burkolatok álta­lában a hagyományos módon, cement­habarcsba ágyazva készülnek, de fek­tethetők vékony ragasztó habarcsba is.

4.55. ábra. Tört kerámialapokból készülő nova padlóburkolat.

Kismozaik burkolatok

A kismozaik lapokból készülő padló­burkolatok különleges funkcionális igé­nyeket elégítenek ki.

A kismozaik lapo­kat táblásítva:

• járófelületükkel vízzel oldható ra­gasztóval papírra ragasztva,
• tapadófelületükkel üvegszövethez ragasztva gyártják, ill. csomagol­ják.

A járófelületüknél táblásított lapokról a lerakás után azonnal el kell távolítani a hordozó papírréteget, mert a ragasztás tömörségének ellenőrzése, valamint a táblásított elem közbenső fugáiban fel­törő ragasztóhabarcs eltávolítása csak így lehetséges. A hordozópapír egyszeri vagy kétszeri, vízzel átitatott szivacsos áztatással könnyen eltávolítható. A tapadófelületükön táblásított burko­lólapok hagyományos habarcsrétegbe vagy vékony ragasztóba ágyazva épít­hetők be.

Az utóbbi megoldás az egy­szerűbb, mert az elhelyezésnél nem kell ügyelni a habarcsréteg egyenletessé­gére, csak a táblásított szélek összeil­lesztésére és vonalba helyezésére. A kismozaik lapok készülnek natúr és mázbevonattal ellátott, négyzet, kör vagy bármilyen más mértani alakban össze­állítva. A papír hordozórétegre ragasztott ele­meknél igen lényeges a tárolás, mert nagyobb páratartalom esetén a nedvességre oldódó ragasztófelület leválik a lapok felületéről.

4.56. ábra. Kismozaik padlóburkolat.

4.57. ábra. Kismozaik piskóta-lapburkolat.

4.58. ábra. Különböző alakú kis mozaiklap burkolatok a) koronaszerű felülettel, b) négyzetes rajzú felülettel.

4.59. ábra. Ívelt felületek kör alakú kis-mozaik lapokkal burkolhatok.

Hasított burkolólapokból készített burkolatok

A kerámia alapanyagú hasított burko­lólap a lapok hátoldalánál kialakított bordáknál párosával összefogva, iker­lap formájában készül. A hazánkban PIROGRÁNIT néven forgalmazott la­pok több színben készülnek, anyaguk­ban színezett és mázas változatban. A PIROGRÁNIT lapok fagyállóak, bizonyos mértékig sav- és lúgállóak, ami azt jelenti, hogy 10 %-os sósav és 10 %-os nátronlúg hatására felületén nem ke­letkeznek színbeli vagy egyéb elvál­tozások.

A lapok vastagsága általában 13 mm, mérethálókat tekintve a néhány cm-estől egészen az 50 cm-es méretekig gyártják. Lerakáskor a pórusmentes ra­gasztás alapkövetelmény, emiatt csak a közép vastag ragasztóréteg alkalmas, amely úgy készül, hogy fogas lehúzóval az aljzatot és a lapot is ellátjuk egy-egy réteggel. Beépítése egyébként semmi­ben sem különbözik a többi kerámia­burkolatoknál elmondottaktól. Külső térben csak az erre való alkal­masság igazolásával alkalmazható.

4.60. ábra. Hasított burkolólapok ragasz­tásakor az aljzatot és a lapok hátoldalát is be kell kenni ragasztó habarccsal a) a lapok hátoldalának (ragasztófelületé­nek) előkészítése az egymás mellé terített lapokon, b) a burkolat készítése az előké­szített lapokból.

PIETRA burkolatok

Az anyagukban színezett PIETRA pad­lóburkoló lapokat finomra őrölt agyag és ásványi adalékanyagok keverékéből szárazon sajtolják, majd magas hőmér­sékleten zsugorodásig égetik, ezáltal a lapok vegyszer-, kopás- és fagyállósága kiváló. Felületük sima, érdesített, min­tás és osztott (négykúpos) megoldású. Alapszínük sárga, de léteznek színezett változataik is.

A padlóburkoló lapok jelentős része – a csúszásgátlás érdekében – korund szemcsés kivitelben készül, úgy, hogy a korund szemcse nem a felületet érdesíti, hanem a lap teljes anyagának egyik alkotórésze.

A PIETRA padlóburkoló lapokat első­sorban ipari, élelmiszeripari, vegyi és mezőgazdasági üzemek, raktárak pad­lóburkolataihoz használják, de mindenütt megtalálhatók, ahol a burkolattal szemben támasztott követelmények ma­gasabbak. A burkolólapok felületének kialakítása és alkalmazási területük szo­rosan összefügg, a sima és az osztott (négykúpos) lapok száraz, a mintás és a korund szemcsés lapok pedig nedves, vizes üzemű helyiségeinek padlóburko­latához használhatók.

