• kerámia burkolat
• padlóburkolatok

Kerámia padlóburkolatok

A kerámia padlóburkolatok évezredek óta ismert és alkal­mazott, napjainkban is a legelterjedtebb beltéri hidegpadlótípusok. Bármilyen rendeltetésű belső térben felhasználha­tok, az igényekhez és követelményekhez igazodva számta­lan formában, méretben, színben kerülnek forgalomba.

A gyártás során felhasznált anyagok és a gyártástechno­lógia alapján a következő kerámialap típusokat különböztetjük meg.

Ezek:

• keramitlap;
• égetett kőagyag (mettlachi) lap;
• égetett mázas kerámialap;
• greslap (kőszemcsék, epoxigyanta agyag és földpát finom szemcséit nagy nyomással összepréselve, majd kiégetve készítik).

A kerámia burkolólapok vastagsága általában 8-15 mm (a keramitlapoké 20-35 mm), formájuk többnyire négyzet vagy téglalap.

A kerámia padlóburkolatokat rendszerint betonaljzatra fektetik. Ez legalább C8/12 minőségű. Vastagsága cement ágyazóhabarcsba rakott burkolat esetén min. 5 cm, ragasz­tott padlóburkolat esetén pedig min. 6 cm (padlófűtés esetén ez 1-1 cm-rel több). Betonon kívül a kerámiaburkolat aljzata lehet esztrich, szárazaljzat építőlemez, esetleg meglévő bur­kolat, ezekre azonban kizárólag az adott típusnak megfelelő ragasztással (és anyaggal) rögzíthetők a burkolólapok. Az alapfelület az igényektől függően vízszintesen vagy lejtés­ben készülhet (vizes helyiségek).

A burkolólapok kétféle módon rögzíthetők az aljzathoz:

• cementhabarcs ágyazatba fektetve vagy
• ragasztással (5.31. ábra).

Az ágyazóhabarcs 1,5-3,0 cm (max. 4 cm) vastag, ebből adódóan aljzatkiegyenlítő funkciót is ellát. Ragasztóréteget mindössze 2-4 mm vastagságban készítenek, ezért ragasz­tott burkolatoknál minden esetben aljzatkiegyenlítő réteg vagy (max. 20 mm) cementhabarcs-simítás kerül az aljzat felületére.

Burkolatkiosztási terv

A burkolólapokat minden esetben előre elkészített burkolatkiosztási terv alapján kell lerakni. Ez pontosan rög­zíti a burkolandó felületre kerülő lapok mennyiségét, elren­dezését, kiosztását, vágottelem-szükségletét stb. A burkolat kiosztásánál figyelembe kell venni, hogy a lapok közötti fu­gahézagok szélessége 2-6 mm. Az alkalmazott hézag szé­lessége függ a kerámialapok méretétől, minőségétől, illetve a helyiség rendeltetésétől.

Aljzat ellenőrzése

A burkolást minden esetben megelőzi az aljzat ellenőrzé­se és előkészítése. Ekkor az aljzat felületét először portala­nítják, majd előnedvesítik (locsolják). Utóbbira a jobb tapa­dás érdekében van szükség, illetve hogy a száraz betonaljzat ne vonjon el túl sok nedvességet a habarcsból, ragasztóból.

Nedves helyiségekben külön figyelembe kell venni a belső nedvesség (üzemi és használati víz) elleni szigetelés elhelyezkedését. A gyengébb tapadás miatt ilyen esetekben általában műanyag szövet (háló) erősítéssel képezik a ha­barcsréteget. A burkolólapok lerakása minden esetben a burkolat ter­vezett síkjának pontos kitűzésével kezdődik.

Cementhabarcsba ágyazott burkolólapok lerakása

A burkoláshoz szükséges (földnedves konzisztenciájú) cementhabarcsot az építés helyszínén keverik. A kitűzés során a burkolandó terület jellemző pontjain (sarkok, leg­alacsonyabb és legmagasabb pont stb.) ún. iránylapokat he­lyeznek el, melyeket alaposan tömörített ágyazóhabarcsra raknak. Az iránylapok a végleges padlósíkhoz igazodnak. Ezután a pontosan beszintezett pontokról leveszik a burko­lólapokat, és a pontok között habarcs vezetősávokat készíte­nek, melyeket az iránypontok habarcsrétegéhez igazítanak és tömörítenék (5.32/a. ábra).

5.32. ábra. Kerámia lapburkolat készítése
a) burkolat kitűzése iránylapokkal és vezetősorokkal;
b) fugakeresztek alkalmazása; c) lábazati lapok beépítése

Ezt követően a vezetősávok közötti mezőket habarccsal kell kitölteni, közben a szin­teket és síkokat folyamatosan ellenőrizni kell. A lerakott habarcsréteget burkolóléccel kell egyengetni és simítani, a vezetősávokhoz igazodva. A földnedves habarcságyazatot cementtejjel kell lelocsolni. A burkolólapok lerakását a he­lyiség bejáratával szemben kezdik. Először pontosan beál­lított vezetősorokat alakítanak ki, melyek egymással merőlegesek, illetve párhuzamosak. A lerakott lapokat óvatosan meg kell ütögetni (gumikalapáccsal).