4.61. ábra PIETRA lapburkolat ragasztá­sa.

4.62. ábra. PIETRA lapburkolat dilatáció­jának kialakítása 1 burkolólap, 2 ágyazó habarcs, 3 dilatációs (fél) profil, 4 rögzítő karmok, 5 gu­micsík (vagy gumicső), 6 elasztikus ki­töltés, 7 fugazil, 8 aljzatbeton, 9 szigete­lésvédő fólia, 10 szigetelés, 11 dilatáció, 12 neoprén sáv, 13 lejtbeton.

Keramitburkolatok

A keramitlap és a keramitkő mésztar­talmú agyagból égetés útján előállított, sárga vagy sárgásbarna színű padló­burkoló elem, szilárdsága igen nagy, kopásálló, sav- és lúghatásoknak kivá­lóan ellenáll, s miután üvegesre, tömör­re égetik, a nedvességet nem szívja ma­gába, ezért fagyálló is. Nyersanyaga sárgás vagy sárgásbarnára égő agyag, amely 11-18 % kalcium-kar­bonátot tartalmaz, olvasztóanyaga a kalcium-oxid, valamint a kis mennyiségű magnézium-oxid és vas-oxid. Ez utóbbi­aknak köszönhető a kiégetett termék tö­mörsége. A keramit nyersanyagát, a kö­ves szennyeződésektől mentes márgás agyagot száraz eljárással készítik elő, és hidraulikus préseléssel formázzák, majd az idomokat körkemencében kiégetik.

A keramitagyagba festéket nem ada­golnak, a színeltéréseket az agyag alapanyaga, valamint az égetés egyenetlen­sége okozhatja. A gyengén égetett la­pok halványak, a túlégetett lapok kissé vörösesek. A keramit anyaga – a kőagyaghoz hasonlóan – az égetés során erősen, több mint 20 %-kal zsugorodik, égetés közben emiatt a kőagyagnál is erősebben vetemedik, görbül és torzul.

A keramit kiválóan alkalmazható nagy forgalmú, koptatásra erősen igénybe vett felületek burkolataként. Keramitlap burkolattal készülnek a ka­zánházak, a mosodák, a tej-, a hús- és egyéb élelmiszeripari üzemek, az ak­kumulátor-töltőtelepek, a bőripari páco­lok, a keményítő- és csirizgyártó üzem­részek savas helyiségeinek padlói. Igen kedveltek lakóépület udvara és forgalmas járdák anyagaként, valamint mező­gazdasági épületekben is.

Keramitlap burkolatok

A lapok lehetnek négyzetesek, egyenes féllapok és átlós féllapok, a négyzetes lapok készülnek egy- és kétoldalt le­gömbölyített változatban is. A válasz­tékot különböző idomok, homorú lécek és ezekhez szükséges sarokidomok, to­vábbá folyókaidomok egészítik ki.

A négyzetes lapok mérete lehet:

• 170x170x25 mm
• 170x170x35 mm,
• 150x150x20 mm.

Az egyenes, fél- és átlós féllap, vala­mint a gömbölyített lapok az egész la­pok méreteihez illeszkednek. A lapok felülete lehet sima, rovátkolt, szemcsés vagy osztott. A keramitlap fe­lületi síkjának megbontása azért szük­séges, mert a sík felületű lap nedvesség hatására igen csúszós lesz, és a felület osztása ezt gátolja. A mélyedések mér­téke a lap síkjától mérve nem lehet na­gyobb 5 mm-nél. A keramitlapokat az él csorbultság, a felületi hajszálrepedezettség, a járófelü­let foltossága és színeltérése alapján osztályozzák.

A túlnyomórészt ipari létesítmények­ben készülő keramitburkolatok fekte­tésének időpontját úgy kell meghatá­rozni, hogy lehetőleg az építés utolsó szakaszában készüljön el. A fektetés előtt ugyanazokat a feltételeket kell biz­tosítani, mint a kerámiaburkolatok ké­szítésénél. A padlóba épített tárgyak, a padlócsatornák, a gépalapok stb. készí­tésének meg kell előznie a lapok fekte­tését.

Nagyobb terhelések esetén az aljzatot méretezni kell, és ennek alapján kell meghatározni vastagságát és szilárdsá­gát is. Az aljzatbeton lejtésének azo­nosnak kell lennie a rá kerülő padló­burkolat lejtésével. A fektetőhabarcs rendeltetése nem az, hogy a hibásan ké­szített aljzatbetonok lejtéseit korrigál­ják vele! A kitűzést gondosan kell elvé­gezni, mivel a lejtések, az összefolyók, a gépalapok, az aknák stb. helye és ma­gassága a később elhelyezendő gépek­kel technológiailag is szorosan össze­függ-

Az aljzatbeton felső síkjának szintje az alkalmazott habarcsoktól, a lapvastag­ságoktól, tehát a burkolatszerkezet vas­tagsági méreteitől függ. A keramitpadlót sav- és lúgmentes, il­letve enyhe sav- és lúghatásnak kitett helyeken általában cementhabarcs ágya­zatba fektetik. Sav- és lúghatásnak erősebben kitett padlóburkolatok ágyazó-habarcsa nem cementhabarcs, hanem R 80-as ágyazóanyag, nátron-vízüveg, fenol-formaldehid gyanta, furángyanta és többféle epoxigyanta.

Az aljzatbeton felületet az ágyazóhabarcsoknak megfelelően kell kiképezni

Az epoxigyanta habarcs fektetési vas­tagsága mm-nagyságrendű, emiatt cementsimítóval simított vagy glettelt fe­lületet igényel. A cementhabarcs ágya­zóanyag vastagsága 2 cm, az aljzatbeton felületének kialakítása azonos a moza­iklap burkolatok alatti aljzatbetonokéval. Az ágyazó cementhabarcs összetétele és tulajdonságai megegyeznek a kerá­miaburkolatoknál megismert tulajdon­ságokkal.

Az adalékanyag és a cement mennyisége a teherbírásnak megfele­lően változhat. A földnedves ágyazóhabarcsot egyenletesen, üregmentesen és tömörítve kell elteríteni. A padlóburkolatot keret nélkül, rend­szerint hálósán készítik. Fektetési terv híján a lapsoroknak a hangsúlyos fallal párhuzamosan, ill. arra merőlegesen kell futniuk.

A keramitlap-burkolat hézagainak mérete 2 mm-nél kevesebb nem lehet. Miután az élméreteknél megengedett ± 6 mm-es el­térés sokszor ennél is nagyobb, a hézagok szélessége a 3-4 mm-t is elérheti. Nyitott hézagú burkolat esetén 7-10 mm széles hézagok is megengedettek. A lapokat – a kőanyag lapokhoz ha­sonlóan – fektetés előtt össze kell vá­logatni.

A fektetés során a kitűzőlapok­hoz igazodva fektetjük le a vezérsoro­kat, majd zsinór mellett a többi lapsort. A lapok egymáshoz viszonyítva mindig pontosan derékszögben illeszkedjenek, a hézagok egyenes vonalat alkossanak. A keramitpadló alatti aljzatbetont 5-10 m²-enként, de legfeljebb 5 m-enként tágulási hézagok beiktatásával készítjük. A teljes vastagságban átmenő hézag ék keresztmetszetű, felül 1,5, alul 1,0 cm széles legyen.

4.63. ábra. Keramitlap burkolat készítése ágyazó habarcsréteggel 1 lapburkolat, 2 ágyazóhabarcs, 3 fugázás, 4 aljzatbeton, 5 dilatáció, 6 kavicsfel­töltés, 7 keramitlábazat, 8 vakolat.

4.64. ábra. Keramitlap burkolat faltő dilatációval 1 betonba ágyazott lapburkolat, 2 aljzat, 3 hőszigetelés, 4 vízszigetelés, 5 tágulási hézag, 6 elasztikus tömítés, 7 gumicsík (vagy gumicső) csempeburkolat, 8 ra­gasztó habarcsréteg.

4.65. ábra Keramittégla burkolat szegősorral a) Z-kötésben rakva, b) ferde kötésben rakva.

Keramitkő burkolatok

A keramitkövet egyre elterjedtebben használják olyan helyeken, ahol a nagy­üzemi termelés során savas, lúgos igény­bevételek lépnek fel, pl. akkumulátor­házak, bőripari pácolok, keményítő- és csirizgyárak savas helyiségeknél, vegyi és élelmiszeripari üzemek padlóburko­latánál.

A keramitkő anyaga és gyártástechno­lógiája megegyezik a keramitlapéval, készül egész, háromnegyedes, feles és süveg alakban, 21 x 10,5 x8 cm méretben. Gyengén sav- és lúgálló hatásnak kitett helyeken a keramitkő burkolat cement­habarcsba ágyazva, cement alapú hé­zagkitöltő habarccsal készíthető. Szá­mottevő sav- és lúghatásnál bitumenes kiöntést vagy különböző gyantákkal va­ló hézagolást kell alkalmazni. Intenzív, erős savhatás esetében csak az R 80-as vagy a különböző gyantákból készült fektető habarcsok jöhetnek számításba.