A derékszögtől eltérő részeken, a zárósorban, illetve a különböző beépített szer­kezeteknél, szerelvényeknél (pl. fűtéscsöveknél) méretre vágott (szabott) lapokat kell elhelyezni. Az állandó méretű, pontos fugahézagok biztosításához ún. fugakeresztet hasz­nálnak (5.32/b. ábra). Burkolás közben a már elkészült fe­lületet folyamatosan tisztítani kell, mert a megkötő cement elszíneződést okozhat.

Falszegély mentén a padlóburkolat lábazati részét általá­ban külön előre gyártott vagy a padlólapokból helyszínen méretre vágott lábazati elemekkel alakítják ki (5.32/c. ábra). A lábazati lapok pontos helyét zsinórral vagy egyenes léc­cel határozzák meg. Rögzítés előtt a falfelületet előnedvesí­tik. A lapok elhelyezése során azok hátoldalát a szükséges habarcsvastagsággal vonják be, majd a függőleges felületre rögzítve kopogtatással pontosan beállítják.

A burkolat a fektetés befejezésétől számított kb. 48 óráig (az ágyazóhabarcs részbeni szilárdulásáig) semmilyen mó­don nem terhelhető. A burkolat hézagainak kitöltése (héza­golása) is leghamarabb a fektetés után 48 órával kezdődhet meg.

Ragasztott burkolólapok lerakása

Napjainkban a hideg padlóburkolatokat általában ragasz­tással rögzítik, a cementhabarcs ágyazatba helyezet burko­latok kialakításához hasonló elvek alapján. A ragasztóré­teget az építési gyakorlatban vékonyágyazatú habarcsnak (vagy ragasztóhabarcsnak) nevezik. Manapság az aljzathoz, a burkolathoz, a várható igénybevételekhez, a kivitelezési körülményekhez igazodva számtalan korszerű ragasztóha­barcs van forgalomban. Ezek rendszerint zsákos kiszerelésű szárazkeverékek. A ragasztóhabarcs anyagát a gyártói aján­lások alapján kell megválasztani.

Ragasztott lapburkolatok fektetésénél különösen fontos, hogy az aljzat egyenletes és sima legyen. A vékony ragasz­tóréteggel (2-4 mm) ugyanis kevésbé egyenlíthetők ki az alj­zat esetleges egyenetlenségei. A padlóburkolat lerakása során először elkészítik a szük­séges friss ragasztóhabarcsot. Ennek keverését és bedolgo­zását mindig a gyártói utasításoknak megfelelően kell végez­ni. A kész ragasztót az aljzat felületére öntik és fogas simító­val egyenletesen elsimítják (5.33. ábra).

5.33. ábra. Ragasztóréteg felhordása

A cementágyazatba rakott burkolatok készítéséhez hasonlóan először vezetőso­rokat készítenek, majd ezután kerül sor a köztes mezők bur­kolására. Egyes burkolólap-típusoknál az aljzat felülete mel­lett a lapok hátoldalát is be kell kenni ragasztóhabarccsal. A lerakott lapok pontos síkját óvatos ütögetéssel állítják be. Ügyelni kell arra, hogy a lapok ne érintkezzenek a szilárd aljzattal (vagyis mindenhol és mindig legyen alattuk ragasz­tóréteg). A lábazati lapok felrakása során ragasztóhabarcsot csak a lapok hátoldalára kell felhordani.

Lapburkolatok hézagolása

A burkolólapok hézagainak kitöltéséhez (hézagoláshoz) cementtejet, cementhabarcsot vagy egyéb gyorsan kötő fugázóanyagot használnak. A hézagolás előtt a felületet portalanítják, majd a fugákat előnedvesítik (vízzel locsolják). Az előkevert pépszerű fugázóanyagot a hézagolási felü­letre öntik, majd nyeles gumilappal bedolgozzák a fugákba (5.34. ábra).

5.34. ábra. Lapburkolat hézagolása

Ezt követően általában ujjal vagy erre alkalmas eszközzel végigsimítják a fugát, hogy egyenletes legyen és megfelelően be legyen tömörítve. A hézagolást szakaszosan kell végezni: egy-egy szakasz elkészülte után a felületet gon­dosan meg kell tisztítani. Ügyelni kell arra, hogy a hézagoló anyag ne kössön a lapokhoz, és a hézagok felülete sima ma­radjon. Az érdes hézagok felülete a később lerakódó piszok miatt könnyen elszíneződik.