A köveket – egyéb előírás hiányában – kötésben, esetleg hosszanti kötésben vagy parkettamintában kell lerakni. A hézagszélesség minimum 6 mm. A tég­lakiosztást előre meg kell tervezni, mert a köveket nem lehet vágni. A fektető habarcsba rakott, alaposan bedöngölt köveket cementből és élesszemű kvarc­homokból készült kiöntő habarccsal kell kihézagolni, a kiöntést addig ismé­telve, amíg a habarcs a hézagot teljesen kitölti.

Tégla padlóburkolatok

Tégla padlóburkolatok készítésére klin­kertégla, pillértégla és padlásburkoló tégla használható. A téglák tulajdon­ságai és minősége meghatározza a fel­használási helyeket.

Klinkertéglából készült burkolatok

A klinkertégla (burkolótégla) külső és belső térben egyaránt használható, szép és időtálló anyag. Alapanyaga vas-oxid tartalmú, mészben szegény agyag, ame­lyet tömörre égetnek. Tartóssága és esztétikus megjelenése miatt régebben igé­nyesebb középületek és ipari létesítmé­nyek burkolására használták, manapság előfordulnak családi házak külső és bel­ső burkolataként is. Funkcionális és díszítő jellegű felhasználása, egyre foko­zódó térhódítása – különösen a belső­építészetben – elsősorban az ősi anyag rusztikusságával, meleg, bensőséges megjelenésével magyarázható, emellett az sem utolsó szempont, hogy a ha­gyományos anyagok alkalmazása ko­runkban divattá vált.

A klinkertéglák ki­sebb igénybevételű ipari létesítmények­ben is jól használhatók, és fagyálló­ságuknak köszönhetően külső felületek burkolataként is megfelelnek. A klinkertégla burkolatot fektető habarcsba kell ágyazni. A kerámia lapbur­kolatokkal ellentétben, itt a hígabb, ja­vított habarcs is megfelel, a legjobb azonban a hagyományos, előterített és tömörített földnedves ágyazó habarcs.

A téglaburkolat sorkiválasztása és le­rakása azonos a lapburkolatokéval, a dilatációs hézagokat a funkció, az aljzat és épület mozgása alapján kell meg­határozni. A dilatációs hézag úgy készül, hogy a függőleges fugákba készítéskor egy vagy két réteg hullámlemez papírt helyeznek be, amit néhány óra múlva ki­vesznek. A hézagok – az igénybevétel szerint – készülhetnek sík vagy mélyí­tett fugákkal. Kapualjakban és udvaron a dilatációs hézag kiönthető bitumen­nel, igényesebb helyeken pedig egyéb rugalmas anyaggal.

4.67. ábra. Z-kötésben rakott téglasor.

4.66. ábra. Homok-vagy kavicságyazatba rakott téglaburkolat, homok hézagkitöl­téssel 1 burkolótégla, 2 fuga, 3 mozgási rés, 4 homokkiöntés, 5 finom ágyazó réteg, 6 kavics alapréteg.

Pillértégla burkolatok

Az égetett agyagtermékek körébe tar­tozó pillértégla – nagy szilárdságának és fagyállóságának köszönhetően – ki­válóan használható padlóburkolatok készítésére is. Minőségét a nyersanyag előkészítésének, szárításának és égeté­sének módja alapozza meg. A pillér­tégla névleges mérete 6,5x12x25 cm. Használhatók pincepadlók, raktárhe­lyiségek burkolására.

Kedvező szilárd­sági tulajdonságai felületi megjelené­sében is megmutatkoznak, tömör felü­lete, határozott vonalú élei miatt – kü­lönösen élre állítva lerakva – könnyen összetéveszthető a falburkoló klinker­téglából készült padlóburkolattal. A pil­lértégla burkolat előnye, hogy felülete nem hideg, nem túl kemény, mégis időt­álló.

Aljzatbetonra készítve beépítésének módja azonos a klinkertégla burkola­tokéval, de kisebb terhelések esetén, pl. gyalogjárdáknál kavics- vagy homok­ágy is megfelel. A téglák fektetése az igénybevétel függvénye, élükre állítva vagy lapjukra fektetve, változatos kö­tésű és mintázatú burkolatok készítésé­re használhatók.

4.68. ábra. Különféle mintázatú téglaburkolatok.

Padlásburkoló téglából készülő burkolatok

A padlásburkoló tégla padlásterek pa­dozatainak, burkolatainak anyaga. Az aljzat lehet döngölt salak, amelyre 2 cm vastag homokágyazatot terítünk, és er­re fektetjük a téglaburkolatot. A bur­kolat általában hálós fektetéssel, nyitott (3-5 mm) hézagokkal készül, amelye­ket híg mészhabarccsal kell kiönteni.